Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-31 / 126. szám

Szombat, 2003. május 31. SZIESZTA II. NEM SZABADNA MEGVÁRNI, MÍG LECSÚSZUNK A GÖDÖR ALJÁRA ÉS NEM VESZÜNK KEZÜNKBE KÖNYVEKET" Jókai Mórtól Danielle Steelig „Az a gyerek fog jól olvasni, akit nem némítanak el rendszeresen azzal, hogy hagyjál, nem látod, hogy zavarsz?" - állítja Nagy Attila olvasásszociológus. A neves szakemberrel arról beszélgettünk, a magyar emberek miért vesznek jóval kevesebb könyvet, újságot, folyóiratot a kezükbe, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Az a gyerek fog jól olvasni, akivel beszélgetnek, akinek otthon szabad kérdezni. Az olvasás szinonimája a beszédnek, a gondolkodásnak. fotó: szük ödön - A felmérések szerint Magyarországon 1970-ben az emberek naponta átlagosan ötven percet olvastak. Mára ez a szám húsz percre csökkent. Mi áll a változás mögött? - Soktényezős folyamat részesei vagyunk, amelynek az egyik jól látható eleme a munkahelyi elfoglaltságok növekedése. Az emberek^nyagi kényszerek hatására másod- és harmadállásokat vállalnak, s emellett a „főállást" is sokkal intenzívebben látják el, mint 1989-1990 előtt. A másik ok az értékrendi változás. Fiatalkoromban családi, munkahelyi környezetemben Fejes Endre Rozsdatemetőjéről, Sánta Ferenc Húsz órájáról, Konrád György Látogatójáról társalogni hallaüanul izgalmas dolog volt. Irodalomról beszélgettünk, miközben tudtuk, hogy ezek nem egyszerűen irodalmi művek, hanem saját bevallatlan történelmünk, sérelmeink, sebeink, konfliktusaink irodalmi köntösbe öltöztetett változatai. A rendszerváltoztatás az irodalom „titkos beszéd" funkcióját szüntette meg. - Azt állítja, hogy a hetvenes években mért napi ötvenpercnyi olvasás mögött jó adag politika volt? - így van. Az irodalom a közéleti témák színtere is volt. Amit nem lehetett elmondani a parlamentben, amit nem írhatott meg sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, azt szépirodalmi és filmes formában meg lehetett fogalmazni. És erre nagyon sokan kíváncsiak voltak. A televízió hatása -A televízió milyen szerepet játszik az olvasásra fordított idő csökkenésében? - Nagy szerepe van. Manapság egy átlagos magyar felnőtt napi három órán át ül a tévé előtt. Az ötvenéves férfiaknál ez a szám öt óra, a gyerekeknél három óra. Nem azt akarom állítani, hogy a tévé az ellenség, a főgonosz, hiszen jóra és rosszra is eszköz lehet. Matematikai módszerekkel kimutatható, hogy a legjobban azok a gyerekek értik az olvasott szöveget, akik naponta egy-másfél órát tévéznek. A semmit nem tévézők és a napi öt órát tévézők egyaránt nagyon rosszul tudnak olvasni és gyengébb az átlagos tanulmányi eredményük. - Az életkortól, az iskolázottságtól vagy az anyagi helyzettől függ inkább, hogy ki mennyit olvas? - A legerősebben befolyásoló tényező a kérdezettek és szüleik iskolai végzettsége. Azután a nem következik. A nők harminc éve negyven percet olvastak, jóval kevesebbet, mint a férfiak. Ez a szám azóta náluk is csökkent, de kevésbé, csak harminc perc körülire. A lakóhely típusa ugyancsak számít: a falvakban kevesebb olvasnivalót vesznek a kezükbe az emberek. A családi kultúra szintén hat. Andor Mihály szociológus végezte azt a vizsgálatot, amelynek során több száz frissen érettségizett fiatalt kérdezett meg arról, jelentkezett-e tovább tanulni vagy sem, felvették-e vagy sem, s ha igen, főiskolára vagy egyetemre. Mindegyik kérdés mögött ott szerepelt: hány darab könyved van otthon? Félelmetes erejű összefüggésre derült fény. Több száz kötettel több könyvük volt azoknak, akik beadták jelentkezési lapjukat, mint akik nem. Jóval több könyvük volt azoknak, akiket felvettek, mint akiket nem. Néhány kötettel ugyan, de többjük volt azoknak, akiket egyetemre vettek fel, mint akiket főiskolára. A családi kultúra része a beszédmód is. Az a gyerek fog jól olvasni, akivel beszélgetnek, akinek otthon szabad kérdezni, akit nem némítanak el rendszeresen azzal, hogy „hagyjál, nem látod, hogy zavarsz?". Tudniillik az olvasás szinonimája a beszédnek, a gondolkodásnak. - Az olvasás visszaszorulása mindenféle olvasnivalóra egyformán hatott? - Az olvasásra fordított idő csökkenése csak egy átlagos szám, amelyben a rádió- és televízióújságtól Dosztojevszkijig minden benne van. A bontott adatok azt mutatják, hogy a folyóiratok a legnagyobb vesztesek. -A könyvolvasási szokásoknál is észrevehető az értékrendváltozás? - Két tendencia érvényesül egyszerre. A szépirodalom fokozatosan szorul vissza, a szak- és ismeretközlő irodalom aránya pedig emelkedik. Angolszász modell - A közép- és felsőoktatás ma sokkal több diák számára elérhető, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Ennek lehet pozitív hatása az olvasáskultúrára? - Az érettségi korábban vízválasztó volt: az érettségizett fiatalok nagyobb része olvasóvá, a nem érettségizettek nagyobb része nem olvasóvá vált. A legutóbbi vizsgálatok ezt a nagyon erős összefüggést már nem igazolják vissza, holott az iskolázottság mértéke az utóbbi tíz évben kétségtelenül pozitív irányba változott, egy-egy korosztály mind naEH OLVASTUK 2000-BEN A 2000-es könyvtoplista Gereben Ferenc vizsgálatai alapján így alakult: Danielle Steel, Robin Cook, Lőrincz L. László, Jókai, Moldova György, Smith, Vavyan Fable. gyobb hányada érettségizik és tanul tovább. A középfokú és a felsőfokú oktatás eltömegesedése minőségromlással járt. - Azok a folyamatok zajlanak Magyarországon, amelyek Nyugaton már réges-rég végbementek. Ebből az is következhetne, hogy miután tudjuk, mi vár ránk, talán lehetne ellene tenni valamit. Milyen módszerekkel lassítható vagy állítható meg a nem olvasás térhódítása? - Ez a legfontosabb kérdés. Nem szabadna megvárni, hogy olyan mélyre csússzunk a gödörbe, mint Belgium, Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok. Más országokban több programmal is próbálkoznak. Angliában a csecsemőt nyolc hónapos korában a védőnő mellett meglátogatja a gyermekkönyvtáros is. Prospektusokat visz, elbeszélget az édesanyával arról, milyen hallatlanul fontos a gyerekkel beszélgetni - akkor is, és nemcsak ötévesen. Ha a kisgyerek kétéves lesz, a könyvtáros megint felkeresi a családot, de már konkrét meghívókat ad át könyvtári programokra. Huszonöt amerikai államban a kormányzat támogatásával a születést követő minden hónapban vesznek egy könyvet a gyerekeknek. Mire ötévesek lesznek, hatvan saját könyvük van, az anyáknak pedig elmagyarázzák, hogy például a meseolvasás és az olvasottakról való beszélgetés milyen hasznos. Több helyütt megvalósítják az „olvasás az egész tanterven keresztül" elnevezésű módszert. A diákok olvastatása nemcsak az anyanyelvi tanár feladata, hanem mindenkié, még a fizika-, a biológia- és a testnevelő tanáré is. A szöveges matematikai feladatokat is rosszabbul oldják meg a gyengén olvasók! Szövegértés a mindennapokban - Egyszerűnek tűnik a kérdés, de mégis: azon túl, hogy müveit nemzetnek mondhatjuk magunkat, miért fontos, hogy a társadalom többsége sokat és jól olvasson? - A számítógép ma már sok mindenre jó, de aki értelmesen akarja használni, az ikonoktól előbb-utóbb a szövegekhez jut el. A rendezett tudás tényekből, összefüggésekből, mondatokból, bekezdésekből, fejezetekből áll, amit meg kell érteni. Akinek nincs meg az a készsége, hogy egy szöveget megértsen, kijegyzeteljen, a lényeget saját ismereteihez idomítva értelmezze, kérdőjeleket tudjon tenni, annak nyilvánvalóan gyengébb a versenyképessége, s nemcsak a munkaerőpiacon, a pályázati szövegek megértésében, az űrlapok helyes kitöltésében, hanem saját lelki békéjének megteremtésében, a társadalmi kapcsolatokban és a párválasztásban is. HANCZ GÁBOR EZT OLVASTUK 1964-BEN Egy felmérésben 1964-ben azt kérdezték az emberektől, mit olvastak legutoljára, s akkor ez a rangsor jött ki: Jókai, Gárdonyi, Móricz, Mikszáth, Victor Hugó, Verne, Cronin, Móra, Mark Twain, Tolsztoj. PODMANICZKY SZILÁRD Anyák napalmja Egy kisfiú útnak indul, hogy a városban lemezt vásároljon, de maga sem gondolná, míg célját eléri, micsoda kalandok várják... Mi az az Umberto Eco, egy visszhang, kérdeztem a koszos férfit. Megállta szájában a falat, aztán lassan, mintha robot bújt volna belé, kinyújtotta a karját, egy ajtóra mutatott: - Menj és nézd meg! mondta szájbarágósán. A fénytömbökkel tűzdelt gépteremben három ajtó állt egymás mellett, s abból a szögből még csak sejteni se lehetett, melyikre mutatott. Kiválasztottam a középsőt, beléptem. Hosszú csőfolyosó vezetett rajta túl, fényes fémfalán két oldalt két torz tükörképem jött velem, láncba fejlődtünk. A folyosóról alig észrevehetően parabola ajtók nyíltak a falban, az ajtó és a fal közötti rés csak szabályos karcolata miatt tűnt föl. Se zár, se kilincs, nem is tudom, miért gondoltam ajtóra. Talán néha minden ok nélkül is ajtóra gondolok, gyerekes lelkivilágom folyton a szabadba kívánkozik, s szeretem látni, ahogy porzik az út megettem. Az egyik ajtó mögött hangot hallottam, mintha azt mondta volna: g 12. Aztán egy távolabbi ajtó mögül válasz jött: m 68. És én még mindig a lemeznél voltam leakadva, azt gondoltam, ezek az új bakelit fordulatszámok. Erős légáram csapott meg, ritmikusan suhogó hangon elindult egy ventillátor. A szél Irányába kanyarodtam a folyosón, egy, a gépháznál kicsit nagyobb, üres terembe értem, falai itt is fémesen csillogtak. A szél föltúrta hajamat, néhány túlterhelt hajszál le is szakadt a fejemről. A ventillátor úgy tíz méter magasan a plafon tetején pörgött, s a plafonba vésett körkörös jelek egy iránytű szabályos rajzolatát adták. Észak és Dél, Kelet, meg a Nyugat, köztük ÉNy, vagy ÉK-K. Mindjárt eszembe jutott, amit az iskolában énekeltünk: Előttem van vérszag, hátam mögött vér, jobbra a pap nyugszik, balra pedig én. Az erős légáram süvítve rohant a szájüregembe, de azért elénekeltem a visszhangkongó acélteremben, ám mintha a hang nem kifelé, hanem egyenesen vissza a tüdőmbe tartana, s a hörgőcskék külön belső akusztikát rendeztek nekem. A ventillátor búgó hangja egyre mélyebb lett, majd ütemes kattogásba lassult, végül dél-délnyugati irányban megállt. A folyosó üres kabinjaiból hangfoszlányok szaladtak elő: kettő féle hangfoszlány: „nyertem", „vesztettem". Fölnéztem újra a ventillátor-iránytűre, a magam módján érteni véltem az iránytű-rulett elrendezését, illetve a fogadókabinok teljesen zárt világát. Hogy is mondta a koszos férfi? Szicília partjai előtt megállunk és szétlőjük áz olasz maffiát? Hm. Ez a hajóruletthez képest rokonlelkek háborújának néz ki. De hát nagyon fiatal voltam még, nem érthettem mindent. Tőlem néhány lépésre, éppen a hátam mögött hosszú, fekete létra indult a terem teteje felé, fönt csavarás fogantyú, mintha körajtóhoz vezetne. Ahogy néhány lépést megtettem a létrán, eszembe jutott az a délután, amikor a régi zománcos, egyliteres tejhordó edény helyett új, ugyanilyen fémlemezből hajtott tejhordót nyertünk a tejvásáron. A tálcán úgy pár száz pohár tej, a poharak mögött szétdohányzott kezű férfi, magyarázta: igaz, dupla áron van a tej, de ugyanolyan egészséges, mintha olcsóbb lenne, és ami még nem volt, minden pohár belső alján, ha megisszuk a tejet, számot találunk, nála megvan egy lista, és megmondja, hogy nyertünk vagy nem, a főnyeremény az acél tejhordó. A nagybátyám befizetett három pohár tejre, hogy még egészségesebb legyek, és közben hátha nyerünk. Az első pohár után megfordult a gyomrom, szemvillanás alatt megtaláltam a vásári forgatag szélén fölállított árnyékszéket. A harmadik pohárral is megittam, de nem nyertünk semmit. Akkor a nagybátyám úgy csinált, mintha kezet akarna fogni az árussal, az jött is felé, hogy fogadja a gratulációt az elmés játékért, amikor kikapta a kezéből a számsort tartalmazó kartonlapot. Egyetlen számhoz se írt tejeskannát. Tudta az árus, a játéknak vége, akkor ezt még így mondtuk; a nagybátyám szúrós szemekkel hallgatott, az árus meg csakhamar átnyújtotta a tejeskannát. Ilyen kannát még soha nem láttam, megnéztem kívülről, a kezelt lemez vékony bordázatén zizegve súrlódott az ujjlenyomatom. De amire a leginkább kíváncsi voltam, az a belseje, milyen ez belül? Ám ahogy fölé hajoltam, rögtön sötét lett a kannában, nem láttam semmit. Két, brikettből bányászott robbantózsinórral összekötöttem egy laposelemet meg egy izzót, és leengedtem a kanna fenekére, aztán a homlokcsontnál rápréseltem a fejem. És percekig néztem ezt az óriássá növő teret, ami épp ilyen volt, mint a létra fokáról visszanézett acélterem. Egyre magasabbra értem, de ezúttal nem fogott el szédülés, mintha a térérzék megvált volna tőlem. Még egyszer: mintha a teret zártságában is végtelennek látó szemem elveszítené az örökös zuhanásra hangolt félelemérzetemet. Fönt egyre melegebb lett, s mikor a körfedél gumifogantyújához értem, ez jutott eszembe: „lágy disznóba nyúltál, fiam". S hogy a fogantyút volt gusztusom mégis eltekerni, köszönhetem annak, hogy szőrt nem éreztem. A lágy és szőrös fogantyúk érinthetetlenek. Lábammal toltam magam följebb, a tetőt így hajtottam ki: a kék égbolt fölöttem. Láttam már valaha ilyen szépet? Lélegeztem. Még a könnyem is kicsordult. De ahogy kidugtam a fejem a nyíláson, agytömörítő dudakürt csapott rám, és akkora pofont kaptam, hogy majd' leszállt a fejem.