Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-11 / 186. szám

6 •POSTABONTÁS« HÉTFŐ, 2003. AUGUSZTUS 11. POSTABONTÁS PLUSZ Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) „Bepalizott" utasok érvei A Postabontásban megjelent: Vendégcsalogatás szegedi módra című írásra szeretnék reagálni. Tbljes mértékben egyetértek szekszárdi vendégünk észrevételével. És nem mint vendég, hanem mint szegedi lakos hívnám fel a polgárok és az ügyben érdekelt vezetők, döntéshozók figyelmét az alábbiakra: kezdetben volt ugye a rendszer, hogy az utazó minden egyes utazása alkalmával személyesen a kalauznál válthatta meg menetjegyét, az akkor még tömegközlekedési jelzővel illetett járműre. Később (teljesen érthető okok miatt) a kalauz szerepét a jármú utasterében felszerelt jegykiadó készülék (szép nagy, narancssárga) vette át. Közös volt bennük, hogy CSAK azokért az utakért kellett fizetni, amit az utazó megkezdett. Majd jött az előre váltott menetjegy, mellyel egyszerűbb, gyorsabb az utazás díjának megfizettetése. Ez teljesen igaz is. De itt jött a probléma. A zsebben maradó jegyek (nevezzük így a megvásárolt, de fel nem használt vonaljegyeket) eladásából származó bevételt a szolgáltatást biztosító fél időnként tiszta nyereségként könyveli el. Ez az időpont a jegyáremelést követő „x" nap, hónap stb., amely időponttól a korábban váltott jegyek már nem használhatóak fel, nem válthatók vissza. Tehát az utazást kifizették, de nem utaztak, ez pedig egyenlő a tiszta nyereséggel. Régóta foglalkoztató probléma ez, niely nagyon szemléletes példája a kapzsiságnak és a bevételt termelő utasok sorozatos „bepalizásának". A megoldás egyszerű. Minden eladott, előreváltott mentjegynek (városi közösségi közlekedésről beszélünk) - függetlenül a megvásárlás időpontjától - felhasználhatónak kell lennie! Igen, hiszen annak ellenértéke már a megvásárlás pillanatától kezdve a szolgáltató bevétele. Ésszerű, körültekintő gazdálkodás esetén az 1982-ben 4 forintért megváltott utazás (vonaljegy) nem értéktelenedhet el! (Túl azon, hogy azt a 4 forintot a vállalat már 1982-ben költötte el bérre, elektromos áramra, stb. nem pedig a 2003-as bérre és áramra! Tehát a vállalat értékén használta fel a pénzt. Cserébe az lenne etikus és alapvető, hogy a jegy tulajdonosa is értékén használja fel, amiért fizetett.) A jegynek mindig egy utazás lehetőségét kell hordoznia. A papír csak egy előre fizetett utazási jogot jelképez. Egyszerűen igazságtalan ugyanazt a szolgáltatást többször megfizettetni, bár ellenszolgáltatás nélküli kényelmes bevételhez juttatja a vállalatot. És gondoljuk csak végig. Mekkora összeget jelenthet ez a hozzáállás egy-egy ekkora társaság (adott esetben egy város) költségvetésében? Miért az utas fizessen kétszer (illetve ha ezt nem akarja, akkor álljon sorba kétszer), hogy elkerülje a kellemetlenségeket. Az emberek java része szívesen áldoz arra, ami az életét megkönnyíti (pl.: busszal hazajutni a piacról gyorsabb), de nagyon zokon veszi és egy életre megjegyzi az indokolatlan sérelmeket. Gondolom, sok utastársam egyetért ezzel. NAGY IMRE ZSOLT, SZEGED Ird alá Te Legyen bűncselekmény az állatkínzás! Aláírásgyűjtés: g 2003. július 28-tól szeptember 20-ig ¡ "Egyetértünk azzal, hogy az Országgyűlés módosítsa é Büntető Törvénykönyvről szóló 1078. évi TV. Törvényt annak érdekében, hogy az állatkínzás bfincaelekménynok ^ minősüljön." ,:>>iül SZEGEDI HIVATALOS ALÁÍRÓHELYEK: Állandó helyszíneken: • szerdánként 17-19 óra között a Zacc Caféban, Szeged, Kölcsey u. 11. • csütörtökönként 10-15 óra között a Burger King teraszán, Szeged, Jókai u. 1. • péntekenként 15-21 óra között a Szeged Plaza Plaza színpada mellett • szombatonként 15-21 óra között a Szeged Plaza Plaza színpada mellett Rendezvényeken: • Megyei polgárőrnap • Vitorlázó repülő nemzetközi bajnokság • Vadaspark családi vasárnap • Szegedi ifjúsági napok • Szegedi halfesztivál Üzletekben: • Brunner Bőrdíszmű bolt, Nagyi u. • Ifjúsági Ház porta, Felső Tisza-parti. • Hobby Tanya, Vásáshelyi P. u. 2. • Konica Digitális Fénymásoló Szalon, Jókai u. 1. • Szegedi Vadaspark főbejárat, pénztár, Kálvária sgt. vége • Virágüzlet, Kossuth L. sgt. 27. • Vodafone Márkaüzlet, Kárász u. 8. ttot««*) .i>hjf»t)*i.toé hu w* w ¿oühndfé/l» »;«•»» www Uon« l>u www UMSIUO nu Tarján széle és a Gyevi temető állapota A szegedi Gyevi temetőben áldatlan állapotok uralkodnak. Fotó: Gyenes Kálmán 1976 óta lakom mindkettő környékén és a nevezett temetőbe már akkor sem engedélyezték a temetést, csak a régi sírok látogatását. Azóta rengeteg idő eltelt és kénytelen vagyok felháborodásomnak hangot adni az ott uralkodó állapotok miatt. Mindennap kénytelen vagyok a temető mellett eljárni, ugyanis közvetlen mellette lakom. A garázsok mögött valakik felhalmozták a szemetet, árad a bűz, a szenny. Ezt még tetézi, hogy aki csak elhalad kerékpárral, motorral, avagy hajléktalan, mindenki ott végzi a szükségét a korábban kijavított és azóta átvágott kerítésen átmenve. Az sem zavarja az embereket, hogy az ott lakók mindezt látják! 1999-ben kitakaríttattam a temetőt önkormányzati képviselői segítséggel. Konténerszámra hordták ki a szemetet, a különféle lomokat, a mosógéptől a WCkagylóig. Ezt halottak napja előtt végezték el, melynek a környéken lakók nagyon örültek. Azóta ismét szemét, bűz és a felsővárosi plébánia nem hajlandó nyilatkozni, hogy ki a temető „új" tulajdonosa. Jó lenne, ha mielőbb az új gazda normális állapotokat teremtene a temetőben, mert tudomásul kellene venni, hogy itt is emberek élnek és iskola is van a környéket. Európába igyekszünk, de ez maga a Balkán! A Tarján széle szintén a senki földjének minősül. A fák ágai a földig érnek, úgy kell alattuk bujkálni a járókelőknek, a bokrok az égig érnek, sok földszinti lakó bosszúságára. Soha senkinek nem jut eszébe, hogy azokat meg kellene nyesni, metszeni. Ha az ember panaszt tesz a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht.-nél, csak sajnálkoznak, hogy sok a munka, kevés a pénz. További hivatkozás, hogy a fákat, bokrokat a lakosság ültette, az ő kötelességük! Ez csak részben lehet igaz, ugyanis nem gondolnám, hogy kötelesek vagyunk mindenféle metsző szerszámot beszerezni. A környék söprögetése több ízben megtörtént, de a munkások többet ültek a padokon, vagy egy dolgozott és a többi 7-8 ember pedig nézte. A téli takarítás sem volt elfogadhatóbb. Ezzel kapcsolatban pedig meg kell jegyeznem, hogy sok járda, játszótér van parkok mellett, de azokat senki nem takarítja. Ezt nem lehet a környéken lakókra hárítani, hiszen ezek közterületek. Amióta kinn élek Tarjánban, az télen Szibériára hasonlít, a jeges utak itt korcsolyapályák. A felsorolt sok probléma miatt szeretném, ha az illetékesek megszólalnának, hogy mikor és mit kívánnak tenni az ügy rendezése érdekében. Mi, itt lakók nagyon sok rezsit fizetünk és joggal