Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-25 / 172. szám

Péntek, 2003. július 25 DÉLMADÁR 9 Csak pontosan a baleset A miniszterelnök vidékre megy és egyszer csak elüt egy disznót a sofőrje. - Most mit csináljak elnök úr? - Itt van a közelben a falu. Menjen be, kérdezze meg, hogy mivel tartozunk! - utasítja a miniszterelnök. A sofőr bemegy a faluba. Kis idő múlva hatalmas éljenző tömeg jön, a vállukon hozzák a sofőrt. - Mi az? Mit csinál maga? - kérdezi az elnök a sofőrt. - Esküszöm, nem tehetek róla, én sem értem. Csak azt mondtam, hogy én vagyok a miniszterelnök sofőrje és elütöttem a disznót... allah b1n ladenhez: - Te barom!!! Nem azt mondtam, hogy térítsd el a gépet, hanem azt, hogy térítsd meg a népet! üzenet Az 1980-as moszkvai olimpián a magyarok megverik a szovjeteket. Másnap távirat érkezik a Kremlből: Gratulálunk győzelmükhöz stop. Egyenrangú ellenfelek voltak stop. Kőolaj stop. Földgáz stop. olcsó benzin Amerikában hatalmas dugó van. Egy ember ül a kocsijában és szentségei, amikor kintről megkopogtatják az üveget. - Elnézést uram, de Bush elnököt elrabolták arab terroristák és 100 milliót kérnek váltságdíjként, vagy leöntik benzinnel és meggyújtják. - És eddig mennyit adtak a többiek? - Fejenként 5 litert. agysebészek Három agysebész beszélget. Azt mondja az angol: - Az orvostudomány nálunk annyira fejlett, hogy képesek vagyunk kivenni az egyik beteg agyát, átoperálni egy másik páciens fejébe, és ez a páciens hat hét múlva már kereshet is állást magának! Erre a német: Ez semmi! Mi képesek vagyunk kivenni az egyik beteg agyát, átoperálni egy másik fejébe, és a páciens négy hét múlva már készülhet is a háborúra! Az amerikai orvos csendesen mondja: - Önök sehol sincsenek hozzánk képest. Mi fogtunk egy fickót Texasból, akinek egy csepp agya sincsen, aztán mostanra a fél ország már munkát keres, a másik pedig azóta háborúzik. "» gyűlölködés kis szigete..." LJ ||P|BjBHl Sül Ellenzéki provokáció... (\ P6RL6GFÜMENTESSÉQ f?Z ÖN ÉRDEKE IS! Egyre több ember szenved allergiás megbetegedésben. Segítsen a megelőzésben! Mentesítse Ön is környezetét a parlagfűtől! ÁNTSZ Csongrád Megyei Intézete A Tisza Volán Rt. tájékoztatja az utazóközönséget, hogy 2003. július 26-án (esőnap 27-én) Kübekházán megrendezésre kerülő : Magyar Operett Ünnepe rendezvényre cél járatokat indít a Mars térről minden helyközi megállóhely érintésével 18.00 és 19.15 óra között, az igények nagyságrendjének figyelembevételével. A járatok az előadások végét követően indulnak vissza a Mars térre. A meghirdetett céljáratokon a menetjegyek ára: Felnőtt: 400 Ft/fő Tanuló/nyugdíjas: 200 Ft/fő A MENETJEGYET ŐRIZZÉK MEG, VISSZAUTAZÁSKOR ENNEK FELMUTATÁSÁVAL UTAZHATNAK. cj^^xsiz vmó.) Vérfagyasztó krimi Hova költöztünk? A szórakozott professzorhoz így szól a felesége munkába indulás előtt: - Ne felejtsd el, hogy elköltözünk az új lakásba. Délután gyere egyből oda, mert a régi lakás üres lesz. A szórakozott professzor persze hogy elfelejti, és megérkezvén, tűnődve dörmög a bajsza alatt az üres lakásban: - Aha, tehát nem jó helyen járok. De mit is monA halász és a ... A halász hazatér és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk. A piackutató itt közbevág: Nézze, hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni és még több pénzt tudna keresni. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, együtt vacsorázni a családjával. dott az asszony, hova fogunk költözni? Mivel nem jut eszébe az új cím, kimegy az utcára, ahol meglát egy kislányt. Megszólítja. - Kislány! Nem láttál erre egy teherautót sok bútorral megpakolva? - De igen! - válaszolja a kislány. - És nem tudod véletlenül, merre ment? - Dehogynem, apa. Gyere, megmutatom! Főnök és beosztott Főnök: - Ezen a héten már negyedszer késik! Mire következtet ebből? Beosztott: - Arra, hogy ma csütörtök van! Főnök: - Müller, miért jön ilyen későn? Beosztott: - Mert tegnap azt mondta, hogy az újságot otthon olvassam el! Főnök: - Mi nem tudjuk magát alkalmazni, nincsen a maga számára munkánk! Beosztott: - Oh, az alapjában véve engem nem zavar! A főnök tombol a titkárnőjének: Főnök: - Ki mondta magának, hogy itt lustálkodhat, mert én egypárszor megcsókoltam? Titkárnő: - Az ügyvédem! Belami Balatonja Na, akkor valljon csak, kedves Belami! Például arról tartson nekünk rövidebb értekezést, hány bankot is rabolt ki annak érdekében, hogy megteremtse balatoni nyaralásának anyagi fedezetét szögezte indulatoktól nem mentes kérdéseivel, no meg egy darab ácskapoccsal a külváros nyugalmazott szépfiúját a Zsibbadt brigádvezető nevezetű kocsma félreeső asztalához Snájdig Pepi. S mivel a válaszra nem akart túl sokáig várni, még egy vaskalapáccsal is ütögette Pepi Belami lábujjait nagy felháborodásában. Belami pedig kinyúlt pólóban, s persze kínjában feszengett egy keveset, majd afféle választ kínált, miszerint a magyar tenger korántsem olyan drága, mint állítják, és igenis béréből és fizetéséből tudott annyit félrerakni, hogy akár egy hétig is lubickolhat a magyar tenger összes vizében. így aztán jobb lesz, ha Snájdig nem keménykedik, hanem útjára engedi, mielőtt még egyik bokájával jól megüti a másikat. A Zsibiben ülők ekkor felhorkantak, mint tette egykoron nagy bánatában a kocsi elé fogott muraközi ló, s ezernyi példát soroltak arról, hogyan is sarcolták meg őket még évekkel ezelőtt Balaton partjára kitelepült lángossütők, fagyifagyasztók, vendéglősök, ringlispílforgatók, nem is beszélve szállodásokról, meg nyaralókat kínálókról. - így aztán a magyar manapság inkább a horvát tengerpartra jár, hogy megkímélje házi kasszáját összegezte a díszes kompánia véleményét Smúz apu, aki persze még életében nem járt egyetlen tenger mellett sem, de mit számít ez, ha Belamit lehet cikizni. A vénülő széplegény ezt követően kapott még két pofont, és sok intelmet, ha már egyszer nyaralási tervérői nem tudták lebeszélni. Plüss Eta például arra hívta fel a figyelmet, hány tonna konzervet is vigyen magával, mert hogy a Balatonnál ma már két tehén ára egy ebéd, Cink Enikő pedig arról beszélt, hogyan is lehetne az egész Belami családnak egyetlen Trabant Combiban átaludni a hetet, mert hogy szállást úgyse kapnak, s ha mégis, hát többet kell majd kifizetniük egy tenyérnyi szobáért, mint amenynyibe egy tunéziai szálloda hetvenhét apartmanja kerülne. Bika Jenő pedig azért aggódott, mert a Belami família összes tagjának csonkig kopik majd a lába a nagy sorban állásban a büfék ablaka előtt. Mi tagadás, Belamit padlóra is küldte a hatalmas kétségbeesés. S ez a fájdalma nem is múlt addig, míg kocsijuk be nem gördült a Balaton partjára. Ott aztán fél óra alatt föltérképezhette: a Zsibiben maradtak véleménye éppen annyit ér, mint a likas leveseskanál. Kiadó szobánál csak eladó házat találtak többet, s bizony az árakra egy fél panaszkodó szót sem kellett pazarolni. Ami meg a tömeget illeti: a szántódi révnél vacsorára várva azt láthatták: rajtuk kívül éppen két unatkozó büfés, s az azoknak hevesen udvarló kerti szomszéd tartózkodott a pavilonsoron, no meg egy Robinson nevű úr, aki éppen bele akart halni a magányba. - Az egész nem több kettőezer forintnál nyújtotta át a számlát Fröccs Bella vendéglátó ipari magánalkalmazott, amikor a Belami család telefalta magát gulyáslevessel, de még echte balatoni hekket is majszolt hozzá, és bizony a háromgombócos fagyiért sem kellett kifizetni egy fillérrel sem többet, mint az alföldi rónákon. - De hát ez csodás! - ujjongott Belami, és vett is gyorsan egy „ezt aztán nem lehet kihagyni" műanyag kínai géppisztolyt Kisrambónak, hadd lássa a gyerek: ha nem is milliárdos az apja, de igazán nem szegény családba született bele. - De hol itt a baj? - rikkantott ekkor már Belaminé (szül: Görcs Jolán) is, amikor a boltokat járva kiderült: a nagy választékhoz otthon megszokott árak tapadnak, a környék gondozott, hogy azt ne mondjuk, teljességgel ápolt, s a villa kinézetű nyaralók jó része több kacsalábon is forog egyszerre. - Baj? Hát az nincs - legyintett az örömködést látva egy tóparton ácsorgó helybéli. - De mint láthatják, víz sincs - mutatott a Balatonra. És Belamiék ekkor csodát láttak. A környéken ugyanis éppen kétezer-hétszáztizenkilenc turista bizonygatta, ő bizony tud vízen járni. S hogy nem volt közülük egy sem tehetségtelen, mi sem bizonyítja jobban - ötszáz méterre a parttól is csak bokájuk merült a hűs habokba. Ámult is Belami, mint aki csodát lát. Ám ekkor megnyugtatták: nem csoda ez, hanem inkább tragédia. Miként a víz (jaj, de kevés víz?) mellett kesergő ordibálta bele a világba: ha így megy tovább, kiszárad nemzeti kincsünk. - Miért baj ez? Legfeljebb a Balaton átúszása helyett Balaton átfutási versenyt szerveznek próbálta a hangulatot javítani Pocak Ármin, közvetlen Belami szomszédságában. Nos, ő az az úr, aki azóta is saját tengelye körül forog az iszapban, és fogalma sincs, miért kapott akkora pofont Belamitól, amekkorával már egy panelházat is be lehetne vakolni. bátyi zoltán