Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

V. SZIESZTA 2003. április 19,, szombat Húsvét-sziget, a titokzatos moaik földje A holland Nyugat-indiai Társaság Terra Australis kutatóexpedíciója 1722 húsvétvasárnapján fedezte fel az apró szárazföldet, amelyet Jacob Roggeveen admirális, az utazók vezetője az ünnep tiszteletére Húsvét-szigetnek nevezett el. A köztudatban Húsvét-szigetek néven él, s bár övezi néhány sziklaszirt, valójában egyetlen magányos, mindössze 120 négyzetkilométeres földdarab. Földrajzilag Polinézia része, a keleti-csendes-óceáni hát mentén vulkáni működés hozta létre. Chile már 1888-ban annektálta. Napjainkban nagyjából háromezren lakják. S ha nem állnának itt a világ talán legtitokzatosabb kőkolosszusai, csupán egy lenne Óceánia több ezer ismeretlen szigete közül. Megközelítése nem egyszerű, hiszen Dél-Amerika partjaitól három és fél ezer kilométer távolságban fekszik. Bár világszenzáció, évente csak ötezer turista vállalja az iderándulás fáradságait és költségeit. Kis repülőterére a chilei Santiagóból vagy Tahitiról érkeznek a gépek. Egy nap során körbejárható, de azalatt ősi civilizációk nyomainak sokasága tárul a vendégek elé. Az egykori őslakók a szigetet Te Pito o Te Henuának, azaz „A világ köldökének", majd Rapa Nuinak, „Csillogó szigetnek" nevezték. Nagy kérdés, hogy hogyan tudott ez a földrészektől oly távoli szigetecske benépesülni. Thor Heyerdahl híres Kon-Tiki expedíciójával sikeresen igazolta, hogy balsafa tutajok segítségével akár Dél-Amerikából is érkezhettek lakók a polinéz szigetekre. Maga a Húsvét-sziget aztán már abból az irányból fogadta több hullámban a honfoglaló törzseket. Talán épp ez lehetett a baj, hogy tűi kicsi volt a terület az újabb és újabb jövevényeknek. Oly módon sikerült kiirtani a növényzetet és az állatvilágot, hogy a szubtrópusi körülmények ellenére ma a vidék meglehetősen kopár. Az erőforrások felélése és a törzsi összecsapások eredményeként 1870-ben már mindössze 120 lakost számoltak össze. Az európaiakkal a kereszténység is ideérkezett, így az ősi rítusok is hamar feledésbe merültek. A fennmaradt kőemlékek rejtélyének megfejtésében a történészeknek, régészeknek az őslakosok sem tudnak segítséget nyújtani. A Húsvét-sziget hatalmas kőszobraihoz foghatók sehol másutt nem találhatók Földünkön. Oly hihetetlen, hogy egykori alkotóiknak ezeket sikerült kifaragni és felállítani, hogy bizonyos irodalmak földönkívúliek szobrászaival hozzák őket kapcsolatba. A helyiek moaiknak nevezik őket. Összesen 867-et számoltak öszsze belőlük, bár közel harmaduk a Rano-Raraku vulkán kőbányájában befejezetlenül fekszik. Méretük változatos, a többségük 10-12 méteres. Súlyuk a 10 tonnát is meghaladhatja. Kőfaragók sokasága dolgozhatott a szobrokon, de a szállítás és felállítás lehetett a legnehezebb feladat. Thor Heyerdahl a szigetlakók segítségével csak részleges sikerrel tudta rekonstruálni e műveleteket. Ez még tovább növelte a moaik titokzatosságát. Csak görgőkön vontathatták, majd gerendákkal, kötelekkel emelhették fel őket. Egyesek szerint azonban ehhez soha nem nőtt elegendő fa a szigeten. Ha jól megnézzük az alakokat, kiderül, hogy tulajdonképpen mellszobrok. Részleteik nem kidolgozottak, inkább elnagyoltak. Arcvonásaik jellegzetesek, szembetűnően megnyúlt fülekkel. A felállítok, a hosszűfúlűeknek nevezett nép fiai, saját képmásukra készítették a szobrokat. A gyermekek fúlcimpáját kilyukasztották és egyre nagyobb ékszerek behelyezésével olyan módon megnyújtották, hogy az felnőttkorukra egészen a vállukig lógott. Tehát, hogyha ezek a szobrok istenek, akkor a maguk képére formált istenábrázolások. A szemgödrök mélyek, feltételezik, hogy eredetileg korall vagy más színes kőszemgolyókat helyeztek el bennük. A legismertebb szoborcsoport a Kivi ahu, ahol a szertartási emelvény hét moaija a tenger irányába fordul. A sziget szobrainak többsége a szárazföld belseje felé tekint. Némán figyelnek, titkaikat soha nem árulják el. A régészeti értékek másik csoportját a sziklarajzok alkotják, belőlük több ezret találtak itt. Némelyek közülük vörös, fekete, fehér színekkel festett barlangrajzok. Ezeknek valószínű, mágikus erőt tulajdonítottak, s talán szertartásaikban is szerephez jutottak. Egy embertestű, madárfejű alak, a Madárember ^gyakran feltűnik az ábrázolásokon. O az őslakók és Makemake, a teremtő isten között kapcsolatot teremtő főpap volt. Az évente cserélődő személy kiválasztására nagy gondot fordítottak. A tisztséget az tölthette be, aki a messzi Motu Nui szigetről, a tengeri fecskék költési idejekor az első tojást elhozta. A Madárember barlangba költözött, elmélkedéssel töltötte napjait, így teremtett kapcsolatot az istenekkel. A Húsvét-szigetre, a Madárember egykori és a moaik mai birodalmába tett látogatás mindannyiunk vágyálma. Ilyenkor hűsvét táján talán még inkább. REBÁK SÁNDOR A kökolosszusok 10-12 méteresek. JÓTÉKONYSÁGI KONCERTET SZERVEZ A SZEGEDI Z0NTA KLUB Egy cseppel is gyarapíthatjuk a tengert A hölgyekből álló Zonta Klub tagjai a rászorulók önzetlen szolgálatára szegődtek. Úgy tartják, a segítség nem csupán a pénzen múlik: a törődés, a jó szó, a lelki támogatás is kimozdítja nehéz helyzetéből a bajba jutott embert. Tízéves a szegedi Zonta Klub, amelynek akárcsak világszerte működő társszervezeteinek - csak hölgyek lehetnek tagjai. A „zontiánokat", ahogyan magukat nevezik, azonban még véletlenül sem szabad öszszekevernünk valamely feminista csoporttal: a közösségbe lépő hölgyek olyan elvek szerint dolgoznak, amelyeket az Emberi Jogok Kiáltványa is megfogalmaz. Legfontosabb számukra az önzetlen szolgálat. A nők jogaiért -Amit egyedül tehetünk, apróságnak tűnik, de ha összefogunk, a sok apró segítség együtt már nagy lehet - mondta Major Mária ügyvéd, aki a szegedi Zonta kommunikációért felelős tagjaként a legfontosabb célokat sorolja. A Zonta a nők védelmében kiáll amellett, hogy politikai, gazdasági, egészségügyi, oktatási és szakmai téren ne szenvedjenek hátrányt a férfiakkal szemben. Küzdenek a nőket sújtó hátrányos megkülönböztetés és az erőszak minden formája ellen. Meglepő adat, hogy a föld lakóinak több mint fele nő, ugyanakkor a munkavállalóknak csupán 48 százalékát teszi ki a „gyengébb nem", a vezető beosztású nők aránya pedig egészen elenyésző, mindössze 5 százalék. Az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy a világon 60 millió (!) nő szerepel az eltűntek listáján, sokan közülük nagy valószínűséggel szexuális erőszak és kizsákmányolás áldozatai. A Zonta világszervezet értük is fölemeli a szavát. Játékok beteg gyerekeknek Tevékenységük másik jelentős területe a szegények, elesettek, betegek támogatása. A szegediek karitatív munkájuk során többek között segítették a hátrányos helyzetű gyermekek nyári táborozását és taníttatását, a gyermekklinika onkológiai osztályán fekvő betegek foglalkoztatásához szükséges eszközök vásárlását, a cukorbeteg gyerekek életmód-változtatását segítő tábor megrendezését, a vakok intézetét, a paraolimpiai játékok megtartását, a Szeged-Szentmihályon működő családok átmeneti otthonát, az otthonukból elűzött nőket és gyermekes anyákat. Az angyalok fája A közelmúltban fölvették a kapcsolatot a Szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesülete segítségével létrehozott Dr. Altorjay István Fogyatékos Gyermekek Nappali Intézményével, amelynek foglalkoztató eszközöket és játékokat vásároltak. Nem csupán egyszeri támogatásra gondoltak, szándékaik szerint hoszszú távon segítik az intézmény működését. A Zonta jótékonysági rendezvényeinek bevételéből nyújt anyagi támogatást, valamint a világszervezet pályázati lehetőségeiről tájékoztatja az érdeklődőket. Működésük azonban korántsem merül ki az adományok szétosztásában. A Zonta budapesti, jubileumi rendezvényén, amelyen többek között Jókai Anna írónő is részt vett, az ünnepség fővédnöke, Mádl Dalma (a köztársasági elnök Módi Ferenc felesége), Kalkuttai Teréz anya biztató szavait idézve így fogalmazott: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger." Jól példázza ezt az igazságot, hogy a szegedi Zonta-tagok karácsony előtt a Tesco Áruházban fölállították „az angyalok fáját", s a díszes fenyő előtti perselyben a klebelsbergtelepi óvoda fogyatékos gyermekei számára gyűjtötték a forintokat. A sok-sok aprópénzből végül több mint ötvenezer forint gyűlt össze. Major Mária és Zonta-beli társai szerint nemcsak nélkülözhető forintjainkból, de „szeretet- és gondoskodásfölöslegünkből" is adhatunk másoknak. S bár a világ Mindannyian segíthetünk, csak meg kell keresnünk a módját - mondja Major Mária. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Zonta-szervezeteinek mérvadó személyiségei vagyonos emberek, az átlagfizetésből élők is sokat tehetnek másokért. Például szervezéssel: azzal, ha ismerőseiket, barátaikat elhívják a Zonta soros jótékony célú rendezvényére. A gyűjtésen túl legalább olyan fontos az emberi, lelki támogatás, amely nélkül keveset ér a pénzadomány. Jó szóval, biztatással, tanácsokkal és szeretettel a Zonta-tagok erőt és reményt adnak a bajba jutottaknak, segítve őket abban, hogy maguk is tegyenek valamit helyzetük javításáért. Húsvéti Bach-muzsika Azok a hölgyek, akik szeretnék közelebbről is megismerni a szegedi Zonta tevékenységét, a szegedi klub elnökétől, Nagy Erzsébettől kérhetnek bővebb fölvilágosítást a 474-255/26-os telefonszámon. A szegedi Zonta Klub legközelebb a Kálvin téri református templomban április 25-én este 7 órakor kezdődő hangversenyre várja a segítő szándékú embereket. A húsvéti koncerten Bach-muzsikát hallhat a közönség. NYILAS PÉTER Gonoszűző barka és szentelt tojás A húsvéti ünnepkörben a természet újjáéledését köszöntő, termékenységet, egészséget, biztonságot, bőséget biztosítani hivatott ősi rituálékból számos fennmaradt az utóbbi időkig. Analógiás varázslások, hiedelmek, babonák szűrődnek be máig a húsvéti népszokásokba. s persze vannak a néphitnek olyan részei, cselekményei, amik mostanra „meseelemek" lettek. A csonkahét, azaz a nagyhét első napjához, a virágvasárnaphoz is kapcsolódott mágia, a gonoszűzőnek és gyógyítónak vélt szentelt barkát például a népek kivitték és leszúrták a termőföldjükre, hogy védje azt. Sokfelé a kert sarkába is leszúrtak barkaágat, hogy tartsa távol a vakondokot. Mások úgy hitték, ha egy barkaágat parázson elégetnek, az elhárítja a háztól a mennykőcsapást. S voltak, akik lenyeltek egy szem szentelt barkát, mert abban bíztak, hogy az megvédi őket a betegségektől. Időjósló, egészség- és termésvarázsló nap volt a nagypéntek. Azt tartották, ha esik az eső e napon, az a nyári szárazságot jelzi előre. Ha meg hideg van, akkor a húsvét meleg lesz. A jobb termés érdekében sok vidéken kitették a reggeli harmatra a tavaszi búzát. A babonás asszonyok napkelte előtt képesek voltak meztelenül körbeszaladni a házat, hogy azzal mágikus körbe vonva, megvédjék minden bajtól. Sokfelé e nap reggelén ittak egy kupica pálinkát, biztosítandó, kígyó ne másszék beléjük, ha nyáron a mezőn elalszanak. A csúszómászókat, férgeket a szegedi tájon a nagypéntek hajnali kötelező háztakarítással, illetve a nagyszombati lármázással is igyekeztek elűzni, minden gonosszal együtt. S úgy vélték, ilyenkor nem jó a házban mosakodni, mert akkor sok lesz a bolha. A kártevőktől védő célzattal a gyümölcsösökben húsvéti tojások héját ásták be a fák alá, a szőlő négy sarkába, s tojáshéjat szórtak a veteményeskert ágyásaira is. A gyümölcsfákat egyes vidékeken nagyszombaton, a feltámadási harangszókor megrázták, hogy ne legyen férges a termés. A gazdaasszonyok közül nagyon sokan hitték, hogy ez az időpont a legjobb az uborka vetésére. A húsvéti hiedelmek közül sok kapcsolódott a nagyszombati templomi szertartáson megszenteltetett ételekhez, vízhez. Az archaikus népi felfogás szerint azoknak bajelhárító, termékenységvarázsló jelentőséget tulajdonítottak, illetve jelképes értelmük volt. Védekezésül ittak a megszentelt vízből, meghintették vele házukat, portájukat, állataikat. A szentelt tojásból közösen ettek, hogy mindig hazataláljanak. A tojáshoz fűződő babona miatt sokfelé egy piros tojást átdobtak a házon, s ahol leesett, elásták, hogy megvédjen a villámcsapás ellen. A szegediek régen a tojás héját bajelhárítóként megetették az aprójószággal. Sokfelé ismert hiedelempraktika volt, hogy a nagyszombati vacsorán először a reszelt tormából ettek, ezzel akarván kivédeni, hogy a föJdre heveredvén, nehogy féreg, gyík, kígyó másszon a szájukba. Húsvét vasárnapja általános dologtiltó nap: úgy vélik, aki ekkor a földjén tevékenykedik, annak termését elveri a jég, aki pedig kocsi elé fogja állatait, azt szerencsétlenség éri. SZABÓ MAGDOLNA