Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-21 / 143. szám

V. SZIESZTA 2003. június 21., szombat OSI FÉSZKEK, ISTEN HÁTA MÖGÖTTI HELYEK Kalandozások Nógrád vármegyében Van egy falu Szlovákiában, amit Szklabonyának (Sklabine) hívnak, és ahonnan Mikszáth származott. A határon innen pedig van egy település, Horpács, ahol a „jó atyafi" utolsó éveiben élt. Van egy hely, a szlovákiai Alsósztregova (Dolná Strehová), a Madách-uradalom székhelye, és egy magyar falu, Csesztve, a költő és drámaíró, Madách Imre élete legboldogabb időszakának díszlete. Mindez Nógrád vármegye, egy országhatárral megfelezve. Balassagyarmat, mely városra most kevés szót vesztegetünk, Mikszáth és Madách korában Nógrád vármegye székhelye, a reformkori politikai élet színtere volt. Ezúttal éppen csak átsuhanunk eme határszéli településen, úton Szlovákia felé. Annyit azért megteszünk, hogy becsukjuk a szemünket és megpróbáljuk elképzelni, amint az akkori kis- és középnemesek, hétszilvafások, hivatalnokok, diákok és színészek szekereken döcögnek a szélrózsa minden irányából Balassagyarmat felé, hogy magukba szippantsanak híreket, információkat a bécsi udvarról, a pesti történésekről, a nógrádi társasági életről. Nem könnyű: a mai Balassagyarmat, hiába a barátságos, dimbes-dombos nógrádi táj, az utóbbi években egyre rendezettebbé váló városkép, még mindig a világ (az ország) végének tűnik. Szerencsére a határon átkelni ma már nem procedúra, így hát átgurulunk, és útba ejtjük Szklabonyát, ezt a sík helyen fekvó, szegényes és kicsi települést, amelyet a századfordulón egy időre Mikszáthfalvának kereszteltek el. Itt jött a világra a palóc mesemondás atyja, Mikszáth Kálmán (1849-1910). Szülőházát hiába keresnénk, lebontották, erről az útikönyv is tájékoztat, ám az ott szereplő címen sem találjuk a későbbi Mikszáth-házat, a mostani emlékmúzeumot. A faluban nincs utcanév, csak a házakat számozták meg, legvégül a helybeliek igazítanak útba: ott, a temetővel szemben, ott áll a múzeum, udvarában az író mellszobrával. A kiállítás szegényes, leginkább fotók fénymásolatait rakták egymás mellé és alá, magyar és szlovák nyelvű eligazítással. Kapunk tört magyar nyelvű idegenvezetést is minden tisztelet azé, aki ennek szenteli az életét. Az utcai szobákban egy-két korabeli bútor, amelyekről faggatózásra kiderül, jól sejtettük, semmi közük Mikszáthhoz. Ennyire futja, s ez is nagy teljesítmény a helyiek részéről: a szobákban a szőnyegpadlót éppen visszahajtották, mert a télen szétáztak a falak, de lenne még egyéb helyrehoznivaló is. Csak hát, mint ahogy másra, erre sem telik. Átugrunk az országhatáron, vissza Magyarországra, hogy megnézzük Horpácsot, a Balassagyarmattól alig 20 kilométerre fekvő Mikszáth-birtokot. Szklabonya és Horpács között légvonalban talán 30 kilométer sincs, mégis egy egészen más világ fogad ideát. A nagy palóc 1904-ben vette meg a faluban álló 19. század eleji klasszicista Szontágh-kúriát, amely mellé két évvel később görög stílusú kastélyt épített. Állítólag a Jókai Mór és kora című mű bevételéből, ami bizonyítja, nem fizettek akkoriban rosszul a könyvkiadók. Össze lehet hasonlítani, honnan jött és hová érkezett el az író, aki olyan szegény is Mikszáthtal Horpácson. volt, hogy egy ízben feleségétől elvált, mert nem tudta eltartani. Később újra összeházasodtak. Mikszáth a birtoknak nem sokáig örülhetett, mert 1910-ben meghalt. Horpácson szép, gazdag és tartalmas múzeummal állítottak emléket az írónak és honatyának, akinek életnagyságú szobrát a kastély elé egy padra ültették. Mi magunk is odatelepszünk mellé és lefényképezkedünk vele. Újabb lóugrás Alsósztregova, a Madách-uradalom fővárosa, amely Szklabonyától északkeletre, a magyar határtól szintén egy kőhajításnyira található. Itt született Madách Imre (1823-64) - akinek apja egy császári és királyi kamarás, a történetírás szerint nagy birtokszerző -, és itt is van eltemetve. A kastély földszinti toronyszobájában, az „oroszlánbarlangban" írta 1859-60ban az Ember tragédiájának egy részét, meg is nézzük a helyet és tisztelettel adózunk, amint nagy nehezen bejutunk. A gaz övezte hajdani kastély ugyanis teljesen kihaltnak tűnik odaérkezésünkkor, az emlékmúzeum a kiírás szerint nyitva, miközben lehetetlen behatolni az épületbe. Már csaknem feladjuk, amikor messziről észleljük, nyílik a kapu, éppen kiengednek rajta két hasonlóképpen elkószált magyart, így helyet cserélünk. A kedves, fiatal, ám magyarul már alig beszélő teremőr lány gondosan újra bezárja mögöttünk a kaput és némán körbevezet. A belépő 15 korona, 120 forint, ilyen nincs, gondoljuk magunkban, de hát mégiscsak van. A hely szelleme nehezen jön elő, pedig próbáljuk felidézni hol a búskomor költőt, hol édesanyját, a szigorú nagyasszonyt, a menyét, Fráter Erzsébetet nem szívlelő Majthényi Annát. Valamivel könnyebb a helyzet, mint Mikszáthfalván, a múzeum anyagát ugyanis meglepően gondosan válogatták össze. Odakint még megnézzük a kastély közeli domboldalon magyar koszorúkkal borított sírt, fölötte a szárnyaló Ádámot jelképező szoborral. Es légvonalban újfent nagyon közel, immáron magyar oldalon ott van Csesztve, ahol Madách Fráter Erzsébettel élte meg - anyjától megnyugtató távolságban, s Balassagyarmathoz, a nagyvároshoz mégis közel - kezdetben jó, később pokollá váló életét és házasságát. Pedig itt, a csesztvei években (1844-1853) még boldognak hihette magát a költő, fejest ugrott a közéletbe, írt, nagy sétákat tett, majd megint írt. Á csesztvei kúria hatalmas, „anglus park" közepén áll, amelynek egyik ékessége egy ma is látható több száz éves faóriás, egy krími hársfa (természetesen alatta pad, ráülünk). A díszpark közepén álló épület késő klasszicista jellegű, egyemeletes, egy szobasoros beosztású, két előreugró szárnnyal, a homlokzat előtt végigfutó üveges tornáccal - jól szemlélteti a nógrádi kúriák típusát. Olvassuk, hogy amíg szegény Madách a szabadságharc leverését követően a pozsonyi várbörtönben, majd Pesten sínylődött, Fráter Erzsike Losoncon (Lucenec) múlatta az időt farsangi bálon. Szívesen megnéztük volna Losoncon e híres tivornya színhelyét, a Fekete Sas szállót, de 1981-ben kiadott útikönyvünk már előre figyelmeztetett: ne keressük, lebontották, mint ahogy az ódon utcákat is, hogy helyükre szép új tízemeletes lakóházakat építhessenek. FEKETE KLÁRA FARKAS CSABA H0RGASZR0VATA Szándékos Balaton-lecsapolás A tó halálát jelentheti, így országszerte sok ezer horgászt is fenyeget az úgynevezett Balaton-törvény, vagyis az előző kormány idején meghozott 2000. évi CXII-es törvény, illetve a 283/2002-es kormányrendelet - állítja Zsigovits Edit közíró. Elsőként hívta fel a nyilvánosság figyelmét: a Balaton vízszintjének apadása nemcsak a szárazság következménye. A Balaton alacsony vízállását mesterségesen idézték elő mondta lapunknak a problémával évek óta foglalkozó Zsigovits Edit. Fölhívja a figyelmet: a 2000. évi CXII-es törvény előre kiszámított célokra fogalmazódott meg, s előtte az átmeneti törvény (1999 januárjától) alkalmat adott a „felkészülésre". Ekkor kötöttek vagy készítettek elő szerződéseket, állami és önkormányzati területeket, esetleg egész településrészeket juttatva új tulajdonosoknak, akik a Balaton rovására beépíthető területek kialakításában lehetnek érdekeltek. Ezt megkönynyítendő, a „partrehabilitációra" készülő illetékesek egy, a természetes partnál lényegesen beljebb húzódó, vizet, nádast is magában foglaló ún. jogi partvonal figyelembevételével már ez utóbbi mentén húzták meg a Balaton jövőbeli medrének határát. A jogi partA 2 milliárd köbméternyi Balatonból 1,2 milliárd köbmétert csapoltak le másfél év alatt. FOTÓ: MTI/VARGA GYÖRGY vonalig a terület ugyanis feltölthető. Csakhogy e jogi partvonalat az Alkotmánybíróság már 1996-ban hatályon kívül helyezte, az érvénybe lépett kormányrendelet pedig kimondja: ahol a tó partvonala még nincs beépítve, ezt az állapotot kell megőrizni, a figyelembe veendő szempont többek közt a mértékadó vízállás, a kedvező ökológiai állapotok, s a települések elfogadott rendezési terve. Márpedig a