Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-17 / 114. szám

SZOMBAT, 2003. MÁJUS 17. • GAZDASÁG* 9 Pánikpiac Emlékeznek még a reklámbeli Kovács úrra, aki jó pár éve megvette élete első autóját ? Nos, Kovács úr azóta unokákkal is büszkélkedhet, sőt értékes ingatlanokkal gyarapította a családi vagyont. Középmagas, középkorú és közepes egzisztenciájú, így hitelképes állampolgárként a múlt héten megvette élete harmadik lakását, immár az utódoknak. Kovács úr azonban cseppet sem boldog: hagyján, hogy élete hátralévő részét „adós" minőségben tölti, ráadásul mostanában még rosszul is alszik. Álmaiban a lakástámogatási rendszer módosításról szóló hírek és álhírek sárkányaival viaskodik, s reggelre rendre alulmarad: bizonytalan lesz, kicsi és kiszolgáltatott. Még félálomban is élénken látja azt a 12 évvel ezelőtti esetet és következményeit, amikor első lakásának kamatait, támogatatását drasztikusan és visszamenőlegesen megváltoztatták. Drága, naivan optimista felesége hiába nyugtatgatja, hogy ebben az országban senkinek nem érdeke a rossz hangulat keltése, fiai hiába vigasztalják, hogy a lakáshitelek hatásra kialakult árrobbanás okán egy esztendő alatt négyzetméterenként 30-60 ezer forinttal drágult otthona, csak kiveri a veríték. Kovács úr jól tudja, muszáj megnyirbálni a kedvezményeket, egyetért azzal is, hogy a büdzsé ne támogasson befektetőket, s világos, hogy a havonta 60 milhárd forintnyi folyósított lakáshitelt nem bírja támogatni az állam, mégis fél, ha a kedvezmények nem világos hogyan zajló szűkítése mellett arról is hall: visszamenőlegesen, a régj szerződésekhez is hozzányúl a rendelet. Kovács úr rossz álmainak, a piacon kialakult pánikhangulatnak és annak, hogy az elhúzódó döntésből ellenzéki politikai tőke kovácsolódódjék, mielőbbi, határozott kormánydöntés vethetne véget. A módosítás várható volt, ám a kormány kivárása, rossznyelvek szerint az uniós népszavazás megvárása és az informálás hiánya pánikot teremtett a piacon. A kormánytól most elvárható, hogy ha változtat is a lakástámogatás rendszerén, a régi szerződések tekintetében tartsa tiszteletben a demokráciáktól elvárható jogfolytonosságot, annak ellenére, hogy a Fidesz finoman szólva nagyvonalúan, tényszerűen fogalmazva gazdaságilag felelőtlenül, hosszú távú költségvetési elkötelezettséggel rakta le a magyar otthonteremtés alapjait. Kovács úrnak mindegy a költségvetés, mindegy az államháztartási hiány, már az is mindegy, hogy változik-e a rendszer, a lényeg az, hogy végre pontos információkat kapjon élete legnagyobb adósságának sorsáról. KATKÓ KRISZTINA Autópályát, több kedvezményt szeretnének a vállalkozások Munkahelyek, mentességek Sikeres biztosítók Az első negyedévében 15,14 százalékkal nőtt a magyarországi biztosítási piac: a díjbevételek a 2002 első negyedévi 125,9-ről 145 milliárd forintra emelkedtek - derül ki a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) adataiból. A biztosítási szerződések száma is emelkedett a tavaly március végi 11,9 millióról az idei március végi 12,58 millióra. Az életbiztosítási díjak a 2002 első negyedévi 49,8 milliárdról 52,5 milliárdra, míg a nem életbiztosítási díjbevételek 76,1-ről 91,5 milliárd forintra növekedtek. Egyre több kedvezményt élveznek Szegeden a munkahelyeket teremtő nagy cégek, valamint az ipari parkokba települő vállalkozások, ám még ezeket is keveslik. Szegeden több címen kapnak adófizetési mentességet a vállalkozások, mint Nyugat-Magyarország más városaiban, ahol szinte ismeretlen fogalom a munkahelyteremtő támogatás. Az önkormányzat - éppen azért, mert kevesebb beruházásra került sor, mint az osztrák határ mentén - mindig „vállalkozásbarátabb" próbált lenni. így például a városban legalább 10-50 munkahelyet teremtő, termék-előállító kis-, avagy középvállalkozás már eddig is 3 évig 20 százalékos helyi iparűzési adókedvezményben részesül. Ezt a kedvezménycsomagot idén közgyűlési rendeletmódosítással tovább bővítették: az a cég, amelyik 200-300-400 