Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-22 / 247. szám

Szerda, 2003. október 22. 1956. OKTÓBER 23. 13 Déry Tibor szelídített megtörése „B. újra kivette zsebéből a pénztárcát, s a bankjegyeket az ezüsttel együtt betömte egyik rekeszébe. A tárca is penészszagú volt. Utolsónak a szabadulólevelet adták át. A Letartóztatás oka kezdetű pontozott sor üresen maradt." - írja Déry Tibor egyik leghíresebb novellájában, a Szerelemben. A Rákosi-rendszer előtt hithű kommunistaként ismert írót az októberi forradalomban betöltött csekély szerepe miatt, koholt vádak alapján ítélte el a hatalom. Példát statuáltak vele. Az '56-os forradalmat követő retorzió rövid időn belül kiterjedt október 23-a szellemi előkészítőinek, az értelmiség felelősségre vonására, köztük az írókéra is. Az írószövetség felfüggesztését követően, január közepén őrizetbe vették Háy Gyulát, Tardos Tibort és Zelk Zoltánt. A látványosan előkészített, koncepciós jellegű „íróper" fővádlottja azonban a korábban hithű kommunistaként ismert Déry Tibor lett. Első előállításra még a Horthy-korszak végén került sor egy oroszországi naplótöredék lefordításáért. A felforgatónak elkönyvelt és veszélyes elemként számon tartott Déry két hónapot töltött börtönben közvetlenül a második világháború előtt, de az igazi politikai megpróbáltatások a magyar forradalom leverése után érték. 1957-ben az államvédelmi szervek a bukott szabadságharc politikai vezéralakjainak letartóztatása után a magyar társadalomra a győztes októberi napokban nagy hatást gyakorló értelmiségi szószólókra vetették ki hálójukat. Az Országos Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Főosztálya már január elején határozatot hozott az író elleni nyomozás elindításáról, ám csak a párt Központi Bizottságának áldása után hajthatták végre április közepén az őrizetbe vételt. A jó előre elkészített terv szerint Déry Tibort a budapesti Rendőr-főkapitányság épületében, a börtönrészlegben helyezték el, olyan cellában, amelyben társ is akadt, egy beépített „tégla". Alig egy nap múltán megkezdődtek a kihallgatások. A pártvezetés által megkövetelt új vizsgálati módszerek szerint a kiszemeltek életében meg kellett találni azokat a megnyilatkozásokat, amelyek a bíróság előtt „törvényesen kompromittálták" őket. Ha nem voltak ilyenek - általában nem voltak -, a meglévőket kellett a kívánt célnak megfelelőre kiszínezni, ráadásul a kihallgatásokat úgy alakítva, hogy az érdekelt önként, „dalolva" ismerje be bűneit. Mindez a koncepciós perek jellegzetes, de már szelídített módszere volt. Nélkülözte a kitalált tetteket és durva hamisításokat; többnyire testi fenyítések nélkül zajlottak a vallatások, viszont a per megrendezőinek kívánsága szerint a gyanúsított a procedúra végén már szinte így is önmagát hibáztató, lelkileg teljesen megtört ember lett. Hogyan, milyen módon teltek a Déry-ügy „munkanapjai" - egészen pontosan valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Maga az érintett író utóbb gondosan hallgatott megtörettetésének részleteiről, későbbi könyveiben tabuként kezelte a témát. Egyedüli forrásként a kihallgatást vezető tiszt, László István által készített jegyzőkönyvek állnak a rendelkezésünkre. Ezekből az iratanyagokból világosan kiderül: az április 22-étől augusztus 30-áig tartó kihallgatások alatt a kezdetben szabadon válaszoló, az '56-os forradalom erkölcsi igazságát magabiztosan vállaló Déry Tibor a nyár végére mind fizikailag, mind szellemileg egy megalázott öregemberré vált. Bármely pillanatban hívathatták, vallathatták, ellenőrizték minden percét - s legsúlyosabb büntetésként nem olvashatott, nem írhatott. Az augusztus 29-ei kihallgatás tartalmában, kérdéseiben-válaszaiban egyébiránt félelmetesen hasonlított a tárgyalás „forgatókönyvére", azaz az utolsó eligazítás során szinte már csak gyakoroltatták a helyes válaszokat Déryvel. A hatvannégy éves írót - ekkor már inkább emberi roncsot - november elején állították bíróság elé. Kilenc év börtönbüntetést kapott, melyből hármat le is töltött. Szabadulása után a börtönéveket írásaiban kizárólag a „reális szocializmus szállodájaként" ábrázolta. SZEGHALMI BALÁZS Részlet Déry Tibor kihallgatásából 1957. MÁJUS 7. KÉRDÉS: Ön előző kihallgatásán vallomást tett arról, hogy 1956. október 26-án írótársai bevonásával fogalmazott a Rádió részére egy nyilatkozatot. Vallotta továbbá azt is, hogy a nyilatkozat minden lényeges mondatával egyetért ma is. A nyilatkozat első mondata így hangzott: „Nemzeti forradalmunk, szabadságunk és függetlenségünk kivívásának legnagyobb erénye az erkölcsi tisztaság." - Mit ért Ön ezen mondatból? FELELET: Amikor a nyilatkozatot fogalmaztam, olyan benyomásom volt, hogy az egész nemzet részt vesz a megmozdulásban. Érvként felhozom, hogy állandó és óriási tömeget láttam október 23-án a Parlament előtt, s az utcán, melyben a főváros lakosságának minden rétege képviseltette magát. Szabadságunk kivívásának kifejezés használatakor arra gondoltam, hogy küzdeni kell a Rákosi-féle személyi kultusznak nevezett önkény ellen. Függetlenségen pedig azt értettem, illetve ma is így tartom, hogy meg kell valósítani a népek egyenjogúságának lenini eszméit és a magyar sajátosságoknak megfelelően tehát nem szolgai módon másolva a szovjet példát - kell az országot kormányozni. Ami pedig az erkölcsi tisztaság kérdését illeti, úgy látom, hogy a tömeg fegyelmezetten, becsületesen vett részt az eseményekben. 