Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-02 / 127. szám

HÉTFŐ, 2003. JÚNIUS 2. "AKTUÁLIS* 5 Ha megjön a zene „Mórahalom hazavár!" a címe a Homokhátság központi települé­sévé fejlődött kisvárost bemutató CD-lemeznek. A szlogen isme­rősen cseng még a településre csak időnként ellátogató idegen fü­lében is, és a látogató ettől maga is kicsit mórahalminak érzi ma­gát. Elhiszi, mert tapasztalja, hogy szívesen fogadják a közösségi házban és a kenyérboltban, a hivatalban és a fölvásárló szövetke­zetben. Talán éppen ebben rejlik a titok (már ha a városépítést szolgáló tömérdek munka mögött van ilyen egyáltalán), mert valamit na­gyon tudnak ezen a településen. Mórahalom az elmúlt évtized­ben valóságos ékszerdobozzá változott, s az ottaniak azon van­nak, hogy ez a kincses szelence mindennap még szebben csillog­jon egy kicsit. Valami mindig történik: a díszburkolat folytatásaként megépül a sétány, díszkutat állítanak, orvosi szakrendelőket nyitnak, konyha épül az iskolához, tanyagondokok segítik a külterülete­ken lakók életét, körforgalommal lassítják a veszélyes csomópont közlekedését, fecskeházat és önkormányzati lakásokat építenek, termelő és értékesítési szövetkezetet hoznak létre a gazdáknak. És mindez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, amit az átutazó is észrevesz. Hogy csinálják? Azt mondta egyszer a polgármester, hogy a szekrényekben ku­pacban állnak az előre megírt pályázatok, s ha közzéteszik az ép­pen aktuális kiírást, csak hozzáigazítják az előkapott anyagot. Az pedig látszik, hogy a munka mellett rendkívül tudatos marketing­gel igyekeznek közzé- (és: fogyaszthatóvá) termi, amit létrehoz­tak. És a fideszes polgármester lendületét nem törik meg a parla­menti hatalomváltások sem. A regény- és filmhős Zorba azt mondta: táncoljunk csak, a zene majd megjön hozzá valahogy. A Homokhátság fővárosában pedig rendre megszólal a muzsika. NYILAS PÉTER Még mindig Rita a főnök a négy gyerek közül Kilenc hónaposak az ikrek Andrist, Ritát, Zolikát és Botondot már egy pillanatra sem lehet magukra hagyni. Fotó: Gyenes Kálmán Mars téri parkolók Káosztól véd a fizetési rendszer Folytatás az 1. oldalról - Éppen a hatalmas zsúfoltság miatt kényszerültünk arra, hogy szombaton is fizetőssé tegyük a Mars tér környéki autóparkoló­kat. Korábban, e parkolási elő­írás megszületése előtt, aminek lassan már három éve lesz, egy­szerűen nem lehetett már közle­kedni a piactér környéken, s az oda vezető utcákon. Olyan is előfordult, hogy sem a mentő-, sem a tűzoltóautó nem tudott átmenni az össze-vissza ácsorgó járművek között, ezért aztán a parkolási díj adta lehetőséggel próbáltunk meg élni - adott vá­laszt Kerepes Ferenc, a Szepark Kft. parkolási ágazatának veze­tője arra a kérdésünkre, miért kell szombaton is parkolási díjat fizetni a Mars téren. - Ezt egyébként a környékben élők is nagyon kérték, s el­mondhatom: azóta - ha nem is váltak ideálissá a parkolási köz­állapotok - érezhetően sokkal kevesebb panasz érkezik hoz­zánk. A fizetési kötelezettség miatt egyébként nálunk még senki nem reklamált, ugyanis azt látják a szegediek, hogy a Cserepes sori piac melletti par­kolóban is szednek díjat szom­baton. Nagyon sokan kérik a Belvárosban élők közül is, hogy a Széchenyi tér és a Kárász utca környékén szintén legyen fize­tős a parkolás a hét utolsó nap­ján, ugyanis a centrumban la­kók szombaton egyszerűen nem tudnak saját otthonuk környékén parkolni - mondta el Kerepes Ferenc. B.Z. Kilenc hónaposak a szegedi né­gyes ikrek. Berecz Rita, Andris, Botond és Zoli éjszakánként csak egyszer kelti fel szüleit. A gyerekek már másznak, így egy pillanatra sem lehet őket ma­gukra hagyni. Szépen fejlődnek a tavaly augusz­tusban született szegedi négyes ikrek. Zolika már kúszik, Botond pedig éppen ottjártunkkor tette meg így az első centiket, mivel na­gyon szerette volna visszaszerez­ni az ágy alá gurult labdáját. Rita és Andris is könnyűszerrel tudja változtatni helyét, igaz, ők még csak a gurulós módszert használ­ják. A szülők egy percre sem me­rik magukra hagyni a kicsiket, de Andriska kivételével így is mind­annyian lepottyantak már egy­szer-kétszer az ágyról. Az utóbbi hetek nagyon zűrö­sen teltek Bereczéknél, hiszen a három fiú megbetegedett. Na­ponta jártak orvoshoz, hogy nát­hájukat és középfül-gyulladásu­kat kezeljék. A betegség a lányt, Ritát elkerülte. Az édesanya, Be­reczné Juracsek Marianna el­mondta, most mutatkozott meg igazán az anyatej jótékony hatá­sa, ugyanis a kislány még mindig kapja az anyatejet, mert amikor áttértek a tápszerre, azonnal megbetegedett. Természetesen emellett most már főzelékeket is kapnak. A kicsik mindent meg­esznek, a kedvencük azonban egyértelműen a sütőtökpüré. A négy gyermek közül Rita vál­tozott a legtöbbet. Édesapja, Be­recz Zoltán büszkén mondta: most már nem hívják „Zivatar­nak". A nagyhangú, sírós kis­lányból igazi hölgy lett. Nyugodt, mosolygós és nagyon szereti a szép ruhákat. Határozottsága azonban megmaradt: ha szüksé­ge van egy játékra, gond nélkül elveszi bármelyik fiútól. A szü­lők szerint Zolika a legokosabb, minden érdekli, ami körülötte zajlik. Hozzá hasonlóan Botond is nagyon nyugodt, és mindenki­nek hízeleg. Andis pedig a család kópéja. Állandóan mosolyog és folyamatosan „beszél", függetle­nül attól, figyelnek-e rá vagy sem. Nagy változás volt a kicsik éle­tében, hogy Katika, a gondozónő visszament a bölcsődébe, így az édesanyának május óta más se­gít a napi teendőkben. Az ikrek azonban nagyon hamar meg­szokták és megkedvelték Erikát. O még fél évig lesz a családnál, de Bereczné elárulta, szeretné majd megbeszélni az illetékesek­kel, hogy kicsit tovább marad­hasson, mert nemsoká elkezde­nek építkezni. Már csak arra vár­nak, hogy az építési engedélyt jó­váhagyják, illetve a telekha­tár-rendezés elkészüljön. Közben kiderült, hogy az a cég, amelyik felajánlotta segítségét, mégsem vállalja a munkát, mi­vel csak földszintes házat építe­nek, az előírások szerint viszont azon a környéken kizárólag eme­letes házak épülhetnek. Az ikrek egyébként nagyon népszerűek a városban, bármerre járnak, megcsodálják őket. A szülők pedig már készülődnek a kicsik első babazsúrjára, amelyet augusztus 20-án, születésnapju­kon tartanak. TÍMÁR KRISZTA Nagyszínházi táncgála A TEMI Szeged Táncegyüttes és a Szeged Táncegyüttes Alapítvány Alapfokú Művészeti Iskola mintegy ezer táncos részvételével ma 16 és 19 órától tartja évadzáró gálaműsorát a Szegedi Nemzeti Színházban. Délután az iskola szegedi és Csongrád megyei telephelyein - Dócon, Pusztamérgesen, Apátfalván, Magyarcsanádon, Röszkén, Deszken és Opusztaszeren - működő gyermekcsoportjai mutatják be műsorukat, este a felnőttek, valamint Temes megyei tánccsoportok lépnek fel. Szegeden halételek készítését tanulhatták meg Konyhaiskola a halászcsárdában Tájjellegű ételek elkészítését tanulhatják meg a jelentkezők a Magyar Konyhaiskolá­ban. Az országjáró iskola tegnap Szegedre ér­kezett. A Fehértói Halászcsárdában halász­lé, haltepertő, rácponty, valamint túrós csu­sza és szatymazi túrós béles elkészítése volt a diákok feladata. A főzés alapszinten is tudomány - vélik a szakemberek. Emellett komoly folyamat is, hiszen ki kell találni, mi kerüljön az asztalra, az alapanyagokat be kell szerezni, az ételt el kell készíteni és végül be kell zsebelni az elis­meréseket. - A Magyar Konyha a legrégebbi gasztronó­miai lap. Hiába írunk benne több tucat re­ceptet, mégis nehezen főznek az emberek ­tudtuk meg Kiss Dezső Pétertől, a lap tulaj­donos igazgatójától. Készítettek egy felmé­rést, amelyből kiderült: a magyarok többsége vagy nem szeret főzni, vagy nincs rá ideje. Ennek kiküszöbölésére találták ki a Ma­gyar Konyhaiskolát. Több helyszínen, felkért mesterszakácsok segítségével sajátíthatják el a jelentkezők a sütés-főzés alapfortélyait. Az utazó szakácsiskola a Fehértói Halászcsárdá­ban oktatott. Szegeden a különféle halételek elkészítését tanulhatták meg a diákok. Az osztályfőnök, Frank Sándor tizennégy tanulót okított. - A többségük lelkes amatőr, de akadtak köztük igazi profik is - mondta Frank. Elsőként filé­zett pontyhalászlevet csinált, majd makói haltepertőt. A rácponty után pedig következ­hettek a tájra jellemző desszertek, vagyis a házi túrós csusza tepertővel és a szatymazi túrós béles barackpálinka öntettel. így kell halat filézni - mutatja Frank Sándor mesterszakács. Fotó: Gyenes Kálmán A pécsi Kellényiné Nagy Ilona férjével együtt jelentkezett az iskolába. - Szeretünk enni és főzni is. Szerintem igen jól csináljuk a tájjellegű ételeket, de sohasem árt, ha profi­tól lessük el a fortélyokat - mondta. Legjob­ban a tartalmas magyar ételeket szereti. Emellett szívesen készít halat is. Kozma László Debrecenből utazott a ha­lászcsárdáig. - Kereskedelmi és vendéglá­tó-ipari főiskolát végeztem és ott tanultam meg főzni. Sajnos most már csak hobbiként főzőcskézek - mesélte. Szegeden leginkább arra figyelt, hogyan kell kifilézni a halat. A lé­nyeg: úgy szabaduljanak meg a szálkától, hogy minél kevesebb hús menjen kárba. Imádja a halakat, de a kedvenc receptjét ­ananászos tengeri hal - Svédországból hozta. K.T. A volt szomszéd állítja: még mindig ráverik az ablakot Állóháború Szegeden Folytatás az 1. oldalról A kiköltöztetés idején nem akar­ták, hogy az idős és beteg néni a szabad ég alatt töltse az éjszakát, ezért megengedték, hogy átme­netileg beköltözzön a házikóba. O azonban azóta sem volt haj­landó elfogadni az átmeneti ott­honban fölkínált helyet, s ma­radt a hivatalos engedély nélkül otthagyott bódéban. Egykori szomszédja, aki koráb­ban elmondta, hogy a néni rend­szeresen botjával verte az ablaku­kat és kapujukat, s a közeli fürdő­szobaablakon át egyszer még egy döglött patkányt is áthajított, változatlanul arra panaszkodik, hogy nincs nyugalom a környé­ken. A bottal is nehezen mozgó néni találkozásaik alkalmával hangos megjegyzéseket tesz, s fe­nyegeti őket. - Szép, hogy tekin­tettel vannak a néni helyzetére, de úgy gondoljuk, annyi bennün­ket is megillet, hogy zavartalanul éljünk! - mondta a volt szom­szédasszony, aki a polgármesteri hivatal igazgatási irodája szerint hivatalos úton még nem kért se­gítséget, de telefonon már elpa­naszolta, mi folyik az Állomás utcában. Közben annyi történt, hogy a közterület-felügyelők följelentet­ték az engedély nélküli bódéban élő nénit. A hivatal is megtette a szabályoknak megfelelő intézke­dést. - Határozatban szólítjuk föl a nénit, vigye el a fabódét a közte­rületről. A jelenleg lakásául is szolgáló kis ház ottmaradására nem adtunk és a jövőben sem ad­hatunk engedélyt. Ha az asszony az elszállítást nem tudja megolda­ni, akkor a bódé visszakerül oda, ahonnan a kiköltöztetés idején el­hozták: az önkormányzat raktárá­ba - tájékoztatta lapunkat Ácsné Gunda fudit, a polgármesteri hi­vatal igazgatási irodavezetője. Vincze Antalnénak hatvan na­pon belül kell teljesítenie a hatá­rozatban foglaltakat. Az irodave­zető reméli, nem lesz szükség kényszerintézkedésre. NY. P. Életét vesztette egy férfi az üllési horgásztóban Szívinfarktust kapott Valószínűleg szívinfarktust ka­pott egy 30 éves szegedi férfi az üllési horgásztóban. Barátai ugyan a partra húzták, de már sem ők, sem az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Életét vesztette tegnap késő dél­után egy 30 éves szegedi férfi az üllési horgásztóban. - Bár az or­vos szakértői vizsgálat még nem készült el, de valószínűleg szív­infarktust kapott a fürdőző férfi ­mondta lapunk érdeklődésére Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. - Az üllési hor­gásztó ugyanis hirtelen mélyül. Elképzelhető, hogy a meleg víz­rétegekből lebukott vagy beljebb úszott és ott történt a tragédia. A férfi nem egyedül fürdött a vízben. Barátai amint észrevet­ték a bajt, egyből a partra húzták, de hiába adtak neki mesterséges légzést, nem tudtak segíteni raj­ta. A közben mentőhelikopterrel megérkező orvosok is csak a ha­lál tényét tudták rögzíteni. G. SZ. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom