Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-31 / 126. szám

Szombat, 2003. május 31. SZIESZTA II. MONTENEGRO! Fekvőhelyes vonattal (22 900 Ft/fó) vagy busszal (16 500 Ft/fő). 7. illetve 10 éjszakás turnusokban Ulcinji hotelek (25 500-39 500 Ft/fö/hét/félp.) vagy 2-8 fös apartmanok (15 600-24 000 Ft/fó/hét) Tivati apartmanok (14 400-21 000 Ft/fő/hét) Budva-Becici hotelek (39 700-68 800 Ft/fö/hét/félp.) és apartmanok (15 600-23 400 Ft/fő/hét) Denovici Damir Kemping (26 800-44 800 Ft/lakókocsi/hét) Kotori ajánlatunk: Hotel Fjord (32 500-43 000 Ft/fö/hét/félp.) HORVÁTORSZÁG! Utazás akár busszal Szegedről! Pőréétől Dubrovnikig: 2-8 fös apartmanok (37 500-131 500 Ft/ap.) és Kraljevica - H. Uvala Scott 39 700-57 100 Ft/fp./fő LAST MINUTE utak TUNÉZIÁBA, EGYIPTOMBA. JORDÁNIÁBA. MALLORCÁRA. GÖRÖGORSZÁGBA OLASZORSZÁG, SPANYOLORSZÁGEGYIPTOMBAN, JORDÁNIÁBAN.. TUI, GULET, TERRA képviseletében További útjaink: OLASZORSZÁG, GÖRÖGORSZÁG, SPANYOLORSZÁG... Adria Tours Kft. 6720 Szeged, Kárász u. 9. (Átrium) Tel./fax: 62-540-044, 540-054 E-mail: adriatours@tiszanet.hu Nyitva tartás: hétfő-péntek: 9-18. szombat-vasárnap: 9-13 AHOL NEM AKARNAK HAMAR MEGGAZDAGODNI Montenegró strandjai és csendéletei A pár éve elkészült felüljáró pillérének egyik résében a szél összehordott egy maréknyi földet. Nem többet, ez idelentről is látszik. De a karnyi vastag fügefának, ami belőle fejlődött, ennyi is elég, már érnek a termései. Montenegróban, félúton Bár és Budva között kiszáll a buszból, megáll a pillér alatt, és hümmögve nézi ezt a fát az idevetődött magyar ember. Legelőször talán arra gondol, micsoda ajnározást kíván ez a növény otthon, a gondozott kertben, és milyen könnyen tönkreteszi a kicsit emberesebb tél. Aztán, ha tényleg figyel, észreveszi, hogy ez a fa mondani szeretne, és mond is valamit. Sok szempontból rendhagyó tanulmányutat szervezett a Adria Tours a közelmúltban Montenegróba. A vállalkozás az újságírók mellett azokat a magyarországi partnereket hívta meg, akik értékesítik útjait. Mint a szakmabeliek mondják, az ilyen tanulmányutak többnyire percre pontos beosztással készülnek, a részt vevő utazási szakemberek jegyzetelnek, fényképeznek reggeltől estig, gyakran enni sincs idejük. Ez az egyhetes kirándulás lassabb tempójú volt. Kinek érdemes a Balkánra utazni? Miután a Szabadkától Bárig közlekedő éjszakai vonatból buszba ültünk át, Ogurlic Uzon Ágnes, az Adria Tours ügyvezető igazgatója először azt magyarázta el, kinek érdemes a Balkánra utaznia, és kinek nem. Akit például megvisel, hogy az előre eltervezett program néha valami apróság miatt borul, annak Montenegróban is lehetnek kellemetlen élményei. Aztán az is zavaró lehet, hogy - bár van szemétszállítás, és a mostanában fölkapott afrikai országokhoz képest Montenegró tengerparti városai patikatisztaságűak itt-ott, eldugott szegletekben mégis látni szemetet. A természet azonban ettől eltekintve érintetlen, és ez az, ami miatt hamar meg is lehet szeretni ezt a kicsi, egészen pontosan 13 ezer 812 négyzetkilométernyi területű országot, amelyet 1991-ben ökológiai állammá nyilvánítottak. A természet szépségein túl az is szembetűnő, hogy ré„Megbízhatatlan déli gezemlcék". így nevezi Gion Nándor egyik novellájában a montenegróiakat egy szlovén vállalkozó. Elég rosszindulatú megjegyzés, gondolhatja a Montenegróba induló utazó - és tényleg az! -, ám a szabadkai vonat még meg sem érkezik vele Bárba, már jó néhány anekdotát hallhat a montenegróiak „munkaszeretetéről", ők maguk is mosolyogva mesélik ezeket az adomákat. Aztán leszáll a vonatról, és amerre néz, mindenütt építenek, felújítanak, reparálnak valamit; házat, szállodát, utat, alagutat, hajót. Igaz, tényleg kimérten, nyugodtan. A hajóját festegető férfi minden második ecsetmerítés után elbattyog a sörösdobozához, s az építő cég tulajdonosa a vadonatúj szálloda előtt, a napernyő alól mosolyogva vizsgálgatja az elkészült munkát, és egyáltalán nem haragszik, ha valaki lefényképezi. Elég két nap, hogy az idegen hozzálassuljon ehhez a tempóhoz. És amikor észreveszi magán a változást, az is megfogalmazódik benne, hogy az igazság ebben az esetben is valahol odaát van. De nem töri rajta a fejét sokáig. Talán Hamvas Béla ír erről a legtalálóbban a Babérllget-könyvben: „Kék ég van, napfény van, meleg van, szél van, sós víz van, hajó van, zaj van. És ez a sok van úgy egyszerűsíthető, hogy istenek vannak. Az embernek semmi dolga. A legfontosabbat, azt, hogy van, az istenek elvégzik helyette". FOTÓK: TÉSIK ATTILA cen-hegyre. Odafönn, egy teknőben húzódik Njegusi falu, ahol a már említett sonka szárad a hegyi szélben hónapokon át. Itt mérik a mézbort is, amelynek a receptje eddig a családban maradt. Itt született Petar Petrovic Njegos, aki költő, egyházfő és uralkodó volt, emellett kétszázhét centiméter magas, és mint szülőházában a szobra, képei mutatják, jóképű ember volt, ráadásul ő is a nőket szerette. A történelem lehelete talán mégsem itt a legáthatóbb, hanem odalenn, az öböl kijáratánál lévő Mamula-szigeten. Ma sirályok fészkelnek a bástyákon, a tojásokat, a fiókákat és a fészket nem szabad megérinteni. A második világháború idején aknazár vette körül, koncentrációs tábor működött benne, jó néhány környékbeli raboskodott itt. A parancsnokot, aki minden reggel tejet hozatott csónakkal a legyengült szoptató anyáknak, saját emberei jelentették föl. Fölöttesei befalaztatták a kapu mellett. Ám mégsem halt meg, mert a tábor lakói éjszaka etették és itatták, és mert nagyon szeretett élni, mint az a bizonyos fügefa. Amikor az erőd fölszabadult, ez az ember nem tért haza, Montenegróban nősült meg, mert itt akart békében élni. BAKOS ANDRÁS Közel a vízhez. Sok montenegrói család számára a tenger ma is a megélhetés biztos forrása. gebben egészen jómódban éltek az itteniek. Bár ezt az országot nem pusztította polgárháború, s nem telepítettek a területén aknákat, mint Boszniában vagy Horvátországban, az embargó itt is éreztette hatását. Nagy különbség viszont, hogy az idegenforgalomból élő montenegróiak az árak tanúsága szerint nem akarják olyan hamar elérni az 1991 előtti életnívót, mint például a horvátok... Mindenki elfér a strandon Ulcinj a legdélebbi város, közel az albán határhoz. Mohamedán mecsetek és keresztény templomok is vannak benne, müezzinekkel és papokkal, van kis strandja, ahol régen a helyi illetőségű kalózok egy-egy jól sikerült portya után ökröt sütöttek, a sziklák védték az öblöt a szelektől is. A nagy strand viszont tényleg nagy, a leghosszabb az Adrián, 13 kilométer hosszú, úgyhogy itt kényelmesen elfér mindenki. A Bojana folyó nem messze ide, Ada szigeténél ömlik a tengerbe. Ide többnyire nudisták járnak, meg horgászok, akiket fölvillanyoz, ha édesvízi halakat, a mi süllőnkhöz hasonló sügérféléket fognak a tengerben, és tengeri halakat a folyóban. Amikor ott jártunk, a strand melletti apartmanokban folyt a készülődés, festékszag szállt, a házak között kávébarna, félénk, szelíd szemű tehenek legeltek. Ezek itt a fűnyírógépek tavasszal, hármas-négyes csoportokban járnak, és ha ügy tartja kedvük, kimennek a tengerpartra sétálni. Budva, amely Bártól északabbra található, a legismertebb montenegrói város - elsősorban ezért itt valamivel többe kerül minden. Az óvárost itt is magas, végig bejárható fal veszi körül, odalenn, a keskeny utcákban elsősorban üzletek, vendéglátóhelyek találhatók, a lakók zöme már kiköltözött, átengedve a helyet az idegenforgalomnak. Aki végigsétál a várfalon, mégis szép mediterrán csendéleteket fedezhet föl az erkélyeken, néhány méterrel a nyüzsgő utca fölött. A SlovensA Njegusiban készített mézbor receptje apáról fiúra száll. ki plaza nevű üdülőcentrumban a jelek szerint fiatalok fordulnak meg gyakrabban; itt nemcsak kávéházak vannak, meg pálmafák, de egyszerű, ABC-forma élelmiszerboltok is, a szálláshelyekhez közel, egy Kárász utca méretű sétálóutcán. Bar és Budva között érdemes megnézni a Sveti Stefan nevű szigetet, amelyre keskeny gyalogút vezet be. Valamikor halászfalu volt, ma luxus üdülőhely, számos híresség nyaral itt rendszeresen, s velük együtt sok újgazdag kelet- és nyugat-európai. De nem emiatt nevezték el az Adria ékszerdobozának, hanem, mert egyébként is szép. Montenegró tengerpartjának legészakibb részén nyílik a Kotori-öböl, egy fjord, amelynek bejáratát erőddel védte a Monarchia egykor. Innen indult a politikai karrierje az 1918-as cattaroi - azaz kotori - matrózlázadás leverésében is közreműködő lovas tengerészünknek, Horthy Miklósnak. A kikötővárosban, Tivatban az tűnt szembe legelőször, milyen sok kisgyerekes család sétál esténként a tengerparton. Aztán az, hogy a játszóterek ugyanolyanok, mint nálunk, meg az, hogy a piacon különlegesen érlelt, szeletelt sonkát, prsutot áruló néni, amikor meghallja, hogy házi sajtot keresünk, otthagyja a standját, és körülfutja a piacot, aztán jobban sajnálja, mint mi, hogy már a konkurenciánál is elfogyott a domaci szir. Kétszázhét centis uralkodó Kotor, az öböl névadó városa 1979 óta része a világörökségnek, óvárosa valahogy otthonosabb, mint Budváé, érződik, hogy itt többen is élnek a falakon belül. A két várost alagút köti össze, így csak az látja egyszerre Tivatot és Kotort, aki fölmegy a harmincnégy hajtűkanyaros úton az 1600 méter magas LovNagy hal, kevés krumplival.