1957. AUGUSZTUS 29. KÉRDÉS: Önt a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma 1957. április 20-án előzetes letartóztatásba helyezte az ellenforradalomban való tevékeny részvétele miatt. Azóta ügyében vizsgálatot folytatunk. Tegyen vallomást arról, miben érzi magát bűnösnek! FELELET: Bűnösnek érzem magam, hogy az 1956. október 23-án kirobbant ellenforradalmat tevékenységemmel támogattam. Részt vettem az október 23-án készült írószövetségi kiáltvány elkészítésében, vállaltam annak ismertetését a tömegek előtt. Legsúlyosabb bűnömnek mégis azt tartom, hogy 1956. november 4-e után nem ismertem fel azt, hogy a Kádár-kormány képviseli a szocializmus ügyét és nem támogattam, sőt ellene cselekedtem. Ki szeretném hangsúlyozni - és ezt a legmélyebb meggyőződésből teszem -, az egész életemet elhibázottnak tartom e cselekedeteim miatt, amelyek beszenynyezik régi kommunista meggyőződésemet, s amelyek talán nagyobb kárt okoztak, mint amennyi hasznot tudtam hajtani majdnem 40 év alatt a kommunista eszmének. Tudatosan azonban soha nem akartam az ellenforradalmat szolgálni, cselekedeteimmel mégis ezt tettem, és ezt mélységesen sajnálom, elítélem, szégyenlem és állandó lelkiismereti bajokat okoz... az 1956-os vásárhelyi eseményekben Másnap megalakult a Nemzeti Bizottság, melynek elnökévé Gyáni Imrét választották. Török Istvánt ugyanakkor megerősítették tanácselnöki tisztségében, s feladatul kapta, hogy a városházáról távolítsa el azokat a tisztségviselőket, akik ellen a legtöbb panaszt tették. Az MDP másnap Török Istvánt beválasztotta az intézőbizottságba, aki ezzel egyszerre lett egyik vezetője a forradalom vásárhelyi szervezetének, s az MDP-nek, mely legfőbb feladatának a forradalom megfékezését tartotta. November 5-ére feloszlott a Nemzeti Bizottság, csak a tanács működött, s Török Istvánt a sorozatos lemondások következményeként a megyei tanács elnökévé választották. A december 10-én délután szervezett tüntetésről aztán ő értesítette az MSZMP városi bizottságán Nagy Jánost, aki riasztotta Bán Lászlót és Bába Istvánt, a karhatalom vezetőit. A kivezényelt karhatalom és a tüntetők dulakodása közben kapott halálos haslövést Gácsi László mérleggyári munkás. Török István Török István 1957. június 1-jéig töltötte be a tanácselnöki tisztet. Nem sokkal később kizárták a pártból, katonai rangjából lefokozták, majd augusztus 3-án előzetes letartóztatásba helyezték a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt. Az ügyészség vádjait azonban - önmagát védve - sorra cáfolta az 1958-ban rendezett perben. A Szegeden tartott tárgyalássorozatra 72 tanút idéztek meg, s Törököt a vádak alól végül felmentették. Visszament kötő-szövőnek, majd előbb a CSOMIÉP, végül a helyi Áfész igazgatója lett. „Közbejött okok" 1991-ben értesítették, hogy.'56-os emlékérmet vehet át, ám feleségével éppen törökországi nyaralásra indult. Mire visszatért, megtudta, hogy „közbejött okok miatt" a kitüntetést mégsem kapja meg. Hogy milyen okok jöttek közbe, sohasem derült ki. KOROM ANDRÁS Vásárhely 17 pontja 1. Emberhez méltó szabadságjogokat, azaz félelemmentes életet 2. Gyülekezési, felvonulási, tüntetési és sztrájkjogot. 3. Sajtószabadságot. 4. Emberibb megélhetési jogot, magasabb életszínvonalat, magasabb béreket és alacsonyabb árakat. 5. A bérnormák eltörlését. 6. A hatórás munkanap bevezetését. 7. Szabad vallásgyakorlatot, az állami egyházügyi hivatal eltörlését és Mindszenty hercegprímás szabadon bocsátását. 8. Általános, egyenlő és titkos szavazással tartott szabad választást különböző pártok részvételével. 9. Orosz csapatok azonnali kivonulását Magyarországról és Magyarország kilépését a varsói egyezményből. 10. Rákosi Mátyás perbe fogását. 11. Vonják felelősségre azokat, akik okai a polgári vér ömlésének. 12. Az orosz nyelv mint kötelező tantárgy eltörlését és tankönyveink átírását magyar nemzeti szellemben. 13. Szabad kiskereskedelmet és szabad kisipart. 14. A súlyos adóterhek csökkentését és a beszolgáltatás teljes eltörlését. 15. Szabad fölművelést, a kollektív gazdálkodás erőszakolása nélkül. 16. Az államosított házak visszaadását. 17. A megvont fizetések és nyugdijak visszaadását minden arra érdemesnek.