Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-05 / 155. szám

FM 95-4 Z Rádió 18 AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. JÚLIUS 5. WtKKKM SÁNDOR GYÖRGY A MINAP VETTE ÁT A MAGYAR RÁDIÓ ÁLTAL ALAPÍTOTT KARINTHY-EMLÉKGYŰRŰT Humorral meggyűrűzött szóí soiif A humor műfajában végzett munkájáért meggyűrűzték a nevettető és elgondolkodtató szózsonglőrt, aki önmagának a humoralista titulust adta a közel három évtizeddel ezelőtti indulásakor. Önálló műsoraival, egyszemélyes színházával járta az országot, egykori kritikusai szerint ő a ma Karinthyja, Zeik Zoltán színpadot adott volna neki, ám ő beérte egy szerény dobogóval is. Sándor György a minap vette át a Magyar Rádió által alapított Karinthy-emlékgyűrűt. Felkerestük az egyszemélyes színpadot - Sándor György humoralistát hogy érdeklődjünk: min is dolgozik jelenleg? - Jelenleg a térdemen dolgozom - vágja rá kapásból. - Munkamódszeréről faggatnánk, hogyan ír például? - Néha hason, gyakran fel-alá mászkálva. - Papírt nem is használ? - ...de! Bár eleve színpadra írok. Sajnos, utána ráállok és így eltakarom. - A színpadot kedveli jobban, avagy a dobogót? - Avagy a..., ameddig dobog. - Nem fél att... - Nem! - Hogyan tudja fejében tartani a temérdek szöveget? - Úgy, hogy ez - mutat a szájára - egyben a súgólyukam is. Direkt úgy helyeztem el, hogy a két fülem között legyen. Sztereóban. Még így is, sajnos a rádióban csak derékig hallatszom... - Járja az országot egyszemélyes társulatával. Mindenhol személyesen is megjelenik? - Eddig minden műsoromon ott voltam. Egy kivételével, de akkor az el is maradt. - Hogyan kezdte a pályáját? - Kis karcolatokkal. A bútoron. Három és fél éves lehettem, amikor édesanyám, mielőtt becsöngettünk valaÉvekig nem hallottunk Sándor Györgyről. Hallgatása közben írt ugyan egy vaskos könyvet, de országjáró estjei hiányoztak. FOTÓ: MTI/SÁNDOR KATALIN hova, hosszan kérlelt: Gyuri, nagyon kérlek, ne csinálj botrányt. Azóta csinálom... Egyetlen kelléke a szó Azóta csinálja. De nem a botrányt, hanem maga szabta műfajában az emlékezetes esteket: a Nézeteltérítést, a Bokszkesztyű és rózsát, a Lyukasórát, az Egyvégtére két vágtát, a Horog címűt és a többit. Olyannyira egyszemélyes színház az övé, hogy az előző interjú kérdéseit is maga tette fel magamagának, s válaszolt rájuk egyik műsorában. Emlékszem első találkozásunkra: a hetvenes évek derekán Győrött mondta, hogy ez a megye valahogy fehér folt a számára, s szeretné mihamarabb felszámolni a fehér foltot. Felszámolta. Szinte minden évben új műsort hozott, olyanokat, melyekben egyedülállót produkált egyetlen kellékkel: a szóval. Szavakból építkezett, szavai egymásból „rügyeztek". Hasunkat fogva, térdünkre hajolva nevettünk, noha nem a könnyesre nevettetés a profilja, nem is a vigyorászó előadásmód, mert ő nem csupán gőzlevezető, ő a szavak mögötti gondolatokkal hökkentette meg a hallgatóit. S miközben mégis könynyesre nevettetett, hirtelen megmerevedett a levegő; mindnyájunkat felkavart. Versek gyógyították ki a beszédhibából Műfajt teremtett, önmagát humoralistának nevezve, holott emberista ő igazándiból. Tudom róla, hisz ő mesélte valaha: gyerekkorában beszédhibás volt, gimis korában is negyedóráig mondta a klorofillt a „k" betű miatt. A versek gyógyították ki a beszédhibából, azóta minden szava aranyat... (ám ez közhely). A vershez - melynek mondásakor sosem dadogott - közel áll a színház. A színházból először a díszletek érdekelték, s létrehozva egyszemélyes színházát, fura módon szinte teljesen díszletek nélkül dolgozik. Egykori kritikusai a huszadik századvég Karinthyjának nevezték, Zelk Zoltán színpadot adott volna neki. Színpadot, amit annyira tisztelt, hogy fellépés előtt mindig tiszta zoknit húzott, legyen az bár egyszerű dobogó vagy egyetlen szék. Évekig nem hallottunk Sándor Györgyről. Volt hitünk, hogy újabb műsorán dolgozik, bár felmerült az is, hogy találkozott tán Katona Józseffel, ki barátilag átölelte (egy emberista humoralistával ilyen találkozás is megeshet), no és vállán az intő kézzel csak egy kesernyés mondat rakódott a szózsonglőr fülébe: „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és - elhallgat." Hallgatása közben írt egy vaskos könyvet ugyan, de országjáró estjei hiányoztak. Máig érvényes kérdőjelek Már hogyne hiányoztak volna estjei, amikor ilyen kérdőjeleket sorjázott negyedszázada az Egyvégtére két vágta című műsorában: „Azonos mentalitású emberek miért küzdenek egymás ellen? Miért hagyják, hogy kihasználják őket a náluk sokkal gyengébb képességűek? Hogyan nem veszik észre ezt az értelmesek? Miért nevetséges, ha valaki hisz valamiben? Miért büszke valaki arra, hogy semmiben sem hisz? Miért bátor a buta ember? Miért gátlásos az értelmes? Miért akarják elismertetni magukat értelmes emberek náluk sokkal kisebb képességűekkel...?" Máig érvényes kérdőjelek, mint ahogy az is: miért nem kapta még meg a példaképéről elnevezett emlékgyűrűt? Nos, ez utóbbi kérdőjel ponttá nemesült. A régóta áhított Karinthy Frigyes-emlékgyűrűt alázattal vette át, mondván: Karinthy bokájáig sem érünk fel. Rajongóinak és a humort szeretőknek jó hír: múlt szombaton délelőtt a Lyukasórával nyolc előadásból álló Sándor György-sorozat indult a Petőfi adón. HÁMOR VILMOS nyara Pogány Judit Jászai-díjas, érdemes művész különös nyár elé néz. Tizenhét év után először nem vállalt tartós nyári munkát szabadtéri színházban. Az elmúlt másfél évtized minden nyarát végigdolgozta, de most nemet mondott. Szeretne több időt tölteni egyéves unokájával. Dani meglehetősen jól érzi magát apai nagyszüleinél, Szigetszentmiklóson, ahol tizennégy állat társaságában él a Koltai Róbert-Pogány Judit házaspár. Kutyák, macskák, papagájok és kakaduk fogadják a vendégeket, s hogy a gazPogány Judit a Bunbury, avagy szilárdnak kell lenni című Oscar Wilde-komédiában. FOTÓ: MTI/BRUZÁK NOÉMI dik régóta nem tudtak elmenni nyaralni, az a hangos állatseregletnek is köszönhető. A kedvenceket ugyanis hosszabb időre nem szívesen bízzák másokra a háziak. A hirtelen jött, de tudatosan vállalt nyári pihenést rendre meg-megszakítja a kötelesség. A televízió a közelmúltban rögzítette a Vonó Ignácot és Az elnöknőket, amelyben régóta játszik Pogány Judit. Ascher Tamás is elkezdte már a próbákat a „kis Madáchban". ionescu Különóra című egyfelvonásosának októberben lesz ugyan a bemutatója, de már javában folynak az előpróbák. Többször elutazott Kisvárdára, a határon túli színházak fesztiváljára, amelyen zsűritagként is számítottak volna rá, de vissza kellett utasítania ezt a felkérést, hiszen a fellépések miatt nem tudta vállalni a folyamatos jelenlétet. - Nagyon szeretek utazni, és elsősorban a hazai tájakba vagyok szerelmes - summázott a művésznő. Nemrég Szűcsiben forgattunk. Ez egy bájos falucska Gyöngyös mellett, és a forgatás szüneteiben folyton a tájat figyeltem. Szeretném felfedezni csodás helyeinket. Minden vágyam az, hogy sokat barangoljak Vas megyében, a Bakonyban vagy a zalai és a szépséges somogyi dombok között. Ez Robival ritkán jön össze: az utolsó közös utunk hat éve volt; három napot töltöttünk együtt Salzburg környékén. Az idei nyár végre közös utat is tartogat. Koltai Róbert következő filmjének nagy részét ugyanis Erdélyben forgatja majd. Az ötvenes éveket is felidéző történet két emberöltőt fog át, a cselekmény nagy része cirkuszban, színházban zajlik. A közös utazás is csak félig lesz pihenés, hiszen a forgatási helyszíneket választják ki és egyeztetnek a helybeliekkel. LŐRINCZ SÁNDOR