Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-06 / 104. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2003. MÁJUS 6. Ki lesz az igazi gazdája a szentesi Petőfi Szállónak? Papíron még van tulajdonosa a szállodának, de ez a küllemén nem látszik. Fotó: Tésik Attila Humanitárius célokért küzdenek Modern kori lovagok A huszadik század a lovagrendek reneszánszának volt a kora, és a folyamat azóta is tart. Az újjávagy újonnan alapított lovagrendek humanitárius munkát végeznek, segítenek a rászorulókon, támogatják az elesetteket. Az Internacionale Pro Concordatia Orden jlPCO) lovagrend prefektusa Szegeden székel. Az IPCO a népek közötti egyetértés mellett tesz hitet. - Mintegy százan tartoznak Magyarországon a rendbe - mondta Nagy Zoltán, a lovagrend prefektusa. - Hazánkon kívül Svájcban, Németországban, Görögországban, Oroszországban és Bulgáriában is működik az IPCO. A legfrissebb „tagállam" pedig Szerbia és Montenegró. A lovagrendek többsége keresztény alapokon szerveződött a középkorban és a múlt században is. Az IPCO ebben kivétel, hiszen a lovagrendben bár fontos, nem elsőrangú kérdés a vallás. - Minden vallási felekezet tagja lehet a rendünknek - mondta el a prefektus. A lovagok manapság humanitárius munkát végeznek, segítenek a rászorulókon, támogatják az elesetteket. így volt ez a hőskorban is, hiszen az ispotályos lovagok (johanniták) a keresztes háborúk idején a keresztény zarándokoknak biztosítottak szállást, étkezési lehetőséget. Emellett volt fegyveres hadseregük, s bár a humanitárius munkájuk legalább olyan fontos volt, mint a harcmezei helytállás, a történelemkönyvek lapjain inkább az utóbbi ragadta meg az átlagember figyelmét. Nem lehet akárki a lovagrend tagja, ahhoz hoszszú éveken át tartó önzetlen munkára van szükség. Az új tagokat a rend korábbi tagjai hívják maguk közé: köztiszteletben álló személyiségek, politikusok, sportolók, a gazdasági élet szereplői mellett az élet minden területét figyelik, hogy az arra alkalmasakat befogadhassák. Férfiak és nők is lehetnek a rend tagjai, a hivatalos megnevezésük a lord és a dáma. Ötparancsolatukban a felebarátok, az igazság, a szabadság, a béke és a természet szeretete van alapelvekként lefektetve. Az IPCO jelenleg templomépítésre gyűjt, az eperjesiek régi álma válhat valóra a segítségükkel. Legközelebbi akciójuk egy május 9-i szegedi kiállítás lesz, amelyen három szerb festőművész munkái láthatók majd a Fekete Házban. Köztük lesz Torna Petrovics is, aki az angol királyi család és a szerb ortodox egyház első számú festője. A kiállított festményeket meg lehet vásárolni. A befolyt összeget jótékony célra fordítják. A rendezvénnyel a márciusban meggyilkolt szerb miniszterelnökre, Zorán Gyingyicsre is emlékeznek. A lovagrend sokat tesz azért, hogy tagjai segítségével kulturáüs, gazdasági és politikai „hidak" épüljenek ki az IPCO „tagállamai" között. Hogy mennyire nem egy pénzgyűjtő álszervezetről van szó, azt az a tény is bizonyítja, hogy 1976-ban VI. Pál pápa és az akkori ENSZ főtitkár, Kurt Waldheim is elismerte a lovagrend tevékenységét. Bár alaptalan támadások érik a rendet, sokan hasonlítják őket egyfajta szabadkőműves páholyhoz, az IPCO tagjai nem törődnek a bírálatokkal: hisznek abban, hogy munkájuk, jótékonykodásuk eredményre vezet. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Aki tanul, az egész világot tanulja Új fordulatot vett a szentesi Petőfi Szálló tulajdonjogának megszerzéséért évek óta tartó pereskedés. Ha a bíróság az önkormányzatnak ad igazat, megkezdődhet a rossz állagú épület felújítása. Nagyon siralmas a szentesi Petőfi Szálló külső megjelenése. Hogy belülről milyen lehet, arra csak kevesen tudnak válaszolni. Elképzelni viszont könnyű: ha egy háznak nincsen gazdája, egyre romlik az állaga. Az egykoron patinás szállodának ellenben van tulajdonosa, legalábbis papírforma szerint. Még a múlt század kilencvenes éveinek közepén vette meg mint mondani szokás, bagóért egy fővárosi cég, amely ingatlanokkal foglalkozik. Ez később eladta egy ugyancsak budapesti konzorciumnak. Am - a szentesi önkormányzatnak tett ígérete ellenére - egyik társaság sem kezdett hozzá a város központjában lévő volt szálló tatarozásához. Elrejtett tabletták Több mint 230 jogsértő cselekményt derítettek fel a dél-alíöldi vámosok az elmúlt napokban. Az elkövetési érték meghaladta a 4,7 millió forintot. Nagylakon két román „turista"-autóbusz utasaként kért bebocsátást magyar területre. Az útlevelükkel nem is volt gond, ám Z. H. és B. Cs. A. a vámvizsgálatkor elfelejtette bejelenteni, hogy 204 pár Nike sportcipőt is hoztak magukkal. így aztán a csempészettel vádolt románoknak nemcsak a szép haszonnal kecsegtető magyarországi kirándulásról kellett lemondaniuk, de az értékes szállítmánytól is búcsút vehettek. Röszkén egy bolgár férfinak akadt gondja vámvizsgálatkor. R. R. H. kocsijának tételes átvizsgálásakor kiderült, hogy személyes holmijai közé elrejtve négyféle, összesen 7 ezer 900 darab teljesítménynövelő tablettát és hétféle, 753 ampulla, hasonló célt szolgáló készítményt próbált becsempészni magyar területre. Az 50 ezer forint értékű doppingszerek vámraktárakba kerültek. Szintén egy röszkei ellenőrzés során került konfliktusba a hatóságokkal egy szerbiai férfi, akivel szemben egy darab, kézzel sodort marihuanás cigaretta (0,7 gramm) miatt kezdeményeztek eljárást. Egyéb szabálysértések során le-foglaltak még a pénzügyőrök 1418 karton cigarettát, 140 liter különféle szeszes italt. B.Z. A helyhatóság öt évvel ezelőtt pert indított a Petőfi tulajdonjogának megszerzéséért, arra hivatkozással, hogy eleve megillette volna az elővásárlási jog. Nos, ez a jogi procedúra azóta is tart. Legutóbb ítélet született arról Szegeden, hogy a szentesiek igényt tarthatnak az egykori szállodára. Csakhogy a pesti társaság fellebbezést nyújtott be a döntés ellen, elfogultságot jelentett be minden Csongrád megyei bíróval szemben. A legújabb fejlemény az ügyben az, hogy a legfelső bírói fórum nem adott helyt a kérésnek, vagyis ugyanaz a jogi testület tárgyalja továbbra is a Petőfi ügyét, amely az önkormányzatnak adott igazat. Szirbik Imre polgármester most azt várja, hogy a szegedi bíró megint kitűzi a tárgyalás időpontját és belátható időn belül jogerős ítélet születik. Ha a város elnyeri a Petőfi tulajdonjogát, elkezdődhetne az épület felújítása. A volt szálloda hasznosítására kész terve van az önkormányzatnak. Ennek megfelelően a földszinten üzletek kapnának helyet. A felsőbb szinteken 60-70 négyzetméteres helyiségeket alakítanának ki, ezekben orvosi rendelőket vagy irodákat rendezhetnének be, vagy akár szállodaként is működhetne az épület. Az európai uniós források elnyerése érdekében az önkormányzat pályázat-előkészítő alapra nyújtja be a kérelmét. E pályázatnak előfeltétele az, hogy a helyhatóság tulajdonában legyen az ingatlan. A polgármester reményei szerint még az idén megszülethet a jogerős bírói döntés arról, ki a gazdája az egykori szállónak. Az épület renoválása egyébként mai árakon 550-600 millió forint. De ha az eredeti funkciónak megfelelően valaki középkategóriájú szállodát akar kialakítani az épületben, az belekerülhet másfél milliárd forintba is. BALÁZSI IRÉN Takarítás A Környezetvédelmi Minisztérium országos nagytakarítási felhívásához kapcsolódva Deszk számos polgára vett részt a község csinosításában. Mint Simicz József polgármestertől megtudtuk, a faluszépítést a helyi településüzemeltetési kht. koordinálta, szemeteszsákokat, kesztyűket, tisztítószereket biztosított a munkához. A deszki vadásztársaság több mint harminc tagja a 43-as út menti zöldsávot és erdősávot tisztította meg a szeméttől. A nyugdíjasklub húsz fővel vett részt a főtér takarításában, s dolgoztak a korosabb deszkiek a faluház, az idősek klubja környékén, lemosták a buszmegállót is. Az iskola tanárai, diákjai teljes létszámban vonultak ki. Minden tantárgyat meg lehet szerettetni a gyerekekkel - még a matematikát is. Sárai Éva tanítónő matematikaóráival kapcsolatban nem a kicsöngetést várják a gyerekek, hanem a becsöngetést. A természet-, környezetismeretet is tanító pedagógus véleménye szerint - s ez már más téma - egy-egy erdei iskolai program hosszú távon is kifejti kedvező hatását. Sárai Éva a hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola és Halmay Zoltán Testnevelés Tagozatának pedagógusa. Pici gyerek kora óta vonzza a tanítói pálya. - Szerencsém volt, csodálatos pedagógusokat „fogtam ki". Ha valamit megtanultam, már gyerekként úgy éreztem, tovább kellene adni - emlékszik vissza pályaválasztás-indíttatására. Aztán élete úgy alakult, hogy miközben férjhez ment, gyermekeket nevelt, csak tíz év számítógép-programozás után került vissza az iskolába. Napközis nevelőként kezdett, és nyolc esztendeje tanít tantárgycsoportos felosztásban; egy-egy, alsó tagozatos osztállyal náluk két pedagógus foglalkozik, egyikük humán, másikuk reál tárgyakat oktat. A jelenleg tanított - e tanévben másodikos - osztályt Sófalvy Annával együtt „viszi" Sárai Éva, fő tárgya a matematika, emellett természet-, környezetismeretet is tanít. Hogyan lehet a kisdiákokat ráébreszteni a matematika szépségeire? Élményszerűvé kell tenni az órákat. - Egy-egy feladatot lehetőleg konkrét eseményekkel párosítunk, sok szöveges feladatot oldunk meg, amelyek megmozgatják a gyerekek kíváncsiságát. Izgalmas történetté válik számukra a feladat, ekkor már érdekli őket, mi lehet vajon „a történet vége", a végeredmény, s miként kaphatjuk meg - ismerteti módszerét a tanítónő. Hozzáteszi, a többi tantárgy esetében sem árt, ha minél könnyebben fölfoghatóvá tesszük, erre kitűnő lehetőséget nyújt például az erdei iskola. Az egyébként is ismeretszerzésre inspiráló természeti környezetben közvetlen élmények érik a gyerekeket. Ezeket az élményeket a pedagógus igyekszik tantárgyakhoz, elsajátítandó ismeretanyaghoz társítani. A gyerekek rájönnek, amiről a tankönyvben olvasnak, amiről az órákon hallanak, az maga környező világ és aki tanul, az a világot tanulja. Sárai Éva lehetőleg minden évben elviszi diákjait erdei iskolába; tavaly tavasszal Mártélyon töltöttek csodálatos két napot a gyerekekkel, az idén háromnapos lesz a program. A jó pedagógus nemcsak tanít, hanem nevel is. Mire neveli Sárai Éva kollégáival együtt a gyerekeket? Mint mondja: - Egymás megbecsülésére, az együttműködés fontosságára. De mert a világ a versenyen alapul, a teljesítmény fontosságára szintén ráirányítjuk a figyelmet, melyre alsó tagozatban a sport a legmegfelelőbb. Erre minden lehetőség megvan: testnevelés tagozatos iskola is vagyunk. F. CS. A palotai névtelen írta Csemegézni való Emlékiratot adott a kezembe nemrég Adók István palotai művelődésiház-igazgató „Csanádmegyébe kebelezett Csanád-Palota községről" címmel. Első nekifutásra nem derül ki, ki beszél a „Csanádmegyébe kebelezett Csanád-Palota községről" című emlékiratban első személyben, csak sejteni lehet, a falu jegyzője tehette. Ahogy mostanában szokás az ország állapotáról számot adni, a község dolgairól is precíznek tűnő számadás készült az ezeréves évforduló alkalmával. Már akkor szempont lehetett, hogy szebben virít a szivárvány, ha a megelőző évtizedeket sötétre festik, de sejteni lehet, erre okot is szolgáltattak a korábbi évek. Nagy esztendőnek számított 1848, már akkor 4254 lakost számlált a falu, ebből 145 volt a nemes. A szabadságharcban és utóbb az epemirigyjárványban 194-en haltak el. Az iskoláskorúak 472-en voltak, két tanító keze alá jártak. Szomorúan állapítja meg, hogy még ma is - 1896-ban - több hitelt ad a lakosság a ráolvasásnak, mint az összes orvosi tudománynak és ismeretnek. Igaz, lett orvosuk is 1870-re, amikor már rendelet kötelezte erre a falut, de nem volt oklevele, csak foghúzásra nyert bizonyítvány alapján gyógykezelt. Olcsóbb volt, mint az igazi orvos és „nyugodtan bitorolta a doctori előnevet" is. A község régi gazdálkodását „iskolában használt irka füzetben találtam feljegyezve", mondja a Palotai Névtelen, „de az 1850-es években épített községháza és iskola számadásait még 1879-ben se készítették el." Még az se derült ki, kinek tartoznak és kitől követelnek. A sommás mondat: „Ezt azonban mindazon patriarchalis boldog időnek lehet tulajdonítani, a midőn még a véka alatt világítottak." Szemléletes bibliai kifejezése a szellemi sötétségnek: „S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban." Már akkor is panaszkodtak az erkölcsök állandó hanyatlására, amikor még „lépéssel mérték a nagy értékű ingatlanokat". Le is vonja a következtetést: „a hosszabb lábúak húzták az előnyöket, a rövidebb lábúak következésképpen a rövidebbet". Panaszra adott okot, hogy „alig akadunk egy-egy typikus magyarra", meg az is, hogy „a mai kor kalmár szellemében ... minél több tért hódít az általános műveltség..., annál több erkölcsi érzést töröl ki az emberi szívekből". Mintha ma szállna a panasz! Aranyos fogalmazásra akadtam az italmérési jog előnyös értékesítésénél: „4500 forintot nyert rajta a falu, és ezt az összeget artézi kút fúrására határozta fordítani." A vendéglőben egyébként „gyógyszereket" is árultak - mintha a mai nekibodorodott idétlenség gyökerét látnánk - és „postahivatalként" is szolgált. Ugrunk egy nagyot, ott állunk meg, ahol írva vagyon, „a magyar ember természete, hogy a parancsot nem szíveli. Ha azonban szépen megkérik, engedelmes, sőt még az ingét is oda adja". De kár, hogy a mai hivatalok ezt a bölcsességet nem ismerik. Olvassuk tovább a palotai kémények históriáját! „Egy alkalomból egy nagyobb számú tagokból álló deputátió jött hozzám, azon kérelemmel, hogy engedjem el azt a szigorú feltételt, hogy az építkezés kőkémény emelésével eszközölhető. Kitartó türelemmel magyaráztam meg nekik, több óra hosszan át, hogy én el nem térhetek a felsőbb hatóság rendeletétől; azt szigorúan követni tartoznak. ... Végre leghelyesebbnek láttam magamnak kimenni az építkezés színhelyére, s oda hívattam az ő értelmi nívójukon álló építőmestert, és megmagyaráztam neki, miként helyezze el az olyan csinos formájú kőkéményt, a minő a jegyzői lakon is van, amely nekik is nagyon tetszik ... Végre az építőmester fejében ... a sötétségen valahogy áttört némi derengő világosság, és felfedezte a nagy titkát a kőkémények sokkal olcsóbb, csinosabb és tűzrendészeti tekintetből nélkülözhetetlen építkezésének." A régi házakon fából vagy nádból készült kémények voltak, sárral bevonva. Lírai hangulat fogja el most az Emlékirat szerzőjét: „mintha irigykednének az oly díszes kéményű kis házakra, és duzzognának, ha megpillantják egymást a meg nem változtatható távolságból". Csanádpalotán így győzött a civilizáció 1896-ban. HORVÁTH DEZSŐ Sárai Éva gyerekkora óta tanítani szerett volna. Fotó: Tésik Attila