Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-13 / 214. szám

Szombat, 2003. szeptember 13. SZIESZTA II. A GYÁMÜGY UTASÍTÁSÁRA VÁSÁRHELYI NEVELŐSZÜLŐHÖZ KERÜLT A CSECSEMŐ ,lv< 4 I V I Fél éve nem láthatja alig tíz hó­napos kislányát egy négygyerme­kes dorozsmai házaspár. A rend­őrség azzal gyanúsítja az anyát, hogy megverte a kislányt. A cse­csemőt vásárhelyi nevelőszülők­nél helyezték el. Nemes Nagy Nikolett tavaly novem­ber végén, koraszülöttként, kis súly­lyal jött a világra. Sokáig kórházban ápolták, mielőtt szülei hazavihették volna dorozsmai házukba. Február­ban orvosi vizsgálatra vitték. Kide­rült, hogy egy hete törött a comb­csontja. A baba súlyos sérülését le­het, hogy az anya okozta, ezért a gyámhivatal úgy döntött, a kislányt elveszi a családtól. A kórházból Nikit március 12-én már egy vásárhelyi asszony, a nevelőszülő hozta ki. Édesanyja és édesapja azóta nem látta. Nevelőszülőknek adták Dorozsma egyik félreeső utcájában áll Nemes Nagyék háza. Combkö­zépig érő, frottír fürdőköpenyt szorít magára a kaput kitáró nő. Élettársa hátracsapott sapkában jön elénk, be­tessékelnek az egyszerűen berende­zett szobába. A kis asztalon a telefon gombjait alumíniumlemez takarja, csak az hívhat róla, akinek kulcsa van a lemezt lezáró lakathoz. Az apa lakatos az egyik szegedi gyárban, az asszony a gyerekekkel foglalkozik. Három fiuk a tévé előtt ül, intünk, hogy hagyják csak bekapcsolva. A szülők szerint úgy tört el a pici combja, hogy a kislányra január 28-án ráugrott a két és fél éves bátyja. A kislánynak megduzzadt a combja, de tudták mozgatni, nem gondoltak a kórházban Az anya szerint a kétéves kisfiú törte el a csecsemő combját, FOTÓ: SCHMIDT ANDREA arra, hogy súlyosan megsérült. A ko­raszülött csecsemőt rendszeresen vitték a szegedi gyermekkórházba, így néhány nappal a baleset után megvizsgálták a babát. Akkor az or­vosok sem vettek észre a gyermeken sérülést - mesélik egymást néha túl­kiabálva a szülők. Újabb orvosi vizsgálatra február ötödikén mentek, akkor derült ki, hogy egy héttel korábban eltört a kicsi lány combja. Sínbe tették a pici lábat, Nikinek benn kellett maradnia. A szü­lők nem kapták vissza a lányukat a kórházból. Az orvosok bejelentése nyomán a gyámhivatal ideiglenesen gyermekotthonban akarta elhelyezni a kicsit, ott azonban nem volt hely, ezért a kórházból már a kijelölt vásár­helyi nevelőszülő vitte ki a babát. Baleset vagy bántalmazás A kórház hivatalból értesítette a rendőrséget, amely az orvos-szak­tanácsadói vizsgálat után az anyát kiskorú veszélyeztetésével gyanúsí­tották. Az orvos szakértő legújabb véleménye szerint „nem bizonyít­ható és nem is zárható ki", hogy valóban a testvér, és nem az anya okozta a sérülést. Ugyanakkor az is szerepel a véleményben, elég való­színűtlen, hogy úgy sérült volna meg a kislány, ahogy az anya állítja. Megkerestük a gyermekkórház or­vosát, aki Nikit kezelte. A doktornőt megviselte az ügy, a rendőrségi el­járás, a kihallgatás, a szembesítés. Nem kívánt nyilatkozni. Több, a csa­láddal kapcsolatban álló orvos vé­leményét is megtudtuk, bár nyilat­kozni egyikük sem kívánt. Valameny­nyien nagyon óvatosan, áttételesen arra utaltak, valószínű, hogy a kis­gyermeket bántalmazták. Az ügy „koronatanúja" a tízéves Károly, aki a szülők szerint látta, amint kistestvére ráugrott a babára. Ki is hallgatták tanúként a tízéves gyereket, aki ugyanazt mesélte el a rendőrök unszolására, mint édes­anyja. Ottjártunkkor a szülők kemé­nyen utasították a kisfiút, nekünk is mondja el, mit látott. Károly vékony kis hangján,- a semmibe révedve megint elmesélte, hogy kisöccse rá­ugrott a kisbaba combjára. Amíg le nem zárul a büntetőeljárás, addig a gyámhivatal nem lép: addig Niki a nevelőszülőnél marad Vásárhelyen. A család ügyvédje, Szűcs Attila nem ért egyet a hivatal határozatával. Sze­rinte nincs összefüggés a gyámhi­vatal eljárása és a büntetőeljárás kö­zött. Ráadásul a gyámhivatalnak har­mincnaponként meg kell vizsgálni, hogy alkalmassá váltak-e a szülők a gyermek nevelésére, ha nem, indo­kolni kell, miért nem. Ezt a hivatal az ügyvéd szerint nem tette meg. Dön­tésüket azért sem érti, mert ha a három kisfiút nevelhetik a szülők, akkor miért pont a legkisebb testvért kellett elszakítani a családtól. Szűcs elmondta: ilyen esetekben az az alapelv, hogy a gyermek lehetőleg a családban maradjon. Miért nem élt a gyámhivatal a gyermekvédelmi esz­közökkel, azaz miért nem adták visz­sza a kisbabát édesanyjának, és el­lenőrizték, jól bánik-e vele? - kérdezi a család jogi képviselője. Kérdések, válaszok nélkül A gyámhivatal munkatársától sze­rettük volna megtudni, mire alapoz­zák azt, hogy a család nem alkalmas a negyedik gyermek nevelésére. Meg­kérdeztük volna, miért nem vizsgál­ták meg az előírásoknak megfelelően időről időre a szülők alkalmasságát. Kérdés az is, a vitatott eredetű comb­csonttörésen kívül mi igazolja még a szülők alkalmatlanságát. Arra is vá­laszt vártunk volna, hogy ha nem le­het bebizonyítani az anya bűnössé­gét, visszakapja-e a gyermekét. Sze­ged város jegyzője, Mózes Ervin azon­ban nem engedélyezte, hogy a gyám­hivatal képviselője egy konkrét ügy­ben nyilatkozzon. Tuczakov Szilvána, a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: a rendőrség az ügyben a szükséges bizonyítékokat beszerezte, és az ügyészségnek továbbította az iratokat. MOLNÁR B. IMRE A sötét energia MUNKATÁRSUNKTÓL Az univerzum végső sorsát il­letően több forgatókönyvet vázolnak fel a csillagászok. Ezek közül az egyik legújabb, hogy a világegyetem egy „nagy szétszakadás" elé néz, mert a titokzatos taszítóerő, a sötét energia egyre növekszik. A sötét energia az a felté­telezett erő, amely a gravi­tációval ellentétesen hat, és amely felelős lehet az univer­zum jelenleg mérhető gyor­suló tágulásáért. Egyes szak­emberek szerint az univerzum végső sorsát is ez határozza majd meg: ha a sötét erő ha­tása elég gyorsan nő, akkor mintegy 20 milliárd év múlva olyan erőssé válhat, hogy szét­szakíthatja a galaxisokat, csil­lagokat, bolygórendszereket, sőt végső soron az atomokat is. Ezt nevezik a „nagy szét­szakadás" (Big Rip) elméle­tének. Róbert Caldwell a Dart­mouth College-ból és kollégái a Physical Review Letters című szaklapban publikálták szo­katlan hipotézisüket. Számítá­saik szerint az univerzum még vagy 20 milliárd évig létezik. 60 millió évvel a vég előtt a sötét energia szétszakítja saját gala­xisunkat, a tejútrendszert. Mindössze három hónappal az utolsó pillanatok előtt a Naprendszer is erre a sorsra jut. Végül a másodperc törtré­szével a végzet előtt a taszító­erő olyan hatalmassá válik, hogy legyűri az atomokat ösz­szetartó kölcsönhatásokat. VILLAMOLVASAS: MASODPERCENKENT EGY OLDAL Agyunk a szöveget Fele idő alatt kétszer annyit ta­nulhatunk a villámolvasás mód­szerével, amelyet kellő gyakor­lással bárki elsajátíthat. Fölemeljük a könyvet, szem­magasságban rápillantunk az oldalra, és már lapozhatunk is tovább. Agyunk érzékeny film­szalagja rögzíti a villanásnyi idő alatt „lefényképezett" szö­veget, amelyet az utóbb ké­szített vázlat segítségével hó­napok vagy évek múlva is elő­hívhatunk, akár a számítógép memóriájában tárolt informá­ciókat. Látszólag ilyen egyszerű a villám-, vagy ahogy külföldön emlegetik: a fotóolvasás mű­vészete. Képtelenség? Látszó­lag valóban az, de a tanfo­lyamot elvégzők sokasága ál­lítja: a technikát - akár a bi­ciklizést - bárki megtanulhat­ja. Persze kezdetben sokat kell gyakorolni, hiszen (a kerék­páros hasonlatnál maradva) eleinte egyensúlyozni sem könnyű. Vad Emília szegedi tanfo­lyamszervező saját példájával bizonyítja: villámolvasással valóban csodákra lehetünk képesek. A csoda forrása min­denekelőtt önmagunkban ke­resendő, hiszen köztudott, hogy agyunk teljesítőképes­Vad Emília szerint villámolvasással csodákra lehetünk képesek. ségének csupán töredékét használjuk ki. A tolmácsként dolgozó asz­szony nem tagadja, hogy negyvenéves elmúlt már, ami­kor nyelvtanulásra adta a fejét. A köznapi tapasztalatok sze­rint ebben a korban már ke­vesen szánják el magukat a fárasztó nyelvtani szabályok biflázására, nem beszélve a szókincs állandó bővítéséről. A villámolvasás azonban se­gített: az eredményt nyelvvizs­ga-bizonyítvány is igazolja. S hogy a gyorsolvasáson kí­vül mire tanít még a komplex módszer? A lazítógyakorlatok FOTÓ: SCHMIDT ANDREA segítségével úrrá lehetünk a testet-lelket meggyötrő, szo­rongató vizsgadrukkon, a mindennapi stresszhelyzete­ken. Még a gondolkodásmód is megváltozik: a villámolvasó másképpen, a korábbinál tu­datosabban tanul, jelöli ki és éri el céljait. Az előbbiekből kiderül, hogy a módszert elsősorban közép- és főiskolásoknak, egyetemistáknak ajánlják, hi­szen a tanulásban nagy hasz­nát veszik a tömérdek időt és fáradságot megtakarí­tó, ugyanakkor kellőképpen eredményes technikának. De idősebb korban is eredmé­nyes a villámolvasás. - Az érdeklődők köre nem szűkül a diákokra, hiszen a felnőttoktatásban is sokan ta­nulnak, ezenfelül az uniós csatlakozás kapcsán is mind többen ismerik föl a folya­matos önképzés fontosságát ­mondja Vad Emília. Moso­lyogva teszi hozzá, a közel­múltban egy temesvári édes­anya gyermekével együtt vett részt a tanfolyamon. Amint a példa mutatja, a képzésre a határokon túlról, Romániából és a Vajdaságból is jelentkez­nek. Persze még az előbbiek el­olvasása után is akadhatnak, akik kétségbe vonják, hogy az éjszakába nyúló, végkimerü­lésig tartó tanulási tortúra mellett másképpen is el lehet sajátítani a tananyagot. Őket, mint minden kételkedőt, saját tapasztalataik győzhetnek meg a módszer hatékonysá­gáról - állítják a gyakorlott villámolvasók. NYILAS PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom