Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-27 / 226. szám

Szombat, 2003. szeptember 27. SZIESZTA II. MAKSA ZOLTÁN: A DIÁKOKNAK GENETIKAILAG MEGVAN A HUMORÉRZÉKE Se trágárság, se politika Nevettetni nehezebb, mint régen. Ma a legjobb poénokat muszáj bedobni az első tíz percben, hogy feloldódjon a han­gulat, nem lehet őket a végére tartogatni - állítja Maksa Zoltán. A humorista úgy véli, az általa képviselt, 98 százalé­kig politikamentes, „kikapcsolós" humor, ami vastagon a mindennapokról szól, találkozik az emberek igényével. Maksa Zoltán (balról) ma is rendszeres közreműködője az Antal Imre által vezetett Szeszélyes évszakoknak. FOTÓ: MTI/ILLYÉS TIBOR - Változott-e az elmúlt húsz év alatt a befogadó közönség? Nehezebb-e ma humoristá­nak lenni? - Természetesen minden változik. Az én szakmámban még inkább érezhető az a fajta közöny, mondhatni apátia, ami az emberek viselkedését mostanában jellemzi. Ez per­sze elsősorban a fővárosban csúcsosodik ki, vidéken még emberibbek az emberek. In­kább úgy fogalmaznék, hogy a világvárosokban, mint Buda­pest is, látványosabban érvé­nyesül az a réteg, amelynek alacsonyabb az igényszintje. Nevettetni valóban nehezebb, mint régen. Mindent nagyon be kell csomagolni. Régen úgy szerkesztettem a műsort, hogy a legjobb anyagokat a végére tartogattam. Ma a legjobb poénokat muszáj bedobni az első tíz percben, hogy felol­dódjon a hangulat. Ide-oda csapódtak - Miből adódik ez? - Eléggé depressziós nemzet a magyar, miközben sokkal jobban élünk, mint bárki kö­rülöttünk - kivéve persze a cseheket és az osztrákokat. Nem tudnám a pontos okát megmondani, de biztos, hogy jellemző ez a-fajta önsajnál­tató magatartás ránk. - Valahol említette, hogy a diákságnak genetikailag meg­van a humorérzéke, csak nincs dolgoztatva. Mit értett pontosan ezen? - Felnőtt egy olyan nemze­dék, akikkel a szülők szinte semmit sem foglalkoztak ép­pen azért, mert mindketten a pénzhajhászással voltak elfog­lalva. Ezek a diákok ide-oda csapódtak, hol ezt, hol azt gon­doltak. Valamikor nem tanítot­ták meg őket játszani - tisztes­ségesen, etikai szabályokat tartva játszani még kevésbé. Nincs megfelelő szókincsük sem. Mesék helyett sokan ká­romkodáson nőttek fel. A szü­lők vitájával tűzdelt zaklatott világból kilépve maguk is könnyen hajlanak az agresz­szióra. Ez ma már az általános iskola első osztályában megfi­gyelhető. Nem mond ellent ennek, hogy sok bennük a féle­lem. Az őszinte önkifejezés te­kintetében rendkívül gátláso­sak, ugyanakkor gátlástalanul kereskednek narkótól kezdve rádiótelefonig szinte minden­nel, mert ma ez a „sikk". - 1982-ben tűnt fel a rádió humotfesztiválján különdí­jat nyert Gépjárműoktató cí­mű írásával, melyet Agárdy Gábor adott elő, a középdön­tőben - Az edző című humo­reszk bemutatásával - olyan előadók támogatták, mint Koltay Róbert. Ekkor figyelt fel önre Nagy Bandó András? - Igen, András valóban na­gyon erősen felkarolt. Abban az időben mindenki a Mar­kos-Nádassal és persze vele volt elfoglalva, ami nem is cso­da, hiszen én abszolút szakmán kívülállóként, ráadásul csak szerzőként indultam. Ennek el­lenére két hónappal a fesztivál után egy szeptemberi napon csöngettek nálam, kinyitottam az ajtót és ott állt Nagy Bandó. Néztem rá megkövülten, mire azt mondta, megy valamelyik építőtáborba fellépni, nincs-e kedvem vele tartani... Dehogy­nem. Öt perc múlva már a ko­csijában ülve beszéltük a rész­leteket - két hosszú közös év lett ebből, mintegy hatszázszor léptünk fel együtt. Szakmailag is nagyon sokat segített. Még azon a szinten is figyelt rám, hogy ne így hajoljak meg, ha­nem ügy. Ezt ne írjam le, mit mondjak helyette