Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-04 / 3. szám

Szombat, 2003. január 4. SZIESZTA IV. A Zsolnay-porcelán Zsolnayék fajanszainak és a szivárvány valamennyi árnyalatában tündöklő, lüszteres zománcaiknak sikertörténete még az eozinmáz 1890-es évekbeli kikísérletezése előtt elkezdődött. Amikor az Osztrák-Magyar Monarchia szerény vidéki manufaktúrája benevezett 1873-ban a bécsi világkiállításra, Zsolnay Vilmos a szakmai zsűritől bronzérmet és elismerő oklevelet kapott, a királytól pedig a Ferenc József-rend második fokozatát. Az 1878-as párizsi világkiállításon Vilmos fia - a fiatal Zsolnay Miklós - vett részt a pécsi műhely termékeivel: a kerámiák aranyérmet kaptak, a nagydíjhoz pedig a Francia Becsületrendet is mellékelték. Rá egy évre ezt követte a sydneyi világkiállítás elismerő oklevele. A sikersorozat ma is töretlenül folytatódik. Tavaly ősszel például az osztrák fővárosban tartotta szecessziós licitálását a Wiener Kunst Auktionen székhelyén, a Kinsky-palotában. Egy magángyűjteményből 32 darabból álló Zsolnay-kollekciót vittek kalapács alá. Ebből az alkalomból írta az elegáns katalógus előszavában Ernst Ploil - a ház kerámia-szakértője - többek között, hogy az utóbbi évtizedekben világszerte nőtt az érdeklődés a magyar márka Iránt nemcsak a német nyelvterületen, hanem a távoli Ausztráliában és Amerika mindkét felén egyaránt. „A vasfüggöny lebontása, a növekvő jólét magyar szomszédainknál, polgárainak saját művészi hagyományaik felé fordulása, illetve a sok kiváló szakpublikáció erősítette tovább ezt az érdeklődést. Ha ez a növekvő kereslet kitart - és a piac jelenlegi helyzete erre utal -, akkor a Zsolnay kiemelkedő példányai rövidesen elérik a rangos francia, germán vagy osztrák kerámiák árát". TUDTA ÖN? Míg korábban magyar földről volt érdemes kivinni műtárgyat Nyugat-Európába, az uniós csatlakozási folyamat előrehaladtával változik a helyzet, különösen a magyar termékek esetében. A L'ART POUR L'ART TÁRSULAT FÉRFITAGJAI EGYMÁS KÖZT Magamnak is Dolák-Saly Róbert és Laár András egymást is remekül szórakoztatják. Fotó: Miskolczi Róbert „Én nyifogok... én nyefegek, távol mezőkön bőrző levesek" szól Karinthy, a L'art pour l'art Társulat szellemi példaképe. Ez már valóságos abszurd. Annyira, hogy Laár András ki is kéri magának. Dolák-Saly Róbert: - Megszokott-e az a nagy siker, amit Szegeden arattak? Laár András: - Egyáltalán nem. A siker megszokhatatlan, s ennek az ember folytonosan örül. Pláne, ha méltó sikere van, ha megszolgálta. Mi bementünk, tényleg eljátszottuk a darabot, nem volt csalás, nem szabotáltunk, nem rövidítettünk. Ilyen értelemben a siker jogos, mégis megmelengette a szívünket a közönség kivételező és kényeztető szeretete. Pethő Zsolt: - Gyakran neveti el magát a színpadon? R Zs.: - Igen, elég gyakran, érdekes, hogy te is észrevetted. De ebben nem én vagyok a ludas, hanem a kollégáim. Ők tudják, hogy szeretek nevetni, másrészt olyan szerepekben tetszelegnek, ami eleve humoros, s erre rátesznek még egy lapáttal. Sőt improvizálnak, s az én káromra szokták ezt művelni. Addig csinálják, amíg nem nevetem el magam. Elsősorban András és Róbert a bűnös, s az ő két figurájuk, Besenyő István és Boborján, de mostanában a többi figura is meg-megnevettet, mert nem azt mondják, amit kéne. A disznófülűek... meg nem úgy néznek, ahogy kéne. L. A.: - Most kicsit ellentmondásba kerültél az én előző mondataimmal. Én arra apelláltam, hogy mindent rendesen megcsináltunk, és most lebuktatsz. P Zs.: - Egyikünk füllentett. L. A.: - Egyikünk füllentett. Vajon ki? A helyes megfejtők között bábszínházi jegyet sorsolunk ki. R Zs.: - És soproni előadásunkra két jegyet. D-S. R.: - Hát hogy bírjátok ennyi poénnal? Ez egyszerűen elképesztő! A társaságnak valóban kifogyhatatlan a szellemi nejlonzacskója, mint ahogy az az internetes oldalon (www.lart.est.hu)olvasható? D-S. R.: - Igen, a társulat valóban kifogyhatatlan, s úgy vesszük észre, hogy minél több időt töltünk együtt, annál inspiratívabb állapotba kerülünk. Kénytelen-kelletlen kiizzadjuk az újabb színházi esteket, ha jól számolom, ez már a hetedik. Huszonöt televíziós műsort készítettünk eddig, s úgy tűnik, újabbak várnak ránk jövőre. Hamarosan meg is írjuk. L. A.: - A darabokat mi magunk írjuk, csak belső termékek felhasználásával. Egész pályafutásunk alatt két-három mondatot vettünk át mástól. Pedig küldtek nekünk már komplett Besenyő-jelenetet, de sajnos az összes forgatókönyvből két vagy három mondat volt használható. Nagyon kényesek vagyunk saját műfajunkra. Szászi Móni rendkívül kreatív író, a Besenyő-jeleneteket is ő írja néhány Besenyő-monológ kivételével. Nagyon-nagyon tehetséges. Ugyanakkor mindenkinek tud írni, Boborjánnak is, minden figura bőrébe bele tud bújni. Én csak saját figuráimnak tudok jókat írni. Ro-, bi is ír dalokat és jeleneteket, Boborján-szövegeket. Zsolt ritkán ír egész jelenetet, de dalokat és szövegeket igen, és a jelenetek rendezését, koreografálását ügyesen végzi. És jó gegmen. Egyszóval univerzális tehetség. Hát, így egy kicsit meg vagyunk elégedve egymással. D-S. R.: - Szerénységünk odáig terjed, hogy úgy érezzük: áldott helyzetben vagyunk. Egy formációnak elég egy jó szerző, de az már tényleg mindennek a teteje, hogy négy ember mindenféle dolog írásához ért. Ha valaki átmenetileg rossz passzban van, beteg vagy fáj a sarka, akkor a másik kisegíti. L. A.: - A nemes művészi versengés pedig rendkívül inspiráló. Nyolc jó jelenetből csak hatot csinálunk meg, szigorúan szűrünk. P. Zs.: - Sőt a közönség is szűr. Van olyan jelenet, amit mi bemutatunk, mert nagyon jót röhögünk rajta, de ha a közönségnek nem tetszik, akkor kihagyjuk, vagy átírjuk, vagy magától átalakul. D-S. R.: - Vagy elmegyünk Bécsbe. R Zs.: - Vagy elmegyünk Bécsbe. De minek? Ja, vásárolni! L. A.: - Legközelebb, ha rossz egy jelenet, elmegyünk Bécsbe! Nekem tetszik ez a megközelítés! Tudjátok, milyen jó kis indiai fűszerboltok vannak ott!? - A próbafolyamat is olyan szórakoztató, mint az előadás? D-S. R.: - Nem, a próbákon mindenki szomorú, sír. Volt már olyan, hogy a világítótechnikust bokán rúgta az egész társulat. Egyszerre. Odamentünk és négy oldalról bokán rúgtuk. Ez azért volt, mert már olyan régen dolgozunk együtt, hogy unjuk. Annyira sokszor láttuk már őt is, hogy már nem bírtuk és ezért bokán rúgtuk. De ő nem haragudott, mert egyetértett velünk abban, hogy már nagyon régen van velünk. L. A.: - Ráadásul a történet nem is igaz. Róbert lebukott. D-S. R.: - Ez is csak nézőpont kérdése. Ahonnan én nézem, onnan ez nem lebukás, hanem megdicsőülés. A kollégák annyira átlátszó módon próbálják bizonygatni, hogy a történet nem igaz, hogy ez már önmagában gyanús. L. A.: - El kell ismernem, magamnak is gyanús vagyok sokszor. - Tizenhat éve szórakoztatják abszurd humorral a magyar közönséget. Fogékonyabbak vagyunk rá, mint régebben? D-S. R.: - Az 1700-as években például semmi nem volt. Akkor nem mentek el az emberek abszurd előadásra, másrészt mi sem írtunk még akkor ilyen jeleneteket. Ez az 1800-as évekre is jellemző. Aztán a 20. században elkezdődött valami. L. A.: - Mi szellemi példaképként tekintünk Karinthyra. Az így írtok ti abszurd paródia. Hogy „Én nyifogok... én nyefegek, távol mezőkön bőrző levesek...", ezt én kikérem magamnak! Vagy Örkény... D-S. R.:-VagyAlfonzó, hogy előadót is említsünk. Aztán Romhányi József, Nagy Lajos. Visszatérve a kérdésre azt vesszük észre, hogy az érdeklődés állandó. Mióta a televízió megdobta, azóta hasonló szintű, telt ház előtt játszunk. De jó, hogy jössz, Móni! Meséld el, hogy érzed magad köztünk! Szászi Móni: - Nagyon jól! Három ilyen pasi mellett!? Egyik lököttebb, mint a másik. W. A. a legnépszerűbb múzeum MTI PANORÁMA Tavaly a Louvre állt az első helyen a világ nagy múzeumai közül, 5,7 millió látogatóval. Ez a szám 12 százalékkal múlja felül az egy évvel korábbit. Akkor ugyanis részben a múzeumi dolgozók sztrájkja, részben pedig a szeptember 11-i terrortámadások miatt kevesebben keresték fel. A látogatók kétharmada külföldről érkezett, elsősorban Európából, s azon belül is főleg Nagy-Britanniából, Olaszországból és Németországból. Csaknem kivétel nélkül megtekintették Leonardo da Vinci Mona Lisáját. Nagy sikere volt a fáraókat bemutató alkalmi kiállításának, amelyre félmillióan voltak kíváncsiak. LOMBOS FERENC H0RGASZR0VATA Télen, léken A horgászok többsége télen nem nagyon gyakorolja szenvedélyét. A felszerelések pihennek, a nagyobb halak kifogása inkább megmarad az álmodozások szintjén. Egy szűkebb réteg viszont dacol a hóval és a csikorgó faggyal, alkalomszerűen még jégre is merészkedik. A téli horgászat egyfajta vezeklése elkövetett bűneinknek. Órákig fagyoskodni és várni a nagyritkán bekövetkező kapást, minden más állítással szemben nem túlzottan szívmelegítő dolog. Ennek ellenére decemberben is lehet halat fogni, de nem könnyen. A legismertebb téli módszer a lékhorgászat. Sokan és sokat írtak róla, pedig a módszer gyakorlatilag évszázadok óta változatlan. Ülünk a kivágott lék szélén és arra várunk, hogy a horogra tűzött csalihalunkat egy-egy csuka vagy süllő megtámadja. Ezeknek a ragadozó halaknak az állománya sajnos évről évre csökken, ezért sikerélményeink is egyre ritkábbak. Ez az oka annak, hogy a módszer az elmúlt években látványosan veszített népszerűségébői. Napjainkban viszont egyre elterjedtebb a téli menyhalazás. Ezek a sokbajszú halak az elmúlt 3-4 évben hihetetlen módon elszaporodtak. A Duna teljes magyarországi szakaszán megtalálhatóak, de kisebb folyóinkból sem hiányoznak. Horgászatuk egyszerű, komolyabb felkészülést nem igényel. Októbertől márciusig szinte állandóan lehet számítani apró rángatások sorozataiból álló kapásaikra. Többnyire fenekező módszerrel szokták őket horogra csalni, a jellemzően fél kiló körüli példányokat. Egyszer valaki leírta, hogy a vízparton gyújtott tűz fénye a menyhalakat kapásra ingerli. Ennek természetesen semmi értelme nincs, de a tűz közelében legalább egy kicsit felmelegszik a horgász. A hazai horgászok viszont elsősorban pontyozni szeretnek. A pontyok azonban ilyenkor a víz mélyebb gödreiben elvermelnek, gyakorlatilag beszüntetik a táplálkozást, tehát kifoghatatlanok. Jobb megoldás nem lévén, télen is fel lehet keresni a nagyobb erőművek hűtőtavait, amelyek soha nem fagynak be. Ezeken a helyeken télen is nyári esélyekkel próbálkozhatunk! A legismertebb téli módszer a lékhorgászat.