elvárhatjuk, hogy a környéken rend legyen. Azt pedig már meg sem említettem, hogy a hajléktalanok a rossz matracokon ott alszanak a bokrokban vagy a padokon. DR. V ZS., SZEGED Algyő, hol vagy? Horváth Dezső írónak az idei könyvhét alkalmából megjelent könyve olyan szereplőkkel ismerteti meg az olvasót, akik hús-vér emberek, itt élnek körülöttünk, valamennyien egyszeriek és megismételhetetlenek. Ez a könyv ragyogó novellákat, Algyőn készült riportokat, oknyomozói eseményeket foglal magába. Mindhárom irodalmi műfajú írása olyan meggyőző írói munkáról tanúskodik, ami az olvasót arra kényszeríti, hogy meg ne kísérelje letenni a könyvet, mert azt csak így érdemes és lehet elolvasni: egy szuszra. Nehogy olyan szerencsétlenség érje az embert, hogy ha másodszor veszi kezébe a könyvet már nem találja benne ugyanazt, mint, amit akkor talált volna,, ha egy lélegzetvétellel olvasta volna el. Dani Jani, a könyvének címadója meghurcolt, ugyanakkor életvidám, minden körülmények között magát feltaláló ember. Bármenynyire is meghurcolta az élet, bárhová vetette is sorsa mindig tudott az életével mit kezdeni: Párizsban éppen úgy, mint kitelepített idegenként, otthontalanként. Mikor mindene: malaca, sója odaveszett, pénze sem volt már, meg is öregedett, Mózes népeként élt az ígéret földjén, saját hazájában. Szólhatnék a fiatalkori botlásáról Samunak is, aki élete delelőjén sem emlékezett, hogy hogyan lett belőle szinte gyermekként apa. Horváth Dezső novelláinak hősei itt élnek körülöttünk az ásotthalmi, mórahalmi tanyavilágban. A novelláinak szereplői kellemes ismerősökként köszönnek vissza ezekben a sűrített eseménysorokban, szeretetre méltóak, már-már olyan érzése támad az embernek, hogy valamennyivel személyes ismeretséget kötött. Az élet olyan mozzanatait, fordulatait láttatja az író, amelyek minden napjaink természetes velejárói. Algyő, hol vagy? Riportsorozata akkor készült, amikor Algyő valóban nem létezett a térképen, az ország helységeinek címszótárában. Algyő ugyanis Szeged város része volt a 20. század utolsó harmadától az évszázad 90-es éveinek közepéig. Jogos az író kérdése: Algyő, hol vagy? Ha Algyő nem is létezett 23 évig a térképen, lakói voltak az idő alatt is. Erről tanúskodik az a 30 riport, amit a könyv szerzője közkinccsé tett. S micsoda Ilonka nénik vannak ezen a településen! Igazi, szókimondó asszonyságok, tele bölcsességgel, sok-sok évtizedes olyan tapasztalattal, amit semmi nemű iskolában az élet iskoláján kívül nem lehet megtanulni. De volt ebben a faluban patikus, állatorvos, tanár, borbély s mindenféle foglalkozású ember, akik jól érezték magukat a nem létező Algyőn is, mert hát azért Algyő az mégiscsak Algyő, ha nem is létezik. Horváth Dezső kiváló érzékkel válogatta ki riportalanyait, általuk él és létezik Algyő. Általuk és velük létezett a nem létező Algyő. Riportjai színesek. Élénkek. A helyszínen szerzett ismereteket az író tolla még színesebbé, fordulatosabbá és lebilincselövé teszi. Könyve harmadik részében az író az élet olyan területére kalauzol el, ami egyetemista kora óta elkísérte. Oknyomozói munkája során olyan eseményekre talált, ami lehetetlenné tette tanári pályájának elkezdését, írói munkásságának zavartalanságát. Kutatása, kíváncsisága olyan területre kalauzolt, amiről nem valószínűsíthető, hogy álmodott. Olyanok hagyták cserben, tanúsítottak baráthoz méltatlan magatartást, amire szokás mondani, hogy az ember a legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. Mondhatnánk, ilyen volt a 20. század második fele. Tele ellentmondással, nehézséggel, társadalmi és emberi igazságtalansággal, olyan jelenséggel, amit a polgári demokrácia játékszabályai alig tudnak elképzelni is. Az író ezeken a történeti eseményeken, minden bizonnyal komoly lelki és emberi megrázkódtatások sorozatán keresztül ma már indulatok nélkül, de kritikusan, őszintén, megnyugodva tud szólni. Levonva azokat a tanulságokat, amit le is tud írni, indító okaira maga is választ talál. Megrázóan őszinte gondolatai, az eseményeket nyomról nyomra követő, felderítő és kutató munkája szolgáljon tanulságul minden jövőbeni generáció számára, hogy tudniillik, amit illik. BAGHYNÉ MAKRA ILONA Az adófizetőt ne tekintsék pénzfizető automatának! Még március 7-én kérelemben fordultam az APEH-hez - a jó előre elkészített adóbevallásom alapján -, hogy a 2002. évi adóhátralékom háromhavi részletfizetését engedélyezze. Március 20-án vettem kézhez azt a levelet, amelyben a Hivatal értesített arról, hogy a fizetési kedvezmény pótlékköteles, valamint egy négyoldalas adatlapon nyilatkoznom kellett volna a saját és velem együtt élők családi, vagyoni és szociális körülményeiről. Akkor én úgy döntöttem, elég nekem a magam nyomorúsága, nem szaladgálok napokig azért, hogy ezt még deklaráljam is. Inkább a hátralévő pár órában, amely a hivatalos befizetési határidőig még rendelkezésemre állt, kölcsönkértem és egy öszszegben befizettem az adómat. Számomra ezzel az ügy be is fejeződött, úgy gondoltam, a Hivatal részéről is. Teljesítettem állampolgári kötelezettségemet, befizettem az adómat, nincs ügy, nincs miben eljárni. Tévedtem. A Hivatal logikája és a becsületesen adózó állampolgáré nem azonos. Ezt akkor realizáltam, amikor nagy meglepetésemre június 12-én egy másik Hivatal - az illeték Cs. m.-i igazgatósága - értesített arról, hogy az APEH-nál keletkezett és be nem fizetett illetékemet a mulasztási pótlékkal együtt fizessem be. Fellebbezéssel éltem az illetékhivatalnál. Azt a választ kaptam, „...az illetékfizetési kötelezettség keletkezésével kapcsolatos kérdéseivel forduljon az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságához". Odafordultam. Válaszlevelükben mindenféle jogszabályra hivatkoztak, hogy felszólítottak hiánypótlásra stb. Én azt nem értem, mit kellett volna hiánypótolnom, ha nem vettem igénybe a részletfizetési kedvezményt? Azt a dokumentummal alátámasztott tényt nem hajlandók figyelembe venni, hogy nekem nincs tartozásom. Az APEH levele azzal fejeződik be: „...az illeték megfizetésének elmulasztása miatt, az illetékhivatal által kiszabott bírság törlésre nem tartozik az adóhatóság hatáskörébe." No comment. A Hivataloknak az ember nem ember, csak pénzfizető automata. Név és cím a szerkesztőségben A marostőiek aggodalma A képen látható 2 méteres gaz (parlagfű) keseríti tavasz óta Szegeden a marostői városrész lakóinak életét. A környéken élők teljes értetlenséggel és egyre nagyobb haraggal szemlélik az egészségkárosító parlagfűtenger gyarapodását, ami kiterjed az egész új kiosztású Marostő városrész építési telkeire is. A Cranium Kft. által Szeged város kezelésébe adott „parkokban" még a gazt sem vágják, nemhogy parkosítanának. A környék lakói a parlagfű okozta gyötrő allergia elleni küzdelemben már csak az illetékesek mielőbbi intézkedésében reménykedhetnek. KOVÁCS KÁROLY, SZEGED