Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-29 / 227. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR® PÉNTEK, 2003. SZEPTEMBER 26. Családi események A riasztást követően egy bő óra múlva már hiába érkezett a segítség Nem jött a mentő, meghalt A család elkeseredve idézi fel a tragédia mozzanatait. Fotó: Miskolczi Róbert A mentőket okolja édesanyja haláláért egy dorozsmai férfi, aki hiába tárcsázta a 104-et, a diszpécser az ő kérésérc nem irányított mentőautót a dorozsmai házhoz. Amikor egy órával később orvos riasztotta őket, már jöttek, de későn érkeztek. A szolgálatnál vizsgálatot indítottak. MUNKATÁRSUNKTÓL Pénteken temették el azt az idős nénit, akinek haláláért a család a mentőszolgálatot okolja. Püski Gyula úgy gondolja, ha komolyan vették volna riasztásukat, édesanyja talán még ma is élne. A hetvenéves néni hétfő hajnalban lett rosszul. Azonnal a vérnyomásmérőért nyúlt, de többszöri próbálkozása ellenére a műszer nem tudta azt mérni. Felébresztette férjét, kiment a fürdőszobába, majd leült a konyhában. Ekkor ébredt fel fia, akinek elmondta, ilyen rosszul, mint most, még soha nem érezte magát. A nénire időnként rátörtek rosszullétek, amely a vesekezelés alatt álló betegeknél gyakori, ezek azonban sokkal rosszabbak voltak, mint a korábbiak. Püski Gyula is próbálta megmérni édesanyja vérnyomását, neki sem sikerült. A férfi felhívta a 104-et, a mentőszolgálatot. Az ügyeletes azonban folyamatosan azt kérdezgette, mennyi a néni vérnyomása, nem értette meg, hogy mérhetetlenül alacsony. Majd mondott valamit, amit a férfi nem értett és letette a telefont. Eközben felesége, Puskiné Dancsó Renáta végig anyósa Jó néhány nehéz sorsú embernek jelent segítséget a mártélyi gondozási központ, amelynek munkatársai az ebédeltetés és a gyógyszerek beszerzése mellett a rászorulók ügyes-bajos dolgait is intézik. Most felmérést és saját használatú térképet készítenek Mártély egész külterületéről. Évtizedek óta él egyedül Mártély melletti tanyáján Dezső János. Az ötvenes éveiben járó férfi egykor szüleivel osztotta meg a mára elhanyagolttá vált házat, most azonban már csupán két kutyája jelenti számára a társaságot. Ritkán térnek be hozzá látogatók, így aztán napjai magányosan telnének, ha nem foglalná le magát néhány jószágának ellátásával, s nem járna be nap mint nap a falu gondozási központjába ebédért. János évekkel ezelőtt betegsége miatt kényszerült segítséget kérni az intézmény munkatársaitól. Belátta, hogy egyedül nem boldogul tovább, s csak akkor tud felépülni, ha ebben támogatást kap. Betegségéből talpra állt ugyan, de mégsem gyógyult meg teljesen, ezért továbbra is igénybe veszi a gondozási központ segítségét. Náluk ebédel, s gyógyszereinek beszerzését is az intézmény munkatársaira bízza. Most éppen azon gondolkodik, hogy vásárol egy mobiltelefont, ami baj esetén jól jönne a tanyán. A készülék megvételében is kikérte a gondozók tanácsát. János számára a szociális létesítmény és annak dolgozói jelentik a „hidat" a külvilághoz. Itt a lelke ápolásán kívül a megjelenésével is törődnek, ha kell, levágják a haját, szakállát, kimossák a ruháit. A férfihez hasonló, nehéz sorsú, segítségre szoruló ember több is akad Mártélyon és környékén. Az idősekkel együtt naponta 29 rászorulóhoz járnak rendszeremellett ült. Beszélgetett vele, fogta a kezét és nyugtatgatta, hogy mindjárt itt lesz a mentő. Húsz perc telt el ezzel. Szólt férjének, hogy hívja fel ismét a mentősöket, kérdezze meg, hol vannak. Ekkor tudták meg, hogy a diszpécser nem mentőt, hanem az ügyeletes orvost indította útnak. Háromnegyed órával a riasztás után érkezett meg a fiatal doktornő, aki megállapította, a néninek valóban mérhetetlenül alacsony a vérnyomása. Ekkorra már az idős asszony zavart volt, a kérdésekre sem tudott válaszolni. A doktornő kihívta a rohammentőt, mást azonban nem igazán tudott tenni, hiszen megfelelő felszerelés sem volt nála. A kosén házi gondozásra az intézmény munkatársai. Emellett 46-an étkeznek naponta a központban. A szociális munkát végzőknek ügyelniük kell arra, hogy a segítségnyújtás ne lépje túl azt a határt, amikor a gondozott kiszolgáltatottá válik - magyarázta Joóné Bene Aranka, a mártélyi létesítmény vezetője. Nem szabad, hogy a rászoruló élete túlságosan függjön az intézmény munkatársaitól. Tanácsokkal, egy kis irányítással tehetnek a legjobbat ezeknek az embereknek. Persze akadnak olyanok is, főként az idősek, akiknek mindez már nem elég, s teljes gondozásra szorulnak. Az intézmény már a télre kécsi 10 perc alatt meg is érkezett, ekkorra azonban a néni kómába esett. Próbálták újraéleszteni, de már nem sikerült megmenteni az életét. Püskiék még aznap panaszt tettek a mentőállomáson. Nem értik, miért nem hittek nekik, amikor elmondták, nagy baj van. Felháborítónak tartják, hogy a diszpécser egy személyben dönt arról, a riasztás sürgős, vagy elég kiküldeni az orvosi ügyeletet. Ilyen esetekben néhány perc is számíthat, ám ők egy órán keresztül nézték tehetetlenül, hogy orvosi segítség híján a néni egyre rosszabb állapotba kerül. Püski Gyula elmondta, a mentőállomáson azzal védekeztek, szül: munkatársai fölkeresik az összes tanyát, amely Mártély külterületéhez tartozik. Összeírják, kinek van mobiltelefonja, ki rendelkezik olyan járművel, amely nagy hóban is használható. Azt is följegyzik, kik igénylik, hogy télen eltakarítsák helyettük a havat. Az adatok nyomán saját használatú térkép készül, amely megkönnyíti a munkát. Az intézményvezető azt mondja, tanulni akarnak a legutóbbi tél tapasztalataiból, s egy szélesebb körű lakossági összefogást szeretnének megszervezni annak érdekében, hogy rendkívüli időjárási körülmények között se maradjon senki segítség nélkül. S. T. A. hogy nem tájékoztatta őket arról, hogy édesanyja dialízises. Ő azonban úgy gondolja, mivel elmondta, hogy vesebeteg, ez egyértelmű volt. A mentőszolgálatnál a férfi bejelentése alapján vizsgálat indult, ami még nem fejeződött be - tudtuk meg az állomás vezetőjétől. A család azonban nem bízik abban, hogy számukra megnyugtató döntés születik. Pert is fontolgatnak, ám tudják, ez rengeteg pénzbe kerülne. Lapunkat azért keresték meg, mert úgy gondolják, az ilyen ügyeket nem lehet elhallgatni, és bíznak benne, hogy talán mással ilyen már nem fordul elő. 96 éves várjon türelemmel! Türelemre intettek egy 96 éves szegedi nénit, aki egy éve nyugdíjemelést kért. Gondviselője felháborodott a levélen, bár valószínűsíti, nem nézték meg, hogy egy majd 100 éves aszszonynak címezték a formanyomtatványt. A szegedi Juhászné azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy felháborította a nyugdíjbiztosítási igazgatóságtól minap kapott levél. A nyugdíjas nő férje 96 éves nagynénjének kért még egy évvel ezelőtt méltányossági nyugdíjemelést. A néni 55 éves kora óta nem dolgozik, jelenleg 39 ezer forintot kap havonta. Gondviselői szintén nyugdíjasok, ezért kérték a nyugdíjbiztosító segítségét még tavaly szeptemberben. Januárban kapták meg a hivatal válaszát, amelyben arról értesítették őket, hogy a sok kérelem és a szűk keret miatt nekik már nem jutott pénz, ám kérelmüket továbbra is szem előtt tartják. Néhány napja újabb levél érkezett a nyugdíjbiztosítótól. Ebben szintén a kérelmek nagy számára hivatkoznak, és tájékoztatják Juhászékat, hogy bár a méltányossági nyugdíjemelésekre szánt keret ismételten elfogyott, a kormány pótlólagos forrást biztosít novemberben. Ennek megérkezése után ismét elbírálják kérelmüket, addig is szíves türelmüket kérik. Ez az utolsó mondat háborította fel az idős néni gondviselőit. Szívesen megkérdeznék a nyugdíjbiztosító igazgatójától, aki a levelet szignálta, hogy 96 évesen hova legyen türelemmel. Valószínűleg minden igénylőnek ezt a levelet küldték ki, de úgy vélik, legalább megnézhették volna, milyen idős a címzett. T.K. HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Rutai Attila és Bornemisza Zsuzsanna, Friebert Ferenc János és Bán Gabriella, László Zoltán Tamás és Dunai Margit, Török János Imre és Király Bernadette Ágnes, Hajnal Tamás és Nagymihály Zsuzsanna, dr. Rácz Gábor Zoltán és dr. Hartai Zsuzsanna, Benkó László és Licsák Ildikó, Tóth Zoltán és Olajos Ágnes, Szabó Zoltán János és Savanya Éva, Madarász László és Mátó Eszter, dr. Papp Zalán György és dr. Fekete Mónika Edit, Mátrai Tibor és Eczet Brigitta, Csobán József Péter és Diviki Andrea Szilvia, Paksi Péter és Kovács Tímea, Kocsis Ferenc és Sitkei Marianna, Mányi Norbert és Kónya Bettina Dóra, Fébert Richárd és Fülöp Tímea Zsuzsanna, Loth Péter és Polyák Anita, Nagy László és Németh Erika, Horváth Tibor és Török Ildikó, Nagy Tamás Árpád és Kordás Alexandra Zsuzsanna, Kovács Tibor László és Czigle Andrea, Bozóki Ferenc Zoltán és Varga Klára fudit. SZÜLETETT Remete Rolandnak és Kis Anitának Roland, Faso Salvatorénak és Haszur Máriának Anna és Laura, Nyilas Istvánnak és dr. Turai Krisztina Annának Enikő, Márta Gábornak és Bodó Renátának Dániel, dr. Resch Béla Endrének és Páli Mónikának Béla Márton, Tóth Péternek és Gajdacsi Mónikának Balázs, Sultis Lászlónak és Tóth Katalinnak Virág, Gulyás Csabának és Béres Editnek Anita Anett, Varga András Zsoltnak és Kószó Eszternek Zsolt András, Szabados Zoltánnak és dr. Ambrus Andreának Noémi, Dömök Attilának és Donka Mónikának Jázmin, Kancsár Józsefnek és Kiss Orsolyának Mirjam Fruzsina, Báhnt Mátyás Gábornak és Csehó Editnek Bence, Varga Zsoltnak és Bárányi Ágnesnek Zsombor, Dunai Sándornak és Koródi Alexandrának Adrienn, Maczkó Jánosnak és Szedmák Anikó Tündének Tünde, Magyari Leventének és Oltványi Katalinnak Máté és Gergely, Vidéki Jánosnak és Mészáros Szilvia Évának Szilárd, Kozma Tibornak és Szeri Beátának Levente, Hernádi Sándornak és Balogh Anita Edinának Marcell Sándor, Vili Péternek és Hegedűs Amáliának Péter, Dinka Ferencnek és Szikora Teréziának Boglárka Zsuzsanna, Kovács Sándornak és Pallag Gabriellának Réka Gabriella, Kelemen Zoltán Bélának és Farkas Katalinnak Ilona Katalin, Balla Csabának és Egedi Anita Violettának Norbert, Szőnyi Szabolcsnak és Zelenák. Piroskának Bence, Ott lettek kevesebben, ahol öltő Folytatás az 1. oldalról A megyében a legtöbb munkahely Szegeden és Vásárhelyen szűnt meg. A megye központjában mintegy 650, míg a szomszédvárban 350. De érzékenyen érintette a recesszió Szentest és Szegvárt is a ruhagyár bezárásával, Makón a feldolgozóipar egyes cégeinek padlóra kerülésével. A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ a maga eszközeivel, munkahelyteremtő támogatásokkal teremtett új munkahelyeket, igaz, nem a régiek helyén. Tóth Szabolcsnak és Szabó Krisztinának Etele, Deák Zoltán Imrének és Retkovszki Mónikának Zoltán Tamás, Kovács Andrásnak és Forgó Györgyi Jankának Domonkos, Zs. Somló Krisztiánnak és Somló Marianna Katalinnak Dániel Bálint, Fürj Kálmán Istvánnak és Kocsis Ildikó Évának Ádám, Fodor Istvánnak és Erényi Györgyi Rózsának Györgyi Mária, Hunyi Róbertnek és Bánóczki Ildikónak Bálint, Szalma Csabának és Gilinger Anettnek Máté Levente, Pető Bálintnak és Joó Annának Réka, Szabó Lászlónak és Török Ildikónak Zsófia, Sírok Gábornak és Gilyan Zsuzsannának Robin, Csányi Zoltánnak és Kelemen Tünde Andreának Evelin Eszter, Szögi Zoltánnak és Csikós Erikának Noel Zoltán, Szabó Józsefnek és Kaszab Nórának Judit, Csonka Gábornak és dr. Zolnay Kriszta Beatrixnek Daniella Kriszta és Dániel Gábor nevű gyermeke. MEGHALT Virgoncz Endre Tibor, Hatos Józsefné Kiss Erzsébet, Herceg Zsolt Gábor, Franczia László Istvánná Schimerling Klára, Végi Józsefné Nagy Erzsébet, Turzó Károly, Antal Lászlóné Kozma Rozália, Nagyi József, Halász Józsefné Terhes Anna, Paparánszky Gyuláné, Schimanovszky Rózába, Berényi Istvánná Pipicz Etelka, Hajnal Lajosné Frank Mária, Gombos András Ferenc, Sipos József, Podina Leontia, Dennert Miklós, dr. Megyeri Pál János, Takó Mihályné Börcsök Ágnes, Tábori Ferenc, Molnár Andrásné Vass Erzsébet, Márki Lajosné Marinkov Etelka, Fülöp János Antalné Papp Erzsébet, Bálint Ilona, Lajkó Károly, Márton Andrásné Juhász Margit, Jójárt János, Komócsin Ferenc, Szabó Ferenc, Mácsai Lajos, Gárgyán István, Mészáros Ferencné Rengei Anna, Kocsis-Savanya Kálmánné Lengyel Etelka, Bába Istvánná Bódi Mária Magdolna, Török Istvánná Dékány Ida Valéria, Kovács István Pál, Buknicz Ferenc, Gulyás István, Magony János, Kern Ilona Ida, Petrás Pál, Mészáros Jánosné Bóka Julianna, Pap Jánosné Ábrahám Rózába, Kertész Istvánná Lévai Erzsébet Anna, Bartha József János, Bercsényi Sándorné Süli Mária, Kőszegi Pál Jenőné Somogyi Erzsébet, Szekusán László Ferenc, Rédei János, Molnár Tibor, Spies Lajos, Nagy Mihály, Császár Börcsök Juhanna, Dobi László, Széli Lajosné Tanács Irén Ibolya, Medgyesi Ferencné Ilosfalvi Stefánia, Berta Jánosné Lakatos Mária Rózába, Ácsai János Imre, Rózsi József, Dudás Jánosné Borbély Mária. Eddig 31 munkáltató vállalta, hogy a kapott állami támogatás fejében biztosítja a dolgozó hároméves foglalkoztatását, s 190 álláshelyet hozott létre. Emellett a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására 123 munkahely született. A különböző módon támogatott létszámbővítés összesített eredménye több mint 2 ezer 700 új állás 2003-ban Csongrád megyében, amely duplája a megszűnteknek. A munkanélküliség ennek ellenére magas. FEKETE KLÁRA Jánost tanyáján is gyakran felkeresi a gondozónő. Fotó: TésikAttila Felmérést készít a gondozási központ Mártélyon Ebéd, gyógyszer és jó szó Gyárbezárási hullám söpört végig a megyén Vesztes nagyvárosok • Elbocsátottak száma ágazatonként 2003 augusztus végéig textiiés ruházatipar 302 Cipőipar 392 Élelmiszeripar 69 Fémfeldolgozás 94 Oktatás 46 Pénzügyi • tevékenység 1 DM-grafika