stb. Olyan fontos mondatok voltak ezek, hogy némelyik még ma is itt cseng a fülemben. Büszkén vál­lalom őt, mert azok közé tarto­zik, akik később is tisztességgel maradtak meg a pályán. „Izzadás humorista" - Hogyan értékeli az 1994-es Erzsébet-díját? - Szívesen gondolok rá, mert a közönség szavazata alapján kaptam meg. Spéter Erzsébet kínosan ügyelt arra, hogy ne befolyásolja semmi más a dön­tést. Ráadásul olyan rangos mezőnyben nyertem, amely­ben például Gálvölgyi János is jelen volt. Eszméletlenül jó ér­zés volt és mutatta azt, hogy jó úton járok: kell az a fajta humor az embereknek, amit én is kép­viselek, azaz: ne legyen benne se trágárság, se politika. To­vábbra is ezt a fajta intelligens humort szeretném felvállalni. - Nem rögtönzös, hanem „izzadás humoristának" val­lotta egyszer magát. Mivel már épp dupla annyit élt, mint amennyit a pályán töl­tött - a húszéves jubileumra hangkazettája jelent meg -, jogos a kérdés, hogy lámpa­lázas-e még? -Természetesen. Főleg, mió­ta a Mikroszkóp Színpadon játszhatom a „Maksa-méta" cí­mű estemet, minden este egy újabb kihívás, szinte egy újabb „érettségi". Viszont jó, ha el tudja rejteni az ember a „kis ke­serveit". Azt szokták mondani, hogy ha a színpadra fellép az ember három lépcsőfokot, ami nem kell, lent marad. Ez tény­leg így van. Lent marad a ma­gánélet minden baja, lent ma­rad a gyász, de lent marad az öröm is, gyerekszületés, bármi. Csak a közönség létezik. Az a tíz-húsz-száz ember, aki ott van és szórakozni akar. Politikámén tesen - Továbbra is jelen van a Rádiókabaréban. Jövő már­ciusban már áj előadóesttel debütál a Mikroszkópon. Közben Ihossal és Ajaiával turnézik a '99-ben írt és ta­valy felújított „Három terror" című esttel. Van ez utóbbival kapcsolatban aktuális mon­danivalója? - Minden tekintetben ter­rorellenes vagyok. Gyűlölöm az USA-t, amiért mestersége­sen feszültségeket szít a vi­lágban, kötözködik, hogy a fegyvergyárosai gazdagodja­nak. Nem írom alá, hogy nekik a világrendőrséget kellene ját­szaniuk anélkül, hogy ebbe másokat is bevonnának. - Ide illik a bandái párhu­zam. Igaz, hogy minden hu­morista a szíve mélyén való­jában társadalomfilozófus? - Igen. Én mindenesetre igyekszem úgy filozofálgatni, hogy ne legyen az egy mélyér­telmű, nehezen emészthető szociográfia. Sok kis apró poé­non keresztül szeretném be­mutatni a magyar valóságot. Úgy érzem, hogy ez a 98 száza­lékig politikamentes, „kikap­csolós" humor, ami vastagon a mindennapokról szól, találko­zik az emberek igényével. K. E. FELKÉSZÜLÉS A VÍZ ALATTI VILÁG MEGHÓDÍTÁSÁRA Az igazi búvár A tengerben nagyobb a látótávolság és gazdagabb az élővilág. Komoly lelki és fizikai próba­tételen, elméleti és gyakorlati vizsgák során kell átesnie an­nak, aki búvárkodásra adja a fejét. S ha már megfelelő ki­képzést kapott, több százezer forintot is áldozhat arra, hogy saját felszerelést vásároljon a merüléshez. A víz alatti világ meghódítása komoly felkészülést igényel. Ahhoz például, hogy valaki harminc méter mélyen, a tes­tére nehezedő, a megszokottól nagyobb nyomás ellenére ugyanolyan magabiztosan vi­selkedjen és mozogjon, mint a szárazföldön, pszichikai és fi­zikai próbákon kell átesnie. A gyakorlati felkészítést elméleti oktatás is kiegészíti. Ennek éppúgy része a fizika törvény­szerűségeinek megtanulása, mint a búvárfelszerelések megismerése, vagy annak az alapvető matematikai számí­tásnak az elvégzése, hogy adott levegőmennyiséggel meghatározott mélységben mennyi ideig tartózkodha­tunk. Akárcsak a tanulóvezetők­nek, a búvárjelölteknek is vizs­gázniuk kell elsősegélynyúj­tásból. Két alapszabály betar­tása különösen fontos ahhoz, hogy elkerülhető legyen a ko­molyabb baj. Az egyik: egy búvár nem búvár, két búvár egy búvár. Vagyis bármeny­nyire is képzett egy búvár, csak a társával együtt merülhet. A másik szabály pedig, hogy a baleset mindig a parton kez­dődik. Ez arra figyelmeztet, hogy a biztonságos merülés egymás felszerelésének ellen­őrzésével kezdődik. A búvárképzéshez különféle oktatási rendszereket dolgoz­tak ki (CMAS, PADI, NAUI stb.). Az elméleti tanfolyamot követő gyakorlati oktatás elő­ször uszodai merüléssel kez­dődik - eközben a jelölt meg­szokja a speciális ruházatot -, majd nyüt vizekben folytató­dik. Ha valaki oktató felügyele­te mellett már négyszer leme­rült egy tóban, nyílt vízi vizsgát tehet. Van, aki már elsőre ten­gerben gyakorolhat, ahol na­gyobb a látótávolság és gazda­gabb az élővilág, de azért a magyar tavaknak is megvan a varázsa. Aki igazi búvár, az bármelyik pocsolyában meg­merül - tartja a mondás. Ha a jelölt túl van az elméleti és gya­korlati vizsgán, immár kezdő búvárként újabb fokozatokat kell még megszereznie ahhoz, hogy később oktató nélkül, önállóan merülhessen. Ha a tudás és a gyakorlat megvan, már csak megfelelő felszerelés szükséges ahhoz, hogy a víz alatti csodák felfe­dezésére induljunk. A háton hordott palack biztosítja a fo­lyamatos levegőellátást. Egy szelep és a hozzá csatlakozta­tott légzőautomata, a reduktor adagolja a levegőt attól függő­en, mekkora a környezeti nyo­más. A palackból egy másik tömlőn keresztül a kiegyenlítő térfogatba, a jaketbe kerül a levegő. Ez a ruházat a felszí­nen mentőmellényként szol­gál, a víz alatt pedig ennek se­gítségével képes lebegni a bú­vár. Palackot 60-70 ezer forin­tért lehet kapni, a légzőauto­mata 50-60 ezer forintba, míg a jakét 50-100 ezerbe kerül. A ruházat - ami lehet ned­ves, félszáraz vagy száraz - véd a hideg, a mechanikai sérülés és a kiázás ellen. A nedves ruhába beszivárog a víz, a test hője ezt felmelegíti és ezáltal komfortérzetet ad. A félszáraz és száraz ruhába alig, illetve egyáltalán nem jut víz. Vas­tagsága 3,5 mm-től egészen 1 cm-ig terjed. Általában overall szabású, a trópusi öltözetnek rövid ujja és rövid nadrágrésze van, míg a melegebb ruhák egészen a csuklóig és a bokáig fedik a testet. Ezeknek az ára 50 ezer 200 ezer forint között mozog. A ruha neoprén anyagból készül, vastagságá­tól és méretétől függően fel­hajtóerőt képez. Ennek kom­penzálására ólomövet, vagy úgynevezett integrált mel­lényt hordanak a búvárok, ez utóbbiban a súlyok a kiegyen­lítő térfogatban találhatók. Nélkülözhetetlen kellék az uszony, a légzőcső, a maszk és a kés. A légzőcső a felszínen való úszásban segít, a maszk elsősorban a látást biztosítja, véd a mechanikai sérülés ellen és a kiegyenlítést szolgálja. Az uszony a gyors, hatékony, di­namikus és főleg a hosszan tartó úszást biztosítja, a kés pedig akkor kell, ha a búvár kötélbe, hálóba vagy damilba gabalyodik. Ez utóbbi kellékek költsége 20-tól 50 ezer forintig terjedhet. Természetesen a felszerelést extrákkal is ki le­het egészíteni, de már az alap­kellékek beszerzése sem olcsó mulatság. TOKODI MARGARÉTA AFHJS-INVESI Ingatlanbefektetési § Szövetkezet Igazgatósága örömmel értesíti a Tisztelt Szövetkezeti Tagokat, hogy a PHJS-INVESI* Befektetési Alapkezelő Rt. K>HJ$-4NW$T* Ingatlanbefektetési Alapjának Szabályzatát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2003. szeptember 23-án, 11/120.014/2003 számon jóváhagyta. Az alapkezelő rt. zártkörű forgalomba hozatallal a jegyzési időszakban létrehozza a I ILIS-híVISI Ingatlanbefektetési Alapot. Tisztelettel: PHJS-INVESI* Ingatlanbefektetési Szövetkezet Igazgatósága

Next

/
Oldalképek
Tartalom