Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-04 / 154. szám

PÉNTEK, 2003. JÚLIUS 4. "MEGYEI TÜKÖR* 7 Késik a Sulinet Expressz Szegeden Bár kedden Budapesten az ok­tatási miniszter ünnepélyes ke­retek között átadta az első su­linetes számítógépet, Szegeden még késésben van a Sulinet Exp­Magyar Bálint oktatási miniszter kedden átadta az első számítógé­pet, amelyet a Sulinet Expressz program keretében vásárolt meg tulajdonosa. Azonban lehet, hogy Szegeden még hetekig kell várnia az első vevőnek. A programban részt vevő bol­tokban ugyanis még mindig nem érkeztek meg a gépek, az alkatré­szek, de nincsen sulinetes érvé­nyesítő matrica és árkatalógus sem. - Mi is hallottunk arról, hogy végre beindult a program, de amint látja, egyelőre nem ért ide az expressz - mondta kissé cini­kusan az egyik eladó a Mistral számítástechnikai boltban. ­Egyelőre csak remélni tudjuk, hogy ezen a héten legalább a ka­talógust megkapjuk. Máshol sem voltak sokkal opti­mistábbak a boltok tulajdonosai. A Gogol utcai Mikrobitban sem le­het még sulinetes gépet vásárolni. - Internetes újságokból vagyunk kénytelenek tájékozódni, amúgy semmilyen információt nem ka­punk. Nem tudjuk azt sem, hogy végül is mely bankokkal sikerült megállapodni. Ha az én bankom­mal nem kötöttek szerződést, ak­kor újabb két hét, míg megkötjük az új megállapodást egy másik, a programban részt vevő pénzinté­zettel - válaszolták kérdésünkre a Mikrobitban. Az Oktatási Minisztériumban (OM| viszont mindenki a cégek­re mutogat. Az OM álláspontja szerint az időben jelentkező vál­lalkozások kedden el tudták indí­tani a programot. Ugyanakkor elég nehezen hihető, hogy Szege­den az összes, a programban résztvevő alvállalkozó elnézte volna a határidőt. Közben egyre inkább világossá válik, hogy az akcióban csak ab­ban az esetben érdemes részt venni, ha részletre akarja valaki megvenni a régóta óhajtott szá­mítógépet. A számítástechnikai alkatrészek árának csökkenése miatt ugyanis egy sulinetes szá­mítógép akár 50-60 ezer forinttal is drágább lehet egy „normál" gépnél. Ez annak köszönhető, hogy több mint három hónapja rögzítették a számítógépek rész­egységeinek árait: azaz egy akkor vadonatújnak számítógép-alap­lap - ami a gép lelke - ára 28 ezer forint körül volt, most ugyanez körülbelül 15 ezer forintba kerül, ráadásul azóta az eredeti árért egy sokkal nagyobb teljesítmé­nyűt is lehet vásárolni. A részlet­re történő vásárlás mellett annak éri meg biztosan részt venni a programban, aki meglévő számí­tógépét akarja fejleszteni. Ha va­laki egy nagyobb képátlójú moni­torra vágyik, szeretne egy lapol­vasót, egy nyomtatót, vagy egy digitális fényképezőgépet, akkor érdemes kivárnia, hogy feltűnje­nek végre a Sulinet-programot hirdető matricák Szeged számí­tástechnikai boltjain. Az üzletekben azt is hozzátet­ték, ha el is indul végre a program, az nem jelenti azt, hogy egy kiló kenyérhez hasonlóan tudunk majd számítógépet venni. - Bár mindig lesz helyben egy bizonyos árukészlet, nem tartom valószí­nűnek, hogy a jövő héttől min­denki, aki bejön a boltba, tíz perc múlva egy sulinetes géppel sétál­hat ki - felelte a Mikrobit eladója. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Motorostalálkozó Motorostalálkozót rendeznek a vásárhelyi Ifjúsági Parkban a hét­végén. A háromnapos program alatt a paint ball játék kedvelői profi pályán lövöldözhetik egy­mást. Pénteken nyolc órától a Blues Company és a Hitemp ze­nekar, míg szombaton az Elect­rons és Beatrice együttes koncer­tezik. A Szegedi Ipartestület székházgondja máig nem oldódott meg Albérletben a sajátjukban A háború előtt több értékes ingatlannal rendelkező Szegedi Ipartestületet még min­dig nem kártalanította az önkormányzat. A rendszerváltás óta próbálja visszakapni az ötvenes években államosított ingatlanait a Szegedi Ipartestület, mindhiába. Mára a ten­geri kígyó módjáró elhúzódó ügy odáig jutott, hogy az önkormányzattal alku tárgya egy 91 millió forintos pénzbeni megváltás. Pálvölgyi Zoltán, a Szegedi Ipartestület el­nöke a Kisszínház fölötti irodában, a valaha elődeik által épített székházban a ház első te­lekkönyvi kivonatát mutatja. Mívesen ka­nyarított betűkkel azt rótták a papírra 1927. július 19-én, hogy a mai Horváth Mihály ut­ca 3. szám alatti telket 64 ezer pengőért vásá­rolták (Pálvölgyi elbeszélésekből tudja, ez 64 darab petőfitelepi ház ára volt). A hajdani iparosok aztán saját kezük munkájával épí­tették fel a székházat, s a mellette lévő kép­csarnokot, iparitanuló iskolát az Eötvös utcá­ban (ez a mai gyógyszerésztudományi kar), valamint öregotthont a Gyapjas Pál utcában. A háború után valamennyi ingatlant államo­sították. A Horváth Mihály utcai székház 1950-ben először a városé lett, majd 1952-ben a magyar államé, 1958-ban pedig újra visszaszállt a városra. A rendszerváltást követően azonban a sze­gedi önkormányzat csak 1994-ben került bir­tokon belülre. Az ipartestülettel már ezt megelőzően elkezdődtek a tárgyalások az épület visszaadásáról, de Lippai Pál polgár­mestersége idején csak odáig jutottak, hogy használt 700 négyzetméterükért nem kell bérleti díjat fizetniük. Éppen a mostani, a legutóbbi közgyűlés változtatott a mentessé­gen, jelképes összeget, 50 forintos négyzet­méterárat állapított meg, ám ez is 400 ezer forintos kiadást jelentene az árbevétellel nem rendelkező ipartestület számára. Eközben a megyében a többi 7 testület visszakapta ko­rábbi ingatlanát, sőt a makói még mozit is üzemeltet, amelyből bevétele származik. Az előző önkormányzattal, Lengyel Györ­gyi kancellár asszonnyal 2002. szeptember 4-i dátummal a Szegedi Ipartestület abban egyezett meg, hogy a bérleti jog értéke 85 millió forint - ezt Bartha László polgármester is elfogadta. Ezzel egyidejűleg felajánlották számukra a Moszkvai körút 31. szám alatti romos épületet építési telekként, 26 millióra felértékelve, valamint 60 millió forint kész­pénzt. Mivel az ipartestület szerint a ház nem ér annyit, plusz a romot is el kellene bontani, Pálvölgyiék kijelentették: 90 millió forint körüli készpénzfizetésben kiegyezné­nek, s abból új székházat vásárolhatnának. A Horváth Mihály utca 3. szám alatti házat is az iparosok építették. Idáig jutottak el a tárgyalások során, ami­kor lejárt az előző önkormányzat mandátu­ma. Az ipartestület elnöke szerint most már rövidre kellene zárni az ügyet, hiszen az önkormányzatnak is az az érdeke, hogy a Kisszínház épületében rendeződjenek a tu­lajdonviszonyok. Szentgyörgyi Pál gazdasá­gi alpolgármester azt válaszolta kérdésünk­Fotó.- Miskolczi Róbert re, jelenleg még vizsgálják az ajánlatot. Pál­völgyi Zoltán különben kilenc olyan vég­rendeletet mutatott, amelyeket 1991-ben még élő iparosok írtak alá: amennyiben visszakapná ingatlanát az ipartestület, régi tulajdoni hányadukat az iparosokra hagyo­mányozzák. FEKETE KLÁRA Szegényeknek küldi az üzletében hagyott ruhákat Lovag asszony a bizományiban Tfermészetes, hogy ha csak tehetem, segítek másokon - mondja Dóczi Piroska. Fotó: Miskolczi Róbert Tíz éve, ruhabizományi üzle­tének megnyitása óta a rászo­rulóknak juttatja el a fölösle­gessé vált holmikat Dóczi Pi­roska, akit tevékenysége elis­meréseként tagjává fogadott egy nemzetközi lovagrend. - Már diákkoromban úgy érez­tem, amennyire tőlem telik, se­gítenem kell a szegényeken, el­esetteken. Jótékony célú rendez­vényeken vettem részt, verseket mondtam az idősek otthonában, hátrányos helyzetű gyerekeknek - mondja szeged-tarjáni, Retek utcai „Mini bizi" ruhabizomá­nyos üzletében Dóczi Piroska. A parányi alagsori helyiségben fi­nom ízléssel válogatott, csinos gyermek-, női és férfiholmik; ha nem olvasnánk a cégtáblát, nem is gondolnánk, hogy használt ru­hákat kínálnak itt. Ami pedig ezt a valóban mini üzletet még inkább megkülön­bözteti társaitól, az, hogy tulaj­donosa szegényeknek küldi el azokat a holmikat, amelyek nem kelnek el a megegyezés szerinti két hónap alatt (ennyi időre veszi át a ruhákat a boltvezető), s ame­lyekre aztán sem tart már igényt a tulajdonos. Az üzlet megnyitásának első percétől, pontosan tíz éve juttat­ja el Dóczi Piroska a tisztára mo­sott, zsákba hajtogatott blúzo­kat, szoknyákat, ruhákat, nadrá­gokat és egyebeket azoknak, akiknek még arra sem futja, hogy bizományiban vásárolja­nak. Az eladókkal természetesen részletesen megbeszéli a föltéte­leket, így csak a tulajdonos jóvá­hagyásával adja tovább a holmi­kat. Sokan már eleve a szegények­nek szánják a ruhákat. Hetente hat-nyolc zsákot is elvisznek a Mini biziből. A tulajdonos asz­szonynak a Vöröskereszt mun­katársa, Korom István segített a szállításban, s abban, hogy való­ban oda kerüljön az adomány, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ugyancsak közvetítő szere­pet vállalt az Otthonház Alapít­vány képviseletében Kürti Já­nos, valamint Darók József, aki a domaszéki polgármesteri hi­vatal munkatársaként támogat­ta a helybeli rászorulókat. De jut az adományokból Balástyá­ra, s más környékbeli települé­sekre is. Gyakran betért az üzletbe Csongrád megye néhai főgyógy­szerésze, Keszthelyi Béla, a Pro Concordatia Populorum nem­zetközi lovagrend megyei prefek­tusa, s ő is közreműködött a sze­gényeknek szánt ruhák célba jut­tatásában. A boltvezető asszony eleinte nem is tudta, mely szer­vezetnek adja tovább az adomá­nyokat. Akkor pedig nagyon meglepődött, amikor három éve Keszthelyi Béla fölkérte, fogadja el a lovagrend fölkérését, amely szerint szeretnék őt tagjaik közé fogadni. A Pro Concordatia Po­pulorum célja az emberek közti egyetértés, barátság és segítség­nyújtás ápolása és művelése. S minthogy a megyei prefektus régóta ismerte már a Retek utcai üzletben folyó tevékenységet, a rend döntéshozói úgy gondolták, Dóczi Piroskának köztük a he­lye. O viszont először szerényen visszautasította a megtisztelő ajánlatot, de abban az esztendő­ben ő volt az egyetlen magyaror­szági jelölt, így végül mégis kö­télnek állt, s Ausztriában meg­tartották az avatási ünnepséget. Dóczi Piroska lovagrendi meg­szólítása „úrnő". A lakótelepi Mini bizi tulajdo­nosának természetesen nagyon jólesett az elismerés. Életét, mindennapjait nem változtatta meg a jeles esemény: éppúgy gyűjti a szegényeknek szánt ru­hákat, ahogyan eddig. Úgy gon­dolja, kitüntetéséért az adomá­nyozóknak és karitatív munká­ját segítőknek tartozik köszönet­tel. NYILAS PÉTER CSALÁDI ESEMÉNYEK HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Mészáros Gábor és Süveg Szilvia, Árva Tibor és Horváth Judit, Fo­dor László és Dómján Gabriella Adél, Greksa Zoltán és Kurucz Ir­ma, Molnár Sándor és Lipták Krisztina Mária, Somogyi Ferenc Imre és Liska Zsanett, Hajdú At­tila László és Petri Katalin Zsu­zsa, Hevesi Mihály és Bugyi Zsu­zsanna Ilona, Perger Csaba és Ha­luska Beatrix Mariann, Diószegi István György és Király Anikó, Bogácsi Norbert Csaba és Szabó Erika, Száraz Ferenc és Szögi Andrea, Matern András Ferenc és dr. Józsa Villő, Nagy Tamás és dr. Kicska Andrea, Perényi Ádám Gábor és Bálint Judit, Bogár János Tamás és Bodó Anikó, Joób Már­ton és Gaál Dóra Daniella. SZÜLETETT Börcsök Tibornak és Kerényi Ág­nes Katalinnak Renáta Dóra, Szalma Gábornak és Godó Edi­nának Zita, Szentirmay László Tamásnak és Gergely Évának Ka­ta, Varga Zsoltnak és Temesi Szilviának Nóra, Páger Attila Andrásnak és Bors Edit Irénnek Attila András, Gazdag Sándor Csabának és Baráth Ibolyának Krisztián, Gazdag Sándor Csabá­nak és Baráth Ibolyának Vanda, Hajdúk Lászlónak és Horváth Annának Szabolcs, Sztankovics Dánielnek és Cseh Piroskának Botond, Ottova Lászlónak és Bá­lint Andreának Boglárka, Peric Albertnek és Kovács Andrea Szil­viának Albert, Polyákovich Bélá­nak és Takács Évának Tamás, Varga Zoltánnak és Kurucsai Anitának Zoltán Ádám, Rossi Maurizionak és Farkas-Csaman­gó Ritának Patrik, Szécsi Ferenc­nek és Pásztor Andreának Fe­renc, Benke Péternek és Sándor Barbara Zitának Flóra, Vesze­lovszki Istvánnak és Nagy Gabri­ellának Ádám, Rostás Zoltán Er­nőnek és Szászi Erzsébetnek Zsolt István, Sipos Istvánnak és Károlyi Emesének Izabella, Raf­fai András Józsefnek és Juhász Il­dikónak Róbert András, Almási Csabának és Zenei Gabriella Ág­nesnek Alexandra, Bánfi József­nek és Molnár Ildikónak Balázs, Kökény Róbert Istvánnak és Lan­tos Ildikónak Dóra, Túri Zoltán­nak és Szűcs Katalinnak Tamás, Újvári Istvánnak és Rutai Zsu­zsannának Nikolett, Kőműves Róbertnek és Klivinyi Anita Tündének Anita Nóra, Német Imrének és Medics Györgyinek Dávid, Homoki Tibornak és Sze­gedi Juliannának Anna Zia, Csí­ki Istvánnak és Buzgán Ildikó­nak Krisztián nevű gyermeke. HALÁLOZÁS Ácsai Mihályné Krajk Erzsébet, Csontos János, Gergely János, Sallay Imre János, Szabados László Lajosné Czakó Ilona Má­ria, Szűcs Sándor György, Faze­kas Jánosné Rosu Katalin Mar­git, Szeri fózsef, Battancs Imre Mátyás, Varga Lászlóné Szász Rebeka, Koszta Lászlóné Top­pantó Piroska, Herke István, Szántó Gyuláné Pintér Julianna, Katona István, Horváth Lajos, dr. Leley János, Zsarkó Imre Jó­zsef, Moczok János, Szabó Mar­git, Papp Tibor László, Kanász Jó­zsefné Székesi Eszter, Szalacsek Lászlóné Lőrincz Mária Ágnes, Varga Lászlóné Dormán Rozália, Bercsényi Béla, Busa Istvánná Maráczi Margit, Tari Julianna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom