Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-16 / 138. szám

SZOMBAT, 2003. JÚNIUS 14. • AKTUÁLIS» 5 Ingatlancserék az egyetem és a város között Megvan az új diákszálló telke Két éve húzódó telekcsere-ügylet zárul le a napokban a Szegedi Hidományegyetem (SZTE) és a város között. A folyamatban lévő földhivatali bejegyzés 66 millió forint összértékű ingatlancsere megvalósulását jelenti. A szegedi önkormányzat és az SZTE közötti, jelenlegi ingatlancserék elsősorban az egyetem gazdaságtudományi karának épületgondjain segítenek és reményt adnak egy új kollégium fölépítésére. Az egyetem a fogászati klinikával szemközti, Tisza Lajos körúti telekért cserébe megkapja a Honvéd téri volt bőr- és nemibeteg-gondozó telkét, ahol a fogklinika bővítését tervezik. A jelenleg is a Honvéd téren működő gazdaságtudományi kar gondjain segít, hogy az eddigi önkormányzati bérlemények, az összesen mintegy 150 négyzetméter alapterületű három lakás helyén oktatói irodákat lehet kialakítani. A kiskörúti telek ellentételezéseként átad továbbá a város egy közel 1700 négyzetméteres úszegedi, Temesvári körúti telket a Hermann és a Móra-kollégium közelében, ahol az egyetem új diákszállót kíván építtetni. Mint Tráser Ferenc, az SZTE gazdasági főigazgatója elmondta, a mostani megállapodás - a 66 millió forint értékű csereügyletet nemrég hagyta jóvá az Egyetemi Tanács - két éve húzódó tárgyalásokat zár le ugyan, de csak az első lépés: további ésszerű ingatlancserék szükségesek, amelyek lehetővé teszik az egyetem és a város fejlődését egyaránt. A tervek szerint a Honvéd téri volt lakásokat már ezen a nyáron átalakítja az egyetem oktatói irodákká. Az újszegedi új diákszálló építését a tízezer új szálláshelyet megcélzó kormányprogram részeként képzelik el, amelyhez vállalkozói tőkét kíván bevonni a kormány. S. E. Kádis a szegedi zsidó áldozatokért A deportáltakra emlékeztek. Fotó: Miskolcri Róbert A szegedi és a Szeged környéki zsidóság deportálásának 59. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak tegnap a zsinagógában. „Ne feledd az áldozatokat, emlékezz!" - állt a felhívás a szegedi zsidó hitközség meghívójának fedőlapján. Markovics Zsolt szegedi főrabbi a gyászistentiszteletet az 1944. nyarán történtek ismertetésével, a gettó felállításának, a deportálások körülményeinek elbeszélésével kezdte. Istentiszteletében felelevenítette a több mint 2700 elhurcolt zsidó kínját, amely kínok, mint mondta: „soha nem törlődnek ki lelkünkből". A megemlékezés keretében elhangzott Kertész Imre regényének néhány mondata, melyben a szerző a gázkamrák szörnyűségeiről, s egy megmászhatatlan, gazdájukat vesztett cipők hegyéről mesél. A gyászszertartáson több olyan idős hívő is részt vett, akik érintettjei voltak a holokauszt történéseinek. Az istentiszteletet követően az emlékezők fejet hajtottak és kádist mondtak a zsinagóga mártírtermében az elpusztítottak emléktáblája előtt. Ennek falát az áldozatok tiszteletére gyújtott mécsesek világították meg. P.D. Ingyen téli tüzelő MUNKATÁRSUNKTÓL A Holt-Maros rehabilitációja során kivágták a meder partján álló fák egy részét. A gallyak és ágak ingyen elvihetők - tájékoztatta lapunkat Molnár Gyula, a terület önkormányzati képviselője, aki a kivitelező Szeviép Rt.-vei egyeztette a fahordás tervét. A tűzrevalót a Fő fasor és a Maros-töltés között szakaszon, a csatorna mindkét partján összegyűjthetik. A képviselő arra kéri a fahordókat, hogy a holtág rendezésén dolgozókat ne zavarják munkájukban. Világvallások zenei találkozója Balástyán Mantrával kevert szent ének A tolerancia jegyében. A különféle felekezetek képviselői jól megértették egymást. Fotó: Gyenes Kálmán Első alkalommal rendezték meg a világvallások zenei találkozóját. Az eseménynek a Balástyához tartozó Nandafalva, vagyis a hindu közösség lakhelye adott otthont. Az összejövetelen elsősorban a vallási toleranciáról esett szó. Aki a földrajzi atlaszban keresi Nandafalvát, annak Indiánál kell felütnie a vaskos könyvet. Persze nemcsak az ázsiai országban találhatja meg a kis települést, hanem a Csongrád megyei tanyavilágban is. Húsz évvel ezelőtt ugyanis egy hindu közösség költözött Balástya külterületére és megalapított Nandafalvát. Ez az alig harminc lelket számláló kis közösség nagy fába vágta a fejszéjét - a hét végén ugyanis megrendezték a világvallások zenei találkozóját. Az összejövetelre az összes nagyobb vallás képviselői eljöttek, csak a zsidó hitközség volt kénytelen lemondani a meghívást. Mivel ők szombaton nem dolgozhatnak, nem utazhatnak, így Nandafalvára sem jöhettek el. - Tavaly ősszel találtuk ki, hogy rendezni kellene egy vallási találkozót. Az ötletet később tett követte és a megkeresett különféle felekezetek is pozitívan álltak a gondolathoz tudtuk meg Lakatos Gyulától, a Magyar Vaisnava Hindu Egyesület programszervezőjétől. A résztvevőket többek között Újvári László balástyai polgármester és Manbir Sing indiai nagykövet köszöntötte. Minden vallási irányzatot előbb röviden bemutattak képviselőik, beszéltek szent helyeikről, majd előadták dalaikat. A hindu templom előtti színpadon jól megfért egymás mellett a katolikus szentének a buddhista mantrákkal, vagyis a zenei kísérettel előadott meditációs imákkal. Nandafalvához jelenleg nyolc tanya tartozik, ami egy-egy család tulajdona. Naponta tartanak istentiszteleteket, de ezenkívül úgy élnek, mint bárki más. - Azért költöztünk ki Dankó Pista szelleme Szombaton egész napos rendezvény keretében találkoztak egymással Szegeden az ország legkiválóbb cigányzenészei. - Reggel roma származású festőművészek kiállításával nyitott a program, majd koszorúzás következett Dankó Pista szobránál, akinél ismertebb és elismertebb cigányzenei tehetséget nemigen találni a világban - foglalja össze röviden az országos cigányzenei találkozó eddigi eseményeit ifj. Boros Mátyás, a romaügyi államtitkárság kulturális koordinátora. A komoly helyzetelemzés a szegedi városháza dísztermében zajlik: szó esik itt a zenészek munkanélküliségéről, szervezett támogatásról, kulturális örökségmentésről, az utánpótlás-nevelés kétségbeejtő állapotáról, és persze aktuálpolitikáról. Ahogy gombolódnak az ingek, könyék fölé tűrődnek az ingű j jak, úgy válik szabadabbá a beszéd, a stílus is. Megtudjuk, nemigen jelent ma már megélhetést az a fajta cigánymuzsika, amely Dankó szellemét idézi. Ifj. Boros Mátyás elmondja, ma már a vendéglátóhelyek nem áldoznak külön arra, hogy cigányzenészt foglalkoztassanak, mást diktálnak az anyagiak. Külföldön játszani egyedül néhány „kintre szakadt" hazafi támogatását kivéve - kiszolgáltatottságot jelent. A szakma biztonságosabb bástyáit a neves, igényes és zeneileg magasan képzett cigányzenekarok jelentenék - véli Boros Mátyás, - de tessék belegondolni, mi lesz ha ezek az öreg mesterek leteszik a hegedűt? - Régen még egy ilyen zenekari helyre ötven-száz jelentkező jutott, ma jó, ha öt-tíz fiatal választja a muzsikát. A tehetséggel megáldott romagyerekből bármi lehet, csak nehogy a Zeneakadémián kössön ki, mert a szülők féltik az éhenhalástól. - Lagzilajcsizni, rockos-mulatóst játszani, az megy - morognak néhányan pedig az gagyi, ahogy van, a nóta bigbraderje. Hol van már az örömzene, a köhögős kis prímás, Dankó-féle, ösztönös, improvizatív, cigányés magyar zenéből összegyúrt szabad muzsika? Néhány fiatal zenészgyerek parancsra cipel súlyos, faragott cimbalmot a városháza udvarán felállított színpadra, az öregeknek sem igen van ideje az emlékekre: készülődnek, délután három óra után a díszudvaron a vérbő hegedű- és cimbalommuzsikáé a főszerep. Gesztusként a közönségnek: ingyen. » Annak ellenére, hogy állítólag a magyarok rajonganak a cigányzenéért, mégsem voltak elegen a szombat délután rendezett cigányzenekari bemutatón. Persze a városban egyéb programok is kínálkoztak, s nem elhanyagolható tényező a hőség sem, mégis: egy olyan produkción, amelyen a mai magyar minőségi cigányzenét művelő muzsikusok legjobbjai szerepelnek, illett volna a megjelent 15 nézőnél többnek részt vennie. Sajnos úgy tűnik, a cigányzenészeket a városháza díszudvara helyett még mindig csak kockás abrosz és jó bor mellett vagyunk képesek nagyra értékelni. O. K. K. ide a csöndbe a zajos városból, hogy nyugodtan tudjunk meditálni - folytatta Lakatos Gyula. A nandafalviak követik az indiai hinduk szokásait. Nem esznek húst, ételeik alapanyagának nagy részét maguk termelik. Egyik kedvencük a szabdzsi. A párolt zöldségeket olajos fűszerekbe forgatják, majd megfőzik vagy sütik. Igen sok rizst esznek, ezért ezt is ezzel tálalják. Jellegzetes édességük a halava. Vajon megpirítják a búzadarát, gyümölcsöket. Magvakat tesznek bele, vízzel felengedik és megdagasztják. Végezetül pedig kisütik. A dhotiba, vagyis szerzetesi ruhába bújt nandafalviak nem zárkóztak el a külvilágtól. Napi kapcsolatban vannak a balástyaiakkal. Emellett mindenkinek van civil foglalkozása, így van köztük tanár, gyógyszerész és üzletember is. K.T. Hiányoznak az uniós pályázatírók Cigányzene szólt a városházán. Fotó: Gyenes Kálmán Egy-egy sikeres pályázat elnyeréséhez legalább olyan fontos a forma, mint a tartalom. Különösen igaz ez az uniós pályázatok esetében. Van olyan felsőfokú intézmény, ahol már tanítják a pályázatírást. Szegeden egyelőre nem tervezik ezt. MUNKATÁRSUNKTÓL Több százmilliárd forint értékben pályázhatunk projektek finanszírozására európai uniós csatlakozásunk után. Egyelőre azonban nincs megfelelő számú felkészült szakember, akik a pályázatok előkészítésében és lebonyolításában részt tudnának venni. A jelenlegi közgondolkodással ellentétben ugyanis 2004-től nem lesz szükség protekcionizmusra, nem várható a pályázatok nagyszámú elutasítása sem. Az ideális pályázatírónak jó projektötletei vannak, s ismernie kell a projekttervezés és végrehajtás speciális lépéseit is. Nem véletlen, hogy a pályázatírás elsajátításának fontosságát már a felsőoktatási intézmények is felismerték: tavaly a Budapesti Kommunikációs Főiskola indította el projekttervező végzettséget adó képzését. A Szegedi Tudományegyetemen jelenleg nincsen ilyen képzési program. Kérdésünkre, tervezi-e az egyetem bármilyen formában tanítani a pályázatírást, nem tudtak érdemi választ adni az illetékesek. Pedig a régióban volna igény az ilyen szakemberekre, hiszen a kis- és középvállalkozások sok esetben megfelelnének a feltételeknek, mégsem lehetnek sikeresek, mert vagy rosszul pályáztak, vagy hiányosan adták be pályázatukat.