Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-29 / 227. szám

HÉTFŐ, 2003. SZEPTEMBER 29. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztősé­günkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalman­ként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is ol­vashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) A kacsavadász Medgyessy Péternek sikerült né­hány százezer szavazót elveszíte­nie miután - még augusztus 17-én - vadászni volt a Hortobá­gyon régi jó kebelbarátjával, Ad­rián Nastase román miniszterel­nökkel. Ez önmagában nem baj, a vadászat sport, művészet, úri passzió, miegymás, ráadásul si­keres is volt: Medgyessy és Nas­tase két szíriai és egy francia üz­letember társaságában több mint kétezer - nem tévedés, kettőezer! - vadkacsát mészároltak le röpke két óra hossza alatt... Azért ez nem semmi, fejenként, átlag négyszáz kacsa testvérek között is! Nem ismerem a vadászat pontos meghatározásit, de ab­ban biztos vagyok, hogy ez az esztelen öldöklés már kívülesik annak fogalmán. Egy ilyen vadászaton diszkré­ten kell kezelni az ott történte­ket. Most sem a sameszoknak ­akarom mondani a vadgazdasági alkalmazottaknak - járt el a szá­juk, nem. Ók pontosan tették a Kiszáradt-e a Búzaapó kútja ? Minden alsóvárosi polgártársam, s így én is szívből örültem, ami­kor Mihályi Árpád szobrászmű­vész alkotását, a Búzaapó kútját a múlt évben felavatták a Mátyás téren, az alsóvárosi templom tö­vében. Szépsége, és az ötletes bronz fecskékből csorgadozó ivó­víz nagy sikert aratott mindenki­nél, de leginkább az óvodások és a közelben lévő játszótérről oda­szaladó gyerekek körében volt népszerű. De nem sokáig, hiszen rövid idő után javításra szorult, majd ősszel, a fecskék elköltözé­sével egyidejűleg a kút használ­hatatlanná vált. Türelmesen vártam a tavaszt, a fecskék is visszajöttek, dc a kút továbbra is üzemen kívül volt. Ekkor gon­doltam először a kiszáradására, de nem így lett, hiszen augusztus elején „csoda" történt, és a havi búcsú alkalmából ismét üzemelt a kút. De a csoda nem tartott há­rom napig sem, mert a kút a bú­csú utáni napon ismét használ­hatatlanná vált. Mint városvédő polgár és a ha­Piaci mérleg(elés) Képűnk illusztráció! Fotó: Karnok Csaba Olvastam az újságban a „Mars testvér minden fontos történést lát" című cikket. Erről jut eszembe a legújabb csalások lehetősége. A pia­con amit vásárolunk és mérni kell, azt „tányéros" mérlegen mérik. Amit a vevő nem lát, azok a kicsi vonások. Ezt használják ki nagyon sokan, tisztelet a kivételnek. A mért áru 70-80%-ában kevesebb a mondottnál, lehet az zöldség, gyümölcs, dinnye, ami 15-20 dekával is kevesebb. Sajnos ez a folyamat csak erősödik. Főleg azok körében, akik rendszeresen árulnak. Kár, hogy a kamera ezt nem észleÜ, sajnos sok milliót költenek ilyen berendezésekre. Ebben a világban a tisztességet mégsem lehet visszaszerezni. T. V.-NÉ, VÁSÁRHELY Állandósuló forgalmi dugók vagy hídrekonstrukció 1 dolgukat: 1. gyorsan újratöltö­getni és előre adogatni a puská­kat, 2. tartani a szájukat a nyil­vánosság, legfőképpen a kíváncsi média előtt. Nastase volt a „hu­nyó": Bukarestbe hazatérve első dolga volt telekürtölni a román távirati irodát, hogy milyen pompás szórakozásban volt része a magyar miniszterelnök jóvoltá­ból. Ezután tört ld a botrány, tel­jes joggal. Jómagam eddig is le­sújtó véleménnyel voltam Med­gyessy Péter személyes adottsá­gairól, ezért nem kedvelem, hogy finoman fogalmazzak. Ez azon­ban állampolgári jogom egy mű­ködő demokráciában. A legfris­sebb közvélemény-kutatási ada­tokat ismerve pedig ezzel nem vagyok egyedül és várhatóan egy­re többen is leszünk. Csak egy nagy baj van: „ezt a számlát kö­zösen fizetjük ki, elvtársak!" (Horn Gyula után szabadon). Magyarország többet (és job­bat) érdemel! DR. SZIN IMRE, SZENTES gyományőrzó és városképvédó egyesület elnöke, tisztelettel ké­rem az illetékeseket, hogy vizs­gálják meg a kút szeszélyes mű­ködését, mert arra nagy szükség lenne. Addig is volna néhány kérdé­sem az illetékesekhez: kié a kút, az üzemeltetésért ki a felelős? A közterületért felelős ellenőrök miért nem jelezték a kút üzem­képtelenségét? Miért hanyagol­ták el a kút köré drágán telepí­tett, Hollandiából hozott pázsit­szőnyeget, kinek kellett volna azt locsolni? A kút körül utóla­gosan elhelyeztek három búza­szemet ábrázoló, a kúthoz tarto­zó mészkövet (amit szintén a szobrászművész készített), míg a további 6 darabot útlezárásnak használták fel a tér másik felén. Erre ki adott engedélyt? Remé­lem, kérdéseimre választ kapok, nem kell várnom addig, míg a fecskék tavasszal visszajönnek. SZILÁGYI ÁRPÁD SZEGEDI VÁROSVÉDŐ POLGÁR Mind többet foglalkozik a sajtó, de a közvélemény is a szegedi Belvárosi híd mindinkább általá­nos - de különösen reggeli - túl­terheltségével, ami 2-3 órás du­gók kialakulásához vezet, az új­szegedi oldalról jövő járművek­nél. A legutóbbi cikk arról ad hírt, hogy járműérzékek) detektor be­építésével igyekszenek feloldani a kialakuló forgalmi káoszt. A városrendezési tervek pedig a harmadik tiszai híd megépítésé­ben látják a probléma távlati megoldását. Nos a terv nagyon is távoh. Reálisan nézve - miután a sok tízmilliárdos beruházás nem le­het önkormányzati feladat, illet­ve nincs rá pénzügyi forrás. Ezért nem valószínű, hogy az autópá­lya és a gyorsforgalmi út elkészí­tését megelőzné az egyébként va­lóban igen szükséges új híd fel­építése, amely programban ép­pen Szeged városa a lcgérintet­tebb (M5, makói gyorsforgalmi út). Egyébként is a közlekedési szokásokat és irányokat nehezen lehet megváltoztatni. Hiszen je­lenleg is csak kis számban lehet a járműveket Újszeged irányából a Bertalan híd felé terelni. Tovább komplikálná az újonnan terve­zett híd helyzetét, nyomvonalát (és járulékos útjait) az ugyancsak kívánatosnak tartott vasúti híd megépítése és annak nyomvona­la, egy esetleges vasútfejlesztés keretében kapható eurós támoga­tás, vagy nemzetközi megállapo­dás esetében. Ezért talán kívána­tos lehetne a Lágymányosi híd­hoz hasonló, közös vasúti és köz­úti hidat építeni. Bele kell tehát nyugodni abba, hogy a Belvárosi híd forgalomáteresztö képességét kell növelni, elkerülendő a né­hány év múlva bekövetkező teljes közlekedési káoszt. Ezt viszont a A « Gyakran óriási a zsúfoltság a Belvárosi hídon Fotó: Karnok Csaba tervezett járműérzékelő detektor hosszabb távon nem oldja meg. Rendkívül szomorú, hogy a híd legutóbbi felújításánál a tervezők és a döntést hozók nem gondol­tak a híd átbocsátóképességének növelésére. Ezt ugyanis a járdák - amelyeket egyébként is elbon­tottak az alattuk húzódó közmű­vezetékek felújítása miatt - kül­ső konzolokra történő kihelyezé­sével lehetett volna megoldani (egyik gyalogos, a másik kerék­párútként szolgálva), ezzel há­rom sávra szélesítve a közutat. A három sávos kö'zút forgalmi rendje számos európai gyakorlat szerint kialakítható és szabá­lyozható. Technikájára pedig ­meglévő létesítmények rekonst­rukciójánál - jó példa a bajai vas­úti híd, ahol a kihelyezett konzo­lokra épített pályák a személy­gépkocsi közlekedést tették lehe­tővé. A vasúti pályától leválasz­tottam A három sáv a hídfeljá­rókban szinte adott, kisebb kor­rekciókkal a közműveket a kihe­lyezett járdák alatt lehetne elhe­lyezni, megkönnyítendő azok ja­vítását, karbantartását. A vala­mikor lebontott vámházak alap­jainak sem funkcioniüs, sem vá­rosképi jelentősége nincs, melye­ket az út szélesítése érintene. El kellene tehát kezdeni a bel­városi híd szélesítésére vonatko­zó tervek készítését, hogy akár nem várt külső források meg­nyerhetösége esetén megfelelő tervek álljanak rendelkezésre. S még ami a forgalomirányítást il­leti, már ma is megfontolandó lenne a hídról lejövő, Alsóváros irányába menő forgalomnak a Deák Ferenc u. helyett a Kele­men utcára történő irányítása, a postai kereszteződésnél kötelező balra hajtási lámpával és sávval. A szembejövő forgalomnak a Ke­lemen utcára való behajtásának megakadályozására pedig ugyan­csak kötelező haladási irányok megjelölése adhat lehetőséget. A jelenlegi nyomvonalvezetés szű­kebb, balesetveszélyesebb és kör­nyezetszennyezőbb, kisebb át­eresztőképességű. DR. BALOGH GÉZA, SZEGED Pusztaszer község díszpolgárai Pusztaszer a 2003. évet az oktatás évének szentelte. A község területén 123 évvel ez­előtt kezdődött el a szervezett elemi iskolai oktatás és 120 évvel ezelőtt, 1883-ban ké­szült el első iskolája. Az oktatás évében a község, az iskola szinte valamennyi rendezvényén központi helyet foglal el az emlékezés, a múlt febdézése, hogy a 123 év alatt mi minden történt a községben az oktatás területén. A sort az az ünnepség nyitotta meg, ahol az elemi népiskola meg­alapítójáról, a községben 43 évet tanító, első képesített tanító, Tajcsik Ferenc munkássá­gát elevenítették fel. A községből évtizedek­kel ezelőtt elszármazottak vallottak a puszta­szeri iskolában töltött éveikről és számoltak be arról, hogy mit jelentett a pusztaszeri is­kola tanulójának lenni akkor régen, és mit je­lentett egész életük során az a felkészítés, amit tanítóiktól útravalóul 40-50 évvel ez­előtt kaptak. Ezek a vallomások szép szám­mal érkeztek a felhívást magukénak érzők­től, megrajzolva egyben a pusztaszeri iskolai oktatás elmúlt évtizedeit is. Augusztus 23-án, a falunapon azonban egy rendkívül megható, különösen szép rendezvényre ke­rült sor. Az Arpád-emlékmü lábánál bensősé­ges keretek között került sor Iván Antal taní­tó, tanár és iskolaigazgató posztumusz, és fe­lesége Halász Gizella tanítónő díszpolgári ki­tüntetésének átadására. Iván Antal fiatal pályakezdő tanítóként ke­rült a pusztaszeri iskolába, 1946-ban. A kecs­keméti születésű tanító tanulmányait a kis­kunfélegyházi tanítóképzőben végezte. Első és egyben utolsó munkahelye a pusztaszeri iskola volt. Röviddel érkezése után igazgatói megbízást kapott. Megteremtette az általá­nos iskolát, benne a szakrendszerű oktatást. A községben korszerű iskolaépítés fűződik nevéhez, ami még inkább felejthetetlenné te­szi emlékét. Fáradhatatlan közéleti ember volt. A község boldogulásáért, a gyermekek továbbhaladásáért kitartóan küzdött. Tanít­ványainak sokasága szerzett diplomát, szak­képesítést és lett a községnek, az országnak szorgalmas építője. Nevéhez fűződik az óvo­dai nevelés megszervezésének és beindításá­nak nehéz feladata is. A községben 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. Munkásságának 39 éve alatt a pusztaszeri is­koláért, a község boldogulásáéit élt és mun­kálkodott. Halász Gizella tanítónő 1946-ban végzett a szegedi tanítónőképzőben. O is pályakezdő tanítóként került az iskolába és ott is maradt 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. A tanítónő a pusztaszeri gyermekek nevelését, oktatását, a betűvetés és olvasás, számolás tanítás nehéz feladatát vállalta magára 39 éven keresztül. Nehéz lenne számba venni a cselekedeteket, amit Halász Gizella tanító néni tanítványai érdekében tett. De mégis si­került ezt a pusztaszeri önkormányzat testü­letének megtenni, ha nem is számszerűsíte­ni, de elismerni a sok munkát, szeretetet, melyet e két nagyszerű ember pusztaszeri munkálkodásuk során a gyermekekért meg­tett azzal, hogy dolgos hétköznapjaik befeje­zése után 18 évvel, a község díszpolgárainak sorába emelte az Iván házaspárt. Az ünnep­ség megható jeleneteként, régi tanító és tanár kollégák szavaltak, énekeltek és méltatták, a nagy előd, Iván Antal és felesége Halász Gi­zella pusztaszeri munkásságának fontossá­gát. A volt tanítványok leszármazottjai pedig megmutatták, hogy különleges képességeik­kel szerzett ismereteik birtokában, méltó­képpen emlékeznek a szeretett tanító-tanár házaspár díszpolgári ünnepségén. Az égő gyertyaszál, mellette Iván Antal fia­talkori fényképe pedig könnyeket csalt a már deres hajú, sok-sok egykori tanítvány szemé­be. Jelezve ezzel azt, hogy a község vezetői helyesen döntöttek, amikor igenlő szavaza­tukkal lehetővé tették, hogy Iván Antal és Halász Gizella a pusztaszeri díszpolgári ki­tüntető címet megkapják. Egykori tanítvá­nya és később kollégájaként magam is örü­lök, hogy az általam is nagyra becsült tanító, tanár, iskolaigazgató munkássága hozzá mél­tó eüsmerésben részesült. BAGHYNÉ MAKRA ILONA, SZEGED Egykori szegedi tanítóképzősök találkozója Hajdanán - 1953-ban - 31 le­ány érettségizett az Állami Taní­tónőképző 4/A osztályában. Most újra együtt voltunk - ezüs­tös hajjal, itt-ott sokasodó ránc­cá -, de töretlen életkedvvel és derűvel, s megünnepeltük az 50 éves évfordulót. A gyülekező alatt hatalmas drukkal vártuk egymást, vajon megismerünk-e mindenkit? Érdeklődve hallgat­tuk a régi osztálytársak és a je­len lévő volt tanáraink történe­teit az eltelt 50 évről. A beszá­molókból kiderült, mindannyi­an hálásak vagyunk volt isko­lánknak, az ott tanító tanára­inknak, hogy megalapozott, mélyreható, szerteágazó útrava­lót adtak tudásban, ismeretek­ben, hivatásszeretetben, ami pá­lyánkat végigkísérte. Az élet szele az ország minden szegleté­be elsodort bennünket, hiszen Győrtől Nyíregyházáig, Székes­fehérvártól Békésig sok-sok tele­pülés adott otthont, munkát ne­künk. A 31 -es létszámból 30-an végig a pedagóguspálya igen rö­gös útját jártuk 50 éven át. Saj­nos közülünk már hatan, taná­raink közül nagyon sokan az égi iskolába költöztek. Gyertya­gyújtással emlékeztünk rájuk. A találkozónkat megtisztelte rész­vételével szeretett osztályfőnö­künk, dr. Reindl Gézáné, taná­raink közül dr. Huszka László, Shaláj Györgyné, Mihálka György és Rakonczai Jánosné. Köszönjük! Az estebéd alatt nem győztük feleleveníteni a sok-sok emléket, ami a négy di­ákév alatt megesett velünk. Jaj, de nagyon rég volt! Nekünk már minden év ajándék, el is hatá­roztuk, hogy ezután már éven­ként fogunk találkozni. A búcsúzáskor csak egyet kí­vántunk - mindenkinek jó egészséget! TAKÁCS PÉTERNÉ KÓSZÓ ILONA VOLT 4/A-S TANULÓ, SZEGED Kirándultak A vásárhefy-béketelepi nyugdí­jasklub tagjai a közelmúltban ki­rándulást szerveztek Szarvasra, a szilva napra. A kulturális prog­ram, kirakodóvásár mellett érde­kesség volt a szilvából készült különböző ételek bemutatója, amelyeket nemcsak megkóstol­hattuk, hanem receptjüket is megkaptunk Ezt követően a Holt-Körösön sétahajóztunk, majd a Szarvasi Arborétumban gyönyörködtünk a különleges fákban és növényekben. Igazi kellemes napot töltöttünk együtt. DRAGOMÉR JÁNOSNÉ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Next

/
Oldalképek
Tartalom