Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-13 / 136. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR« PÉNTEK, 2003. JÚNIUS 13. Turistákat is kocsikáztatnak a musztángutódok Indián lovak Vásárhelyen Másodszor is elveszítheti otthonát az idős nyugdíjas Hárommilliója van, másoknál Eredeti indián lovak - a musz­tángok leszármazottai - húzzák azt a kiskocsit, amellyel ifj. Rácz Sándor végez sétakocsi­káztatást Vásárhelyen. Ezek az állatok testileg vagy szellemileg hátrányos helyzetben levő gyer­mekek állapotjobbításában is erdemeket szereztek. - A pinto pónik azoknak a lo­vaknak a leszármazottjai, ame­lyek még Amerika spanyol hódí­tóitól szöktek meg, elvadultak és musztángokként tovább él­tek. Még most is ilyen a természe­tük. Hasonlóak az óvodába, isko­lába kerülő gyerekekhez: először félnek az óvó néniktől, a társaik­tól, de aztán hamar megbarát­koznak velük - jellemzi a pintó­kat ifj. Rácz Sándor. S miért tar­kák? Azért, mert az elvadult, kü­lönböző színű lovak egykor ösz­szevissza kereszteződtek; nincs közöttük két egyforma. Az indiánok - akik, még mie­lőtt az európaiak nem vitték be a kontinensre a lovat, azt sem tud­ták, létezik ilyen állat - befogták, megszelídítették az elvadult musztángokat, ezek után már csak lóhátról vadásztak, harcol­tak. A tarka lovakat, ellentétben az európaiakkal, különösen nagy becsben tartották és továbbte­nyésztették őket. Nemcsak az indiánok, ha­nem a gyerekkora óta lovakkal foglalkozó ifj. Rácz Sándor is nagy becsben tartja pintóit ­nevűk: Szamantha és Vili -; ko­rábban több más fajtájú pónija is volt, melyek segítségével sok, testileg vagy szellemileg hátrá­nyos gyermek egészsége kez­dett nagymértékben javulni. A lovak tulajdonosa immár Rácz eladom valakinek a követelése­met, mert mindenképpen be kell fizetnem a nagyszénási otthonba a beugrót, ahol most szívességből lakhatom - mondta Szilasi Sán­dor. Az idős férfi azért buszozott Szegedre, hogy elmondhassa: amennyiben nem kapja meg a pénzt és nem tud fizetni, átteszik a szociális otthon másik szárnyá­ba, ahol sokadmagával kell majd osztoznia egy szobán. - Azt hi­szem, arra számítanak az adósa­im, hogy végre meghalok. Ami­kor ez a procedúra megkezdődött, 73 éves voltam. Most a nyolcva­nadikban vagyok. Szeretnék vég­re nyugalomban, biztonságban élni - mondta Sándor bácsi. Amennyiben az idős férfi nem fizet időben, másodszor is elve­szítheti otthonát, a másodmagá­val lakott szobát a nagyszénási szociális otthonban. Márpedig úgy tűnik, csak végrehajtási eljá­rást követően juthat pénzéhez. Az alperesek - jogerős ítéletről lévén szó - nem kívántak nyilat­kozni lapunknak. K.B. Andrea, ifj. Rácz Sándor leá­nya, aki épp a közelmúltban végzett Eleken, lótenyésztő sza­kon. Nála értőbb ember aligha akadhat, aki folytathatná az édesapja teremtette hagyo­mányt! Ebben szakértő társa Ist­vánffy Flóra, a Rácz família foga­dott családtagja is Egyébként már külföldre is el­jutott a „gyógyhatású lovak" hí­re. Egy német kisgyereknek - mi­előtt elkezdett volna lovagolni Vásárhelyen, ifj. ' Rácz Sándoréknál, alig tudott járni - nem egészen három hó­nap múlva szinte teljesen rend­bejött a lába. - Eleinte nem mer­te elengedni a hevedert, végül már lóhátról kardoztunk - mesé­li nevetve ifj. Rácz Sándor. A gyógyhatás alapja: a ló ter­mészetes mozgása, ezt a mozgást mintegy „átveszi" a beteg test­rész és hatására lassanként meg­felelően kezd működni. Persze, egészséges gyerekek számára is nagyon hasznos a lovaglás,- egy kislányt már hároméves korától kezdve évről évre elhoznak szülei Bécsből Vásárhelyre, s a kislány „végiglovagolja" az egy-másfél hónapot. És még valami: ifj. Rácz Sán­dort mint „pacitaxist" is ismerik Vásárhelyen. Apró pinto pónijai húzta kiskocsijával szívesen sé­takocsikáztatja a városba érkező turistákat. Úgy véli, a jelenleginél jobban kihasználhatná e lehetőséget a város; lovagoltatás, kocsikázta­tás ugyan Németországban is lé­tezik, ám ott megfizethethetet­len a középosztálybéli családok számára. Magyarországon, Vásárhe­lyen annál megfizethetőbb - le­hetne. F.CS. Szilasi Sándor most Nagyszénáson él. Fotó: Miskolczi Róbert Folytatás az 1. oldalról Fotó: Tésik Attila Szilasi Sándort a Mentái Család­segítő Munkaközösség 1996. március 31 -én tette ki az otthon­ból, méghozzá úgy, hogy az idős ember összeférhetetlenségére hi­vatkozva felmondta a szerződést. Az idős férfi pert indított, hogy legalább a beugró gyanánt kifize­tett pénzét visszakapja, hiszen holtáig tartó gondoskodást ígér­tek neki. A Legfelsőbb Bíróságig jutott az ügy, az új eljárásban a Csongrád Megyei Bíróság össze­sen csaknem kétmillió forint kárpótlást ítélt meg. Szilasi úr azonban hiába várt arra, hogy ki­fizessék, ezért ismét polgári pert indított az időközben megszűnt családsegítő három alapítója el­len. Tavaly októberben a bíróság jogerősen hárommillió forint megfizetésére kötelezte a három alperest, B.-né L. E.-t, M. T.-nét és M. L.-t. Ők azonban minded­dig egyetlen forintot sem fizet­tek. - Már arra is gondoltam, hogy (y&sámap) Az első 5000 nevező embiérn PÓLÓÁTVÉTEL A HELYSZÍNEN VAS, • X-TREME táncstúaíc [»RIVER country eg'fü FHAPPYJUMPERSJ |ugróköteles ^söpwt ^Olimpiái Sszfáltrajz'i fvJtÁidf tippek VTaUhz* nájctn program- i czerttzékktf A azés: STEP&VALS Consulting Kft Volford László: Tel.: 20 95-46-985 ÖN CSAK NYERHET ha a Délmagyarországot és a Délvilágot olvassa! »a.. 1» ¡HIE 7 fi IhlMlRfilifliííil f ii I f i w rd-'Ám1 Játsszon velünk, és akár 300 000 Ft értékű Enteriőr lakberendezési utalványt is nyerhet. RENDEZZE BE OTTHONÁT, ahogy mindig is szerette volna! DÉLMAGYARORSZÁG és DÉLVILÁG Otthon van! LaUwitadnA Ha valami különlegesre vágyik . Szeged, Népkert sor 1/B

Next

/
Oldalképek
Tartalom