Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

Szombat, 2003. január 18. SZIESZTA II. SÜSSÜNK, SÜSSÜNK KENYERET... Piaci gazdaságtan a kemencékben Anyáink még így sütötték. Fotó: Gyenes Kálmán Filmfesztivál Berlinben BUDAPEST (MTI) Az idén is több kategóriában lesz magyar résztvevő a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Az 53. alkalommal megrendezendő rangos európai mustra február 6-án kezdődik. A Magyar Filmunió tájékoztatása szerint a Panoráma szekcióban Szomjas György Vagabond című játékfilmjét vetítik, a Fórum szekcióban pedig Fliegauf Benedek Rengeteg című első nagyjátékfilmje szerepel. Fliegauf Benedek résztvevője lesz a fiatal filmkészítők számára meghirdetett Berlinale Talent Campus rendezvénynek is, amely első alkalommal nyújt lehetőséget a fiatal filmeseknek konzultációra. A vetítések mellett a fiatal filmszínészeket bemutató rendezvénynek - a Shooting Stars gálának - is lesz magyar szereplője. A European Film Promotion által szervezett programra Oroszlán Szonja kapott meghívást. A színésznő a 33. Magyar Filmszemlén bemutatott Valami Amerika című film egyik főszerepét alakította. Jön az ötödik Harry Potter MUNKATÁRSUNKTÓL Június 21-én kerül a boltokba az ötödik Harry Potter-kötet. Nem is olyan rég még /. K. Rowling alkotói válságáról szóltak a hírek, ám úgy tűnik, hogy a gyerekáldás a fantáziáját is beindította Harry Potter kitalálójának, hiszen az ötödik kötet minden eddiginél vaskosabb lesz. Ugyanis több mint 255 ezer szóból áll majd, amely jócskán meghaladja a sorozat negyedik darabját, hiszen a Harry Potter és a Tűz serlege „csak" 191 ezer szavas volt. A Harry Potter és a Főnbe lovagrend a hírek szerint az összes közül a legjobb és legizgalmasabb lesz. A minden idők legnépszerűbb varázslóinasáról készült második film után idén tavaszszal kezdik el forgatni a harmadik részt, amely karácsony környékén kerül majd a mozikba. Valamikor, talán az ötvenes években eladtuk a jó magyar búzát, és vettünk az árán hitványabb franciát. Föltalálták pékjeink a szappanos kenyeret. Mostanában gyönge termés is elég az országnak, marad itthon is annyi jó búza, most meg föltalálták a pékek azt a kenyeret, amelyből, ha egy szeletet vágunk, szakajtónyi morzsa marad utána. Aki zsírosat, vajasat vagy margarinosat tud kenni belőle magának vagy a családjának, boldog ember. Amikor újságíró lettem, istenem, de rég volt, még lelkendezett a lapunk, hogy rozs helyett búzát termelnek már a sovány homokon is. Intettem kollégámat, megérjük még, sütnénk inkább rozskenyeret, de nem lesz hozzá rozsunk. Megértük, némely pékségekben barnára föstik a tésztát, mert a barna kenyér lett kapósabb. Színre olyan, a valóságban egészen más. Sokszor jutott eszembe a mérgesi Farkas Ádám szemléltető példája is. Kenyérboltban árult, szinte lepénnyé nyomta össze a veknit és amikor elengedte, visszadomborodott eredeti állapotába. Ha most végzem el ugyanezt a próbát, csak egyszer kell végeznem. Megmarad lepénynek. Eddig akárhányszor írtam gyöngülő mindennapinkról, a legkevesebb volt, hogy pörrel fenyegettek a pékek. Vagy a kenyérgyárak. Hogyan merem rontani piaci hitelüket? Változatlanul bánt viszont, hogy jó búzából sütjük a morzsahegyeket, gondoltam egyet, elmentem a szegedi gabonakutatókhoz, mert tudtam, ott minden lisztek próbája a sütés, és pörrel még egyszer se fenyegettek. Ács Péterné és Kovács Zsuzsa végzettségét tekintve ugyan molnár, de a próbacipót is ők sütik. Nagyanyjuk és édesanyjuk mellett kislányként is kemence körül forgolódtak már, emlékeznek tehát azokra az időkre, amikor egy sütés akár két hétre is jó kenyeret adott a családnak. Előtte fölszerelkeztem egy rázós kérdéssel. Egykori kollégám mondta, az is megeshet, a malmok nem akarnak mindig a legkiválóbb búzából őrölni, mert a gyöngébb minőségűhöz olcsóbban jutnak hozzá. Köszönés után mindjárt előtálaltam, de nem lenne molnár a molnár, ha nem védték volna meg a malmokat. Nem firtattam tovább, inkább hallgattam őket. Mindketten azt mondják, az ipari technológia követeli meg, hogy különféle adalékanyagokat alkalmazzanak. Kényszerűségből egyszer ilyen lisztet adnak a malmok, egyszer olyat, másként kellene sütniük a pékeknek szinte mindet, de a gépsor egyöntetűséget kíván. Adalékokkal vasalják simára a göröngyöket. Piaci gazdaságtan kéne ide, nem kenyérsütési tapasztalat. Mégis ezt hajtom. Nagyszerű helyre jöttem azonban, nem azt vettük sorra, hogyan sütik az intézetben a próbacipót, azt inkább, hogyan süti Zsuzsa otthon. Nem külön gépezettel, amit boltban lehet kapni, bár elismeri, az is jó. Szerinte közönséges gáztűzhely sütője is megfelel. Nekik ilyen van. Némi furfang azonban kell hozzá. Ide írom, mert egyre többen vannak, akik otthon igyekeznek megsütni azt, amit boltban nem kaphatnak. Szárít a gázsütő, úgy védekezik ellene, hogy az aljába külön tepsiben vizet tesz. A második lépcsőre teszi a rácsot, arra a formát, benne a tésztával. Vagy élesztővel készíti elő, vagy kovásszal. Jobb a kovász. Vagy az előző sütés tésztájából marad vissza, vagy előtte való napon keveri. Ötdekás a csomagolt élesztő, annak a felét adja egy marék liszthez. Szinte elmaradhatatlan nála a köménymag - őrölve is kapható -, vizet is tesz hozzá, összekeveri és a híg palacsintatésztához fogható masszát letakarja, hogy a muslicáktól védje és másnapig állni hagyja. Sütés napján aztán békebeli zománcos vájdlingba teszi bele az 50-60 deka körüli lisztet és belekeveri a kovászt. Annyi vizet ad hozzá, amennyit a liszt fölvesz és sóból egy teáskanálnyit. Anyáink receptje szerint addig kellett dagasztaniuk, amíg a mestergerendáról nem csöpögött a víz. Amíg a homlokuk meg nem izzadt. Zsuzsa is ismeri ezt az igét, de a fél kiló liszthez nem kell ekkora erőfeszítés. Csak addig dagasztja, amíg az edény fala fényes nem marad. Fél órákig többször is pihenteti, szintén letakarva, aztán a kelesztés következik, rendes konyhahőmérsékleten fél óránál is tovább. Formába teszi - szerencsére több változatban is árulják -, és abban is áll még fél órát. Mielőtt beteszi a párás sütőbe, megmosdatja és amikor kiveszi, akkor is. Mosolygós, kívánatos, jóízű kenyér sül belőle. Adalékot ő is használ. Vagy főtt krumplit, jól áttörve, vagy kukoricalisztet, esetleg búzacsírát, korpát, különböző pelyheket, napraforgómagot, tökmagot - vagy valamennyit együtt. Egyik pékünknek ajánlottam valamikor a tökmagos kenyér ötletét. Prosztatabeteg idősebbek egyik leghatásosabb orvossága a tökmag. Azt mondta, ő is használ mindenféle magvakat, de a tökmag nincsen benne a szabványban. A konyhai kínálatba viszont belefér. Édesanyám szavai szerint mindent gondolomformán kell adagolnunk. Sajnálom, hogy elfelejtettem mustrát koldulni a legközelebbi sütésből, de ajánlom kipróbálásra mindenkinek. Ők ketten végzett molnárok, én pedig molnárivadék volnék. Azt az egyet tudom, a legjobb kenyérnek is van párja. A másik jó kenyér. HORVÁTH DEZSŐ PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 38. RÉSZ Ork letépi magáról a félig lógó ruhákat, a gatyáját is kissé letolja, hogy még hülyébb helyzetbe hozza az ajtó mögött várakozó alakot. Ork egy szál félre csúszott alsóban nyit ajtót. Egy nő áll ott, Ork meglepődik, zoknis lábaival az ajtó mögé ugrik; kellemetlenül érzi magát, mint akit lelepleztek, s azonnal pörgeti a fejében, vajon ismeri-e ezt a nőt, avagy sem, annyi biztos, hogy nem személyzet. Ork bizonytalanságát csak tovább fűti, hogy a nő is meglepődik, pár másodpercig nem tud megszólalni. Az ajtó kinyílt, de csend van. Ki az?, kiált ki Orkla, hallani az ágy rugóin, ahogy fölpattan, köntöst suhint magára. Elnézést, motyogja a nő az ajtóban, Orknak csak a feje lóg ki az ajtólap mögül, nem tud hová menekülni, a folyosó szűk, az ajtó pedig nyitva, aztán a nő a kezét nyújtja, be akar mutatkozni, de Ork ragaszkodik az ajtólap szorításához. Orkla tűnik elő Ork háta mögött, és elsikítja magát: Jesszusom, te hogy kerülsz ide? Bocsánat, mondja Ork, s még félig feszes hímtaggal eloldalog Orkla háta mögött, ruhát kap magára. Láttalak tegnap is az étteremben, meg ma a folyónál, de nem voltam benne biztos, hogy te vagy az, mondja a nő, de ma megkérdeztem a portán, elnézést, és nem tudták megmondani, hogy meddig maradtok, ezért... Ugyan már, mondja Orkla, gyere be! Ork már magára cibálta a nadrágját, egy nyálfoltos pólót, az ágy szélére telepszik. Te itt laksz, kérdezi Orkla, miközben mellei elővillannak öltözködés közben, Ork szemérmessége még egy nő társaságában is szigorú szemeket mereszt Orklára. Bemutatkoznak, Orkla annyira örül a vendégnek, mintha Ork nem is létezne. Ork zokon veszi, de mit sem bánja, érzi, egy kicsit magára maradhat. Menjünk le vacsorázni az étterembe, mondja Orkla. Menjetek nyugodtan, mondja Ork azonnal, nagyon elfáradtam délelőtt, és már veszi is elő a pénzt, félsunyin Orkla markába nyomja az öt-hat vacsorára elegendő, nagyvonalú bankót. A nő egy pillanatra kellemetlenül érzi magát, de nem sokáig, amint kilépnek ajtón, kancás viháncolás zengi be a folyosót. Ork rohadtul éhes, de Orkla barátnője csöppet sem volt szimpatikus neki, ráadásul mi az, hogy valaki csak egy kopogtatással lehervasztja. Na, mindegy, nézzük a jó oldalát, ha van, gondolja Ork, és egy pillanatra szöget üt a fejében, hogy ilyet soha életében nem mondott; mi az, hogy nézzük a jó oldalát? Ork átkutatja a horgászszatyrot, három megolvadt vajas szendvicset talál, rövid gyönyörködés után tömi magába, a kolbászban túl nagyra darálták a húst, félig ehetetlen, de Ork gyűri, majszolja befelé, a végére majd megfullad. Aztán gondol egyet, pulóvert ránt és kabátot, leszalad az étterem felé, de nem megy be, a vlrágmlntás üvegen át látja a két nőt. A tegnap esti pincér vágódik ki az ajtón. Jó estét, uram, nem vacsorázik, kérdezi a pincér. Túl vagyok rajta, mondja Ork, viszont valami rendes bort kéne szerezni, lehet, hogy vendégek lesznek fönt, mondja Ork, ennyi kis túlzást, hazugságot, gondolja, megengedhet magának. Van itt egy pincészet két utcára, nagyon jó a kimért fehér, van, aki csak ezért utazik Ide. Neve, kérdezi Ork. Azt nem tudom. De nem savanyú? Nem, félszáraz, és idei, friss bor. Akkor hozzál nekem kettő, nem, négy litert. Elnézést, uram, de szolgálatban vagyok, most nem mehetek el. Ork egy nagyobb bankót tart a kezében. Hasmenés, epegörcs, székrekedés, mondja Ork, számtalan indok van, a többi a tiéd, nem várok Itt, hozd föl a szobába. A fiatal pincér szétnéz, a portás szemet huny a rejtvény fölött, elhúz a kimérés felé, Orkla most a lépcsőn lassítja a kényelmes visszautat, amely után jól eltervezett és megérdemelt magányos borozás várja. Odafönt elmos egy poharat, szalvétán lecsorgatja. Nők hangját hallja a folyosón. Ne, gondolja magában, ilyen hamar nem érhet véget. A hangok elülnek, Ork megnyugszik, és alig egy perc rriűlVa már önti is a pincehideg fehér bort. Az íze pazar, pezseg benne a szőlőlé. Bekapcsolja a tévét, halkan valami műsorra állítja, leül vele szemben, a lábát a másik fotelbe nyomja, s föl-fölocsúdva töltögeti magának a bort, közben arra gondol, mégis mennyire jó ez így, és nincsen máshogy, mondjon akárki akármit, neki a saját feje után kell mennie, különben meg mit akarhat a világban, csakis azt, amit ő akarhat, függetlenül attól, mivel akarják mások megdumálni a fejét. Már összefolyik előtte a tévé képe, kis monitor, nem bántja annyira a szemet, már nincs ereje átkapcsolni, a szemét le-lehunyja, Orklára gondol, és már csöppet sem orrol azért, hogy magára hagyta, ellenkezőleg..., csak aztán nehogy replikázzon, mikor följön. Ork már alszik a tévé előtt, mikor Orkla visszatér úgy éjféltájt. Orkla meglepődik, alig hiányzik a kétliteres flaskából, ebből gondolja, valahol már lennie kell egy üresnek. (FOLYT. KÖV.)