új munkahelyet teremt, a 2003. évihez képest elért nettó árbevétel-növekmény után egy adóévre 50-75-100 százalékos adókedvezményt élvezhet. Az a nagyvállalkozás, amelyik 50 százalékos nettó értéket meghaladó termék-előállító beruházást létesít Szegeden, szintén 3 évig élhet a 20 százalékos adókedvezmény előnyeivel. Ha pedig az illető vállalkozás a bevallási időszakhoz képest nettó árbevételét 30 százalékos mértékben, de legalább 1 milliárd forinttal növeli és azt 5 éven át legalább szinten tartja, akkor az öt esztendő során a helyi iparűzési adója felét megtarthatja. Szegeden további kedvezményekhez juthatnak azok a cégek, amelyek az ipari parkokba települnek. Ezek a vállalkozások a beruházási adókedvezményen felül újabb 20 százalékos adókedvezményben részesülnek az ipari park területén elért nettó A volt konzervgyár területén is ipari park működik, sok kedvezménnyel. Fotó: Karnok Csaba árbevételük után az adóköteles tevékenység megkezdésének évében és az azt követő 4 esztendőben. Nem fizetnek iparűzési adót azon vállalkozások, amelyek korábban székhellyel, telephellyel nem rendelkeztek Szegeden, s az ipart valamelyik ipari parkban „űzik". A városban működő vállalkozások mintegy 14 millió forintot takarítottak meg tavaly az úgynevezett iparipark-kedvezmény címén. Úgy is fogalmazhatnánk: ennyi iparűzési adóról mondott le az önkormányzat. Jelenleg országszerte arra készülnek számítások, ha 2007. december végén az uniós normák miatt megszűnnek az adókedvezmények, menynyivel több pénz marad a városok kasszájában. Szegeden 2002-ben 175 millió 233 ezer forint adóbevételről mondott le a város vezetése annak érdekében, hogy kedvezzen a vállalkozásoknak. Am még ezeket a lehetőségeket is keveslik a befektetők. Mészáros Attila, az Első Szegedi Ipari Park Kft. vezetője elmondta, több külföldi cég érdeklődött, keresett területet magának. Országokat, régiókat jártak végig, s az összehasonlításban Szeged mindig alulmaradt. Hiányolják az autópályát, több kedvezményt szeretnének, egy japán befektetőt például állami szubvenciót várt. A város és a KESZ Kft. közös ipari parkjában mindössze három vállalkozás lakik. A legtöbben a Kálvária és a Délép Ipari Parkban tevékenykednek, 65-en, illettje 52-en, a Heavytexbe 12, a Szekóba 18 cég települt, vagy települ a közeljövőben. FEKETE KLÁRA Az egyetlen folyami hajójavító a Tiszayacht Kft. Ügyes üzletpolitikával túlélte a magyar hajógyártás válságát a tápéi hajójavító, ahol jégtörőktől a burgonyát osztályozó gépsorig számtalan acélszerkezet javítását és elkészítését vállalják honi és külföldi megrendelőknek. Valaha sárdereglyéket ácsoltak a tápéi mesterek, napjainkban pedig már Adriára készülő jachtok fémtestét is hegesztik a munkások a tápéi hajójavítóban. Aki azt hiszi, hogy minden gondtól mentes fejlődés végeredménye a horvátországi megrendelés, nagyon téved. A XIX. században fahajók, fakompok készítésére szakosodott vállalkozás a II. világháború előtt már átállt a fémszerkezetek gyártásra, a nagy világégés idején a hadsereg hajóit is reparálták. Később a Mahart tápéi üzemeként nem volt nehéz munkához jutniuk, így aztán olyan éveket is átélt a hajójavító, amikor 300-nál is többen vehették itt fel a fizetésüket. Ám a rendszerváltást követően a honi hajógyártás válságba került, megrendelés hiányában sorra zártak be az üzemek, s bizony sokan azt jósolták, a tápéiak is elköszönhetnek híres-neves gyáruktól. A csőd végül elkerülte a céget, előbb Mahart Tiszaschiff, majd Mahart Tiszayacht néven több mint 50 munkást foglalkoztat a cég. - Nem volt könnyű átvészelni a válságos időszakot, de mivel olyan vasmunkákat is elvállaltunk, amiknek az égvilágon semmi köze nem volt a hajógyártáshoz, mindig találtunk olyat, aki munkát bízott ránk - mesélt a közelmúlt problémás éveiről Popovits József, a Tiszayacht ügyvezető igazgatója. - Arra is nagy gondot fordítottunk, hogy megisMegrendelés hiánya miatt még soha nem kellett leállnia a Tiszayacht Kft.-nek Fotó: Miskolczi Róbert merjék nevünket az egész országban, így ma már hazánk legkülönbözőbb pontjairól küldik hozzánk a hajókat javításra. Hozzáteszem: máshol nem is vállalnák az efféle műtéteket, mert szép lassan minden folyami hajójavító bezárta a kapuit, így egyedül mi maradtunk a piacon - mondta el a direktor. Pár perccel később már a Tisza partján szemlélhettem, milyen vízen járó szerkezeteket javítanak a tápéiak. Láthattam három jégtörőt (ezeket Tokajból küldték felújításra) és „nagy zajt" csaptak a kalapácsosok egy üzemanyagtöltő hajó, egy tanyahajó és egy vízibusz javítása közben is. S ne feledkezzünk meg a Mathias Rexről sem - ez a jármű a Tisza északi szakaszán szállítja az utasokat. - Ennyi hajó régen állt már a dokkjainkban és sajnos azt se tudom megmondani biztosan, mikor lesz ennyi feladatunk legközelebb. Ugyanis a mi piacunk nagyon nehezen tervezhető. Megrendelőink gyakorta váratlanul szoktak bejelentkezni. Ezért aztán gondolunk a hajómentes időszakokra is. Gyártunk például építőiparban használatos acélszerkezeteket is, legyen szó betongyártáshoz szükséges zsalukról, vagy akár fém ajtókról, ablakokról. Most két darab 25 méteres pontont kell összeraknunk a Dunára, de akkor se jöttünk zavarba, amikor a németek egy burgonyaosztályozó gépsort rendeltek meg tőlünk - mutatta be a tápéi hajójavító napi életét Popovits József. BÁTYI ZOLTÁN Huszonkét éve nem volt ilyen alacsony Mélyponton az infláció AZ INFLÁCIÓ ALAKULASA MAGYARORSZAGON 1981-2003 KÖZÖTT A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentése rekordot közöl: a hazai infláció mértéke áprilisban a lélektani, 4 százalékpontos határ alá esve, 3,9 százalékra zuhant. Magyarországon utoljára a nyolcvanas évek elején volt ennyire „sűrű" a forint. Áprilisban az egyhavi átlagos áremelkedés 0,1 százalékos volt, éves alapon pedig mindössze 3,9 százalékkal növekedtek a fogyasztói árak - áll a közleményben. A friss adatok sokkal jobbak a tavaszra prognosztizált 4,1-4,2 százalékos értéknél, ami javarészt az inflációt meghatározó élelmiszerárak és az üzemanyag árának csökkenésével magyarázható. Míg az élelmiszereknél sokakat meglepetésként ért a fél százalékos áresés, s benne a sertéshús olcsóbbá válása, addig az üzemanyagoknál az olajárak alakulása miatt számítani lehetett a csaknem hatszázalékos zuhanásra. Kedvező, hogy a korábbi forinterősödésnek még mindig érezhető a hatása: a jellemzően importcikkeket tartalmazó tartós fogyasztási cikkek kategóriája ugyanis 0,4 százalékkal lett olcsóbb. E három kategórián kívül minden más drágult kissé: a szeszes italokért és a dohányárukért 0,7 százalékkal, a ruházati cikkekért 3,6 százalékkal, a szolgáltatásokért 0,8 százalékkal kellett többet fizetnünk. Az infláció jelenlegi mérséklődése, mondhatni, nem rajtunk múlott, a gazdaság nyelvén szólva egyszeri és külső hatásoknak volt köszönhető. Az inflációs időutazás tanúsága szerint - mint azt a diagram is mutatja - volt néhány kifejezetten nehéz esztendeje az országnak: a nyolcvanas évek végének megugró pénzromlási mutatók a kilencvenes esztendők elejére már harminc százalék körüli értékre rúgtak, amit a lakosság már nemcsak papíron érzékelt. A sokat vitatott, népszerűtlen, de szükséges Bokros-csomag hatására 1996-ra visszaesett a fogyasztás, s ennek, valamint többek között a jegybank kiegyensúlyozott inflációs politikájának köszönhetően lefelé tartó tendenciával várta az ezredfordulót. Hogy infláció terén mit hozhat a jövő? A Magyar Nemzeti Bank becslései szerint 2003 végére 4,6 százalékos pénzromlással kell számolni, bár a jegybank szerint elképzelhető ennél alacsonyabb érték is. A gazdasági elemzők a jelenlegi kedvező adatok ellenére sem bíznak abban, hogy a ráta december végére a kitűzött 4,5-4,6 százalék alá esik majd. Véleményük szerint már a nyári hónapokban „visszapattan" a ráta, az aszálynak köszönhetően drágulnak majd az agrár-, később az élelmiszerárak, s ősztől a hatósági energiaárak emelkedés nyomhatja felfelé az inflációt. O. K. K.