Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-27 / 49. szám

NOI TAKTIKÁK ES PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA ÉS LÉVAY GIZELLA • 2003. FEBRUÁR 27. NAPI MELLEKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL GYÓGYÍR Szerda vU WWW.DELMAGYAR.HU HA MAR NEM MŰKÖDIK A HAZASSAG Válni kulturáltan is lehet Kulturált válás? Sokak számára fel­oldhatatlan ellentétnek tűnik a ki­fejezés. Az élet azonban rengeteg pár esetében igazolta mán némi önfe­gyelemmel és megértéssel, na meg józan ésszel elkerülhetők azok a csa­ták, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak az egykor boldog férj és fe­leség életében, nem is beszélve a gyermekek lelkén ejtett sebekről. Barbara és Olivér tizenhét évi házasság és két gyermek felnevelése után jutnak el arra a pontra, hogy nem akarnak egy fedél alatt élni többé. A válás azonban nem egyszerű feladat a Rose családban, hiszen a korábban oly boldog pár szerelme fo­kozatosan gyűlöletté válik, és megkez­dődik a harc, amely nem válogat az esz­közökben. Már nem az „osszuk meg a vagyont, és hagyjuk egymást békén" a tét, hanem hogy tönkretegyék a másikat, akár a ci­pősarkainak lefűrészelése árán is. A Mic­hael Douglas, Kathleen Turner és Danny DeVito főszereplésével készült nagy sikerű film, a Rózsák háborúja címe azóta már szlogenné vált, ha kulturáltnak kicsit sem nevezhető válásokat emlegetünk. Riasztóak a statisztikák egyébként, ha a házasságkötések és a bontóperek arányát vizsgáljuk, hiszen manapság minden má­sodik frigy válással végződik, s százból 10-12 pár nem ünnepli meg már a má­sodik házassági évfordulót sem. Ha azon­ban a kapcsolat menthetetlen, nem sza­bad erőltetni - vallják sokan. Az persze egyáltalán nem mindegy, ho­gyan végződik a nagy szerelem, mivé válik az egykori boldogság, milyen em­lékekkel távozik a férj és a feleség a házasságból. Bili Ferguson Hogyan vál­junk el barátokként című munkája éppen a végeérhetetlen konfliktusok csapdáját, azok megoldását elemzi. A szakember, aki évekig bontóperes ügyvédként te­vékenykedett, elmondja: ügyfeleinek 15 százaléka végül együtt maradt, s a töb­biek is kulturáltan vettek búcsút egy­mástól. Ferguson szerint a vég nélküli ellen­tétek, viták olyanok, mint egy tenisz­mérkőzés - két emberre van szükség ahhoz, hogy a labda folyamatosan moz­gásban legyen. De az egyik fél egyedül is elég, hogy megállítsa a játékot. Fontos, hogy a szerelem meglétéért mindkét partner száz százalékig felelős - véli a szakember, a kapcsolatok működése ugyanis nem 50-50 százalékban múlik az egyik vagy másik partneren. Emellett meg kell találni a konfliktus valódi forrását, tudni kell megbocsátani a másiknak, és hagyni kell elmenni, ha nem akar ma­radni többé. Ezek a módszerek - amiket Ferguson részletesen kidolgozott könyvében ­azért is fontosak, mert a felbomló há­zasságot átélő gyerekek gyakran úgy ér­zik, ők felelősek a bajért, ezért az ő feladatuk újból összehozni a szülőket. Épp ezért a válás közben is ébernek kell lenni, és fokozottan kell figyelni azokra a vészjelzésekre, amelyekkel a gyermekek kommunikálják valamelyik szülőjük el­vesztése miatti félelmüket. SZ. A. K. franciaágy A házasság talán legintimebb szimbóluma a hálószobában el­terülő franciaágy. Sokan titkolják - teljesen feleslegesen, de egyre több házaspár dönt úgy, „szétfűrészelik" a fekvőal­kalmatosságot, vagyis nem egymás karjaiba öltve hajtják álom­ra fejüket. Külföldön végzett közvéle­mény-kutatások szerint a hu­szonévesek között minden ötödik vallotta be, hogy nem a kedvese mellett tör szemére az álom. Idővel általában az em­ber türelme megkopik, egyre kevésbé tud másokhoz alkal­mazkodni. Ezt a vizsgálat is alátámasztotta: a hatvan év felettiek közül minden máso­dik pár már külön alszik. Ha társaságban szóba kerül ez a téma, ritkán akad olyan sze­mély, aki ezt nyíltan felvállalja, de ők számos jogosnak tűnő érvet hoznak fel a különalvás mellett. Szinte alig van olyan kap­csolat, amelyikben még nem okozott problémát a horkolás. Általában az erősebb nem képviselői „hódolnak" e kel­lemetlen szenvedélynek. A horkolás negatív következmé­nye: a szenvedő fél nem tudja úgy kipihenni magát az éj­szaka során, hogy másnap jól teljesítsen a munkahelyén és a háztartásban. Gyermekes édesanyáknál is gyakran előfordul, képtelenek nyugodtan elaludni, amíg nem hallják csemetéjük halk szuszo­gását. Természetesen a légyott idejére anyuci csendben átláto­gat a papához, majd visszasur­ran a „gyermekszobába". A fér­fiakra inkább jellemző, hogy ál­mukban szeretnek forgolódni. Nyugtalankodásuk közben gyakran „beleakadhatnak" a mellettük békésen szundikáló párjukba. A „karambol" miatt bármelyik fél felriadhat, rontva ezzel a pihenés minőségét. Nem egyforma mértékben rajongunk a kutyákért, macs­kákért. Lehet, a pár valamelyik tagja megengedi, hogy a házi kedvenc ráfeküdjön a hitvesi ágyra, míg a másik egyszerűen allergiás, ha meglátja az állati szőrt a takarón. Bármilyen al­vási forma mellett is döntünk, lényeg az, hogy a pihenésünk­höz teremtsük meg a szá­munkra ideális körülménye­ket. Szinte biztos, hogy a kü­lönalvás nem megy a házas­ságunk rovására, de azért a többség számára még mindig nagy jelentőséggel bír, ha érzi társa melegét, amikor fárad­tan bebújik az ágyba. 0. J. P. Megkövezés helyett Irán megígérte az Európai Uniónak, hogy eltörli a meg­kövezés halálbüntetési formá­ját. A megkövezést más bünte­tések váltják fel - mondta az iráni igazságszolgáltatást irá­nyító ajatollah. A megkövezések eltörlését az EU előfeltételként szabta az Iránnal való politikai és gaz­dasági együttműködés szoro­sabbra fonásához. A konzer­vatív muzulmán papság azon­ban ragaszkodik hozzá. LEVELFELE Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk? Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos senki sem szól, noha mindenki látja, észleli, de ránk hagyja a felismerést. Leg­feljebb nénizni vagy mamikázni kezd. Eleinte ugye összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egy­szerű bunkóság, hiába no, ná­lunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem, megszólítás, hát így nőttek fel szegények. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sok néni meg a mamika. Elérkezett az idő, amikor nem foghatunk mindent a front­átvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az Idegkimerültségre. Szembe kell néznünk magunkkal - méghozzá a tükör előtt, nappali világításban. Nos, Igen, kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy! Kettő, három, négy! A nyakunkon meg sötét szemölcs, és hoppá, ne is folytassuk. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz. „Nem kell megijedni, asszonyom - szól nyájasan ezek csak időskori bőrelváltozások." És hogy mit lehet ellene tenni? Sorolja, de értünk a szóból... Semmit. Ez van, és egyre több lesz. Rövidesen a fogaink jelentkeznek. Újabb nagy elhatározás, aztán irány a fogorvos. Igyekezzünk tátott szájjal Is méltó­ságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre megteszi egy részprotézis is. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Azt se, hogy mibe kerül, mert azután elmegy a kedvünk tőle. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogukat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk fél évszá­zadot. Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai között. És a mosás után a lefolyóban! Mi ez? Persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, de ne reménykedjünk. Örvendezzünk inkább azon, hogy ismét divat a kalap. Vegyük tudomásul, hogy az Idő rohan, mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, a kistányért, utána külön a kanalat, és még mindig ott felejtjük a tejet. Naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, tele­fonszámot, feladásra váró levelet, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, egy kis maradék szegfűszeget. Ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüveget, hogy megsóztuk-e a húst, akkor felejtsük el a sérelmeinket Is! Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos, hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs Idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk. JANIKOVSZKY ÉVA a csók Csaknem megölte csókjával barátnőjét egy férfi az Egyesült Államokban: a hölgy allergiás sokkot kapott tőle. A húszéves hölgyre igazából nem a párja hatott ennyire rosszul, hanem az, hogy a férfi megevett né­hány garnélarákot a csók előtt. Mivel barátnője allergiás a tenger ezen gyümölcseire, elég volt egy alapos csók ah­hoz, hogy súlyos sokkot kap­jon. Szerencsére a gyors orvosi ellátás megmentette a gyanút­lan hölgy életét. Ezt a csókot viszont soha nem felejti el. Spóroljunk, 1. Könyvet a könyvtárból kölcsönözzünk, és ne vegyük meg! 2. A vendégeket egy kávéra, teára hívjuk meg, ne egy vacsorára! 3. A szomszéddal együtt, egy kocsival men­jünk bevásárolni! 4. A telefon melletti széket tüntessük el! 5. Akkor hívjuk az ismerősöket, amikor ga­rantáltan elfoglaltak, hogy rövidebb legyen a párbeszéd! 6. Ne menjünk kocsival oda, ahova gyalog is megtehetjük! 7. A kocsit egyenletesen vezessük, hirtelen gyorsítások és fékezések nélkül, hogy keve­sebbet fogyasszon! 8. A pulóvereinket kössük meg mi ma­gunk! 9. Tanuljuk meg egyedül megjavítani az ap­róbb szerelési hibákat! 10. Osztozkodjunk a szomszéddal a heti vagy a havi lapok megvételén! 11. A mosógépet és a mosogatógépet mindig rakjuk tele! 12. Fürdés helyett inkább zuhanyozzunk! 13. Kerti munkákhoz megteszi az egyébként kidobásra szánt rossz cipő is! 14. A lepedők vasalást nem igénylő anyagból legyenek! 15. Igyunk vizet drága üdítők helyett! 16. A villanyt kapcsoljuk ki, amikor nincs rá szükség! 17. Ha van kertünk, termeljük meg a saját zöldségszükségletünket! 18. Télre tegyünk el befőtteket! 19. Tanuljuk meg mi magunk, hogyan kell elkészíteni a frizuránkat! 20. Fessük és tapétázzuk mi magunk a la­kásunkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom