Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-06 / 284. szám

14 DÉLMADÁR 2002. december 6., péntek Címszavak az ASER Enciklopédiából ABÁL: Téli népszokásként megtartott rendezvény, amelynek fénypontjaként a mulatozók egyikéből fokhagymáspaprikás szalonnafélét készítenek. PETESEJT (angol-magyar szóösszetétel): Az a pillanat, amikor Pete agyában gyökeret ver a gyanú, hogy barátnője titokban gyermeket vár. TEÁTRUM: Égetett szesszel följavított ital a színházi büfében. Amit nem lehet túl korán kezdeni... Pszichorendszám Az autórendszámok három betűjének variációs lehetőségeit kihasználva, a gyakori és családcentrikus „APU" mellett más témakörű olvasmányok is megjelentek a kocsiazonosító táblákon. Látható már „HHH" (fonetikusan: „Hahaha", esetleg tájnyelven, kicsit göcögősebben: „Höhöhö") jelzésű autó is. Kacarászó kedvünkről azonban ívben kapja le a nagy mellényt a szigorú „BTK" föliratú rendszám, amelynek láttán a sebességhatáron túl viháncoló mérőóra üveglapocskáját lelki szemeink azonnal börtönráccsal kockázzák be, s gázpedált masszírozó talpunkból kiszippantja az erőt a csillapíthatatlan szabálytisztelet. Az árokpartokat szegélyező műrendőrök mellett több büntető törvénykönyves kocsit kéne az utakra szabadítani, s máris csökkenne a száguldozók hajtókedve. De vigyázat: ha túlteng a megelőző pszichorendszám, a rendszer a saját farkába harap, s akkor a 30-as zónák ellenpontjaként, gyorsító övezetek kialakításával kell majd ötvenes tempóra sarkallni a „BTK"-tól rettegő, lépésben cammogó autósokat. NY. P. Haladjunk a korral Internet, ki vagy a networkben, regisztráltassék a te domainneved, jöjjön el a te oprendszered, fussanak a te akarataid, amint a szervereken, úgy a klienseinken is. Mindennapi űriünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a pingjeinket, ahogyan mi is megbocsátunk a minket pingelőnknek, és ne vigy minket firewall mögé, de szabadíts meg a vírusoktól, mert a tiéd a rootjelszó, a tápkábel és a rendszergazdai fizetés. Enter. ÓHAJ: Régimódi fejszőrzet. ARCULCSAPÁS: Az ószövetségi időkben kimért isteni büntetés, amelynek során az Úr rendszeresen fölpofozta a kiválasztott népet vegzáló fáraót. Provokáció Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetője mondta el a következő beszédet a Yale Egye-tem végzőseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról: „Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről, ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyeteme végzősei előtt? Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó második leggazdagabb embere kibuktam az egyetemről, és maguk nem. Mert Bili Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem. Mert Paul Allén, a harmadik leggazdagabb ember kibukott az egyetemről, és maguk nem. Sőt, Michael Dell, aki jelenleg kilencedik helyen áll, is kibukott és erősen tör felfelé. Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nemhiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nemhiába töltöttek el öt évet itt azzal, hogy jó munkamorált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. El is kel majd ez a munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. Es bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekkjüket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok, akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem..." Parlamenti kávékihordó: - Uraim, a cukrot majd elkavarják a virgáccsal! Szöveg: Manczy, fotó: MTI h 1h ... " 1* iS^gfí M ^BMjjBH 1 bfi -aM* I/ JH «MB r J^E B jJ/k gf V 11 mm SjBÉ,' j A nősülés örömei Férfi: - Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit? Nő: - Nem. Férfi: - Oké. Nő: - ...vagy mégis? Férfi: - Na mi legyen akkor? Nő: - Nem tudom. Férfi: - Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni? Nő: - Nem. Férfi: - Éhes vagy? Nő: - Nem tudom, talán igen. Férfi: - Mit értesz azalatt, hogy „talán". Nő: - Azt, hogy nem vagyok biztos benne. Férfi: - Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni. Nő: - Talán később éhes leszek. Férfi: - Oké, akkor rendelek neked is egy pizzát. Nő: - És ha később mégse leszek éhes...? Férfi: - Akkor otthagyod. Nő: - Az pocsékolás. Vidéki idill Férfi: - Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap. Nő: - És ha holnap nincs kedvem pizzát enni? Férfi: - Pizzát mindig lehet enni. Nő: - De nem nekem. Férfi: - Akkor keress valami mást. Nő: - De most nem akarok mást. Férfi: - Oké, akkor mégis egy pizzát kérsz. Nő: - Nem. Férfi: - Akkor nem kérsz semmit. Nő: - De. Férfi: - Megőrjítesz! Nő: - Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...? Férfi: - Ahogy gondolod... Nő: - Rendelj magadnak egy sonkás pizzát! Férfi: - De én nem szeretem a sonkát. Nő: - Én viszont igen. Férfi: - Azt hittem, bogy.magamnak rendelek...?! Nő: - Persze, hogy magadnak rendelsz. Férfi: - Akkor minek rendeljek sonkát...? Nő: - Ha esetleg megéheznék, akkor ehetnék belőle. Férfi: - És? Nő: - Azt hiszed, hogy megeszek valamit, amit nem szeretek? Férfi: - Hogy-hogy te megeszel valamit? Nő: - Miért ne? Férfi: - Egy pillanat... Tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit, ha esetleg később megéheznél...?! Nő: - Pontosan. Férfi: - És akkor mit eszem én? Nő: - Az is lehet, hogy nem leszek éhes... Megjegyzés: A Legfelsőbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság gyanúja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg. Úgy tűnik, faluhelyre még nem tört be százszázalékosan a feminista értékrend. Azaz még minden a helyén van. Bélami unióról Aztán a karizmait bemelegítette-e már, Döncikém? - fordult teljes mellszélességgel, no, meg eme kérdéssel Minek úr felé Smúz apu. Hogy még inkább felingerelje a többszörösen próbálkozó vállalkozót, egy gyors, de annál kivédhetetlenebb mozdulattal a vén Smúz megmarkolta Minek Dönci bicepszét, s addig markolászta, amíg nem kapott egy fenyítő jellegű pofont. - Elárulná, mi köze magának az én karizmaimhoz? bújt elő a megdöbbenés vastag paplanja alól Dönci, mert hát csak jó azt tudni, miért is ver valaki egy régi cimborát. - Csupán csak azért, mert nemsokára lehúzhatja a rolót a garázsboltján, s nem árt erre a fizikai munkára felkészülni. De mielőtt még megkérdezné, miért is zárhatja be a nonstopshopmarketjét, vagyis a Kúgelsztószer Ármintól bérelt panelgarázst, elárulom: csakis az unió szabályait okolja. Tudja, arra az európaira gondolok, amibe bele fogunk lépni. Ott pedig már minden nagyon fontos, de leginkább az, hogy a Panel Pál-lakótelep nyugdíjasai hány légköbméterben válogatják le a pultról a maga lejárt szavatosságéi májkrémjeit. E rövidke monológ után Smúz gyorsan előkapott egy újságot is, amiben meg az állt, hogy 2003. április 12-én bizonyos ügydöntő népszavazás lesz, amikor is eldől, mit kíván a magyar nemzet - belépjünk az EU-ba, vagy inkább mégse? - Szóval csak számolgassa a napokat, nem sok van már a centivágásig - utalt Smúz egykor volt katonai népszokásra, és elégedetten gurított le a torkán két korsó sört. Az unió szó hallatán Józsi csapos is mondott négy vagy öt cifrát, s azt panaszolta: a Zsibbadt brigádvezetöben termelődő ételmaradékot is azért nem adhatja el jó pénzért, merthogy ez a moslék nem is moslék, de leginkább nem eurokonform, vagy mi a fene, és rettenetesen veszélybe kerülnek a magyar disznók, ha immáron uniós kocaként röfögnek az ólban, vendéglőből kimentett maradéktól telt gyomorral. - Meg aztán a fröccsnek is fuccs! - kontrázott Bika Jenő, s közzétette legfrissebb információját arról, hogy az unióba belépve a szódát is halálra ítélik, felnégyelik, máglyára küldik, mert a magyar buborékos se EU-szabványos. Márpedig ásványvízből fröccsöt lögybölni akkora bún, hogy talán teljességgel megbocsáthatatlan fejezte be panaszáradatát Bika Jenő. - Jaj istenem, hát akkor mi lesz velünk? - sírdogált Cink Enikő, s ez a ténykedése oly nagy megkönnyebbülést okozott számára, hogy rögvest le is tuszkolt a torkán egy fél vegyes pálinkát. - Emberek! Ugye, azért nem akarják magukat azonnal fára is felkötni a nagy szomorúságtól, mert beléphetünk lassan az EU-ba? - állt ekkor a helyzet magaslatára Belami. Mert annyit azért elmondanék én maguknak, hogy abban a bizonyos EU-ban, ha nem is biokolbászból font kerítés mögött számolja mindenki a százmillió dollárját, de azért valahogy csak meg lehet élni. Merthogy momentán még egyetlen olyan magyarországi táborról sem hallottam, amelyben elszegényedett holland, francia, német menekültek rimánkodtak volna magyar állampolgárságért kezdte EU-s marketingjét a külváros nyugalmazott szépfiúja. Majd beszélt csodaszép, Lajtán túli országokról, magas életszínvonalról, békésen poroszkáló porosz polgárokról, nevetős olaszokról, kielégült képpel kávézgató franciákról. Mindarról, amit ő, mint turista az elégedettség jeleként értékelt, amikor nehezen öszszekuporgatott forintjaiból kiment Nyugatra, száradó, hátizsákból előhorgászott szendvicset majszolni. Fél perccel később pedig ő is előkapott egy újságot a farzsebéből, s számok felolvasásába kezdett. - Németországban 25 euró, Ausztriában 20 euró, Írországban 16 euró az átlagórabér lobogtatta a lapot Belami. Nálunk pedig 3,6 euró. Mégis mit gondolnak, mikor van nagyobb esélyünk arra, hogy mi is többet keressünk? Ha belépünk az EU-ba, vagy ha nem? - Talán, ha belépünk... - motyogta tétován Snájdig Pepi. S azzal köszönt el a Zsibis csapattól, hogy ha már az árak úgyis annyira eurokonformak, miért ne lehetne kipróbálni egyszer a bérekkel is. És ö azonnal bele is lépett. No, nem az unióba, csupán egy kisebb, de lábtörésre mindenképp alkalmas gödörbe. Ám annak mélyéről is azt üzente, nagyon kiabálva, hogy április 12-én ő bizony igennel fog szavazni. BÁTYI ZOLTÁN