Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-04 / 154. szám

Péntek, 2003. július 4. DELMADAR Hóbortos furcsaságok A világban átlagosan minden ötödik ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehet apu, vagy anyu. Lehet a bátyám Sanyi, vagy az öcsém Ho-Chau-Chu. Szerintem Sanyi az. A múltor hazamentem és az asszonyt az ágyban találtam egy vietnamival és egy négerrel. Lefényképeztem őket és elküldtem a Benettonnak. Sosem lehet tudni... Barátok: olyan emberek, akik jól ismernek és mégis sze­retnek... Egy jó nőt meghódítani és nem elmesélni olyan, mint titokban átúszni a Csendes-óceánt. Nagyanyám nagyon kemény asszony volt. Három férjet te­metett el, pedig kettő közülük csak szundikált. Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert vannak olyan dolgok, amikért egész egyszerűen nem lehet a kormányt hibáztatni. Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szü­retelőket. - Doktor úr, segítsen rajtam! A nyaralóban van a feleségem. Huszonöt éves, bomba alakja van, egész nap csak a szex jár a fejében, nimfomániás, sokszor meztelenül járkál a szobában csakhogy... Az orvos izgatottan közbevág: - De hát ez nagyszerű! Mégis, mit segíthetek önnek...??? - Hogyhogy mit?! Elfelejtettem, hogy hol lakom!!! « Csakis azért kezdtem el kocogni, hogy újra lihegést halljak. Variációk kerekekre Minden bizonnyal a kerék volt az emberiség legnagyobb ta­lálmánya. Talán innen eredez­tethető az a mondás is, hogy ha valaki szeliemiieg nem százszázalékos, akkor köny­nyen rámondják, nincs ki az összes kereke. Képeink tanú­sága szerint az is gondot je­lenthet, ha sok a kerék, s az is, ha kevés. A kerékpár sok mindenre alkal­mas. Még áruszállításra is. Csak a fogunk ki ne törjön közben. A rendőrség szerint akrobata tolvajok járják a megyét. Céljuk nem a lopás, hanem az, hogy a lakosságot rávegyék arra, egy keréken is lehet biciklizni. Kerekeken ülve megizzadhat az ember. Csak helyeselni tudjuk ezt a módszert, lazítsunk, amin lehet. Csak bátran, hölgyem! Az első pilótalecke - Amit a helikopter tetején lát, kedves tanulni vágyó, az nem más, mint egy nagy ventilátor. Amikor egyszercsak megáll, akkor a pilóta rögtön rettenetesen izzadni kezd. Ára és minősége is meggyőző. Vitopend 100. Németországban készül. M V f * & ; 100. Kompakt fali gáz-fútőkészülék. . MinOség - német fejlesztés. sgtekinthetők és megvásárolhatók a EXPO-n : Türes és Társá! Kft. Kálvária sugáiút 35. 'fax: 06 (62) 424-414 • hu Heating Pofonegyszerű Két barátnő beszélget: - Mondd, téged nem zavar, hogy a férjed állandóan a nő­ket hajkurássza? - Nézd, a kutyám az autókat hajkurássza mindig. De ha vé­letlenül sikerülne is neki meg­fogni egyet, vezetni akkor sem tudná... Az ifjú asszonyka első ebéd­jét tálalja az urának, aki né­mán eszi a húst. Az asszonyka félve kérdi az ebéd végén: - Talán nem ízlett? Pedig a szakácskönyvből csináltam... - Lehet, csillagom, de más­kor talán próbáld ki a lapokat, mert a fedele kicsit kemény volt. Alom A nő azt álmodja, hogy kergeti egy meztelen néger. Menekül a nő, az erő egyre megy ki a lábá­ból, hátranéz, a néger még mindig mögötte. Végül a nő nem bírja tovább, földre rogy, a néger meg lihegve fölé hajol. - Mit akar tőlem? - kérdezi riadtan a nő. Mire a néger: - Één? Hiszen maga álmodik velem! Aser Enciklopédia TÜSÖK: Beszédhibás rovar­dalnok. HETYKE: Hányaveti egye­düli gyerek. LÓGÁZ: Faluhelyen haszno­sított bioenergia. VEDLIK (Ányos): Jedlik Ányos fizikus unokatestvére, a „szőrhullajtás-elmélet alap­képletének" kidolgozója. HEVEDER: Fölforrósodott csöbör. Belami allergiája Na, úgy látom, maga már felvette a gömbölyű talpú cipőjét, aligha lehet jó vitapartnerem - tette közkinccsé csípős megjegyzését Smúz apu. Egyér­telműen arra utalva: Snájdig Pepi billegéséből ki­derült -jóval többet Ivott, nem csupán a kelleténél, de még annál Is, amennyit elbír ősi kefekötő család sarjaként a szervezete. - Nicsak, Etácska, maga meg úgy tüsszög, hogy még a szeme is könnybe lábad - lépett egy asztallal arrébb Smúz, aki rettenetesen vágyott egy kis kvaterkázásra, ezért aztán mit sem törődve Etácska egészségi állapotával, csak feltette a kérdését: - Netán a légkondicionált Mercedesében hűlt meg, kedves Eta, vagy meztelen fürdött este a vízköves lakótelepi kádjában, hogy ennyire szen­ved? - Ml van, maga nem lát attól a két szép gülü szemétől? - parancsolt megálljt Smúz apu sza­vainak Minek Dönci, s közölte: Plüss Etának teljességgel allergiája van, rátámadta pollen, meg a parlagfű, s hamarosan a fél város fuldokolni fog - vigasztalta még egy jó hírrel a Zsibbadt bri­gádvezetőben ülőket Dönci. - Még hogy allergia? Hiszen el sem kezdődött a virágzás, meg a pollenröptetés - akadékoskodott Ló Elek. Közbevetésére ugyan senki nem figyelt, de arra jó volt e megjegyzés, hogy a Zsibiben hirtelen mindenki Iszonyatosan nagy hangsúlyt fektessen a környezetvédelemre. Először is ki­derült: a sör mellett üldögélő népek sokkal olvasottabbak, mint azt Béla légy a falon ka­parászva hitte volna. Cink Enikő például el­mondta, hogy ez a parlagfű Amerikából érkezett az öreg kontinensre, úgy hogy ne higgye senki, csak a kávét, a paprikát meg a kakaót köszönhetjük az Újvilágnak. Bika Jenő szerint ez a megjegyzés egyenesen Amerika-ellenesnek is minősülhetne, holott a manhattani csőlakónak bizony annyi köze sincs a Szeged melletti parlagfűhöz, mint Cink Enikőnek az egyetemi tanári kinevezésekhez. - Dehogy vagyok én Amerikának az ellensége ­kiabálta Enikő, s hogy szavainak nagyobb nyoma­tékot adjon, gyorsan fel-, s lekevert egy pofont Jenő bátyánk nyakszirtjére. Ettől aztán az öreg azonnal azt hitte, hogy allergiától púposodik a bőre, pedig csak Encike volt jobb formában, mint a bunyós Klicskó gyerekek legutóbbi mérkőzésükön. - És ha tudni akarják, hazánkban közel 3 millió ember allergiás valamire, tehát éppen ideje lenne ezt a gyomnövényt úgy kiirtani, hogy egyetlen magja se maradjon a mi ápolt magyarföldünkben - lökdöste tovább a beszélgetést a veszekedős holtpontról Minek Dönci. - Vagy magát ez nem is érdekli, Belami úr? ­fordult hirtelen Dönci, meg a közharag az addig nagyon nagy csöndbe burkolózó kivénhedt kül­városi szépfiú felé. - Biztos neki még egy nyamvadt allergiája sincs - dühödött Plüss Eta, akinek a fejében, no meg vérben forogtak szemei a felháborodástól. - Tudják mit mondok én maguknak? - állt fel ekkor Belami, s haragja, centire mérve semmivel sem tűnt kisebbnek, mint Plüss Etáé. - Hát én azt mondom, hogy nagyon is allergiás vagyok. Csak éppen nem a parlagfűre, meg a pollenre, de még nem is Minek Dönci szörnyű csúnya nyakken­dőjére, Bika Jenő butaságára, vagy éppenséggel a korsóban mért sörre. Hanem a tehetetlenségre. - Vagy maguknak fel sem tűnt - folytatta monológját a külváros felpaprikázódott, de ettől csöppet sem szebb széplegénye -, hogy erről a pollen témáról már hosszú évek óta vitázunk? Maguk nem hallották, hogy hány tudományos tanácskozást, figyelemfelkeltő ejnyebejnyét, té­véreklámot, akciót, fűüldözést, magyarázkodást és kifogáshalmazt hoztunk mi, magyarok létre nagy szorgalmunkban a pollenre vadászva? Csak éppen az ég világon semmi nem történt. A gaztenger virágzik, magját messze hordja a szél, az allergiások meg hajukat tépik nagy bánatukban. - Mégis, maga mit csinálna? - érdeklődött ekkor Firnájsz Egon. - Hogy mit? Mondjuk kiirtatnám a gazt. Azt a telektulajdonost pedig, aki ezt nem teszi meg, úgy megbüntetném, hogy ezt követően már té­len, hólapáttal is vadkenderre vadászna a jég­csapok alatt. Azt hiszem, elég egyértelmű a vé­leményem - szögezte le Belami álláspontját a pultra, és sört rendelt. A Zsibi derék népe pedig elköszönt. A nagy szigortól megszeppenve állító­lag gyomirtásra indultak a kocsma nagytermé­ből. Az persze már talány - pollent végül miért éppen a Zsibi kerthelyiségében találtak annyit, hogy két órát még a korsók mellett kellett horgo­nyozniuk. bátyi zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom