Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-30 / 176. szám

SZERDA, 2003. JÚLIUS 30. • MEGYEI TÜKÖR7 Az alternatív színházak díjai MUNKATÁRSUNKTÓL A Thealter International Fesztivál részeként július 22-27-e között Szegeden rendezték meg a IX. alternatív színházi szemlét. Az egymillió forint összdíjazású, 12 meghívott előadásból álló versenyprogramot Forgách András író elnökletével, Hudi László és Fábián Zsolt zsűrizte. A díjakat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Fővárosi Önkormányzat ajánlotta fel. A díjazottak: a legjobb színházi előadás: Hólyagcirkusz: Bohóc Biblia (író: Szőke Szabolcsa legjobb táncszínházi előadás: Közép-Európa Táncszínház: Ketten (koreográfus: Horváth Csaba)-, a legjobb rendező: Urbán András (Könyök Kanyar); a legjobb koreográfus: Gyergye Krisztián (Tenebrae); a legjobb előadó: Fehér Ferenc (Civil Negyed, Kaspar); a legjobb epizódszereplő: Magyar Péter (Andaxínház, Egyáltalán nem); a legjobb látvány és díszlet: Perovics Zoltán (Könyök Kanyar). A Magyarországi Alternatív Színházi Központ (MASZK) nívódíját a Legal Art Centre (Bulgária) kapta Genet: Cselédek című előadásáért. Az Alternatív Színházak Szövetségének nívódíját Balog Józsefnek, a Thealter International alapító művészeti vezetőjének adták át a régi zsinagógában megtartott díjkiosztón. A szó szoros értelmében „ma" készült tárgyak is múzeumba kerülhetnek, amennyiben tudományos értékük van. Egy tárgy akkor teljes értékű múzeumi szempontból, ha sikerül földeríteni a vele, illetve létrehozóival, használóival, egyáltalán, emberi környezetével kapcsolatos ismeretanyagokat. Nemcsak a szó szoros értelmében vett „régi" tárgyakat gyűjti a múzeum. - Hogy egy-egy tárgy bekerül-e a múzeumba, attól függ: a tudomány szempontjából mit jelent mondja Nagy Vera, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója. Az intézmény ma élő, dolgozó vásárhelyi fazekasok munkáiból is gyűjteménybe vesz egy-egy reprezentatív darabot: az egy-két évtizeddel későbbi kutatók munkájához a mostani fazekastermékekre is szükségük lesz. De nemcsak maga a tárgy a fontos. Számos adat is szükséges vele kapcsolatosan; ezek nélkül jószerével használhatatlan a tudomány számára. És mert egyre kevesebb tárgyi emlék szerezhető be eredeti környezetéből, eredeti használóitól - egyre inkább „másodkézből", magángyűjtők, régiségkereskedők révén jut tárgyakhoz a múzeum -, mind nehezebb a tudományos feldolgozás. Sajnos nem általános, hogy egy magángyűjtő rögzítse a tárgyhoz kötődő tudnivalókat, hoszszas „utánkeresésre" lehet szükség a kapcsolódó adatok megszerzéséhez - például a múzeumi gyűjteményben föllelhető, nevezetes „sárga butella" adatait is csak levéltári kutatómunkával lehetett kideríteni. Ám például Kissné Hideg Erzsébet - akinek révén, hagyatékból, illetve fiától megvásárolva nagyon jelentős textilgyűjteményhez jutott a múzeum - precízen dokumentálta az egyes darabokat, nagyban fokozva az anyag muzeológiai értékét. Egyébként Nagy Vera egyik fő kutatási területe - többek közt a vásárhelyi fazekasság mellett - épp a textil. Ezekből korábban csak néhány darab szerepelt a gyűjteményben, ma már több, mint ezer. A múzeumi gyűjtőmunkát az is befolyásolja Vásárhelyen, hogy itt - lévén élénk a képzőművészeti tevékenység, s a néprajzi tárgyak, népi eszközök iránt sok alkotó érdeklődik - a művészek ilyen irányú tevékenységével is számolni kell. Velük éppúgy jó kapcsolatokat tart fönn a Tornyai múzeum, mint más magángyűjtőkkel, illetve a régiségkereskedőkkel. És miképp tudja az intézmény elhelyezni a mind terjedelmesebb gyűjteményt, kell-e például szelektálni? A múzeumba nem véletlenül kerülnek be tárgyak, ezért nem is „kerülnek ki" onnan - még akkor sem, ha a helyszűke olykor gondot okoz. F.CS. Népzenei est a szegedi városházán Vásárhelyen is egyre nehezebb a gyűjtőmunka A tárgyiasult múlt emlékei A vásárhelyi Tbrnyai János Múzeum gyűjteménye valóságos kincsesbánya a kutatók számára. Fotó: Tésik Attila Almási Istvánné a közgyűlési közvetítéseket is követi Otthonról segíti férjét munkájában Sebestyén Márta és Sebő Ferenc ma esti koncertjével kezdődik a szegedi városházán a Muzsikáló Udvar idei rendezvénysorozata. A szegedi önkormányzat 1994 óta minden nyáron megszervezi a városháza neobarokk udvarán a Muzsikáló Udvar rendezvénysorozatát. Az idei program ma este fél 9-kor Sebestyén Márta és Sebő Ferenc koncertjével indul: népdalokat és énekelt verseket hallhat tőlük a közönség. Sebestyén Mártát aligha kell bemutatni, hiszen az elmúlt évtizedben az egész világon megismerték nevét a világzene kedvelői. Sebő Ferenc építészként diplomázott, de már a műegyetem szimfonikus zenekarában is muzsikált, és József Attila-dalaival, gitárral kísért népdalfeldolgozásokkal önállóan is bemutatkozott. A 25. Színházban építészi munkája mellett, mint zeneszerző, előadó és zenei vezető tevékenykedett. Megalakította a Sebő-együttest, amely újszerű népzenei feldolgozásaival, rádiós és televíziós szereplései révén hamar ismertté vált. Sebő Ferenc a Martin Györgynél hallott eredeti népzenei felvételek hatására bekapcsolódott a gyűjtésbe. Célja nem csupán a gyűjtemények gyarapítása volt, hanem az, hogy a megismert zenéket eredeti formájukban el is játsszák. Televíziós műsorai (Cimbora, Muzsikáló szerszámok, Aprók tánca) is hozzájárultak a hangszeres népzenei mozgalom szélesedéséhez. Sebő a Zeneakadémia zenetudományi szakán 1989-ben zenetörténet tanári és zenetudósi diplomát szerzett. Ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián népzenét tanított. Egyidejűleg tudományos kutatómunkát is végzett, megtervezte és létrehozta az MTA Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének számítógépes nyilvántartását. 1996-ban felkérték a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetésére. Kidolgozta a nemzeti intézmény rangjára emelt együttes új művészeti koncepcióját, létrehozta a Hagyományőrző Műhelyt, valamint az Ethnic hangstúdiót és a Martin Médiatárat. 2002 februárjától a Hagyományok Háza szakmai igazgatója. A Muzsikáló Udvar programsorozata augusztus 4-én a Liszt Ferenc Kamarazenekar népszerű nyáresti hangversenyével folytatódik. Mint minden évben, idén is fellép a városháza udvarán Gregor József. Kossuth-díjas basszistánk, Szeged díszpolgára augusztus 5-i koncertjét a 100 éve született Vaszy Viktor emlékének ajánlja. Bálik Szilviát, Gábor Gézát és Szvétek Lászlót hívta meg vendégnek, zongorán Pál Tamás kísér. Másnap francia barokk kamaramuzsikát hallhat a közönség Kónya István, Németh Pál és Januj Anna előadásában. A 25. évfordulóját ünneplő Szegedi Kisopera a jubileumra Offenbach Perichole című kétrészes opera buffáját választotta, amit Oberfrank Péter zongorakíséretével, a főbb szerepekben Vajda Júliával, Andrejcsik Istvánnal, Szilágyi Bélával, Altorjay Tamással és Szonda Évával Bárdi Sándor és Toronykőy Attila állít színpadra. H.ZS. Sebestyén Márta is énekel ma este. Fotó: Miskolczi Róbert Mindketten tanárok, egy helyen végeztek és ugyanott kezdtek tanítani, majd pályájuk teljesen eltérő irányt vett. Almási Istvánné vásárhelyi alpolgármester-feleség mindenben támogatja férje városházi munkáját. Szegeden tanultak, mindketten az egykori Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára jártak. De míg Sáfár Enikő orosz-testnevelés, addig Almási István jelenlegi vásárhelyi alpolgármester magyar-ének szakon végzett. - István kijárt a kézilabdameccseinkre, majd egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak - meséli megismerkedésük történetét Enikő aszszony, a szerelemből pedig 1967-ben házasság lett. Vásárhelyre úgy kerültek a fiatalok, hogy mindkettőjüket ide osztották be gyakorlatra, s Almási István két nővére akkor már a városban élt - hát együtt maradt a család. Ráadásul a főiskola elvégzése után a pár ugyanazon a helyen, a Klauzál Utcai Általános Iskolában kezdett tanítani. De míg Almásiné két évtizedet töltött az intézményben, majd a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolába került, férje elég hamar elhagyta a pályát. Előbb a Petőfi Művelődési Központ, majd a Almási Istvánné vásárhelyi alpolgármester-feleség. Fotó: Tésik Attila Németh László Városi Könyvtár certen és jazzfesztiválon lépett igazgatója lett - közben pedig fel. szaxofonosként rengeteg kon- Az Almási házaspárnak három gyermeke született, Enikő, Attila és Zoltán már felnőtt, s csak a legkisebb él szüleivel Vásárhelyen. Almási István 1994-ben önkormányzati képviselő, 2000-ben pedig alpolgármester lett - mindez azonban nem okozott nagy változást a család életében. Előtte is kevés szabadideje volt ugyanis mondja a felesége -, most csak a kötelezettségei változtak meg. Almásiné - épp ezért - ha csak teheti, mindig elkíséri párját a különböző önkormányzati rendezvényekre, megnyitókra, koncertekre, s legalább ennyi időt együtt töltenek. A ma már nyugdíjas alpolgármesterné figyelemmel követi férje városházi munkáját, a közgyűlési közvetítéseket is nézni szokta - persze nem éjszakába nyúlóan. Mint mondja, ha most lennének a választások, újra csak támogatni tudná férje indulását, hiszen Almási István karrierje is fontos része a család életének. Munkája miatt viszont az alpolgármester a ház körüli teendőkből nem igazán tudja kivenni a részét. - A halászlét mindig ő főzi a családnak - teszi hozzá az aszszony, a többi dolog azonban Almásinéra hárul, aki egyáltalán nem bánja ezt. SZÖGI ANDREA