Balaton-lecsapolás - amit a Balatonra és a Sióra vonatkozó vízállásjelentések bizonyítanak - nem éppen a „mértékadó vízállás" elérésére tett törekvésként értékelhető. (Egyébként a 2 milliárd köbméternyi Balatonból 1,2 milliárd köbméternyi vizet eresztettek le másfél év alatt.) A partrehabilitációs terv amely, mint látható, szintén nem törvényes - minden természetes öblöt, a halak, vízimadarak számára táplálkozó-, szaporodóhelyet biztosító területet „szennyzugnak" minősít, s feltöltésre jelöl ki. Megvalósulása esetén a tó teljesen körbebetonozódik, elveszti élő jellegét, ami megsérti a Magyarország által is aláírt ramsari egyezményt. Az említettek kísérlete az EU-csatlakozás időszakában történik. Holott a Balatonra is érvényes az Európai Unió vízkeretirányelve, mely alapkövetelményként határozza meg a vizek jó ökológiai állapotának megőrzését. 9 SZEMKÖZT Bartha László borítékolja a kórház-privatizációt Minden héten szerdán este látható a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt, amelyben a meghívott stúdióvendéget egy tévériporter és egy újságíró kérdezi aktuális témáról. Az e heti adásban Bartha László szegedi parlamenti képviselőt, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának tagját faggatta Márok Tamás és Oláh Zoltán a hétfőn elfogadott új kórháztörvényről. Az egészségügyi intézmények magánosítását lehetővé tevő jogszabály az előző kormányzat idején elfogadott, Mikola István akkori szakminiszter nevéhez fűződő törvényt váltja fel. Bartha László szerint az új szabályozásra részben politikai okok miatt volt szükség. - A kormány elmondhatja magáról, hogy a zászlajára tűzött egészségügyi átalakítás terén tett valamit - véli a képviselő. Saját forgatókönyve szerint a választási kampányban az egészségügy rendbetételére tett ígéretet követte az ötvenszázalékos béremelés, amivel „elaltatták az egészségügyi dolgozókat". Majd az ágazat konszolidációjára országosan kétmilliárd forintot fordított a kormány - közbevetőleg megjegyezte, hogy a három évvel ezelőtti szegedi magánosítási kísérletnél csak ebben a városban 1,6 milliárd forint lett volna a magánbefektető pénze -, ezzel előkészítette a privatizációt, a vagyon értékesítésének formája pedig a most elfogadott kórháztörvényben szerepel. Azokra a kormánypárti vádakra, miszerint az ellenzék riogatja az embereket és bizonytalanságba kergeti a dolgozókat, a fideszes honatya elmondta: a szaktárca pontosan tudja, hogy az ellenzék miért aggódik..Amikor a tények már magukért beszélnek, mindenkit fogok emlékeztetni arra, amit most az ellenzék mond. Egy borítékba be merem tenni azt a négy-öt nevet, akik részt vesznek a privatizációban és amikor később kinyitják a borítékot, meg lehet nézni, kik szerepelnek benne - mondta talányosan Bartha László. A képviselő azt is kritikaként fogalmazta meg, hogy az új kórháztörvény a szakmai szervezetek konszenzusa nélkül született meg, szemben a Mikola-féle jogszabállyal, amelynek elfogadása előtt megegyezés jött létre az egészségügyben működő szervezetek és az akkori kormányzat között. - Azt hiszem, bármilyen, az egészségügyet érintő törvény esetében az a legfontosabb, hogy a szakmával konszenzust teremtsen a politika, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a jogszabály alapvetően az emberekről, a betegekről szól - hangsúlyozta Bartha László. A korábbi és az újabb jogszabály abban is eltér, hogy míg az előző csak a második vonalban, alvállalkozókként engedte volna be az egészségügybe a szakmai befektetőket (vagyis a gyógyításhoz valamilyen módon kötődő társaságokat), addig az új törvény lehetővé teszi számukra, hogy vezető gazdasági szerepet játszanak az intézményekben. Arra a kérdésre, Szegeden várható-e egészségügyi privatizáció, Bartha László elmondta, a labor összevonása már a magánosítás első jele. - Ez esetben is tudnám borítékolni, ki fog majd beszállni a privatizációba. Csak remélni merem, hogy valóban szakmai befektetők lesznek azok és nem nyerészkedni vágyó társaságok mondta végszóként a képviselő. asz.