Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-09 / 7. szám

Péntek Szombat Hétfő i de' spoí rjfl % , "ll / "m 1 <-8^ jlikroj* jl ^ * ll ép testben Szerda SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS SZABÓ CSILLA 2003. JANUÁR 9. WWW.DELMAGYAR.HU „MEG MINDIG HISZEK A SZERELEMBEN" íeri nem titkolja korát Tordai Teri december 28-án ünnepelte hatvanegyedik születésnapját. A színésznő nem titkolja korát: őszintén szembenéz éveinek múlásával. Megjelenését tekintve igazán nem lehet oka panaszra - a jó fizikai kondíciója, mint mondta, elsősorban az adottságainak, no meg a rendszeres mozgásnak köszönhető. - Hogyan lehet, hogy ön színészként már igen fiatalon rendkívül komoly ismertséget szerzett magrínak? - Amikor én még aktív voltam, nem állt szemben a televízió és a színház, mert egyik kiegészítette a másikat. Én például fiatal színész koromban nap mint nap a Nemzeti Színházban próbáltam, utána rádióztam és televízióztam, éjszaka pedig forgatásokon dolgoztam. Akkoriban rajtam kívül volt húsz-huszonöt olyan színész, akiknek a nevét úgy ismerte az ország, mint most egy-egy televíziós műsorvezetőét. - Nem szívesen lenne ma pályakezdő színész? - Pont a napokban beszéltem erről Lili lányommal, aki ugyancsak színész. Mondtam neki: úgy szerettem volna pályakezdő lenni, ahogy ő, aki 25 éves korára már Jászai-díjas és nagy drámákat játszhat - tehát meg van a művészi értékelése. - Az ön népszerű filmes alakításait még ma is gyakorta látni a régebbi produkciókat műsorukra tűző televíziócsatornákon, korábbi színházi szerepeit azonban már nem ismerheti meg az utókor. Nem bánja? - Nagy bánatom például, hogy amikor negyvenegy éves koromban az országos színházi fesztiválon megnyertem a legjobb női alakítás díját A vágy villamosával, nem készült egy tévéfelvétel sem, s ez nincs meg ma az archívumban. De ugyanúgy hiányolom, hogy Dajka Margit, Latinovits Zoltán vagy Ruttkai Éva sok nevezetes színházi szerepe nem maradt meg semmilyen felvételen. - A filmszakma és a színművészet sokat változott az elmúlt évtizedben. Hogyan értékeli ezt a folyamatot? - A filmesekre haragszom, mert sokszor nem színészekkel, hanem amatőrökkel dolgoznak, akik számomra nem adnak vissza semmit a filmvásznon. Másrészt pedig a mai filmeket azért sem szeretem, mert - tisztelet a kivételnek borzasztó negatív kisugárzásúak. A színházi világ változásaival viszont mélységesen egyetértek. A fiatal rendezők újszerű előadásai kifejezetten lenyűgöznek engem, azokat rendkívül izgalmasnak és érdekesnek tartom. - A színházban mostanában is sikerül önhöz illő szerepeket kapnia? - Igen, és ezekben boldog is vagyok: például a bolondos nagynéni vagy a hisztérikus anyukaszerepek mind olyanok, amelyekből már nem lehet kiöregedni. - Korábban még inkább a „csinos nő" szerepek jutottak önre... - Állítólag fiatalabb koromban nagyon csinos színésznő voltam - most is elégedett vagyok az alakommal de a pályám nehézségeit, úgy érzem, csak a humorommal tudtam átvészelni. Engem például egyáltalán nem zavar, ha kinevetnek. - Van ok arra, hogy most kinevessék? - Bárki kinevetne például, ha látná, hogyan használom a mobiltelefont: már két éve van egy készülékem, de csak anynyit tudok, hogyan kell vele telefonálni. Ha viszont kiírja, hogy „új üzenet érkezett", akkor azt se tudom, mit csináljak. - Mindenesetre nem utasítja vissza az új dolgokat. - Ha úgy kezdenék bármihez: nem tudom megcsinálni, akkor nem is sikerülne semmi. Az emberek akkor öregszenek meg, amikor az új dolgokat azzal utasítják vissza, hogy „bezzeg az én időmben"... -A születésnapja, december 28., szinte egybeesik az új év kezdetével. Nehéz szembesülnie az évek múlásával? - Amikor ötvenéves lettem, a lányom arra kért, ne számoljuk tovább az éveimet. Tavaly viszont, amikor betöltöttem a hatvanat, soha nem voltam még annyira boldog, mint azon a születésnapomon: akkor ugyanis már úgy érezhettem, hogy a kötelezettségem terhe, amit a gyermekem felnevelésével vállalTordai Teri szerint a szerelem nem csak egy személyhez szólhat; a szerelem nem más, mint érzéki nyitottság a világra. tam, egy kicsit lekerült rólam. A szeretetem természetesen megmaradt iránta, azzal mindig igyekszem erőt adni neki. - Szakmai vagy magánéleti vonatkozásban vannak még hosszá távú tervei? - A tervek mindig a fiatalsághoz kapcsolódnak. Nekem már nem terveim, hanem vágyaim vannak. Vágyaim viszont az utolsó pillanatig is lesznek: még mindig hiszek a szerelemben. A szerelem nem csak egy személyhez szólhat; a szerelem érzéki nyitottság a világra. KERTÉSZ DÁNIEL Hasznos make-up I A* Nem árt, ha az ember a bőrtípusának megfelelő színező alapozót használ, és az arcát esténként alaposan letisztítja. Minél szárazabb a bőr, annál zsírosabb alapozót kell választani, a zsíros bőrtípusokra viszont jobban megfelel a zsírszegény termék. Ha tartjuk magunkat ezekhez a szabályokhoz, a make-up még hasznos is lehet. Nemcsak védi a bőrt a portól és a szennyeződésektől, hanem a vékonyabb-vastagabb pigmentréteg bizonyos mértékig az ultraibolya fény hosszú távú hatásaitól is megóv. Az ultraibolya sugárzás már a normális napfényen való tartózkodás során is károsít, nem csupán leégéskor. Az a régi előítélet, hogy a make-up eltömíti a pórusokat és így a bór nem tud szabadon lélegezni, már csak azért sem állja meg a helyét, mert még a legparányibb púder- és festékrészecske is túl nagy ahhoz, hogy a bőr pórusaiba behatolhasson. Ezenkívül pedig ma már olyan szereket használunk, amelyek nem dagadnak meg az arcon, mint a régebbi készítmények, és nem terhelik a bórt. •J s Válóok a cukrászdában - Azért váltam el a férjemtől, mert megcsaltam - közölte tudósítónkkal Angelika, mikor öszszefutottak az utcán, és ha már összefutottak, tudósítónk meghívta a félreeső cukrászdába Hohes C-t inni, és ha már meghívta, rögtön érdekes dolgokról kezdtek beszélgetni, és ha már érdekes dolgokról beszélgettek, tudósítónk megsimogatta Angelika kezét az asztalon, és tovább simogatta volna, és nemcsak a kezét az asztalon, hanem az asztal alatt a... - Ne - mondta Angelika. Tudósítónk megmenekült a minden mértéket meghaladó, legmesszebbmenő, kiterjedt lelkiismeret-furdalástól, ezzel szemben minden mértéket meghaladó, legmesszebbmenő, kiterjedt kudarcot érzett. „Nem semmi választék...", mondta (magában) tudósítónk, „vagy ezért rossz, vagy azért." - Közben Angelika ismertette: érdekes, mikor még együtt voltak a férjével, folyton azon járt az esze, hol lehetne plusz kalandhoz jutni, de miután elváltak, folyamatosan a férje után vágyakozik, alapvetően hűséges típus lett, és teljesen monogám. - Már csak azért sem kezdhetek veled - mondta tudósítónknak Angelika -, mert miután továbbra is a volt férjembe vagyok szerelmes, nekem sokkal kevesebbet jelentene a veled való kapcsolat, mint amit neked jelentenék én. Beláthatod: nem lennék fair veled szemben, ha... - Ú, micsoda emberbarátság közölte tudósítónk Angelikával micsoda humánusan tudod előadni, hogy nem akarsz velem, hm. - Miért akarnék, amikor neked stabil kapcsolatod van? Most mondtad! Még eggyel több ok arra: ne legyen köztünk semmi. Kérsz még nekem egy Hohes C-t? - A hosszú távú kontaktusnak, az irodalom szerint, jót tesznek a külső kapcsolatok. Fokozzák az egyén szabadságérzetét, ugyanakkor lényegileg mégis megmarad az eredeti összeköttetés mondta tudósítónk. - Én is így tudtam, aztán mégis elváltunk. Egyébként pedig, ha én csak a saját kapcsolatod erősítésére kellenék neked, újabb ok arra: ne legyen köztünk semmi - kuncogott Angelika. Amit ma megtehetsz... - Érdekes - mondta tudósítónk (vigyorogva). - Amikor leültünk ide beszélgetni, még csak egyszeresen volt lehetetlen, hogy bármi is kialakuljon köztünk. Most már, ha jól hallom, három-négyszeresen. Úgyhogy, azt hiszem, mennem kell. Ha még fél órát maradnék, kiderülne, tizenháromszorosán nem találkozhatunk. („Hál' istennek", tette hozzá gondolatban tudósítónk. Jobb ma egy kudarcélmény, mint holnap egy leik. ism. furd.") - Majd egyszer, hátha - suttogta Angelika, s nem lehetett tudni, mit gondol. - Hátha majd egyszer... - suttogta tudósítónk. Nem tudták, sírjanak-e, vagy nevessenek. FARKAS CSABA Elnapoljuk a kínos ügyek tisztázását, elhalasztjuk a fogyókúrát. Mert egy nőt nagyon el tud keseríteni egy sikertelen fogyókúra. Inkább halogatunk... A halogatásnak több oka is lehet a pszichológusok szerint. Vannak emberek, akiknek kifejezetten szükségük van arra, hogy minden elképzelhető határidő lejárjon, mert csak akkor képesek összeszedni magukat. A stresszhelyzet serkenti őket, hogy mindent beleadjanak. A háttérben ott van az a tudattartalom is, ha nem végzi el a rábízott feladatot, büntetést kap, ami kényszerítő, fenyegető dolog. Ez az embertípus nem osztja be az idejét, s mindent az utolsó pillanatban vagy azután tesz meg. Persze típustól függetlenül bárki halogathatja a nemszeretem munkákat, kötelező látogatásokat, kényszeres beszélgetéseket, de ilyenkor is előbbre sorolja azokat a feladatokat, ahol retorzióra, kellemetlen következményekre számíthat. É.E.