Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-27 / 72. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. MÁRCIUS 27. * M Ü S O R - H I R D E T É S • 27 Bioinnovációs cég Az élettudományi konzorcium megalapítása óta gőzerővel keresik a leendő vezetőjét annak a bioinnovációs cégnek, aki a Sze­ged-Biopolisz motorja lesz. A szegedi tudósok, városvezetők és országos politikusok összefogásá­val Szeged-Biopolisz néven megalapított élettudományi konzorcium csak az első lépés volt - igaz, nagy jelentőségű. Az alapítók között meg­található az összes, a régióban az élettudományok oktatásával és kuta­tásával foglalkozó intézmény. A konzorcium március 13-i megalapítá­sa nem kevesebbet jelent, mint ennek a hatalmas kapacitásnak az első átfogó összehangolását az alapító okiratban meghatározott célokra. E célok közül a város, Szeged nézőpontjából a legfontosabb: csúcs­technológiákra épülő bioipar megteremtése. A folyamatban azonban a konzorcium összes többi célkitűzése is mintegy alapfeltételként szerepel: az élettudományi oktatás, kutatás és innováció sikeressége, a szakmai együttműködések előmozdítása, a nagyberuházások, inf­rastrukturális fejlesztések összehangolása, a nemzetközi pályázati eredményesség megalapozása. Az ötletgazda és a gyakorlatias teendők java részét is magára vállaló tudós, Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója azt mondja, az alapító okirat március közepén megtörtént aláírása óta egy gazdasági társaság, a Szeged Bioinnováció Kft. megala­pításának jogi előkészítésén dolgoznak. Kölcsönös érdekeltség esetén a cégnek kitüntetett szerepe lehet a konzorciumot alapító kutatóhelyek szellemi termékeinek hasznosításában. Az innovációs szervezetet olyan sokoldalú szakembernek kell majd irányítani, akitől éppúgy nem idegenek az élettudományi kutatások, mint a közgazdasági-pénzügyi ismeretek és a menedzseri képességek. (Nem könnyű Magyarországon a technológiai transzfer rendszerek kidolgozásában és működtetésében jártas menedzsereket találni - ezért is szerepel a konzorcium céljai kö­zött a kutatásmenedzser-képzés szegedi bevezetése.) Mivel a konzorcium a szakmai feladatokat úgynevezett kollégiumok révén kívánja ellátni, ezek megszervezése is most folyik. Egyelőre bio­informatikai, genomikai, infrastruktúra és innovációs kollégium élet­re hívása szerepel a tervekben. A konzorciumalapítók mindegyike de­legál szakembereket ezekbe a testületekbe. Dudits professzor szerint e kollégiumok lesznek a legfőbb mozgatók az élettudományi kutatások összehangolásában, az intézmények közötti együttműködésben, a versenyképes közös projektek, fejlesztések megvalósításában. A kon­zorcium sikere minden bizonnyal azon múlik, hogy a létrehozott együttműködési formát sikerül-e tartalommal megtölteni. Vagyis azon, hogy az élettudományokat művelő professzorok mekkora érdek­lődést mutatnak a kölcsönös érdekeken alapuló összefogás iránt. Az együttműködés résztvevőinek az egyik első, nagy fontosságú „ak­ciója" lesz egy adatbázis létrehozása: felmérik a Szegeden jelenleg ren­delkezésre álló fontosabb műszereket, valamint a metodikai szaktu­dást; kidolgozzák azt a feltételrendszert, amely szerint a konzorcium tagjai hozzáférhetnek a rendelkezésre álló eszközökhöz és módszerek­hez; a műszerpark fejlesztésére közös erőfeszítéseket tesznek, össze­hangolják pályázataikat. A géntechnológiai, a genomikai, a molekulá­ris sejt- és fejlődésbiológiai, a bioinformatikai, az orvosi, az élelmi­szer-tudományi, az ökológiai, a környezetvédelmi kutatásra, oktatásra és fejlesztésekre körvonalazódó szegedi együttműködés egy országos program megvalósításában is szerepet vállal. Ez a Magyar Genomikai Központ (MGK) megalapítása. Alapvetően egy virtuális, „falak nélkü­li" intézményről van szó, amely a magyar genomikai kutatásban és fejlesztésben érdekelt összes kutatóhely együttműködését szervezné, összehangolná, s amelynek Szegeden, az SZBK-ban lenne a központja. Az MGK alapítása ügyében kormányzati döntésre várnak. SULYOK ERZSÉBET Diákjai megtölthetnék Szeged legnagyobb stadionját A mindig szigorú Besenyei A Magyar Köztársasági Érdem­kereszt arany fokozatával tün­tették ki Besenyei Lajos pro­fesszort, aki immár 42 éve okít­ja a Szegedi Tudományegyetem jogi karának hallgatóit polgári jogi ismeretekre. Szegedi Tudományegyetem, Jó­zsef Attila Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem. A névtáblák cserélődtek, a polgári jogi tanszék is költözött már és egy rendszerváltást is átélt az or­szág. Am mindez mit sem vál­toztat a tényen: azok, akik a hat­vanas-hetvenes években tanul­ták a polgári jog tételeit Besenyei Lajos tanár úrtól, most azon iz­gulhatnak, vajon gyermekük tu­dása megfelelő lesz-e a profesz­szor közismerten szigorú mércé­je szerint. - Való igaz, apák, fiúk, de talán már nagypapák is hallgathatták előadásaimat egy-egy családból a jogi karon, hiszen nem kevesebb, mint 42 esztendeje dolgozom a polgári jogi tanszéken. Azt szok­tam mondani, hogy talán el sem férne a SZEOL-pályán az a ren­geteg diák, aki hozzám jelentke­zett be vizsgára, hiszen a legsze­rényebb számítások szerint is közel húszezren megfordultak a polgári jogi tanszéken, mióta itt oktatok - idézte fel az elmúlt több, mint négy évtizedet Bese­nyei tanár úr, aki tanársegédként kezdte, végigjárta a ranglétra minden fokát, 1995-ben lett pro­fesszor, s dékánként is vezette a szegedi jogi kart. - Nem tagadom, mindig is a legtöbbet követelő tanárok közé tartoztam, ugyanis az ember nem élhet két-háromféle életet. Mivel önmagammal szemben is mindvégig szigorú voltam, a di­ákjaimtól is elvárhattam, hogy a lehető legmagasabb szinten ké­szüljenek fel a vizsgákra. Hogy aztán az évtizedek során renge­teg legenda is született erről a szigorról? Ezt csak annyival A Magyar Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatát kapta Besenyei Lajos. Fotó: Karnok Csaba kommentálnám: rendkívül bol­doggá tesz, hogy a szigorú minő­sítés mellé soha nem tette hozzá egyetlen diákom sem: igazságta­lan. Volt olyan tanítványom, aki­re társai fogadást kötöttek: na, ezt biztos nem meri kirúgni a Be­senyei, mert olyan jó hátszele van. Aztán a fiú elégtelennel tá­vozhatott a tanszékről, mert tu­dása nem volt megfelelő. Én per­sze erről a fogadásról mit sem tudtam, de nem is befolyásolhat­ta volna döntésemet - idézett fel egy sztorit a rengeteg közül a ta­nár úr. A professzor azt is elmondta, hogy a 42 év alatt rengeteget vál­tozott a jogászképzés Szegeden. Mint fogalmazott: amikor ő vég­zett hallgatóként, évfolyamában összesen 38 doktort avattak. A hetvenes években még név sze­rint ismerte minden diákját, míg napjainkban már a diákok sem ismerik név szerint egymást. - Ennek ellenére a Szegedi Tu­dományegyetem jogi karán folyó oktatás színvonala nem romlott, jól tudtunk sáfárkodni azzal az örökséggel, amit a korábban dol­gozó nagy professzor egyéniségek hagytak ránk - vélekedett Bese­nyei. - Szavaimra a legjobb bizo­nyíték: a jogi karok rangsorában a budapesti mögött változatlanul a második helyen szerepelünk, s büszkeség tölt el, hogy egy ilyen magas szintű oktatási központ tanáraként dolgozhatom a mai napig is. Besenyei tanár úr mindig is a tanítást tartotta legfontosabb fel­adatának, ám a Magyar Köztár­sasági Érdemkereszt arany foko­zatával március 14-én kitünte­tett professzor tudományos munkájára is nagy hangsúlyt fektetett. Közel száz tanulmá­nyában a polgári jog majd min­den területét érintette. S hogy meddig kínálja még hellyel a vizsgára érkezőket? - A ma érvényes rendelkezések szerint a hetvenedik életévem betöltése után dolgozhatnék köz­társasági elnökként éppen úgy, mint egyetemi docensként, csak éppen a professzoroknak kötele­ző hetvenévesen nyugdíjba vo­nulniuk - adott választ e kérdés­re a tanár úr. Sok polgári és egy kevéske munkajog után következzék némi matematika. Besenyei ta­nár úr most 66 éves. Tehát négy évig még alaposan fel kell készülnie annak, aki jó jeggyel az indexében akar kilépni az aj­tón a nála letett polgári jogi vizsga után. BÁTYI ZOLTÁN Pozsgay szerint Európának kell fölkészülnie ránk Ne a széljárás legyen a fontos Pozsgay Imre: Nemzeti érdekünk kihasználni az uniós intézmé­nyekben rejlő lehetőségeket. Fotó: Karnok Csaba A hónap könyve az Európai Unióról A hónap könyve ezúttal a hónap kérdéséhez kapcsolódik, mely egy­ben további történelmünk sorsdöntő kérdése is, akár igennel, akár nemmel válaszolunk április 12-én. A helyes döntés meghozatalá­hoz kíván segítséget nyújtani a Somogyi-könyvtár könyvajánlata. Nem az egyik vagy a másik fél győzelme, hanem egy erős civil kezdeményezés mozdíthatja ki a magyar közéletet a jelenlegi örökös, idegesítő konfrontá­cióból - mondja Pozsgay Imre. A rendszerváltó politikus az al­győi Móra Ferenc Népszínház alapításának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepség vendége volt. - Öf évvel ezelőtt egy közéleti fórumot tartott Algyőn, azóta is mindig visszavárják és nem hiába. Önt mi vonzza ehhez a faluhoz 1 - kérdeztük a debrece­ni Kossuth Lajos Tudomány­egyetem tanárát. - Megragadott a környezet, az az érdeklődés, amit itt tapasztal­tam és imponált, hogy ez a kö­zösség - rendkívüli helyzetét ki­használva - színházat működtet egy olyan korban, amikor intéz­mények züllenek szét, mennek tönkre. Olyan színházat, amely a szomszédos országokba is eljut­tatja a magyar szót. Ezért tiszte­lem őket. - Mondhatni, a helybeliek gyakrabban látják önt szemé­lyesen, mint a televízióban, hi­szen visszavonult a napi politi­kától. Mi a véleménye a mai tempóról és stílusról ? - Engem riaszt a mai politika; zavar az, hogy bár egységről szól a beszéd, mégis megosztottságot szül a közéletben és a megosztott közélet a nemzetet is felezi. Ez azt mutatja szerintem,' hogy a magyar politikai pártok nem nőttek föl a feladatukhoz. Túl könnyű volt a hatalom, a posz­tok megszerzése, s mégis, túl fél­tékenyek egymásra, ezért túl sok mindent megengednek maguk­nak egymással szemben. Nem a népre figyelnek. Most lenne al­kalom arra, hogy a civil társada­lom kimozdítsa a politikát ebből a szakadatlan, idegesítő konfron­tációból. - Csakhogy azt látjuk, alakul­nak ugyan civil szervezetek, de gyakran kiderül róluk, hogy va­lamelyik oldalon állnak. - Ez is csak a gyengeség jele. A civil társadalom ott működik igazán, ahol az önrendelkezésre képes polgárok vannak többség­ben. De egy olyan országban, ahol a milliárdos bevétellel bíró nagyvállalkozók is a politikai szél járást figyelik, nem pedig azt, hogy maguk, szuverén módon hogyan tudják üzleti érdekeiket érvényesíteni, ott elképzelhető, hogy a munkavállalók körében mennyivel nagyobb ez az orien­tációs zavar és szorongás. Egy gazdagabb, jobb módú ország persze könnyebben bánna ezzel a problémával. Ma még nagyon sok az olyan ember, akinek félnie kell a holnaptól. És ez a körül­mény a civil szerveződéseket is kiszolgáltatja a politikának. De ez a helyzet változni fog, változ­nia kell. - Néhány hét van már csak hátra az uniós népszavazásig, a polémia pedig még mindig fo­lyik a közéletben: vajon felké­szült az ország a csatlakozásra. Ön szerint mennyire 1 - Én nem követem az önmar­cangoló nézeteket, nekem inkább az a gyanúm, hogy Európa nincs fölkészülve ránk. Meggyőződé­sem, hogy nekünk előnyös lesz ott lenni, nemzeti érdekünk ki­használni az európai intézmé­nyekben rejlő lehetőségeket. Már csak azért is, mert az alternatíva tényleg a lecsúszás. Másrészt, ha a Kárpát-medence mindegyik or­szága bekerül majd az unióba, ak­kor Európa maga mögött hagyja Trianont is; azt a halálos bűnt, amibe 1920-ban belekeveredett, s amelyet 1947-ben megismételt. B.A. Jelenleg az Európai Unióval kap­csolatban ez a könyv a legjobb, itt található meg a legtöbb infor­máció az EU működéséről és a bővítésről! - ezekkel a szavakkal mutatta be a sajtónak fürgén Köppen, az EU budapesti nagy­követe Horváth Zoltán Kézi­könyv az Európai Unióról című munkájának legújabb kiadását 2002 őszén a Parlamentben. A könyv minden kétséget kizá­róan alapmű. Ajánlható minden­ki számára, aki még csak most kezd tájékozódni az unióról, de hasznosan forgathatják azok is, akik pusztán egy vezérfonalra vágynak a már megszerzett EU-információk labirintusában. Sőt, a témával hivatásszerűen foglalkozó szakemberek köny­vespolcáról sem hiányozhat. Meggyőződésem, hogy az euró­pai integráció gyorsan halad elő­re - írja a szerző. Ennek köszön­hetően az európai integrációs tu­dományág, ismeretanyag is gyor­san változik, a korábban meg­szerzett tudást folyamatosan ak­tualizálni kell. A bővített kiadásról fontos megemlíteni, hogy angol nyelven is hozzáférhető, ez a Somo­gyi-könyvtárban is megtalálható. A szerző szerint az angol nyelvű kiadás hasznos segítséget nyújt­hat az Európai Unió intézmé­nyeiben használatos munka­nyelv elsajátításához is. A kötet visszavezet az európai összefogás múltjába, majd lépé­senként áttekinti az integráció egyes szakaszait egészen a 2002 júniusában lezajlott sevillai EU-csúcsig, végül a közeljövőben várható eseményekről is említést tesz. A továbbiakban megismer­kedhetünk az egymáshoz ezernyi szállal kapcsolódó, mégis önálló­an működő intézményekkel és a gyakran emlegetett három alap­pillérrel. Mindeközben lesz némi fogalmunk közösségi jogról és döntéshozatalról, egységes piac­ról és közös pénzről. Részletesen tárgyalja az egyes közösségi politi­kákat, mint például a mindannyi­unkat közelebbről is érintő foglal­koztatási és szociális, környezet­védelmi, fogyasztóvédelmi és egészségügyi, oktatási és kulturá­lis vagy mezőgazdasági politikát. BERECZKINÉ NAGY KATALIN Horváth Zoltán KÉZIKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓRÓL ötöffllí «»190a». él*««»«»» • * • it ik icl *** Magyar Országgyűlés 2002

Next

/
Oldalképek
Tartalom