Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-22 / 247. szám

6 -MEGYEI TÜKÖR« SZERDA, 2003. OKTÓBER 22. Huszonhét gyermek, kilenc pedagógus Batidán Nem veszthetik el a fonalat A batidai iskolában családias körülmenyek közt tanulnak a diákok: minden gyermekre jut idő. Fotó: Tésik Attila Vásárhelyről és más településekről mind több diák jár a batidai iskolába. Sokuk az átlagnál nehezebben nevelhető, többlettörődést igényel, vagy egyszerűen csak a tanulásban más tempót, mint a többiek. Batidán kiscsoportos foglalkozás keretében és egyénileg is foglalkozhatnak velük a pedagógusok. Eredményeik magukért beszélnek. Az ország legkisebb iskolája volt egy időben abatidai, összesen hat tanulóval, azóta jócskán megnőtt a létszám, 27 diák jár ide. Vannak köztük, akik élénkebbek, mint társaik általában, és szintén vannak, akik korábban, nagy osztálylétszámú városi intézményben nem tudták követni a tananyagot. S ha egyszer a diák valamit nem ért meg, akkor az arra épülő, további anyagrészeket sem érti, s a kényszerű „nagyüzem" miatt nem biztos, hogy utólag be tudja pótolni az elmaradtakat - mondja a biológiát és éneket oktató Nagy Istvdnné tanárnő. Batidán a jelenlegi huszonhét diák, kilenc pedagógus arány kitűnő lehetőségeket biztosít a kiscsoportos, vagy akár az egyéni foglalkozásokra. Az összesen összevont osztály közül egy alsó tagozatosokból, kettő felsősökből áll. - Ha kell, még ezt is tovább tudjuk bontani - folytatja Nagy Istvánná -, a gyerekek tudásának megfelelően külön-külön feladatlapokkal, külön munkacsoportokkal. Pontosan képben vagyunk, ki hol áll az ismeretelsajátításban, nem fordulhat elő, hogy egy gyerek elveszti a fonalat. Nagy Istvánné egyébként négy éve tanít itt; korábban városban oktatott, hosszas gondolkodás után döntött úgy, hogy elvállalja a külterületi munkát, a mindennapos ingázást. Éppúgy, mint a matematika-fizika szakos Oláh Zoltánné tagintézmény-vezető (annak idején ő maga is Batidán itt tanult), aki három esztendeje dolgozik itt. Rácz József tanár úr - korábbi tagintézmény-vezető, aki az iskola fölfejlesztéséért nagyon sokat tett - javasolta őt utódjaként, mikor nyugalomba vonult. Dobsáné Csáki Mónika, alsó tagozatos tanítónő - Vásárhelyről jár át, mindennap Batidán tanít - rámutat: nemcsak a lemaradó diákok felzárkóztatására kitűnő a lehetőség, hanem a tehetséggondozásra is. Délutánonként Kardosné Nagy Mariann foglalkozik a gyerekekkel, levezethetik mozgásigényüket, hasznosíthatják-fejleszthetik kreativitásukat. Arról is hallunk, hogy az iskola sokszor a munkával elfoglalt szülőket is „helyettesíti" részben a gyerekek számára: minden örömüket-gondjukat megosztják a pedagógusokkal. A természetközelség, a csönd, a jó levegő csak használ az itt tanulók egészségének. - Mindehhez az oktatásban városi lehetőségek társulnak, egyre teljesebb a fölszereltség, már számítógépeink is vannak, a vásárhelyi önkormányzatnak köszönhetően - hívja föl a figyelmet a tagintézmény-vezető. S a legilletékesebbeknek, a diákoknak hogyan tetszik az iskola? A hatodikos Árva Hajnalka, a nyolcadikos Varga Viktória és Újvári Péter , akik korábban másutt tanultak, nagyon szeretnek ide járni. Éppúgy, mint - sejthető az általános, boldog-vidám hangulatból - társaik. FARKAS CSABA A letört szoborkéz Maroslelei tollforgatók Diákírók köre alakult Összekaptak a generációk Bordányban Cikkezgetés, valamint fenyegető levelek Nyár óta vitázik egymással a bordányi önkormányzat és a helyi ifjúsági önkormányzat. A vita oka, hogy eltérően képzelik el a faluház működését. Közben fenyegető levelek kerültek képviselők postaládájába. Bordányban július óta feszült a hangulat a „rendes" és az ifjúsági önkormányzat között. A fiatalok szerint az irodájuknak is otthont adó faluház nem úgy működik, ahogy az elvárható lenne. A testülettel pedig hiába ülnek le egyeztetésre, csak beszélgetnek és nem mondanak konkrétumokat. Türelmetlen fiatalok? A község önkormányzata úgy gondolja, ők hajlanának a kompromisszumra, de nem hallgatják meg őket a fiatalok. Ráadásul a fiatalok lapjában, a b. i. 1. d.-ben olyan cikkek jelentek meg, amik lejáratják a képviselőket. Ezenkívül már több képviselő is névtelen fenyegetőlevelet talált a postaládájában. - Még júliusban javasoltuk, hogy ifjúságbarát faluházat hozzanak létre. Ugyanis a mostani nem mindenben működik úgy, ahogy azt a község fiatalsága elvárná - mondta Kiss-Patik Péter ifjúsági polgármester, aki egyben a község képviselő-testületének is tagja. A változtatás érdekében leültek tárgyalni az önkormányzattal. Ifjúsági minimumprogramban, vagyis tizenkét pontban foglalták össze, mit szeretnének elérni. Többek között kifogásolták, hogy az elavult öntözőrendszer tönkreteszi a 2002-ben vásárolt kosárlabdapalánkokat, a könyvtár nyitva tartása nem megfelelő. A közös előteret gyakran raktárnak, bolhapiacnak használják. Úgy érzik, az önkormányzat ezek közül egyiken sem akar változtatni. - Az jelentené a megoldást, ha konkrétan megmondanák, lesz-e és mikor változás, vagy esetleg minden marad a régiben - tette hozzá Kiss-Patik Péter. Mivel nem ért el eredményt, le akart mondani az ifjúsági polgármesterségről. Ezt azonban az ifjúsági testület nem fogadta el. A fiatalok azt is kifogásolták, hogy az egyeztetésre nem engedték be az ifjúsági referenst. Nem gyalázkodtak - Mivel a szerzők félnek, ezért nem járultak hozzá nevük kiadásához, ráadásul van, aki még kiskorú, így nem adtuk ki - mondta Kiss-Patik Péter, aki még hozzátette, hogy a cikkekben semmi gyalázkodó nem volt, csak a tényeket közölték. Emellett fölajánlották az érintett képviselőnek, hogy helyet biztosítanak a lapban véleményének. Eddig nem élt ezzel a lehetőséggel. Az ifjúsági önkormányzat és teleházat működtető kulturális és szabadidős egyesület egy közös közleményt ad ki, melyben elhatárolódnak a fenyegető levelektől. - Ezeket nem mi írtuk, visszautasítjuk az alaptalan vádakat, fogalmunk sincs, hogyan kerülhettek a levelek a képviselőkhöz. A két ügynek szerintem nincs köze egymáshoz és éppen ezért remélem, a rendőrségi vizsgálat mindenre fényt derít mondta végül Kiss-Patik Péter. Súlyos szavak - A júliusi b. i. 1. d.-ben még kicsit finomítva írtak a testület munkájáról, de az augusztusi számban már félreérthetőbb állítások is megjelentek - vélte Kerekes Tibor, a község címzetes főjegyzője. Szerinte a legnagyobb fülháborodást azt keltette, mikor Kiss-Patik Péter kijelentette, hogy előtte csak olyan képviselők voltak a testületben, akik mindenre csak bólogattak. Nem volt saját véleményük, a polgármester minden javaslatát szó nélkül elfogadták. Erre válaszolt az alpolgármester a „nagy" önkormányzat lapjában, a Bordányi Naplóban. Ennek ellenére a jegyző úgy véli, nem cikkekben kellene egymásnak üzengetni, hanem érdemben kellene közös álláspontra jutni. - Kiss-Patik mindössze 18 éves, kezdő képviselő. Az teljesen jó dolog, hogy mindenre rákérdez, különböző ötletei vannak, de néha türelmetlen a döntéshozókkal szemben - folytatta Kerekes Tibor. Úgy véli, elsősorban nem a fiatalok által vélt generációs különbségek okozzák a fesztültséget, hanem az általuk eltúlzott sérelmek. - A faluházban más minden civil szervezetnek ingyen biztosítjuk a helyiséget, így a fiataloknak is. Másoknak nincs problémájuk, egyedül nekik - tette hozzá végül Kerekes Tibor. K.T. Vállalkozhatnak a makói tűzoltók Vásárhely az 1956-os lom eseményeiből is kivette részét. Bálint László 1956 Hódmezővásárhelyen című helytörténeti kötetéből megtudjuk: tömeges vérontásra szerencsére nem került sor a városban. Október 23-a Vásárhelyen is úgy telik, mint a legtöbb vidéki településen: az emberek feszülten hallgatják a rádiót. Másnap a budapesti események hatására a hadvezetés a vásárhelyi katonái alakulatoknál is elrendeli a riadót. Az ifjúság mozgolódni kezd, a Bethlen Gábor gimnáziumban a diákok letépik a vörös csillagot is magában foglaló népköztársasági címert a tantermek faláról, a diákok a Kossuth-szobor megkoszorúzásából is kiveszik részüket. Tüntetők ledöntik a szovjet emlékművet; amikor a tűzoltókocsi-csürlők lerántják a szobrot, és a katona keze letörik, kiáltozni kezdenek: „Letört a kezed, amivel az aranyainkat s óráinkat elvitted!" Avemaria Brúnó, volt horthysta hadnagy, aki a szovjet fogságból hazatérve már csak segédmunkás lehetett, visszafogottságra szólítja föl az ifjúságot, és arra, őrizzék meg a forradalom tisztaságát. Forradalmi követelések hangzanak el - tartalmuk összhangban áll az országos követelésekkel -, tüntetések zajlanak, egy ellenforradalmi beállítottságú katonatiszt megparancsolja: a gépkocsivezető hajtson a tömegbe. A Sztálin utcából Kossuth utca lesz, a Zsdanov térből Széchenyi tér; amikor egy vezető „Elvtársak!" szóval kezdi beszédét, lehurrogják. Nemzeti dal, Himnusz, röpcédulák, október 27-ére a kommunista hatalom meghátrálásra kényszerül, sorra alakulnak a munkástanácsok. A hadsereg helyi alakulatai átállnak a forradalom oldalára. November 2-án, amikor mind fenyegetőbb a szovjet támadás lehetősége, a 62. lövészezred tisztje, Papp István kidolgozza a harcérték növelésének lehetőségét, s a védelmi terv elkészül. Az ellenfél sem tétlenkedik. „Öntsenek sót a benzinbe!", utasítja embereit a már említett, ellenforradalmi beállítottságú tiszt, hogy az alakulat járművei használhatatlanná váljanak. Toborozzák a nemzetőrséget, a lövészezred híradósai lehallgatják a Tiszántúlon állomásozó szovjet csapatok rádióforgalmazását. Gyorsítják a katonai behívásokat, közben elkezdődnek a forradalom és szabadságharc leverését célzó szovjet katonai hadműveletek. Bár a 62. lövészezred s a 14. légvédelmi tüzérosztály el van szánva arra, hogy megvédi a várost, nem következik be vérontás. November 7-én a szovjetek megszállják Vásárhelyt (Szegedet hamarabb elfoglalják). Megkezdődik a visszarendeződés, a kommunisták közti pozícióharc. Megszüntetik a munkástanácsokat, ám azoknak még sikerül sztrájkokat szervezniük. December 10-én Vásárhelyen több száz ember tüntet, kivonul a karhatalom, dulakodás kezdődik, egy tüntető, Gácsi László életét veszti. És, mint az országban mindenütt, itt is kezdetét veszi az ellenforradalmi megtorlás. F.CS. Megalakult a Maroslelei Diákírók Köre. A csoportot a helyi általános iskola tíz felső tagozatos diákja alkotják. Vezetőjük, Fehér József művelődésszervező kérdésünkre elmondta, a foglalkozásoHivatalos engedélyt kapott a makói tűzoltóság arra, hogy parkosítást végezzen. A központi támogatások csökkenésével vállalkozni kényszerülnek a kisvárosok tűzoltóságai. Egy képviselő-testületi döntés értelmében számos új címszóval bővült a Makó Városi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság alapító okiratában foglalt tevékenységek köre. A módosítások a makói tűzoltók számára lehetővé teszik, hogy parkosítás címen is számlát adjanak, magánszemélyeknek éppúgy, mint közintézményeknek. A módosításnak megfelelően fakivágást végezhet a tűzoltóság közterületeken, községek, városok belterületén, illetve intézmények, gyárak, vasútállomások, kertek és parkok területén is. Ezen túl lehetőségük van arra is, hogy „máshova nem sorolt egyéb" gépeiket bérbe adják, akár magánszemélyeknek is. Az alapító okiratot érintő változások értelmében tehát vállalkozásként is üzemelhet a fontos közfeladatot ellátó szervezet. kat kéthetente tartják, általában felolvasó délutánok keretében, írókat és költőket is szeretnének meghívni, akiktől műhelytitkokat lesnének el. B. E. A központi támogatás mértéke is indokolja, hogy a nem megyeszékhelyeken működő tűzoltó-parancsnokságok bevételkiegészítésként így is felhasználják gépparkjukat és állományukat mondta Szabó Ferenc tűzoltó alezredes, makói parancsnok. - A makói tűzoltóság is vállalja a városban lévő fák nyesését, kivágását, hiszen csak mi rendelkezünk olyan speciális eszközökkel - például darus kocsikkal -, amelyekkel a legmagasabb fák ágai is elérhetőek, de számos más, parkosítással kapcsolatos feladatot is elsősorban a mi gépparkunkkal lehet megoldani. Az ilyen módon befolyó összeget új eszközök beszerzésére fordítják, részben bővítik a vállalkozásra felhasználható gépparkot, de számos, egyébként elengedhetetlen felszereléshez is csak a pluszbevétel segítségével juthatnak hozzá. A a makói önkormányzat forráshiányos, így nincs esélyük jelentősebb plusztámogatásra. ILLYÉS SZABOLCS A makói tűzoltóknak nem csak vészhelyzetben kell helytállniuk. Fotó: Illyés Szabolcs