Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-02 / 101. szám

PENTEK, 2003. MÁJUS 2. •AKTUALIS* 3 Alig van esélye a szegedi alapítványnak a pénz visszaszerzésére 45 millió után futhatnak Folytatás az 1. oldalról Visszatérve a bevezetőben említettekre, a szerződés szerint a kht.-t elszámolási kötele­zettség terheli. A cég képviselője, az elszámo­lásért felelős farolics Béla 2002. április 25-én ugyan átadott egy beszámolót, de abból még az sem derült ki, hogy a négy jugoszláviai iro­da egyáltalán elkészült-e. Öt hónappal később Jarolics ismét átnyúj­tott egy elszámolást, amiről a könyvvizsgáló megállapította, az adatok többsége nincs bi­zonylattal alátámasztva. Az kiderült, hogy a pénz egy részét Németországba utalták. A hi­ánylistát Jarolics Béla 2002. október 4-én az­zal vette át, hogy azokat legkésőbb egy héten belül pótolja. Az elszámolás alapján egyébként a négy iroda kialakítása nem állapítható meg, az Esély a Stabilitásra Közalapítvány szerint nincsenek is irodák. Az elszámolásokból az derül ki, hogy a kht. másra használta a 45 millió forintot. Mécs László, a közalapítvány kuratóriu­mának elnöke a történtek ellenére reméli, hogy a pénzt az alapítvány visszakapja, bár azt elismerte, erre nem sok esélyt lát. Az elnök emlékeztetett, hogy a megállapo­dás 6. pontja szerint a támogatást vissza kell fizetni, ha nem teljesül a szerződés 1., illetve 4. pontja, azaz ha nem arra hasz­nálják fel a pénzt, amire a kuratórium megítélte. A kht.-t azonban hiába szólították fel, a pénzzel nem számol(t) el. Az Esély a Stabili­tásra Közalapítvány ezért bírósághoz fordult, kérte a Csongrád Megyei Bíróságot, hogy kö­telezze a kht.-t a 45 millió forint támogatás visszafizetésére. Csak a harmadik tárgyaláson jelent meg a teljes jogkörrel felruházott Jarolics Béla, aki bejelentette, a kht. ellen felszámolási eljá­rás indult és közölte, hogy a felszámoló uta­sításának eleget téve, a bíróság előtt semmi­féle nyilatkozatot nem tehet. (A felszámolá­si kérelmet a 45 millió forint átvétele után egy évvel, 2002. március 11-én nyújtották be, a felszámolás kezdő napja: 2002. június 22. A dátumokból kiderül, hogy a kht. veze­tői egy éve hallgatnak a felszámolási eljárás­ról, de úgy tettek, mintha semmi sem tör­tént volna.) Az Esély a Stabilitásra Közalapítvány arra következtet, hogy a kht. a 45 millió forintot teljesen más, általuk nem ismert célokra használta fel, ezért nem tud elszámolni. A közalapítvány vezetői még azt sem zárják ki, azért sodorták felszámolási eljárásba a céget, hogy a támogatást ne tudják visszakövetelni. Információink szerint a Regionális Kö­zép-európai Környezeti Technológiai Köz­pont Kht. a fentiekhez hasonló célokkal iro­dákat akar nyitni a Tisza vízgyűjtő területén lévő Romániában és Ukrajnában is és azt szeretné elérni, hogy a régió központja Szege­den legyen. farolics Béla a fentiekkel kapcsolatban megjegyezte, nem a nyilvánosság előtt akarja a programot megvédeni, a vizsgálat befejezé­séig nem kíván részletekről beszélni. Annyit azonban elmondott, hogy szerinte a szerző­désben vállalt kötelezettségeiket teljesítet­ték, amit majd alátámaszt a térségben a jugo­szláviai irodákkal együtt a közeljövőben megnyíló 45 iroda átadása. Az államfő dandártábornokká nevezte ki a szegedi fegyház és börtön új parancsnokát Ismét Csapó áll a Csillag élén Bökönyi István vezérőrnagy (balról) gratulál Csapó Józsefnek. Fotó: Schmidt Andrea Csapó Józsefet nevezték ki a Szegedi Fegyház és Börtön pa­rancsnokává. A tábornok öt évig már állt a Csillag börtön élén. Parancskihirdetéssel kezdődött április 30-án délután a Szegedi Fegyház és Börtön állománygyű­lése, amelyen részt vett Botka László, Szeged polgármestere is. Bökönyi István vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka bejelentette: Bá­tándy Péter igazságügy-minisz­ter május elsejei hatállyal Csapó Józsefet kinevezte a Csillag bör­tön parancsnokává, Mádl Ferenc köztársasági elnök pedig előlép­tette dandártábornokká. A magyar bévé ismert szemé­lyisége Csapó tábornok - mond­ta beszédében Bökönyi István -, hiszen már 1971 óta a testület tagja. Dolgozott gazdasági veze­tőként a pálhalmai börtöngazda­ságban, később a kecskeméti bör­tön igazgatója volt, majd 1995-ben kinevezték a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoká­vá. - 2000-ben Csapó ezredes a börtön gyárának, az Alföldi Bú­torgyártó Kft.-nek az élére került, ahol egy prosperáló gazdálkodó központot teremtett. Most vi­szont ismét bévés tapasztalataira számít a büntetés-végrehajtás, az uniós csatlakozás előtt szám­talan megoldandó feladat vár a börtönökre, így a Szegedi Fegy­ház és Börtönre is - mondta Bö­könyi István. A vezérőrnagy megköszönte Stein Zoltán őrnagy, megbízott parancsnok és Orbán Csaba fő­hadnagy, megbízott parancsnok­helyettes munkáját. Bökönyi kitért arra, hogy az uniós előírások szerint a koráb­binál is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fogva tartottak képzé­sére, munkáltatásra, a börtönfa­lak között élők jobb életkörül­ményeinek megteremtésére. Ennek jegyében zajlik hazánk­ban a börtönrekonstrukciós program, s a kormányzat új bör­tönök építésével kívánja csök­kenteni a magyar fegyintézetek zsúfoltságát. Csapó dandártábornok - aki az elkövetkező hónapokban, utódja kinevezéséig ellátja a bútorgyár­tó kft. és az azzal közös irányítás alá kerülő nagyfai börtöngazda­ság igazgatói tisztét is - terveiről szólva hangsúlyozta, kollégái se­gítségével szeretné elérni, a Csil­lagból egyetlen olyan fogva tar­tott se szabaduljon, aki rabsága alatt nem kapott meg mindent azért, hogy sikeresen beillesz­kedhessen ismét a társadalom­ba. BÁTYI ZOLTÁN Szigorúan ellenőrzött révészek A vízirendészet, a révhajósok szövetsége és a közlekedésfel­ügyelet együtt ellenőrizte a ti­szai kompátkelőhelyeket. A Tisza-tótól délre tíz kompátke­lő működését vizsgálta az elmúlt három napban a hatóságok és a révészek szövetsége. A szolnoki központú Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, a szakható­ság szerepét január óta betöltő Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet és a szakmai szerve­zetként működő Révhajósok Or­szágos Szövetsége a tavalyi vizs­gálat alatt föltárt hiányosságok pótlását ellenőrizte. Busi László rendőr alezredes kiemelte, hogy nem a büntetés, hanem a segítő szándékú figyel­meztetés céljával járták végig az átkelőket. Jó hír, hogy mindenütt végrehajtották a tavaly előírt vál­toztatásokat. - A közlekedésbiz­tonságra veszélyes helyzettel se­hol sem találkoztunk - erősítette meg Mázán lános. a közlekedés­felügyelet hajózási felügyelője. Inkább az átkelés szabályairól tá­jékoztató táblák, a biztonsági be­rendezések (sorompók) állapota, valamint a menet közben érvé­nyes szabályok betartása ügyé­ben tettek észrevételeket. Mészáros Tibor, a révhajós szövetség alelnöke szerint a hatóságok és az érdekvédelmi szervezet összefogása közös ér­dek, hiszen az együttes munka a biztonságos kompközlekedés fönntartását szolgálja. Fontos lenne a korábban leállított át­kelők újraindítása is. Trianon előtt száznál több kompjárat közlekedett. A révészek katonás rendben végzik munkájukat, de az utasok­kal alkalmanként meggyűlik a ba­juk. A gyalogosok, kerékpárosok még fegyelmezettek, de az autó­sok gyakran fittyet hánynak a sza­bályokra. Idő előtt, engedély nél­kül, és a kelleténél sokkal gyor­sabban hajtanak föl a kompra, nem szállnak ki, sőt: járatják a motort, a túlparton pedig ugyan­csak türelmetlenül viselkednek. A baleseteket azonban mégsem az autósok, hanem a náluk is rendetlenebb kishajóvezetők okozzák, akik nem várják meg a komp átkelését, s nekihajtanak az úszómű testének vagy a két part között átvezető drótkötél­nek. Csongrád megyében 2001-ben négy hasonló vízi bal­eset is történt. Háromszor a kötél sodorta el a hajósokat, egyszer pedig ittasan kormányozta mo­torcsónakját a kompnak valaki. NY. P. A tápéi kompnál mindent rendben találtak. Fotó: Schmidt Andrea Vattacukros politika BÁTYI ZOLTÁN Csak semmi politikát! Ezt az óhajt ugyan törvénybe nem foglalta senki, még csak helyi rendeleteket sem hoztak városok és falvak önkormányzatai a kilencvenes évek elején. Ám május elsejéhez közeledve nem volt olyan majálisba induló, aki ne fogalmazta volna meg magában - ej, de jó is lenne, ha soha többé nem kelle­ne jelszavakat hallgatnunk a munka ünnepén, nem tiltakoz­nánk, harsány csatakiáltásokat hallgatva a fákra szerelt hangszó­rókból, de még politikusok arcképével díszített táblákat sem nyo­mának a kezünkbe. S lön - vágyunk teljesült. A munka ünnepe ­eltekintve a választások éveitől - jószerével teljesen nélkülözi a pohtikát. A pártok illedelmesen színes sátorokba bújtak, s nem parancsolnak, sokkal inkább csalogatnak az ünnepre. És ez nagyon jó. Ami viszont már joggal borzolja sokak idegeit ­mintha azt is elfelejtettük volna, hogy ez az ünnep mégiscsak hordoz politikai üzenetet. A munkát, s az értéket teremtő mun­kást (na, jó, ma már korszerűbb a munkavállaló kifejezést hasz­nálni) ünnepelnénk. Csak miközben a nagy vidámkodásban lufit és vattacukrot tart kezében, s a kolbászos sátor felé csalogatja a jó illat, ama bizonyos munkás nem felejti el, hogy ebben az ország­ban naponta kell leküzdenie lelkében azt az érzést, amit létbi­zonytalanságnak nevezünk. Kényszervállalkozások ezreiben esély sincs arra, hogy megvédje érdekeit. S bizony számolatlanul akad olyan munkahely is, ahol már annak is örülnie kell. ha egy évben kétszer pontosan utalják számlájára a havi bért, s a kegyes főnök emellé még zsebbe is csúsztat néhány ezrest. Miközben május elsejénkből valóban kigyomláltuk a jelszava­kat, hétköznapjainkban annál gyakrabban találkozunk velük. Egymást váltó kormányok ismételgették például, hogy az árak után ideje lenne fizetéseinkben is felzárkózni Nyugat-Európához. Ki merné tagadni, valóban több lapul 2003-ban a borítékban, mint tíz esztendeje. Ám az Európai Unió kapujához érve még mindig ott tartunk, hogy a magyar minimálbér 200 euró, a szom­szédos Ausztriában - pontos számokkal dolgozó statisztikusok szerint - hétszer magasabb az életszínvonal, mint nálunk, a feke­tegazdaság pedig jobb esetben is csak szürkülni látszik mifelénk. Látványos gazdagodás jeleként emlegetjük a villanegyedekben épülő új palotákat. De vajon összeszámolta-e valaki, hányan él­nek e kamerákkal is óvott minierődítményekben, s hány panel­ban lakó fejében fordulhat meg a gondolat: munkája eredménye­ként, élve a kedvező kamatozású hitelekkel is, belevághat-e a la­káscserébe. A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti sza­kadék hatalmasra nőtt, s ha nem is május elsején (mert hogy semmi pohtikát, ugyebár), de dolgos hétköznapon azért szóba ke­rülhetne, mit tesz, mit tehet egyáltalán az éppen aktuális hata­lom azért, hogy ez a különbség ne nöjön tovább7 És ez csupán egy kérdés a sok közül. A válaszra várók tegnap még lángost majszoltak a ligetekben, ma négynapos, hosszú ün­nepüknek örülnek. Ám hétfőn, a fizetésükről érkező banki értesí­tést morzsolgatva alighanem az is eszükbe jut: és ez mire lesz elég egy év múlva, abban a hón áhított unióban. Akár sztrájkolnak is A megyei orvoskamarák, köztük a Csongrád megyei is, rendkívüli küldöttközgyűlés összehívását szorgalmazza a kórháztörvény je­lenlegi formjában történő elfogadásának megakadályozása érde­kében. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetőségének tagjai járják az orszá­got, hogy minél több orvost tájékoztassanak arról, milyen következ­ményei, veszélyei lehetnek a kamara által nem támogatott jogsza­bályjavaslatoknak, nevezetesen a kórháztörvénynek és az orvosok jogállásáról szóló törvény későbbi időpontban történő elfogadásának. A MOK főfitkára, Gyenes Géza Szegeden tartott fórumán elmond­ta, hogy az elfogadás előtt álló kórháztörvény jelenlegi formájában a kamara szerint veszélybe sodorhatja a betegellátást. A kamarai főtit­kár lapunknak adott nyilatkozatában egyik veszélyként jelölte meg, hogy a befektetők nyereségük érdekében létszámleépítést fognak vég­rehajtani, ami az egyébként is szakemberhiánnyal küszködő egész­ségügyben rontja a betegellátás színvonalát. Az orvosok jogállásáról szóló törvényt a kamara a kórháztörvény­nyel egy időben akarja elfogadtatni, nem pedig későbbi időpontban. Álláspontjuk szerint az orvosok anyagi és szakmai biztonságát garan­táló jogszabály késedelme olyan bizonytalanságot okoz a hazai orvos­társadalom körében, hogy a doktorok tömegével fogják elhagyni a ha­zai egészségügyi intézményeket. Ennek veszélye, most az uniós csat­lakozás adta lehetőségekkel megtöbbszöröződik, hiszen jelenleg - a MOK főfitkárának adatai szerint - Két és fél ezer üres orvosi állás van a fejlett európai országokban, amelyekben nagyra becsülik a magyar orvosok tudását, s szívesen alkalmazzák őket. A megyei orvosi kamarák, köztük a Csongrád megyei is, támogatja azt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből indult aláírásgyűjtési akciót, melynek célja a Magyar Orvosi Kamara rendkívüli küldöttközgyűlé­sének mihamarabbi összehívása. Erre azért van szükség, hogy az or­szágos testület tagjai döntsenek arról, milyen további lépéseket tesz­nek, demonstrációt, esetleg sztrájkot szerveznek a kórháztör­vény-tervezet módosításának elérése érdekében, illetve azért, hogy az orvosok jogállásáról szóló törvény a kórháztörvénnyel egy időben ke­rüljön elfogadásra. KALOCSAI KATALIN Lovasnapok Fábiánon Mától május-4-éig rendezi meg Fábiánsebestyénben a Magyar Lo­vasszövetség, a Kinizsi 2000. Rt és a falu önkormányzata a XX. jubi­leumi, országos, A kategóriás fogathajtó minősítő és válogató ver­senyt. A program ma reggel kilenckor az l-es, 2-es és 4-es fogatok díj­hajtásával kezdődik, s tart egészen szombat estig. Vasárnap reggeltől az l-es, 2-es és 4-es fogatok akadályhajtása következik, majd a Bl, B2, B3 díjugrató versenyszámok, közben lesz lovastorna, csikós- és westernbemutatót láthatnak az érdeklődők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom