Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-14 / 11. szám

KEDD, 2003. JANUAR 14. • A K T U A L I S « 3 vircsaft SULYOK ERZSEBET Amelyik szervezet a szavazatok 50 és fél százalékát megszerzi ­mindent visz. És ez nem az egyetlen hibája a jogszabálynak. Mást ne mondjunk, alkalmazásával kezelhetetlen létszámúak az elek­tori gyűlések, így az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) kép­viselőinek választásai azóta megcsúfolásai a demokrácának, ami­óta léteznek - egyébként a demokrácia jegyében, természetesen. Az első ciklusban, 1993-ban elfogadott törvényt a rá következő két ciklusban sem sikerült módosítani, s mindez így együtt arra enged következtetni, hogy a 12 év alatt ez nem volt túl fontos té­ma a mindenkori képviselőknek. A cigányok persze fontosak a politikai pártoknak - az országos választások idején. A szavazataikért semmi sem drága, még az sem, hogy azonos érdekeik képviseletét gyengítve, végletesen megosztják őket. Vagyis ártanak nekik, kihasználják őket. A romák politikai sokszínűsége persze ugyanolyan természetes lenne, mint a nem romáké, ha nem keverednének össze a dolgok. Ha itt az élet nem lenne egyenlő a politikával. Ha jól megkülön­böztethetők lennének egymástól mondjuk a kisebbségi, a szociá­lis, az oktatási, az egészségügyi és egyéb „életes" érdekek - a poli­tikaiaktól. De össze vannak mosva, szándékosan, politikai érdek­ből. Az emberek gyakran nem látnak át a szitán, ezért hajlamo­sak elhinni, hogy egy politikai vereség végzetes hatással lehet - az életre. Ezért képesek civilizálatlanul viselkedni egy választáson. Mintha az életükért küzdenének. Egyszerűen nem hiszik el, hogy működő demokráciában élnek. A roma szervezeteknek, teljesen függetlenül a politikai színük­től, mint kisebbségi érdekképviselőknek végre az ombudsman mellé kellene állni és addig nem nyugodni, amíg a parlamenti urak és hölgyek napirendre nem veszik a törvénymódosítást. Ha nem, négy év múlva is botrányba fulladhat a gyűlés - de ez a ki­sebbik baj. A nagyobb, hogy a demokrácia rendje nélkül az életbe­vágó dolgokban sem tudják érvényesíteni az érdekeiket. A csempész nem pihen A zord téli időjárás sem tudta elkövetési érték pedig megha­elriasztani a csempészeket jól ladta a 24 millió forintot. Kő­megszokott „munkájuktól", zel 6 ezer karton füstölnivalót Mint a Vám- és Pénzügyőrség foglaltak le a fináncok, de vám­Dél-alföldi Regionális Parancs- raktárakba került 249 liter kü­nokságtól megtudtuk, az el- lönböző szeszes ital is. A kisza­múlt napokban 129 jogsértő bott pénzbírság összege 413 cselekményt derítettek fel, az ezer forint volt. Csongrád megyei elektorok a cigányönkormányzati választásról Siralmas, ami történt A jogszabály hibái mellett az elektori gyűlés rossz szervezé­sét és a cigányság politikai meg­osztottságát okolják az általunk megkérdezett Csongrád megyei elektorok a szombati gyűlésen kialakult káoszért. A Lungo Drom tagjai kezdetben fegyelmezetten tűrtek - állítja a hódmezővásárhelyi Irhás József, a jobboldalinak nevezett szerve­zet novemberben megválasztott, új megyei elnöke. - Siralmas, ami történt ­mondja az elnök. - Igen nagy a létszáma az elektori gyűlésnek, ennyi embert akkor sem lehetne fegyelmezni, ha nem lenne ez a tragikus politikai megosztottság. De így aztán semennyire sem le­het az egy helyre bezsúfolt, majd­nem háromezer főt kordában tar­tani - panaszolja. Irhás József szerint a Lungo Drom tagjait rosszul érintette, hogy a „balo­sok" megkülönböztették magu­kat a fehér sállal meg a vörös szegfűvel. Ráadásul elterjedt ró­luk, hogy fejenként kétezer forin­tot kaptak, kávéra, szendvicsre. A Lungo Drom mindazonáltal fegyelmezetten tűrt mindaddig, amíg tagjai azt nem tapasztalták, hogy a blokkokban összefűzött székek számával nem egyezett meg az összeszámlált szavazatok száma. - Nem lehetett megoldani a szavazatszámlálás tisztaságát, mert a fegyelmezetlen küldöttek jöttek-mentek, nem ültek a he­lyükön, hanem mindig oda men­tek és ott szavaztak, ahol éppen kellett. Amikor kiderült, hogy a levezető elnöknek javasolt embe­rünket sem tudjuk megválaszta­ni, hazajöttünk - meséli az elnök. Irhás József így hát már nem is szavazott az Országos Cigány Sajátos hangulati elemek jellemezték az Országos Cigány Önkormányzatot választó elektorok buda­pesti gyűlését. MTI Telefotó IBruzdk Noémi) Önkormányzat képviselőire, ám a végeredmény, „a balosok győ­zelme" tudatában sem gondolja, hogy rosszabb lesz a cigányság­nak, mint Farkas Flórián idejé­ben. Várakozó álláspontra he­lyezkedik. Megvárja, mennyi va­lósul meg az ígéretekből. - Nekünk a helyi szervezetek­ben, legyünk akármelyik politi­kai oldalon, mindenképpen együtt kell dolgoznunk- Munka­helyek teremtésén, azért, hogy minél többen elvégezzék a nyolc osztályt és a felnőttek is járjanak tanfolyamokra. Ez a legfonto­sabb - szögezi le az elnök, aki egyébként arra számít, hogy egy-két hét alatt megnyugszanak a kedélyek. Azt is kívánatosnak tartaná, ha a honatyák végre megértenék, hogy a kisebbségi ombudsmannak igaza van. Kal­tenbach Jenő évek óta hiába mondja, hogy baj van a törvény­nyel - hátha a mostani botrány után módosítják. A szegedi cigány önkormány­zat egyik képviselője, fakab Jó­zsef némileg másképp látta a szombaton történteket. - A baloldal korrekt volt. A magam részéről szoros választá­si eredményre számítottam és meglepett, hogy Farkas Flórián olyan mértékben nem tudta el­viselni esetleges vereségének már az előjeleit sem, hogy a sa­ját bázisát hazaküldte, azaz nem engedte szavazni. Szerin­tem végig kellett volna csinálnia és akkor egy vegyes politikai összetételű önkormányzatot vá­laszthattunk volna. Szükség lenne az ellenzékre! Csakhogy Farkas Flórián a személyes érde­keit előbbre helyezi, mint a ci­gányság érdekeit. Csongrád megyéből két képvi­selő jutott be az Országos Cigány Önkormányzatba: a szentesi Fa­úr Zoltán és a magyarcsanádi Graul István. S. E. Vegyi fegyverként a ricin majd tizenkétszer veszélyesebb a ciánnál Nincs ellenszere a pornak A doni honvédekre emlékeztek a makóiak Nehéz körülmények között, hiányos felszerelt­séggel álltak hősiesen helyt a Don-kanyarnál a magyar honvédek - hangzott el a hatvan évvel ezelőtti tragédiáról rendezett makói emlékün­nepségen. A Jobb Makóért Egyesület és a Hajrá, Makó! Polgá­ri Körök Egyesülete közös rendezvénye ökomeni­kus istentisztelettel kezdődött a Csanád vezér téri kápolnában, majd a résztvevők esti gyertyagyújtás­sal és koszorúzással tisztelegtek az elesettek emlé­ke előtt a második világháborús emlékműnél. A hatvan évvel ezelőtti eseményeket a makói múze­um igazgatója, dr. Halmágyi Pál elevenítette fel a koszorúzást követő emlékülésen a Szent Gellért Kollégiumban. Mint elhangzott, a Don mentén állásait védő második magyar hadsereg a sztálingrádi ellentá­madás bekerítő hadműveleteinek külső frontján került szembe az orosz haderővel. A január 12-i, kora délelőtti támadás ugyan nem érte teljesen váratlanul a magyar katonákat, ám hősies ellen­állásuk a túlerővel szemben reménytelen volt. A terepviszonyok miatt például megfelelő árok­rendszert sem sikerült mindenütt kialakítani, kevés volt a szállításra alkalmas ló, nem volt tü­zelő, meleg ruha és a mínusz harminc fok körüli hidegben a lövegek is befagytak, ráadásul kevés volt a lőszer. A Vörös Hadsereg mégsem tudta azt elérni, amit a németekkel Sztálingrádnál: nem sikerült teljesen bezárni a gyűrűt a magyar alakulatok körül, melyek kisebb egységekre sza­kadva sokszor az utolsó töltényig harcoltak és hosszabb ideig tudták tartani állásaikat. A ma­gyar emberveszteség óriási volt. A második ma­gyar hadsereg kétszázezer katonájából hatvan­ezer elesett és ugyanennyi került fogságba; meg­semmisült a teljes tüzérség és a páncélosállo­mány. A rendezvény másik megemlékezője, Sarkadi Ernő az egykori honvédek visszaemlékezései alap­ján arról beszélt, hogyan élték meg az áttörést a harcok résztvevői. Elmondta, hogy a magyar had­sereg hősies helytállása mindenekelőtt az egyes katonák találékonyságának volt köszönhető, hi­szen segítséget sem a szövetségesektől, sem a ma­gyar hadvezetéstől nem kaptak, miközben azt pa­rancsolták nekik, hogy tartsanak ki a végsőkig. A magyar Nimród páncélosok például nagyon sok orosz T-34-est lőttek ki. Tűzerejük ugyan kisebb volt, de a magyarok tudták, hogy ha egy lövéssel megcélozzák a lánctalpakat, utána egy másikkal a lövegtornyot, lényegében használhatatlanná te­szik az ellenséges harcjárművet - mondta Sarkadi Ernő. SZABÓ IMRE Már fel lehet venni a bevonulási segélyt Háromszázötvenen kapták meg a behívót Bálint Gábor húsz éve kutatja a ricin hatásait. Fotó: Gyenes Kálmán MUNKATÁRSUNKTÓL A megyében 350 sorköteles kap­ta meg a behívóparancsát, ked­den és szerdán ennyien vonul­nak be a kiképzőközpontokba. Csongrád megyében nincs ki­képzőközpont: a fiatalok Sza­badszálláson, Szombathelyen és Tapolcán töltenek el két hóna­pot, ezután kerülnek alakulata­ikhoz. Ezzel együtt hat hónapot töltenek mundérban. Vásárhe­lyen mintegy negyvenen vehetik át az önkormányzat házipénztá­rában, hétfőtől csütörtökig 9-15.30 óráig, pénteken 9-12 óráig, a bevonulási segélyt. En­nek összege egyedülálló sorköte­les esetében a minimálbér 60 százaléka, vagyis 30 ezer forint, míg a gyermekes bevonulók ese­tében a minimálbér, azaz 50 ezer forint. Agraffiti gyöngyszemei A Csongrád Megyei Rendőr-főka­pitányság, a Csongrád Megyei Polgárőr Szövetség és a Csongrád Megyei Közgyűlés közös szerve­zésében nyílik A művészi graffiti gyöngyszemei című kiállítás ma délután 2 órakor a megyeháza au­lájában. A kiállítást, amelyen Hajdú Ferenc József fotóit láthat­ja a közönség, Lukács János rend­őr dandártábornok, megyei főka­pitány nyitja meg. Az ünnepélyes megnyitón Bán Roland és Szábics Attila graffitiművészek tartanak bemutatót. A tárlat január 23-ig látogatható naponta 9-16 óráig. Valószínűleg terrortámadások­hoz akarták felhasználni a ri­cint egy Londonban letartóz­tatott banda tagjai, akiknél ház­kutatáskor nagy mennyiségű mérgező anyagot talált az angol rendőrség. Szegeden évtizedek óta kutatják a rendkívül veszé­lyes szer hatásait. A két háborút is megjárt Bálint Gábor egye­temi tanár húsz éve foglalkozik ezzel a témával. A Szegedi Tudományegyete­men Bálint Gábor professzor és munkatársai bizonyították be a világon elsőként, hogy a ricinmérgezés egyik, rövid időn belül jelentkező tünete a ma­gas láz és a rossz közérzet. Macskákon mértek már példá­ul 43 fokos lázat is. Számos, ri­cinnel kapcsolatos adatot is a szegedi kutatók közöltek első­ként a világgal. A ricin fehéres színű por, amelyet a ricinusmagból készí­tenek. Belélegezve vagy a szer­vezetbe juttatva néhány nap alatt halált okoz. Mérgező ha­tását egy összehasonlítás alap­ján lehet a legjobban érzékel­tetni: njíg egy kilogramm cián­káli 300 ezer ember elpusztítá­sához elég, addig ugyanennyi ricin 3 millió 500 ezer ember halálát okozhatja. Egy felnőtt megöléséhez elegendő 3-4 mil­ligrammnyi. A szert ennek el­lenére gyógyításra is megpró­bálták felhasználni, hiszen bi­zonyos rosszindulatú dagana­tok kezelésére feltételezhetően alkalmas lenne. Mivel azonban az adag kiszámításában a leg­kisebb tévedés is a beteg halá­lához vezet, az állatkísérletek után nem tértek át az emberen való alkalmazására. Bálint Gábor azt is megállapí­totta, hogy nagyon kis adagok­ban a ricinhez hozzá lehet szok­tatni a szervezetet, amely ezáltal ellenanyagot termel. Az így ke­zelt macskák és egerek sok bak­teriális fertőzést túléltek az anti­ricinnek köszönhetően. Szegeden próbálkoztak elő­ször a mérgezett esetek meg­mentésével is, sajnos nem sok sikerrel. Az '50-es években ugyanis Magyarországon 30-40 ember ricinmérgezést kapott, miután egy újító eljárás miatt - amelyet ezután természete­sen beszüntettek - a ricinus­olajat nem hőkezelték, így a mérgező anyag benne maradt. A professzor elmondta: a ricin­mérgezés egy nap lappangás után 1-2 napon belül végez az emberrel. Ha halálos adag jut a szervezetbe, semmit sem lehet tenni, de kisebb dózis esetében is csak a tüneteket lehet kezel­ni, minden más a szervezet küzdőképességén múlik. A láz és rossz közérzet után ugyanis súlyos vese- és májkárosodás lép fel, nagy dózis esetén pedig idegrendszeri zavarpk is fellép­hetnek. A mérgezettek tehát nagy kínok között halnak meg. Vegyi fegyverként eddig még nem használtak ricint, de min­den ország számol ezzel a lehető­séggel, hiszen nem túl bonyolult előállítani. Mivel egy napig lap­pang a betegség, azt sem lehetne bevetése esetén kideríteni, hogy mikor és hogyan mérgeződtek meg az emberek. Egyetlen „elő­nye" sok más vegyi és biológiai fegyverrel szemben, hogy a mér­gezés emberről emberre nem ter­jed. TÍMÁR KRISZTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom