Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-01 / 178. szám

Péntek, 2003. augusztus 1. DÉLMADÁR 9 Apa foglalkozása Móricka tanító nénije kér­dezgeti a gyerekeket: Mi az apukátok foglalkozása? Asz­talos, vízvezeték-szerelő, tűz­oltó, orvos, az összes szo­kásos válasz elhangzik. Móricka kivételesen csönd­ben ücsörög, ezért őt is meg­kérdezi a tanító néni: - Hát a te apád mivel fog­lalkozik? - Az apukám egzotikus tán­cos egy meleg-szórakozóhe­lyen, leveszi az összes ruháját és férfiak előtt táncol, és né­ha, amikor igazán jó ajánlatot kap, elmegy néhány fickóval a sikátorba és együtt van ve­lük. A tanító néni elkapja Mó­rickát és a folyosóra viszi: - Apukád komolyan ebből tartja el a családot? - Nem, igazából labdarúgó, de ezt olyan kínos lett volna elmondanom mindenki előtt. Birbal bosszúja Élt egyszer egy uralkodó Ará­biában, Akbar király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű felesége. Az udvarban egy Ah­med nevű hivatalnoknak na­gyon tetszett a királynő, a hosszú évek alatt, amit a szol­galatában töltött, teljesen ma­gával ragadta a vágy, hogy a királynő gyönyörű melleit csó­kolgathassa. Egyszer aztán elmondta ezt a titkos vágyat a király főtanács­adójának, Birbalnak. Azt is hozzátette, hogy bármit meg­tenne, csak szájával a királyi keblekhez érhessen. Birbal, ­aki nagyon csalafinta ember volt - hosszas gondolkodás után azt mondta neki: - Nézd, Ahmed! Nem kis dolog, amit kérsz, ámde én segítek rajtad. Természetesen nem ingyen, megígérem, ha fizetsz nekem 1000 aranyat, akkor büntetle­nül csókolgathatod a királynő melleit 4 órán keresztül! Ah­med nagyon megörült ennek, meg is egyeztek, hogy a műve­let elvégzése után kifizeti Bir­balnak az 1000 aranyat. Birbal másnap egy speciális anyaggal kente be a királynő melltartó­ját, ami erős viszketést okozott. A király összehívta az orvosait ­akiket Birbal persze jó előre ki­oktatott -, hogy állapítsák meg a viszketés okát. Az orvosok a vizsgálat után közölték a diagnózist és a gyógymódot: - Ez egy nagyon veszélyes, gyors lefolyású be­tegség! Egyeden gyógymód van ellene, egyfajta emberi nyál. Sajnos egész Arábiában csak egyetlen ember nyála al­kalmas gyógyításra, mégpedig egy Ahmed nevű alattvalóé! A király gyorsan előkeríttette Ahmedet, és ráparancsolt, hogy nyálával gyógyítsa meg a királynő kebleit. Ahmed boldo­gan vette kezelésbe a kérdéses testrészeket, 4 órán keresztül nyalogatta nagy bőszen, majd földöntúli boldogságban úszva távozott. Másnap megjelent nála Birbal, és kérte a jogos fi­zetséget, ám Ahmed kijelentet­te, hogy ő nem gondolta azt az 1000 aranyat komolyan, meg különben sincs annyi pénze. Azonban nem számolt Birbal ­aki, mint már említettük, igen okos ember volt - bosszújával. Következő nap Birbal a visz­ketést okozó szert becsem­pészte Akbar király alsónad­rágjába. Es Akbar király hamarosan Ahmedért küldetett... Hurrá, nyaralunk! Vizsga TIHANY-ZAMARDI KOMP CSEREVAKACI0 BALATONI ELMENYFÜRD0 UNGARISCHE GULASCH SUPPE A rendőrtiszti főiskolán az egyik jelölt megbukik. - Mik voltak a kérdések? ­kérdezi tőle a barátja. - Az első, hogy hogyan halt meg Napóleon. - És mit mondtál? - Hogy leesett a Water­looról. - Hát a második? - Hogyan halt meg Rá­kóczi? - És erre mit válaszoltál? - Hogy beleesett a Ro­dostóba. - És a harmadik? - El kellett mondanom a Szeptember végént! - Na, mondd el! -29,30,31. - Megvan a hiba! Szep­tember csak 30 napos! - Nem elég élmény neked, anyukám, hogy fürdés közben nem lesz vizes a fürdőruhád???!!! - Szerintem meg kellene mondani ezeknek a derék holland turistáknak, hogy már megint a mosogatólevet kóstolgatják... Aser Enciklopédia BARÁTFÜLE: Jó ismerő­sünk lenyisszantott halló­kagylójából készített étel. ARTANY: Schiller „Ártány és szerelem" című drámájának tragikus sorsú hőse: a falu miskárolója, munkahelyi bal­eset következtében maga is nemzőképtelenné válik, ám erre csak nászéjszakáján döb­ben rá; szerelme azonban hű marad hozzá, s napjában két­szer moslékkal eteti ólban tar­tott kedvesét. CSALFA: A görög ábécé első betűje, amely már az olva­sástanulás kezdetén átveri a nebulót. Vacsora A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához: - Idösanyám, nem elég sa­vanyú ez a káposzta. - Fiam, hát ez mákos tész­ta. - Annak elég savanyú. Viccek KET BARAT BESZELGET - A feleségem megszökött a legjobb barátommal, Bélá­val! - Ha jól tudom, akkor Béla sohasem volt a legjobb ba­rátod. - De most már az! NINCS PARDON A Jótündér találkozik a rend­őrrel: - Helló rendőr! Én vagyok a Jóságos Tündér! Kívánhatsz egyet! - Jónapot kívánok! - Nem úgy! Kérj valamit! - Személyit, forgalmit, jo­gosítványt kérem! Itt a dinnyeszezon! Belami Pesten járt Érzéki nő Egy csinos nő egy vidéki kocsmában odasétál a bárpulthoz és egy érzéki gesztussal odainti a csapost. Mikor a csapos odaér, inti hogy hajoljon közelebb, és míg játékosan a ujjával a szakállát babrálja suttogva megkérdi: - Te vagy itt a főnök? - Nem - mondja a csapos. - Kérlek hívd ide, beszélnem kell vele - suttogja a nő, mialatt továbbra is kihívóan játszadozik a csapos szakállával. - Sajnos nem tudom idehívni, segíthetek? - Igen, át kéne adni neki egy üzenetet - mondja érzékien suttogva a csapos fülébe, majd az ujjával végigsimítja a csapos arcát és az ajkait, majd finoman becsúsztatja a csapos tátott szájába. A csapos leesett állal, némán tűri a kényeztetést, majd végre nagyot nyelve megszólal: - Milyen üzenetet? - Mondd meg, hogy nincs papír és szappan a WC-ben... Na, megpróbáljuk még egyszer? - nézett fiára, Kisrambóra Belami. Keze autójuk volánját mar­kolászta, tekintete réveteg volt (mélyén némi bizakodás), emlékei közül pedig fölsejlett az a kaland, amikor Budapest szépségeivel akarta megismertetni a gyerkőcöt. Akkor néhány órán át ácsorogtak a közlekedési dugókban, szájon át történő lélegeztetéssel lenyeltek fél tonna kátrányt, hatvan köbméter benzingőzt, fülük megtelt ká­romkodások hangjával, vagyis az élmény volt olyan hatalmas, hogy alig tudtak kivánszorogni alóla. Ám azóta eltelt egy év, a fejlődés miért éppen kis fővárosunkat kerülte volna el - morfondírozott Belami, így aztán megszületett az első sorban szó szerint idézett kérdés, amire Kisrambo csak annyit nyöszörgött a júliusi kánikulában: ja, persze. S mivel Plüss Eta, mint egy személyben anya és feleség is úgy érezte, élete egy pesti kalanddal válna teljessé, Belamiék nekirugaszkodtak. Hétvége volt, csekélyke forgalommal, Belamiék ezúttal úgy érezték, mindössze hetvennégy elefánt­csorda támadt a pesti közutakra. Mivel sikerült ti­zenhétszer eltévedniük, hat körtúrát is lebonyolítot­tak különböző, alföldi kisvárosnál alig nagyobb be­vásárló szuper-hiper központok környékén, azt szemlélve, mily éhes és vad dühvel támad a főváro­si nép, ha kiírva a hirdetmény: árleszállítás. No, persze Belamiék nem ilyen földi hívságok miatt keringtek Pesten. Sokkal Inkább a kulturális értékkel mérhető látványosságok vonzották őket, ezért aztán megcélozták a város központját, abban is egy Városliget nevezetű, „majd meglátod milyen szép is" helyet, ami Belami szerint Magyarország egyik kincse. Igy gondolhatták ezt azon a napon a fedél nélküliek Is, mert a Városligetben elsőként annyi hajléktalannal találkoztak, amennyi még a metró alagútjában, vagy a Kőbánya-Kispest vas­útállomáson sem fér el, pedig hát ott is ke­rülgethettek néhány betonra ágyazót. Belami ugyan megpróbálta elmagyarázni Kisrambónak, hogy tulajdonképpen nincs abban semmi kü­lönleges, ha valaki padon fekve nyeli az alkoholt, miközben társa a közeli bokor ágaiból rak tüzet, hogy turisták fényképezőgépei előtt pózolva főzze meg az ebédjét, mert hogy ilyen a leggazdagabb Nyugaton is előfordul. Ám mire ezt Kisrambo elhitte volna, már eljutottak egy bizonyos Pecsáig, ami, sugalljon bármit is szép neve, szórakoztató köz­pontként funkcionál a fővárosiak nagy örömére. - Ez benne a szórakozás? - érdeklődött Kis­rambo, amikor a Pecsa tövében hömpölygő zsib­piacra néhány különösen feldúlt rendőr vágtatott be, őrizetbe vételt foganatosítani, az egyik stand­nál pedig azt ajánlgatta az eladó: ha nem akarnak nyilaskeresztes karszalagot venni, talán költsenek inkább az egykor volt német náci párt jelvényére. Mit mondjak, Belamiék nem éppen efféle re­likviákra vágytak, s mivel a 40 ezer forintért kínált második világháborús, de kaszabolásra még ma is nagyon alkalmas harci tőr sem hergelte fel bennük a vásárlási lázat (ám a tömeg annál gyakrabban taposott lábfejükre) gyors menekülésben lelték hatalmas örömüket. Jól tették, mert találkozhattak szépségekkel is, például a Közlekedési Múze­umban. És következhetett a felhőtlen boldogság: séta a belvárosban, Duna-korzó, meg mustárba mártott hotdogkolbász. Előtte elkanyarodtak egy felül­járóhoz rendkívül hasonlatos tárgyra is, amin olyan aszfalt kínálta a halálos veszélyt, amiért otthon kisebb néptömegek fogalmaznák meg a tiltakozó petíciókat, mert hogy az alföldieknek egy marék fogalmuk sincs arról, mitől szép a világvárosi lét. De mit számít ez? - kiáltott boldogan Belami, amikor túlélték az átkelést, s már bámészkod­hattak is a Váci utcában. Egy-két, kirakatból vigyorgó árcédula láttán Görcs Jolán ugyan gyakorta visszatérő idegro­hamokat kapott, de hát Budapest a te csodás, nehogy majd ingyen mérjék - vigasztalta hites ura. Ám amikor Kisrambo rárepült egy fagylaltos ko­csira, kért nagy hirtelen három gombócot a fagyasztott cukros vízből, az eladó meg azt mond­ta: 540 forint, a Belami család úgy döntött: ennyi boldogság, talán elég is lenne egy vasárnapra. Metróztak, buszoztak, átszálltak, vártak, topo­rogtak úgy másfél órát, míg megérkeztek a kö­zelben lakó pesti barátaikhoz, majd ágyat látva elájultak. Belami ezt követően, enyhén rángatózva pedig arról álmodott, hogy fia, Kisrambo következő kirándulásuk előtt azt mondja: ő pedig egy teljesen kihalt pusztára kíváncsi, ahol legfeljebb két bá­natos tekintetű tehén gyártja a lepényt. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom