Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-29 / 227. szám

HÉTFŐ, 2003. SZEPTEMBER 29. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) A kacsavadász Medgyessy Péternek sikerült néhány százezer szavazót elveszítenie miután - még augusztus 17-én - vadászni volt a Hortobágyon régi jó kebelbarátjával, Adrián Nastase román miniszterelnökkel. Ez önmagában nem baj, a vadászat sport, művészet, úri passzió, miegymás, ráadásul sikeres is volt: Medgyessy és Nastase két szíriai és egy francia üzletember társaságában több mint kétezer - nem tévedés, kettőezer! - vadkacsát mészároltak le röpke két óra hossza alatt... Azért ez nem semmi, fejenként, átlag négyszáz kacsa testvérek között is! Nem ismerem a vadászat pontos meghatározásit, de abban biztos vagyok, hogy ez az esztelen öldöklés már kívülesik annak fogalmán. Egy ilyen vadászaton diszkréten kell kezelni az ott történteket. Most sem a sameszoknak akarom mondani a vadgazdasági alkalmazottaknak - járt el a szájuk, nem. Ók pontosan tették a Kiszáradt-e a Búzaapó kútja ? Minden alsóvárosi polgártársam, s így én is szívből örültem, amikor Mihályi Árpád szobrászművész alkotását, a Búzaapó kútját a múlt évben felavatták a Mátyás téren, az alsóvárosi templom tövében. Szépsége, és az ötletes bronz fecskékből csorgadozó ivóvíz nagy sikert aratott mindenkinél, de leginkább az óvodások és a közelben lévő játszótérről odaszaladó gyerekek körében volt népszerű. De nem sokáig, hiszen rövid idő után javításra szorult, majd ősszel, a fecskék elköltözésével egyidejűleg a kút használhatatlanná vált. Türelmesen vártam a tavaszt, a fecskék is visszajöttek, dc a kút továbbra is üzemen kívül volt. Ekkor gondoltam először a kiszáradására, de nem így lett, hiszen augusztus elején „csoda" történt, és a havi búcsú alkalmából ismét üzemelt a kút. De a csoda nem tartott három napig sem, mert a kút a búcsú utáni napon ismét használhatatlanná vált. Mint városvédő polgár és a haPiaci mérleg(elés) Képűnk illusztráció! Fotó: Karnok Csaba Olvastam az újságban a „Mars testvér minden fontos történést lát" című cikket. Erről jut eszembe a legújabb csalások lehetősége. A piacon amit vásárolunk és mérni kell, azt „tányéros" mérlegen mérik. Amit a vevő nem lát, azok a kicsi vonások. Ezt használják ki nagyon sokan, tisztelet a kivételnek. A mért áru 70-80%-ában kevesebb a mondottnál, lehet az zöldség, gyümölcs, dinnye, ami 15-20 dekával is kevesebb. Sajnos ez a folyamat csak erősödik. Főleg azok körében, akik rendszeresen árulnak. Kár, hogy a kamera ezt nem észleÜ, sajnos sok milliót költenek ilyen berendezésekre. Ebben a világban a tisztességet mégsem lehet visszaszerezni. T. V.-NÉ, VÁSÁRHELY Állandósuló forgalmi dugók vagy hídrekonstrukció 1 dolgukat: 1. gyorsan újratöltögetni és előre adogatni a puskákat, 2. tartani a szájukat a nyilvánosság, legfőképpen a kíváncsi média előtt. Nastase volt a „hunyó": Bukarestbe hazatérve első dolga volt telekürtölni a román távirati irodát, hogy milyen pompás szórakozásban volt része a magyar miniszterelnök jóvoltából. Ezután tört ld a botrány, teljes joggal. Jómagam eddig is lesújtó véleménnyel voltam Medgyessy Péter személyes adottságairól, ezért nem kedvelem, hogy finoman fogalmazzak. Ez azonban állampolgári jogom egy működő demokráciában. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat ismerve pedig ezzel nem vagyok egyedül és várhatóan egyre többen is leszünk. Csak egy nagy baj van: „ezt a számlát közösen fizetjük ki, elvtársak!" (Horn Gyula után szabadon). Magyarország többet (és jobbat) érdemel! DR. SZIN IMRE, SZENTES gyományőrzó és városképvédó egyesület elnöke, tisztelettel kérem az illetékeseket, hogy vizsgálják meg a kút szeszélyes működését, mert arra nagy szükség lenne. Addig is volna néhány kérdésem az illetékesekhez: kié a kút, az üzemeltetésért ki a felelős? A közterületért felelős ellenőrök miért nem jelezték a kút üzemképtelenségét? Miért hanyagolták el a kút köré drágán telepített, Hollandiából hozott pázsitszőnyeget, kinek kellett volna azt locsolni? A kút körül utólagosan elhelyeztek három búzaszemet ábrázoló, a kúthoz tartozó mészkövet (amit szintén a szobrászművész készített), míg a további 6 darabot útlezárásnak használták fel a tér másik felén. Erre ki adott engedélyt? Remélem, kérdéseimre választ kapok, nem kell várnom addig, míg a fecskék tavasszal visszajönnek. SZILÁGYI ÁRPÁD SZEGEDI VÁROSVÉDŐ POLGÁR Mind többet foglalkozik a sajtó, de a közvélemény is a szegedi Belvárosi híd mindinkább általános - de különösen reggeli - túlterheltségével, ami 2-3 órás dugók kialakulásához vezet, az újszegedi oldalról jövő járműveknél. A legutóbbi cikk arról ad hírt, hogy járműérzékek) detektor beépítésével igyekszenek feloldani a kialakuló forgalmi káoszt. A városrendezési tervek pedig a harmadik tiszai híd megépítésében látják a probléma távlati megoldását. Nos a terv nagyon is távoh. Reálisan nézve - miután a sok tízmilliárdos beruházás nem lehet önkormányzati feladat, illetve nincs rá pénzügyi forrás. Ezért nem valószínű, hogy az autópálya és a gyorsforgalmi út elkészítését megelőzné az egyébként valóban igen szükséges új híd felépítése, amely programban éppen Szeged városa a lcgérintettebb (M5, makói gyorsforgalmi út). Egyébként is a közlekedési szokásokat és irányokat nehezen lehet megváltoztatni. Hiszen jelenleg is csak kis számban lehet a járműveket Újszeged irányából a Bertalan híd felé terelni. Tovább komplikálná az újonnan tervezett híd helyzetét, nyomvonalát (és járulékos útjait) az ugyancsak kívánatosnak tartott vasúti híd megépítése és annak nyomvonala, egy esetleges vasútfejlesztés keretében kapható eurós támogatás, vagy nemzetközi megállapodás esetében. Ezért talán kívánatos lehetne a Lágymányosi hídhoz hasonló, közös vasúti és közúti hidat építeni. Bele kell tehát nyugodni abba, hogy a Belvárosi híd forgalomáteresztö képességét kell növelni, elkerülendő a néhány év múlva bekövetkező teljes közlekedési káoszt. Ezt viszont a A « Gyakran óriási a zsúfoltság a Belvárosi hídon Fotó: Karnok Csaba tervezett járműérzékelő detektor hosszabb távon nem oldja meg. Rendkívül szomorú, hogy a híd legutóbbi felújításánál a tervezők és a döntést hozók nem gondoltak a híd átbocsátóképességének növelésére. Ezt ugyanis a járdák - amelyeket egyébként is elbontottak az alattuk húzódó közművezetékek felújítása miatt - külső konzolokra történő kihelyezésével lehetett volna megoldani (egyik gyalogos, a másik kerékpárútként szolgálva), ezzel három sávra szélesítve a közutat. A három sávos kö'zút forgalmi rendje számos európai gyakorlat szerint kialakítható és szabályozható. Technikájára pedig meglévő létesítmények rekonstrukciójánál - jó példa a bajai vasúti híd, ahol a kihelyezett konzolokra épített pályák a személygépkocsi közlekedést tették lehetővé. A vasúti pályától leválasztottam A három sáv a hídfeljárókban szinte adott, kisebb korrekciókkal a közműveket a kihelyezett járdák alatt lehetne elhelyezni, megkönnyítendő azok javítását, karbantartását. A valamikor lebontott vámházak alapjainak sem funkcioniüs, sem városképi jelentősége nincs, melyeket az út szélesítése érintene. El kellene tehát kezdeni a belvárosi híd szélesítésére vonatkozó tervek készítését, hogy akár nem várt külső források megnyerhetösége esetén megfelelő tervek álljanak rendelkezésre. S még ami a forgalomirányítást illeti, már ma is megfontolandó lenne a hídról lejövő, Alsóváros irányába menő forgalomnak a Deák Ferenc u. helyett a Kelemen utcára történő irányítása, a postai kereszteződésnél kötelező balra hajtási lámpával és sávval. A szembejövő forgalomnak a Kelemen utcára való behajtásának megakadályozására pedig ugyancsak kötelező haladási irányok megjelölése adhat lehetőséget. A jelenlegi nyomvonalvezetés szűkebb, balesetveszélyesebb és környezetszennyezőbb, kisebb áteresztőképességű. DR. BALOGH GÉZA, SZEGED Pusztaszer község díszpolgárai Pusztaszer a 2003. évet az oktatás évének szentelte. A község területén 123 évvel ezelőtt kezdődött el a szervezett elemi iskolai oktatás és 120 évvel ezelőtt, 1883-ban készült el első iskolája. Az oktatás évében a község, az iskola szinte valamennyi rendezvényén központi helyet foglal el az emlékezés, a múlt febdézése, hogy a 123 év alatt mi minden történt a községben az oktatás területén. A sort az az ünnepség nyitotta meg, ahol az elemi népiskola megalapítójáról, a községben 43 évet tanító, első képesített tanító, Tajcsik Ferenc munkásságát elevenítették fel. A községből évtizedekkel ezelőtt elszármazottak vallottak a pusztaszeri iskolában töltött éveikről és számoltak be arról, hogy mit jelentett a pusztaszeri iskola tanulójának lenni akkor régen, és mit jelentett egész életük során az a felkészítés, amit tanítóiktól útravalóul 40-50 évvel ezelőtt kaptak. Ezek a vallomások szép számmal érkeztek a felhívást magukénak érzőktől, megrajzolva egyben a pusztaszeri iskolai oktatás elmúlt évtizedeit is. Augusztus 23-án, a falunapon azonban egy rendkívül megható, különösen szép rendezvényre került sor. Az Arpád-emlékmü lábánál bensőséges keretek között került sor Iván Antal tanító, tanár és iskolaigazgató posztumusz, és felesége Halász Gizella tanítónő díszpolgári kitüntetésének átadására. Iván Antal fiatal pályakezdő tanítóként került a pusztaszeri iskolába, 1946-ban. A kecskeméti születésű tanító tanulmányait a kiskunfélegyházi tanítóképzőben végezte. Első és egyben utolsó munkahelye a pusztaszeri iskola volt. Röviddel érkezése után igazgatói megbízást kapott. Megteremtette az általános iskolát, benne a szakrendszerű oktatást. A községben korszerű iskolaépítés fűződik nevéhez, ami még inkább felejthetetlenné teszi emlékét. Fáradhatatlan közéleti ember volt. A község boldogulásáért, a gyermekek továbbhaladásáért kitartóan küzdött. Tanítványainak sokasága szerzett diplomát, szakképesítést és lett a községnek, az országnak szorgalmas építője. Nevéhez fűződik az óvodai nevelés megszervezésének és beindításának nehéz feladata is. A községben 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. Munkásságának 39 éve alatt a pusztaszeri iskoláért, a község boldogulásáéit élt és munkálkodott. Halász Gizella tanítónő 1946-ban végzett a szegedi tanítónőképzőben. O is pályakezdő tanítóként került az iskolába és ott is maradt 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. A tanítónő a pusztaszeri gyermekek nevelését, oktatását, a betűvetés és olvasás, számolás tanítás nehéz feladatát vállalta magára 39 éven keresztül. Nehéz lenne számba venni a cselekedeteket, amit Halász Gizella tanító néni tanítványai érdekében tett. De mégis sikerült ezt a pusztaszeri önkormányzat testületének megtenni, ha nem is számszerűsíteni, de elismerni a sok munkát, szeretetet, melyet e két nagyszerű ember pusztaszeri munkálkodásuk során a gyermekekért megtett azzal, hogy dolgos hétköznapjaik befejezése után 18 évvel, a község díszpolgárainak sorába emelte az Iván házaspárt. Az ünnepség megható jeleneteként, régi tanító és tanár kollégák szavaltak, énekeltek és méltatták, a nagy előd, Iván Antal és felesége Halász Gizella pusztaszeri munkásságának fontosságát. A volt tanítványok leszármazottjai pedig megmutatták, hogy különleges képességeikkel szerzett ismereteik birtokában, méltóképpen emlékeznek a szeretett tanító-tanár házaspár díszpolgári ünnepségén. Az égő gyertyaszál, mellette Iván Antal fiatalkori fényképe pedig könnyeket csalt a már deres hajú, sok-sok egykori tanítvány szemébe. Jelezve ezzel azt, hogy a község vezetői helyesen döntöttek, amikor igenlő szavazatukkal lehetővé tették, hogy Iván Antal és Halász Gizella a pusztaszeri díszpolgári kitüntető címet megkapják. Egykori tanítványa és később kollégájaként magam is örülök, hogy az általam is nagyra becsült tanító, tanár, iskolaigazgató munkássága hozzá méltó eüsmerésben részesült. BAGHYNÉ MAKRA ILONA, SZEGED Egykori szegedi tanítóképzősök találkozója Hajdanán - 1953-ban - 31 leány érettségizett az Állami Tanítónőképző 4/A osztályában. Most újra együtt voltunk - ezüstös hajjal, itt-ott sokasodó ránccá -, de töretlen életkedvvel és derűvel, s megünnepeltük az 50 éves évfordulót. A gyülekező alatt hatalmas drukkal vártuk egymást, vajon megismerünk-e mindenkit? Érdeklődve hallgattuk a régi osztálytársak és a jelen lévő volt tanáraink történeteit az eltelt 50 évről. A beszámolókból kiderült, mindannyian hálásak vagyunk volt iskolánknak, az ott tanító tanárainknak, hogy megalapozott, mélyreható, szerteágazó útravalót adtak tudásban, ismeretekben, hivatásszeretetben, ami pályánkat végigkísérte. Az élet szele az ország minden szegletébe elsodort bennünket, hiszen Győrtől Nyíregyházáig, Székesfehérvártól Békésig sok-sok település adott otthont, munkát nekünk. A 31 -es létszámból 30-an végig a pedagóguspálya igen rögös útját jártuk 50 éven át. Sajnos közülünk már hatan, tanáraink közül nagyon sokan az égi iskolába költöztek. Gyertyagyújtással emlékeztünk rájuk. A találkozónkat megtisztelte részvételével szeretett osztályfőnökünk, dr. Reindl Gézáné, tanáraink közül dr. Huszka László, Shaláj Györgyné, Mihálka György és Rakonczai Jánosné. Köszönjük! Az estebéd alatt nem győztük feleleveníteni a sok-sok emléket, ami a négy diákév alatt megesett velünk. Jaj, de nagyon rég volt! Nekünk már minden év ajándék, el is határoztuk, hogy ezután már évenként fogunk találkozni. A búcsúzáskor csak egyet kívántunk - mindenkinek jó egészséget! TAKÁCS PÉTERNÉ KÓSZÓ ILONA VOLT 4/A-S TANULÓ, SZEGED Kirándultak A vásárhefy-béketelepi nyugdíjasklub tagjai a közelmúltban kirándulást szerveztek Szarvasra, a szilva napra. A kulturális program, kirakodóvásár mellett érdekesség volt a szilvából készült különböző ételek bemutatója, amelyeket nemcsak megkóstolhattuk, hanem receptjüket is megkaptunk Ezt követően a Holt-Körösön sétahajóztunk, majd a Szarvasi Arborétumban gyönyörködtünk a különleges fákban és növényekben. Igazi kellemes napot töltöttünk együtt. DRAGOMÉR JÁNOSNÉ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY