Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-26 / 225. szám

PÉNTEK, 2003. SZEPTEMBER 26. P 0 S T A B 0 N T A S 7 3D - Design, Domo, Deko a Hangárban Lakberendezési és bútorkiállítás lesz Október 2-5. között 3D - De­sign, Domo, Deko címen bel­sőépítészeti, lakberendezési és bútor szakkiállítást rendeznek a Kereskedő közben, a Hangár Expo és Konferencia-központ­ban. MUNKATÁRSUNKTÓL A régióban egyedülálló kiállí­tásra készül a Gellért és Fiai Consulting Kft.: október 2-5. között a Hangár Expo és Kon­ferencia-központban bemutat­ják a modern lakberendezés minden eszközét, a legújabb belsőépítészeti irányzatokat, a bútorok és a hozzájuk illő ki­egészítők arzenálját. A hagyo­mányteremtés szándékával el­indított rendezvény elnevezése - 3D - Design, Domo, Deko ­azt a szándékot tükrözi, hogy a látogatók otthonuk harmoni­kus berendezéséhez, a bútorok és a lakás-kiegészítők funkcio­nális és esztétikai szempontok szerinti összeválogatásához szakemberektől szerezhesse­nek ötleteket, s a vezető bútor­gyártók és forgalmazók bemu­tathassák kínálatukat. A szer­vezők a szakmai napon, októ­ber 2-án, csütörtökön előadá­sokat tartanak, erre a szakma képviselőin, a tervezőkön, lak­berendezőkön, belsőépítésze­ken kívül az érdeklődőket is várják. A házigazda Réz And­rás. Az esemény különlegessége, hogy a kiállításon - amely egy­ben vásár is - művészeti alkotá­sokat lehet megtekinteni. E gon­dolat jegyében első alkalommal Szőnyi István balász témájú pan­nóját mutatják be, amelyek a magyar képzőművészet különle­ges értékei közé tartoznak, s fel­újításuk óta most tekinthetők meg először. A három képet Ma­gyarország legjobb restaurátorai újították fel, s hajdanán Szeged legendás étterme, a Hági falait díszítették. A kiállításon Magyarország vezető dizájnerei mutatják be kínálatukat, a vendégek között ott lesz többek között a V.A.M. Design, az Európa Design, a Novetex különleges ágyneműi­vel, gyönyörködhetnek a látoga­tók a Sil fürdőszobaszalon, az Enteriőr és a Firhang közös standjában, láthatók a De­sing-air, az Omnimarkt, a Do­minó Irodabútor, a Komód Bú­tor termékei. Szakképzett lakbe­rendezők ingyenes tanácsadás­sal segítik az érdeklődőket, aki­ket lakásuk, házuk alaprajzával várnak a kiállítók. Szórakoztató programról is gondoskodnak a szervezők: a színpadon kialakított látvány­konyhában Szeged ismert spor­tolói, közéleti személyiségei, or­szágos hírességek avatják be a lá­togatókat kedvenc ételeik elké­szítésének titkaiba. Péntek dél­után 15 órától Borbás Mária, a Hír TV háziasszonya és Benke László, Oscar-díjas mestersza­kács főz, szombat délelőtt a Sze­gedi Nemzeti Színház igazgatója, Székhelyi József mond egy anek­dotát a kovászos uborkáról, s közben elkészíti finom főztjét. Szombaton délután a kosárlabda szerelmesei megtudhatják, mi a kedvenc étele Donkó Orsolyá­nak, a Szeviép-Szeged válogatott kosarasának, akit férje, Szetey András, lapunk főszerkesztője segít. Vasárnap délelőtt egy szép­ségkirálynő, Boros Fanni, a Rá­dió 88 szépségversenyének győz­tese ragadja meg fakanalat, míg délután a kézilabdát kedvelók is­merhetik meg Kővári Árpád, a Pick Szeged kézilabdacsapata el­nökének és Nikola Eklemovics­nak, a Pick Szeged válogatott ké­zilabdázójának főzési tudomá­nyát. Paprikacsomagoló üzem tervezett kialakí­tása ellen tiltakoznak Szegeden, a Klebels­bergtelepen. Az érintettek egyre durvább hangnemben vádolják egymást. Eddig ötvenhárom klebelsbergtelepi lakó írta alá azt az ívet, amellyel tiltakoznak egy már engedélyezett paprikafeldolgozó, vagy papri­kacsomagoló felépítése ellen. A Zentai utcá­ban egy magánház pincéjében alakítanák ki az üzemet, amiről a közvetlen szomszédokat az önkormányzat építési osztálya értesítette. A lakók szerint a paprikafeldolgozó üzembe helyezésével megszűnne nyugalmuk, hangos és büdös lenne a környék, ráadásul a levegő­be kerülő illóanyagok az egészségüket is ká­rosítanák. Tóth Béla az épülő ház közvetlen szom­szédságában lakik. Mint mondta, véleménye szerint ipari övezetbe való az oda tervezett órlőüzem. Az út túloldala egyébként már an­nak számít, így nem érti, miért nem oda épít­keznek a tulajdonosok. A férfi egyébként azt is sérelmezi, hogy az új ház miatt egyik szo­baablakát be kell falaztatnia, mert az a telek­re néz. Békési István lesz az építkezők második szomszédja. A férfi elmondta, a tulajdonosok azt állítják, csak csomagolni fognak a pincé­jükben, azt is csak házi mennyiségben, de ezt ő nem hiszi el. A telekre bevezetett három­szor 120 amper ugyanis üzemi gépek meg­hajtásához is elégséges. A telektulajdonosok, K. Pál és felesége fel­háborodtak azon, hogy egy már engedélye­zett üzem létrehozását a szomszédok meg­próbálják megakadályozni. K.-né M. Angéla szerint ez nem szól másról, mint buta embe­rek irigységéről. Akinek van pénze, azt felje­lentik. Hozzátette: nem érti, hogyan merik szomszédai felülbírálni az építési osztály ve­zetőjének döntését. A házaspár elmondta, minden létező enge­délyt, így például a környezetvédőkét is meg­szerezték, és ha szabálytalanul működnének, megbírságolnák őket. Pincéjükben egyébként csak csomagolni szeretnének, amely nem hangosabb egy átlagos konyhai munka zajá­nál. Az őrlő, feldolgozó és keverő tevékenység csak a hivatalos elnevezés miatt szerepel az engedélyen. K. Pál elmondta, senkinek semmi köze ah­hoz, hogy mennyi áramot vezettetnek be tel­kükre, de egyébként egy mosogatógéphez, vagy egy normáüs villanytűzhelyhez szüksé­ges a három fázis. Azt pedig kikérik maguk­nak, hogy szomszédaik döntsék el, hol kelle­ne építkezniük. Hozzátette: két kisgyermek­ük van, tehát már miattuk sem működtetné­nek zajos üzemet, és azt is furcsa gondolat­nak tarják, hogy azért építenének fel egy többmilhós házat, hogy szennyezzék környe­zetüket. K. Pál írásban kérte, hogy az alábbiakat szó szerint közöljük: - „Ezzel a kisüzemmel az önkormányzat iparűzési adójához járulnánk hozzá, munkahelyeket teremtve. Ezzel szem­ben úgy látjuk, hogy az önkormányzaton élősködők, kik a kocsmában költik el a segé­lyeket, ha ezek szava a perdöntő, akkor az or­szág legjobb úton halad a teljes csődbemenés felé." Az építkezés a szomszédok tiltakozása mi­att egyelőre nem kezdődhetett el. K.-ék vár­ják a másodfokú döntést, amely reményeik szerint helybenhagyja az előzőt, amely ki­mondta, hogy az üzem jogszerűen működ­het. A szomszédok viszont abban bíznak és arra számítanak, hogy hozzájárulásuk nélkül nem lehet a házban üzemeltetni csomagolót. TÍMÁR KRISZTA A tulajdonos szerint buta emberek irigykednek rájuk Paprikás hangulat a telepen A szomszédok nem csomagolják be véleményüket. Fotó: Kamok Csaba Csallány Gábor kései utóda Szentesen A múzeumépítő Rózsa hitvallása Rózsa Gábor azt vallja, hogy „lassú víz mos partot". Fotó: Tésik Attila HELYI VÉDETTSÉGŰ ÉPÜLETEK Helyi védettségű, azaz a település szempontjából valamilyen ha­gyományt őrző, vagy a városra jellemző építészeti elemeket tartal­mazó épületekből 256-ot tartanak nyilván Hódmezővásárhelyen. Csongrádon 4 ipari, 8 középület és 104 lakóház tartozik ebbe a csoportba, Makón 230, Mindszenten 23, Szentesen pedig 16 épü­let és 4 egyéb építmény élvez helyi védettséget, további 20-at pedig javasoltak erre. Min dolgozik? Tar Ibolya klasszika-filológus A kulturális örökség védelme érdekében kifejtett tevékenysé­géért Schönvisner István-em­lékérmet adományozott Hiller István szakminiszter Rózsa Gá­bornak, a szentesi Koszta József Múzeum munkatársának. Persze hogy örül Rózsa Gábor a magyar műemlékvédelemért, a nemzeti örökség megóvásáért és gyarapításáért kapott legrango­sabb miniszteriális ehsmerés­nek, még ha úgy nyilvánul is meg, mintha nem kitüntetést, hanem egyenesen büntetést ka­pott volna. Aki ismeri a szentesi mérnök-muzeológust, az termé­szetesnek veszi, hogy ilyesmiket mond a kérdéseimre: levélnehe­zéknek használja a míves érmet, meg hogy ő most a fekete bárány múzeumi berkekben, mert a ré­gészek pályáztak erre a díjra. Csakhogy Gábort a városvédők szövetségének elnöke, Ráday Mi­hály terjesztette fel a miniszteri­áhs ehsmerésre. Azt viszont nem szégyelb bevallani, hogy bizony lexikonban nézett utána, ki volt a XIX. században született Schönvisner István archeológus, akinek a nevét viseü a most ka­pott emlékérem. Amúgy egyálta­lán nem mellesleg kívánkozik ide: ugyanezt a kitüntetést kapta Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püs­pöke is. Az 59 éves Rózsa Gábor azt vallja, hogy „lassú víz mos par­tot". Neki ugyanis hosszú évek hadakozásokkal is terhelt mun­kája van a szentesi Petőfi utcá­ban a romjaiból megmentett Pé­ter Pál-féle polgárházban meg Fridrich János napfénytetős, fo­tográfiai műtermében. Az utób­bit például le akarták bontatni és az ópusztaszeri történeti park­ban tervezték a rekonstrukcióját. De sokat harcolt a Péter Pál-pol­gárházért is, amely a Fridrich-fé­nyirdával együtt muzeális érték. Ha azt vesszük, Rózsa Gábor két múzeumot alapított Szentesen, s mind a kettő egyre csak gyarapo­dik. Azt állítja a kitüntetett, hogy megépíttetni mégis köny­nyebb volt ezeket, mint működ­tetni. Egyébiránt pedig arra a leg­büszkébb: újabban már Gábor bácsinak szólítják a hosszú, fe­hér szakálla láttán ismerősei a szentesi utcán. Ugyanazzal a megszólítással tisztelik meg őt, mint a Koszta József Múzeumot alapító igazgatót, Csallány Gá­bort. De mit keres a földmérésre szakosodott építőmérnök, no meg három szakmérnöki vizs­gát is abszolvált Rózsa Gábor a műtárgyak világában? Azt me­séli, hogy nem ő ment a múze­umba, hanem a muzeológusok az algyői olajmezőkre. Az olajo­soknál dolgozott ugyanis ifjúko­ri éveiben, ahol talált valami­lyen lelőhelyet. - Kihívtam a ré­gészeket, akiknek azóta is a rab­juk vagyok - mondja arra utal­va, hogy élete párja és három gyermekének édesanyja Vörös Gabriella, a megyei múzeumi szervezet régész-igazgatója. Gá­bor a múzeumi létét, a „máso­dik életét" éppen húsz esztendő­ben méri, ám kesernyésen teszi hozzá, hogy erről mindenki megfeledkezett. Jövőre, a hatva­nadik születésnapján hivatalo­san ugyan „megszökik" a múze­um kötelékéből, nyugállomány­ba helyezteti magát. Akkor az­tán lesz ideje, hogy fel is dolgoz­za a szentesi polgárház múze­umba és a Fridrich-műterembe meg a volt vármegyeházbeli tér­képtárba begyűjtött kulturális örökséget. Am még meg sem említettük a szívének ugyan csak kedves témáit: a földtant, a népzenét, a klasszikus muzsi­kát, az ipar- és képzőművésze­tet, de folytathatnánk még a kultúra azon területeit, ahol szintén otthon van. Hogy ki is valójában Rózsa Gábor? Azt mondja erre: „Hatlövetű dzsoli dzsóker." Amúgy pedig szegedi is meg szentesi is, az utóbbi idő­ben már tápai is. Családjával a „világ közepén" lakik, és újab­ban egy csónakról meg kecské­ről álmodik, mely jószágot a töl­tés oldalán legeltet majd. BALÁZSI IRÉN Hihetnénk, hogy a modern vi­lágban nincs jelentősége az an­tikvitásnak, a poszt-posztmo­dernben a görög-római művé­szetnek. Csakhogy ez nem így van. — Nemrég zajlott le Szegeden az általam vezetett klasszika-filoló­gia tanszék szervezésében egy nemzetközi konferencia, Klasz­szicizmus és modernitás cím­mel. Ezen magam is előadást tar­tottam a római kori irodalomról, az európai irodalomra gyakorolt hatásáról - mondja Tar Ibolya. ­Az antikvitás és a modern iroda­lom összefüggései foglalkoztat­tak két legutóbbi tanulmányom­ban is, ezek Olaszországban, egy-egy gyűjteményes kötetben láttak napvilágot, de itthoni vo­natkozásaik miatt magyarul is tervezem a megjelentetésüket. Az egyikben Kovács András Fe­renc költészetét tekintettem át, aki hallatlanul sok szállal kötő­dik a klasszikusokhoz. A másik, átfogóbb jellegű tanulmányban az utóbbi két évtized magyar köl­tői terméséből, Baka István, Or­bán Ottó, Imre Flóra, Lator Lász­ló és mások verseiből válogattam és ugyancsak az antikvitás hatá­sait elemeztem. A Baka-elem­zést szeretném a közlejövőben kibővíteni és a szegedi Tiszatáj­ban publikálni. Az idei nyár elején jelent meg Michael von Albrecht római iro­dalomtörténetének első, 700 ol­dalas kötete magyar nyelven, né­metből fordította Tar Ibolya ­most készül a második kötet. Fo­lyamatosan fordít antik szerző­ket, görögből és latinból. A római Tár Ibolya nem csak kutat, for­dít is. Fotó: Schmidt Andrea metrikáról írt könyvet, Catul­lus-, Vergiüus- és Ovidius-tanul­mányokat publikált. - Az antikvitás manapság is megkerülhetetlen, a modern kul­túrát teljesen átitatja. Ezért - és tanárként is - azt vallom, nem szabad kiiktatni a latint az isko­lai általánosan művelő tárgyak közül. Aki latint tanul, nem egy­szerűen egy idegen nyelvet tanul, hanem egyszerre többet, hiszen az angol és a neolatin nyelvek struktúrája erre épül, nem be­szélve a szókincs hasonlóságai­ról. De még többről van szó: a la­tintanulás nemcsak a nyelv meg­tanulását, hanem a képzőművé­szeti, irodalmi, mitológiai érté­kekkel való megismerkedést is jelenti. A latin tanulása gondol­kodási fegyelemre, rendszeres­ségre szoktat, morális nevelő ere­je van és garantált a hatása az ál­talános intelligenciára. S-E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom