Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-15 / 112. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. MÁJUS 15. • MÛSOR-HIRDETES« 7 A vasúti halál Megint halál. Amióta lehetőségem van kötelességem teljesítésére, azóta mindig följajdulok, ha vasúti tömegszerencsétlenségről hallok. Mert akárhányszor írtam a vasúti balesetekről és megelőzésük lehetőségeiről, az volt a legkevesebb, hogy megvádoltak: hangulatot akarok kelteni ellene ? Ahogy a mérgek ellen, vagy a kábítószerek, a cigaretta meg a szesz ellen is. Mindig meg akartak győzni, hogy a vasút nem tehet többet, mint amit tett. Amikor azon siránkoztam, kár volt megszüntetni a szakállas sorompókat, azt vagdosták a fejemhez, arra is volt példa, hogy elaludt a drága bakter úr. Ahogy terjedt az elektronikus tökéletesedés, és már bakterra se volt szükség, úgy szaporodtak a vasúti átjárókban a húsdarálók. Többször gondoltam arra - volt rá eset, hogy le is írtam -: talán a harmincéves háborúnak nem volt annyi áldozata, amennyit a flúgos futamok egyetlen nap alatt hoznak. Vasút se kell hozzá. Erre meg az termett meg picinyke agyamban, hogy a Muszka Dani-féle számítógépes őskorban kitalálták, ne lehessen a követési távolságokat áthágni, mégse terjedt el. Inkább megszervezték, hogy a mentőorvos is dolgozhasson veszélyes körülmények között. Most azt hallani, micsoda iszonyatos summába kerülne egyetlen csapórudas szerkezet. Ha nem tiltakoztak volna ellene mindenkori szegénységünkben évtizedeken át a vasút vezérei, már régen bebútorozhattak volna vele minden átjárót. A madzagvasutat azért kellett kivégezni, mert a fölújítás iszonyatosan sokba került volna. Senki nem tette hozzá, hogy évtizedeken át még sínrögzítő szegre se költöttek. Arra is emlékszem, mekkora igyekezettel alapozták meg a Maty mocsarán átvezető műutat. Műanyag paplant legalulra, arra ilyen réteget meg olyan réteget. Annak ez volt a normális költsége. Az egyik sztrádaépítésünknél képviselői interpellációra hatalmas darabot törtek föl dörömbölő légkalapácsokkal. Amikor már készen volt. Az ottani elökörködésnek meg ez volt az ára. Naponta látom, hogyan folyik a szegedi új híd fölújítása. Amikor építették, ilyenről még szó se lehetett. Ennek ez az ára. A vasútnak meg az lett volna, hogy legalább legyen félkarú sorompó. Az angolok előbbre láttak, vagy fölüljárón, vagy aluljárón járjon a vonat. Mert mindig az az erősebb. A hűvös angol ész ezt természetesnek tartja, a mi forró fejeink most merik kimondani, végre miniszterelnöki szózattal is, amit én már harmincnégy esztendeje kukorékolok: meg kell szüntetni az átjárók veszélyességét. Végre! A vasúti halálnak lehet ára, de az életnek nem! Tartok tőle, a vasútiak inkább a vasúti vonalakat szüntetnék meg. Mennyei állapot, ha vasút nincsen, csak a közutak termelnek balesetet. HORVÁTH DEZSŐ Akarata és egy kölcsönkapott műszer tartja életben a szegedi asszonyt Csodának tartja, hogy él Egy szegedi asszony tavaly őszszel az intenzív osztályon feküdt, nagyon rossz állapotban, géppel lélegeztették. Ma otthon van, egy kis méretű, lélegzést könnyítő készülék segít neki élni. - Csoda, hogy élek - mondja az asszony, amikor belépek az újszegedi kis panellakásba. Igen, magam is így gondolom, hiszen amikor tavaly ősszel az intenzív osztályon meglátogattam a lélegeztetőgéphez kötött Gyarmati Mihálynét, nagyon rossz állapotban volt, lélegezni csak géppel tudott. Az 57 éves Éváról akkor egy otthon is használható kis méretű lélegeztetőgép megvásárlása kapcsán írtunk. A műszer azóta is csak kölcsönben van a szegedi orvoskar belgyógyászati intenzív osztályán, illetve most nem ott, hanem Évánál otthon. Neki a biztonságot, az életet jelenti. Az asszony egy veleszületett betegség lassú elhatalmasodása miatt került már többször kómába. Gerincferdüléssel született, aminek következtében mellkasa oly mértékben deformálódott az évek alatt, hogy egyre nehezebben vette és fújta ki a levegőt. A légzési képtelenség következtében a szervezetében felhalmozódott szén-dioxid okozta a kómákat. Legutóbb tavaly októberben esett kómába, amikor is a belgyógyászati klinika intenzív osztályára került, s ott a nagy lélegeztetőgép segített életben tartani. Éva asszony hónapokat töltött Naponta háromszor, négyszer kell használnia a gépet. az intenzíven, aztán a deszki tüdőkórházban. Ez év elején térhetett haza, s ma már gyenge lábakon ugyan, de jár-kel a lakásában, s a lánya segítségével a közeli ligetbe is lemerészkedik. A klinikától kapott kis méretű lélegeztetőgépet naponta háromszor, négyszer kell használnia. A lélegzést segítő műszer nemcsak azt akadályozza meg, hogy felhalmozódjon szervezetében a szén-dioxid, de az újabb kómától rettegő asszonynak biztonságérzetet is ad. A berendezést egy műszercég adta egyelőre kölcsön a belklinika intenzív osztályának. Megvenni nem tudják, az eddigi gyűjtésből kevés pénz jött össze, a mintegy kétmillió forintba kerülő készülék árának csak a töredéke. A cég nem türelmetlen, a beteg asszony úgy tudja, maradhat a gép. Az otthonlét - még ha ebben a korán jött kánikulában délutánonként fel is forrósodik a 13. emeleti panel - további erőt ad neki. A műszer nélkülözhetetlen, de az akarat, ami ennek az asszonynak van, legalább annyira kell az ilyen nagy javuláshoz. Meg a szeFotó: Gyenes Kálmán retet, ami az igazi életerő. Erika, a nevelt lány - akit a Gyarmati házaspár négy és fél éves korában vett magához az állami gondozásból - oly erősen ragaszkodik nevelőanyjához, hogy ez vér szerinti kapcsolatban is ritka. Az ápolónő lány a munka után minden idejét anyjával tölti, vigyáz rá, mint egy gyerekre, s minden energiáját ráfordítja. - Anyu még élni akar, mert tudja, hogy szükségem van rá - mondta Erika tavaly, az intenzív osztályon fekvő anyja ágya mellett. Azóta együtt küzdenek. K. K. Trolin szökött az idős tolvaj Lopott, majd trolival próbált meglógni üldözői elől egy idős férfi, ám elfogták. MUNKATÁRSUNKTÓL Sz. Emil az egyik szegedi, belvárosi sörözőben összeismerkedett egy férfivel és egy nővel. A 60 éves férfi egy óvatlan pillanatban felkapta újdonsült barátja irattárcáját, benne több mint 50 ezer forinttal, személyes iratokkal, s futásnak eredt. Az idős tolvaj a közeli megállóban felugrott a várakozó trolira. A meglopott pár utána szaladt, és megállította az indulni készülő járművet, fóllehet Sz. Emilt megtalálták a trolibuszon, a tárca azonban nem volt nála. A pénztárcát végül a trolivégállomáson adták le, de akkor már csak néhány száz forint volt benne... Sz. Emil ellen lopás miatt eljárás indult a Szegedi Rendőrkapitányságon. A nyomozóhivatal munkatársai hét órán keresztül számolták a 36 milliós fogást. Fotó: Miskolczi Róbert Embercsempészet ügyében gyűjtöttek adatokat Röszkén a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság szegedi bűnügyi felderítő szolgálatának nyomozói, akik az adatgyűjtés során megtudták, az egyik közeli tanyán valószínűleg csempészárut tárolnak. A határőrök értesítették a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád Megyei Nyomozó Hivatalát, majd együtt behatoltak az épületbe, ahol nagy mennyiségű, pontosan 3 ezer 310 darab hamis márkajelzésű Nike, Umbro, adidas, Reebok, Kappa és Puma mezre, pólóra, valamint 117 kilogramm ezüst ékszerre: többek között karkötőkre, fülbevalókra, órákra bukkantak. Az ékszereket három, Bangkokból érkezett bálában, ruhák közé rejtve találták meg a szakemberek. A nyomozóhivatal munkatársai egyébként mintegy hét órán keresztül számolták a csempészárut. A nyomozók később megtalálták a tanya tulajdonosait is, akik elmondták, ismeretlenek kérték meg őket csekély összegért cserébe, hogy a csomagokat tárolják tanyájukon. - A csempészetből származó holmikat, amelyek összértéke mintegy 36 millió forint, lefoglaltuk. A vám- és pénzügyőrség csempészet miatt eljárást indított ismeretlen tettes ellen - nyilatkozta lapunknak Makra József százados, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád Megyei Nyomozó Hivatalának parancsnoka. A. T. J. A minisztériumtól kért választ a tiszai hajózás megszállottja Admirálhorgony a logó dászt, aki sorkatonai szolgálatát a Honvéd Folyami Flottillánál töltötte, már bemutattuk lapunkban. Most azzal a hírrel jelentkezett, hogy a közlekedési miniszternek írt levelet a tiszai hajózás föllendítése érdekében. Csillag Istvánnak föltett kérdéseiben az országos ügyek (hajóépítő üzemek működése, a Duna-Tisza-csatorna megépítése] mellett a Tisza hajózhatóvá tételéről érdeklődött. A levébe Valkár István, a minisztérium hajózási főosztályának vezetője válaszolt. Kitért arra is, hogy a Tisza nemzetközi vízzé nyilvánítása folyamatban van, de ez nem jelent kötelezettségvállalást a magyar hajók megjelenésére csupán lehetőséget a hajózásra; ehhez viszont még sok feltétel (például megfelelő kikötők sora) hiányzik. Az egykori matróz elégedetlen a válasszal: mint mondta, szomorúan látja, hogy Szeged folyója üres, a hatvanas években még élénk hajózásnak nyoma sincs. Annyira szívén viseli a magyar hajózás sorsát, hogy még új címert is tervezett a Magyar Honvédség tűzszerész és hadihajós ezredének. A tíz éve elfogadott csapatkarjelzésre ugyanis Gulyás fenő szerint szakszerűtlen, nyílhegyvégű horgony rajza került. A nyugdíjas nyomdász viszont kétágú, kapához hasonló végződésű admirálhorgonyt ábrázolt az új emblémán, amely, ha a hivatalos jelzést nem szorította is ki, de a flottilla emléktárgyait díszíti. A hajózás szegedi szerelmese tagja a honvéd hagyományőrző egyesületnek, s fölkérésre vagy ünnepi alkalmakkor matrózruhában (csíkos trikó, sötétkék zubbony jelvényekkel és rézsíppal, valamint trapéznadrág) jelenik meg. Egy budapesti kisiparossal még jelvényeket is készíttetett az admirálhorgonyos címerrel. A kitűzőket gyűjtőknek, s a hajózás iránt érdeklődőknek szánja. Több címeren a klasszikus latin bölcsesség is olvasható: Navigare necesse est, azaz: hajózni szükséges. NY. R Hajóscímerek és -jelvények sokaságát tervezte a szegedi Gulyás Jenő. Mint egykori matróz, fontosnak tartja a tiszai hajózás újraélesztését: ez ügyben még a miniszternek is írt. Gulyás fenő lakása kisebbfajta hajózási múzeumnak is beillenék: hadihajók és tengeralattjárók makettjei díszítik a polcokat, vitrineket, a falakon fotók, térképek, a szekrények különféle nemzetek matrózsapkáit rejtik. A nyugdíjas szegedi nyomGulyás Jenő közel harmincféle hajóscímert rajzolt már. Fotó: Gyenes Kálmán Harmichatmilhó forintot érő csempészárut foglaltak le egy tanyán Menekülteket kerestek, ezüstöt találtak Menekülteket kerestek, végül hamis márkajelzésű pólókat és mintegy 117 kilogramm ezüstöt találtak a határőrök és vámosok Röszke közelében, egy tanyán.