Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-08 / 184. szám

PÉNTEK, 2003. AUGUSZTUS 8. • MEGYEI TÜKÖR7 Adjanak! A szomorú szemű öregember úgy ült a virágágyás szélén, mint aki egy hosszú dolgos élet fáradalmait piheni ki. Mellette átlátszó nejlon fóliában zörgette a szél az elemózsiáját: a félbevágott zsemlét, a szelet parizerrel. Az öreg olyan nyugalommal fogta kezében viharvert kalapját, ahogy csak azok tudják, akiknek már minden mindegy, annyit taposott rajtuk az élet. Ott ült, szótlanul, kalapjában a néhány aranysárgán csillogó pénzdarabhal, s nem szólt, csak a szemeivel könyörgött: adjanak! B.K.A. Balogh László filmsorozatot készít a balti államok szabadságküzdelmeiről A képviselő zarándokútjai Az utómunkálatokat hamarosan befejezik, szeptemberben készen lesz Balogh László, Zombori Éva és Széli Zsolt háromrészes dokumentumfilmje a Baltikum három országáról. Családi események HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Kálmán Attila József és Jenel Andrea, Szenészi Tibor és Simina Marinela, Kiszely Norbert Zoltán és Szilbereisz Erika, Túri László és Zabos Erika, Freyburger Gábor Tibor és Gedey Szilvia, Rácz Ernő Iván és Frányó Ibolya, Várkonyi Gábor László és Csób Katalin Anett, Nagy Edvin és Silay Ágnes Katalin, Rózsa István és Ocskó Edit, Ashe Micheal Patrick és Tóth Daniella Anett, Tarnai Gábor és Szabó Sarolta, Csányi Balázs és Kovács Tímea Kitti, Vass Mihály és Horváth Beáta. Szabó Tamás és Bunda Ildikó, Jánoska Gábor és Rutai Klára Edit, Sándor Attila és Kisimre Orsolya. Balogh Nándor és Hódi Bernadett Lili, Fátyol Roland József és Ocskó Mária. Gallyas Zsolt Szabolcs és Lénárd Zsanett. SZÜLETETT Szász Árpádnak és Nyiri Emesének Tamás, Kapás Zoltánnak és Király Zsuzsannának Patrik, Papdi Gábor Sándornak és Pilinyi Anita Évának Gábor, Barna Zsolt Jánosnak és Tóth Andreának Orsolya, Kiss Benjáminnak és Nagy Zsuzsannának Regina, Egri Zoltánnak és Hegyes Dóra Zsuzsannának Richárd, Bertha Istvánnak és Pintér Mónika Piroskának Bence, Oriskó Zoltánnak és Blénessy Erika Máriának Barbara Ágnes, Gáli Tibornak és Belovai Veronikának Fanni, Péter Attilának és Siha Gyöngyinek Márk, Rózsa Józsefnek és Szalma Katalinnak Gergely, Lovászi József Attilának és Dubay Emíliának József Attila, Baranyai Péternek és Szabó Máriának Dániel Péter, Kosa Andrásnak és Balázs Gabriellának András Balázs, Süli Istvánnak és Lódri Éva Máriának Márké Gábor, Kollár Zoltánnak és Rácz Erika Renátának Dániel, Grama Adriánnak és Fazekas Erika Tündének Adrián Szabolcs, Timárí Róbertnek és Vass Ilonának Róbert István, Pattira Sorin Josefnek és Berta Mónikának Dániel, Sőregi Tamásnak és Barta Tímeának Timót, Bitó Pálnak és Kerekes Szilviának Szilvia, Sáringer Jánosnak és Szabó Ildikónak Janka, Kordás Attilának és Gombás Mária Beátának Zénó, Szencz Attilának és Vajda-Réti Erzsébetnek Eszter, Hatvani József Mihálynak és Csóka Mónikának Kitti Viola, Patocskai Istvánnak és Brandt Krisztinának Lázár. Nádházi Sándornak és Bálint Andrea Máriának Bence, Bartucz Tibor Sándornak és Ákim Márta Beátának Kíra Noémi. Sebők Imre Zsoltnak és Bárkányi Máriának Imre, Szabó Sándornak és Haspel Tündének Anikó nevü gyermeke született. MEGHALT Madarász Gyula András, Gazdag Arttalné Nagy Irén, Goda Imréné Simon Anna, Tulipánt István, Korsós Ferencné Flaisz Anna. dr. Bérezi Gyula József, Szabó György István, Béres József, dr. Lázár Istvánná Barát Mária Anna, Dobó Gézáné Fazekas Piroska. Herke Sándorné Fekete Ilona, Tanács Irén, Gábor József, Muhari János. Pataki Gyula, Csóti Vendel, Mészáros Istvánná Harkal Erzsébet, Rádai János István, Bánfi Imre, Jenovai Imre, Suti Lajosné Nagy Veronika, Horváth Ferenc. Vérbaj Margit, Pördi János István, Kovács Józsefné Farkas Irén, Magony Sándorné Varga Piroska, Csizmadia Antal József, Madurka Györgyné Komáromy Judit, Tóth Józsefné Lévai Katalin, Zsótér János, Hajdú Levente. Balogh Eszter, Balogh Sándorné Osváth Erzsébet. Kovács Erzsébet, Mészáros Balázs, Nátyi Albert. Nagy Ferencné Nagy Mária, Bán Béláné Bokor Mária, Hegedűs Géza Lajosné Zana Zsuzsanna Julianna, Papp Istvánná Molnár Ilona, Gábor Balázs, Bíró Józsefné Gárdián Mária, Horváth Gyula, Dusnoki Ákos Béla, Csányi Ferencné Ökrös Rozália, Nagyiván Károlyné Terhes Erzsébet, Horváth Gyula Lajosné Egresi Julianna, Márta Mihályné Tanács Borbála, Ördög Béláné Lakatos Mária, Piri János, Ipacs Balázsné Apatóczkí Etelka, Angyal Jánosné Deák Eszter, Király Ferencné Szava Mária, Mikus Mária, Szeles István, Kocsis János, Kéri Györgyné Kazi Erzsébet, Molnár András Mihályné Szélpál Rozália Zsuzsanna, Bárki István, Ónozó Józsefné Szabados Mária, Major Sándorné Koiss Anna, Hadobás Mihályné Terhes Mária Magdolna, Bozoki Péter, Giriczné Jónás Anna Mária, Szikszai Imre, Hegedűs Istvánná Gyuris Mária, dr. Albert Vilmos Gyuláné, Légrádi Ferenc, Börcsök Antal né Dobó Ilona, Jó Mihály, Mester István, Karacs Sándor, Suhalyda Csaba László. A szabadság zarándokútján. Ez lesz címe a háromszor 50 perces sorozatnak, amelynek témája Észtország, Lettország és Litvánia több évtizedes szabadságküzdelme. Balogh László országgyűlési képviselő |MDF) televíziós operatőr volt, mielőtt politikus lett. Évek óta erre a dokumentumfilmre áldozza nyári szabadságait. Elképesztő áldozatok a szabadságért - Már tíz évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy egyszer megcsinálom ezt a filmet - mondja. Az vezérelt, hogy minél többen megtudják: az egykori Szovjetunió veszélyes ölelésében nem „szovjet emberek" éltek, hanem saját nemzeti identitásukat, saját kultúrájukat őrző nációk, akik elképesztő áldozatokat hoztak szabadságuk visszaszerzése végett és akik ma partnereink az uniós együttműködésben. Úgy kezdődött, hogy Pordány László és Kozma Huba MDF-es politikusokkal Balogh László is sokszor járt a Baltikum országaiban - még a függetlenségük kivívása előtt. Meghatározó élményei voltak például a litván parlamentben: a szabadságot akkor már kimondták, az új Litvánia politikusai a parlament épületében tartózkodtak, amit szinte a szó szoros értelmében a testükkel kellett megvédeni az épületen kívül fölsorakozó orosz katonákkal szemben. - Akkor tudtam meg, hogy ez az elszánt szabadságvágy egyáltalán nem újkeletű náluk, már a háború kitörése előtt és azóta egyfolytában eleven, létező volt és sokféleképpen megnyilvánult - mondja a képviselő. Két év alatt hatvanórányi anyag A körülbelül hatvanórányi anyagot az utóbbi két évben forgatták, mintegy 30 ezer kilométert utaztak. Pályázati, alapítváA rendező szemléltet: ezt a géppisztolyt 1993-ban szedte elő a rejtekhelyéről egy néhai partizán fia. nyi pénzekből fedezték a költségeket, a három ország múzeumaitól, archívumaitól, televíziós társaságaitól sok segítséget kaptak. - A nagy szovjet kohóban mintegy száz nemzet tűnt el; kész csoda, hogy az észtek, litvánok, lettek képesek voltak megőrizni nyelvüket, nemzeti önazonosságukat. Engem nagyon izgatott: hogyan? Az bizonyosodott be, hogy a hagyományaik, a vallásuk, az egyházaik sokat segítettek ebben. Mondok példát: a litvániai Keresztek Hegye ma a világörökség része. Az volt a szokás, hogy aki elment az országból, eltűnt vagy meghalt valahol, annak a családja keresztet állított az emlékére. A szovjet buldózerek nem egyszer, nem kétszer tarolták le a helyet - virradatra mindig újra volt ott kereszt. Pedig 25 évnyi Szibéria fenyegette, aki fölállította! A három ország szabadságharcosait ugyanaz a remény is éltette, mint a magyarokat: Európa majd segít. És nagyjából ugyanaz a csalódás keserítette őket: „Európa mélyen hallgatott." - Az East Együttes 56-os számának sora ez, nem véletlenül választottuk a film nyitó zenéjének - magyarázza Balogh László. - Kaunasból például igen sok fiatal került Szibériába, mert tüntettek a magyar forradalom mellett. Az aktív ellenállás 1956-ig tartott. Azután az erdei, mocsári, lápi bunkerekből megpróbált visszaszivárogni a civil életbe, aki megtehette, a többieknek nem volt választásuk, folytatták. Van egy képünk, hosszú hajú, géppisztolyos embert ábrázol, litván partizánt, akit 1964-ben öltek meg. Egy észtet 1978-ban megtaláltuk a sírját. A túlélő kevesek vallomásai A film számos drámai történetet dokumentál arról, hogyan találkoztak a balti és a kelet-európai államok ellenállói „a szabadság zarándokútján". A túlélő kevesek megkapó vallomásokban számolnak be a rettenetes érzésről: bűntudatuk van, mert életben maradtak... Sok órányi, a sorozatban fel nem használt dokumentumot az alkotók a három ország archívumainak adományozzák. A filmnek máris nemzetközi híre kelt, számos tévétársaság érdeklődését váltotta ki. S.E. A libafarmon évente többször is beköszönt a tavasz A szoknyás gúnár és a vívóból lett maratonista Kobulej Ildikó és Kommá Péter két éve kezdett gazdálkodni egy csólyospálosi libafarmon. Ma már ez az életük, mindent tudnak, amit a libatenyésztésről tudni kell. Néhány, titkosnak tűnő részletet megosztottak velünk. Csongrád megye három oldalról fogja közre a Bács-Kiskun megyei Csólyospálost. Kobulej Ildikó, aki Kaposvárott szerzett agrármérnöki diplomát és Kommá Péter, az első osztályú vívóból lett kerékpározó és maratoni futó két évvel ezelőtt költözött a település melletti tanyára. Jelenleg ezer szürke tojólibát nevelnek és kétszázötven gúnárt. Egy-egy alkalommal 35-40 ezer tojást szállítanak a keltetőbe, a kislibákat értékesítik. Egyik meghatározó piacuk Csongrád megye. A kiváló minőségű májlibákat nagy hatékonysággal szaporítják. Minderre méltán büszkék, hiszen ez a két előnyös tulajdonság ritkán jellemzi egyszerre a baromfikat. A jelentős mennyiségű tojás folyamatosságát Kobulej Ildikó sajátos módszerrel biztosítja, de nem kell noszogatni, hogy megossza velünk a titkot: a tavaszi tojóciklus végén pihenteti szárnyasait, mégpedig úgy, hogy egy fekete fóliasátorban téli söKomma Péter és a libák. tétséget imitál. Bizonyos idö el- „szoknyás gúnár", azaz a mestcltével ismét „tavaszi" fényt ad térséges szaporítás. Az elkülönítaz állatoknak, ezért azok ismét ve tartott hímek spermáját a fiatojni kezdenek. Ekkor jöhet a tal mérnöknő a kellő időben lefeFotó: Gyenes Kálmán ji és a megfelelő arányban hígítva ségének aránya 80-90 százaiémegtermékenyíti vele a tojókat, kos. Mindennek következtében a A csólyospálosi tenyésztők elnagyszámú libatojás életképes- mondása szerint az egykor hírneves magyar liba már a múlté. Ok is inkább a kedvezőbb gourmaud szülőállományt tartják, amelynek első egyedeit a franciák régebben magyar libákból nemesítették. Azóta elárasztották velük a francia tenyésztőket, ezért Nyugat-Európában lényegében nincsen szükség a magyar libamájra. Ráadásul a francia állam a kutatást és a tenyésztést is támogatja, míg itthon egyáltalán nem. Sőt: a kormányváltás után az összes tenyészállat dotációját megvonták. A nehézségeket csak fokozza, hogy az átvevő cégek a leadás után eddig három hónapra fizettek, mostanában azonban még ennél is később. Az etetőanyag nemcsak egyre drágább, de a beszerzése is komoly erőfeszítést igényel. Egy részét maguk termesztik, a másik felét viszont a Dunántúlon kényszerülnek lekötni egy évre előre. A szaktudását és tapasztalatát Kobulej Ildikó más tenyészetekben is kamatoztatja. A kiegészítő jövedelemre feltétlenül szükségük van, mivel azzal is számolnak, hogy állataiknak jövőre - az uniós elvárásoknak megfelelően - szellőztető és fényrendszerrel ellátott, csatornázott kőépületet kell emelniük. DOMBAI TÜNDE