Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-02 / 152. szám

SZERDA, 2003. JÚLIUS 2. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Pusztamérgesen munkahelyeket kell teremteni Tizenhatmilliós hiánnyal küzdenek Mintegy 23 millió forintos mű­ködési tartozással vette át még tavaly októberben a pusztamér­gesi hivatalt az új polgármester. Azóta hétmilliót már törlesz­tettek, de a tartozás miatt a következő években a mérgesiek nem számíthatnak nagyobb be­ruházásokra. - Pusztamérges nincs rózsás helyzetben. Kívülről szépnek és rendezettnek tűnik a falu, de az önkormányzat hatalmas hiány­nyal küzd - fogalmazott Papp Sándor, a település új polgármes­tere. Még tavaly októberben mintegy 23 millió forintos mű­ködési tartozással vette át elődjé­től a hivatalt. Az eltelt hét hónap alatt a tartozás „már csak" 16 millió, a többit törlesztették. A testület azzal tudta életben tartani a települést, hogy megszi­gorításokat vezetett be, illet­ve visszafogottan gazdálkodott. Emiatt számos korábbi elképze­lésről, tervről le kellett mondani­uk a mérgesieknek. Csak kisebb nagyságrendű fejlesztéseket sike­rült megvalósítani. Az 1210 mérgesi majd fele idős, így elengedhetetlen volt a gyógy­szertár megnyitása. Egy szolgálati lakást alakítottak át patikává, így nem kell Szegedre buszozni a pi­rulákért. Pusztamérges Csongrád megye nyugati szélén van, negy­ven kilométerre Szegedtől és har­mincra Kiskunhalastól. Telefo­nálni eddig szinte csak vezetékes készülékkel lehetett, mert nem volt lefedettség. Most azonban a víztorony tetején mind a há­rom mobilszolgáltató elkezdett egy-egy átjátszót építeni. A falunak hiányzott a rendezési terve, valamint a környezetvédel­mi programja is. Ezeket most pá­lyázati pénzekből pótolták. Ha­zánk EU-s csatlakozásáig meg kell oldani az egészséges ivóvíz bizto­sítását. Ezt önerőből nem tudják finanszírozni, ezért ehhez is álla­mi támogatást kértek. A pénzhi­ány miatt csak a szeptember 20-ai szüreti fesztivált és kakaspörkölt ­főző versenyt rendezik meg, a liba­fesztivál és a töltöttkáposzta-főző verseny azonban elmarad. A mérgesi önkormányzat kasz­szájából évente 25-30 millió forint megy a középiskola fenntartására. - Ezt már nem lehet kigazdálkod­ni, ezért az iskola működtetését át szeretnénk adni a megyének ­folytatta a polgármester. A Csong­rád megyei közgyűlés legutóbbi ülésén döntött a középiskola to­vábbi sorsáról: a 2004/2005-ös tanévtől a megye átveszi az intéz­mény működtetését. A faluban kevés a munkahely. A legtöbb embert a polgármesteri hivatal és az olasz tulajdonban lévő libavágó híd foglalkoztatja. Az önkormányzat minden olyan lehetőségre nyitott, amivel újabb és újabb munkahelyet lehet te­remteni. A mérgesi óvoda két csoportjá­ban negyven gyermek jár. Farkas Jánosné óvónő nagyon bízik a fejlődésben. - Sokat segít ne­künk, ha a megyei önkormány­zat átveszi a középiskola működ­tetését. így több pénz marad a fejlesztése - vélte az óvónő. A 74 éves Varga Szilveszterné egyelőre nem tapasztalt nagyobb változá­sokat az elmúlt hét hónapban. ­Mind a négy unokám és az egy dédunokám is itt él. Azt szeret­ném, ha nekik már sokkal jobb lenne - mondta a néni. Pappné Szekeres Katalin sze­rint kevés a hét hónap arra, hogy szemmel látható változások le­gyenek a községben. - Amúgy egy faluban nagyon nehéz az újí­tás, hiszen a lakók ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz - mesél­te. Azt azonban örömmel fogad­ta, hogy az általános iskola pénz nyert a művészeti oktatás bein­dítására, így lánya szeptembertől már ide járhat. K.T. Nyári sporttábor Először szerveztek nyári táborokat az Újszentiváni Általános Iskolá­ban. Nacsa Tamás igazgató tájé­koztatása szerint a gyerekek és szü­leik érdeklődését jelzi, hogy az egy­hetes programokra sokan jelent­keztek. A sort a képzőművészeti hét nyitotta meg, s június 27-én tartották a sporttábor zárónapját. A gyerekek labdajátékokkal, há­romnapos úszással és strandolás­sal, kerékpározással és a karate, va­lamint a fitnesztorna elemeit ötvö­ző foglalkozással múlatták az időt. A következő hetekben még infor­matikai és természetvédelmi tábo­rokban vehetnek részt a jelentke­zők. A részvételi díj az ellátást fede­zi, a pedagógusok társadalmi mun­kában vezetik a foglalkozásokat. A Horváth Mihály utcai képtár eladása óta nincs megfelelő kiállítóhelyük a szegedi képzőművészeknek. A méltatlan helyzet megoldását szeretné segíteni az építész­kamara azzal, hogy az alkotókkal egyez­tetve négy patinás belvárosi épületre is megvalósíthatósági tanulmányt készített. Kiszúrták a szemét „Ha a város kulturális életét egy élő szerve­zetként képzeljük el, akkor a képtár meg­szüntetése egyenértékű a szem kiszúrásá­val." A találó idézet Kalmár Márton szobrász­művésztől származik, aki már többször szó­vá tette, hogy a város élő, pezsgő kulturális életéhez egy megfelelő kiállítóterem is szer­vesen hozzá tartozna. A szegedi alkotóművé­szek méltatlannak tartják, hogy miközben a másfél milliárd forintos éves költségvetésből gazdálkodó színháznak az elmúlt években már többször sok százmillió forintot szavaz­tak meg, az országos jelentőségű kiállításo­kat is befogadó szegedi képzőművészeti élet számára nem volt százmillió forintja Szeged­nek. Ennyiért lehetett volna ugyanis a me­gyétől megvenni az azóta már másnak el­adott Horváth Mihály utcai képtárat. Ad hoc bizottság alakult A tavalyi önkormányzati választások után abban bíztak a képzőművészek, hogy az új városvezetésben megértőbb partnerre talál­nak. Fél évvel ezelőtt Aranyi Sándor festőmű­vész, a SZÖG-Art Egyesület elnöke összehív­ta a képtárral kapcsolatban a Magyar Alkotó­művészek Országos Egyesülete (MAOE) sze­gedi csoportját. - A megbeszélésünkön részt vett Kozma József alpolgármester is, aki tá­mogatásáról biztosított bennünket, de konk­rétumokat nem tudott mondani. Ezen a fó­rumon a területi főépítész, Kiss Lajos az épí­tészkamara nevében felajánlotta a testület segítségét. Létrehoztunk egy ad hoc bizottsá­got, amely Tarnai István elnökletével az el­múlt hónapokban felkutatta azokat a belvá­rosi épületeket, amelyek alkalmasak lehetné­nek képtárnak - mondja Aranyi Sándor. ­Egy évvel ezelőtt a Délmagyarország is címol­dalán hozta azt a képtártervet, amely az új­szegedi ligetbe készült. Novak István főépí­tész azt tanácsolta, felejtsük el ezt a tervet, mert úgyse kapnánk rá építési engedélyt; ja­vasolta viszont, hogy a város egyik legszebb házából, a felújításra szoruló, jelenleg üresen álló Reök-palotából kellene képtárat csinálni. Ez tökéletes megoldás lenne számunkra, mindössze néhány válaszfalat kellene kibon­tani, valamint az udvar lefedésével átriumot kialakítani, és a vizuábs művészetek palotája lehetne az épület. A kortárs tárlatokat befo­gadó kiállítótermeken kívül egy Fischer Er­nő-emlékszobát is kialakíthatnánk, vala­mint művészellátó és kávéház is helyet kap­hatna ott. A hamarosan állami finanszírozá­sú köztestületté átalakuló MAOE anyagilag is támogatná a kezdeményezést. A Grünn Orbán-házat javasolják A neves építészek közreműködésével létre­jött ad hoc bizottság a napokban fejezte be a képtárral kapcsolatos megvalósíthatósági ta­nulmány elkészítését. Reök-palotán kívül to­vábbi három patinás belvárosi épületet vizs­gáltak meg a szakemberek. - A Reök-palota egy szecessziós polgárház, amelynek meg kellene tartani a belső értékeit, a kályhákat, a nyíláskereteket, a vonalstukkó­kat, a díszítőfestéseket, amelyek nem nagyon teszik alkalmassá egy, a különböző tárlatok igényeinek megfelelően átalakítható kiállító­tér befogadására. A műemlékvédelem sem já­rulna hozzá a válaszfalak lebontásához, ezért - bár a művészek beleszerettek - nem tartjuk alkalmasnak erre a célra. Ellenben a Széche­nyi téri Grünn Orbán-házban, azaz a mostani Botond étterem épületében fantasztikus kép­tárat lehetne kialakítani. A jelenleg raktárnak használt hatalmas, gyönyörű, bolthajtásos pincerendszerét is hasznosítani lehetne, a kritikán aluli, komfort nélküli lakásokat pe­dig fel kellene számolni. Koczor György ko­rábban már remek terveket készített, szerin­tem a Széchenyi tér gyöngyszeme lehetne ez az épület - véli Tarnai István, az építészkama­ra és az ad hoc bizottság elnöke, aki azt is el­mondta: reábs alternatívaként szóba került a Kölcsey és a Kárász utca sarkán álló épület is, amelyben az óra-ékszer bolt működik. Kass Szállót is megvizsgálták, de úgy találták, sok­kal nagyobb annál, minthogy képtár céljára ki lehessen sajátítani. Mindegyik épülethez készítettek költség­becslést is: bármelyik verziót valósítanák is meg, legalább két-háromszáz millió forintba kerülne. A tanulmányt a napokban postáz­ták a döntéshozóknak. HOLLÓSI ZSOLT Négy verziót tartalmaz az építészkamara által elkészített tanulmány Szegedi képtárálmok A képzőművészek szerint az üresen álló Reök-palota ideális lenne képtárnak. fotó: Miskolczi Róbert A város rejtett kincsei és információi Csak kevesen ismerik a Pick-klubban található Paprika múzeumot. Fotó: Káinok Csaba Információk hiányában Szeged számos látnivalója ismeretlen marad az idelátogatók előtt. A turistáknak, sőt, az őslakosok­nak is úgy tűnhet, hogy a Tisza Lajos körúton kívül szinte nincs látnivaló. A szegedi Tourinform-iroda prospektusai azokat a jellegze­tességeket sorolják, amelyek az útikönyvekben is megtalálhatók. A Szegedre érkezőknek elsősor­ban a sokat fényképezett palotá­kat, a dómot és a Móra-múzeu­mot mutatják be az utazási iro­dáknál fellelhető ismertetőfüze­tek is. A Tisza Lajos körúton kí­vül eső, épített emlékekről azon­ban szinte szó sem esik. A színes kiadványokból és az idegenveze­tők tájékoztatóiból kimaradnak a történelmi Szegedet megeleve­nítő különlegességek. Szegedieket megszólítva is hiá­ba kérdezősködtünk az 1879-es árvíz még álló tanúiról. Többnyire nincsen tudomásuk az Alsóváros tipikus napsugaras házairól, sem a felsővárosi és rókusi iparosok otthonairól. Az információs pon­tok és a térképek segítségével sem tudtunk eljutni a város még meg­lévő régi kincseihez. Pedig már fel­újított látnivalót is ajánlani lehet a turistáknak. Hiszen tavaly helyre­állították az építészeti és ipartör­téneti unikumnak számító és ma­gántulajdonban lévő Maros utcai tímárházat, amelyben most pan­zió működik. Meglepő, de még az éjszakai szállásokat felsoroló prospektusokban sincs róla infor­máció. A Kis-Tisza utca nevezetes hajósgazdáinak és halászmeste­reinek házsorából pedig már a harmadik épületet újítják fel. (A Szőke Tisza gőzhajót és a Keszeg bárkát érthető okokból nem emlí­tik: ezek csak az útikönyv leírásai­ban vannak a helyükön, a későbbi nemzedékek számára feltehetően végleg elvesztek.) Az ismertetők a Belváros szívé­ben fekvő vármaradványt sem tüntetik fel. így azt is a Tourin­form munkatársaitól lehetett csak megtudni, hogy a júliusra tervezett első szegedi várjátékok és a várszínház különleges él­ményt ígérnek. Ez az alig kihasz­nált épület a szegedi turisztikai kínálat jelképe: ha, felvállalnánk mindazt, amink van, kiderülne, milyen gazdagok vagyunk érde­kességekben. A prospektusok általában jel­zik a városi múzeumok helyét és nyitva tartását, de nem veszte­getnek szót rá, miért is érdemes megnézni őket. Nem tájékoztat­nak például arról, hogy a Pick Rt. Tisza-parti épületében látható szalámi- és paprikamúzeum kü­lönleges turisztikai csemege. Olyan érdekesség, amely vala­mennyi érzékszervünkre hatni igyekszik. Nézelődés közben a látogató betelhet a világhírű sze­gedi szalámi és fűszerpaprika jel­legzetes illatával, sőt: még kósto­lón is részt vehet. A múzeum azonban csak az információs iro­dán és az utaztató cégeken ke­resztül hirdeti magát. A tájékozatlan szegediek és a nem szervezetten érkezők tér­képjelzések és táblák híján köny­nyen kimaradnak az élményből. Ezek a fontos információk pedig kiegészítenék és nem helyettesí­tenék az útikönyveket. DOMBAI TÜNDE Műszaki diagnoszták Először szerveztek Szegeden nemzetközi nyári kurzust a mű­szaki diagnosztikáról diákoknak és gyakorló szakembereknek. Miért jó a rezgésdiagnosztika? A kérdésre gyakorlati bemutató­kon is választ kapnak az elsó sze­gedi műszaki diagnosztikai kur­zus résztvevői. Az SZTE Elemi­szeripari Főiskolai Kara kéthetes nyári egyetemet szervezett a kö­zép-európai Ceepus-programban résztvevő intézmények - mű­egyetem, brassói, pozsonyi, du­naújvárosi, szegedi főiskola - ok­tatóinak és hallgatóinak, vala­mint a szegedi és a vonzáskörzet­ben működő műszaki cégek szakembereinek. A rezgésdiag­nosztika olyan korszerű eljárás, amelynek során megfelelő eszkö­zökkel, berendezésekkel a gépek működése közben lehet feltárni azok hibáit. Mint Hodúr Cecília, az intenzív kurzust szervező sze­gedi főiskola tudományos főigaz­gató-helyettese elmondta, a to­vábbképzésen résztvevők vizsgát is tehetnek a rezgésdiagnosztikai szakmából. A kéthetes nyári tan­folyam, hétfőn kezdődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom