Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-28 / 301. szám

Szombat, 2002. december 21. SZIESZTA II. MAKÓN IS FELMERIK A BALKEZESEK ARANYAT A világ A jobb kézre való átszoktatás jeleit is ki lehet szűrni annak a tesztnek a segítségével, amelyet egy makói embertani fel­mérésnél alkalmaznak. A Szegedi Tudományegyetem szak­emberei arra kíváncsiak, hogy a liberalizálódó kézhasználat korában milyen arányban fordulnak elő Makón azok az em­berek, akik szívesebben használják a bal kezüket. Nemrég adtunk hírt arról, hogy antropológiai felmérést végez Makón a Szegedi Tu­dományegyetem embertani tanszéke. A Makói monográfia néprajzi kötetéhez tanulmány is készül, mely a gyerekek fej­lődéséről, illetve a Makón elő­forduló embertípusokról szól. Ki fog derülni, van-e jelleg­zetes makói arc. Ezzel együtt egy másik, legalább ilyen ér­dekes felmérés is készül a vá­rosban, Just Zsuzsanna egye­temi adjunktus vezetésével. A vizsgált embereknél az úgy­nevezett laterális dominanciát nézik meg; nem csak arra kí­váncsiak, ki melyik kezét hasz­nálja, de a láb, a szem és a fül működését is megvizsgálják ebből a szempontból. - Nem az a célunk, hogy úgymond kiszűrjük a balke­zeseket. Egy általános felmé­rést készítünk, ami azért hasz­nos, mert pontos adataink nincsenek Magyarországról. Némiképp módosítva, hasz­nálunk egy már bevált tesztet, amely alapján azt is könnyen ki lehet szűrni, volt-e átszok­tatás és érzékenyen különíti el a lateralitás fokozatait. A vizs­gálatban részt vevőknek egy­részt olyan cselekvéseket kell végrehajtaniuk, amelyek nap mint nap ismétlődnek: kana­lat, fogkefét, tollat fognak. Az­tán ügyességi feladatok követ­keznek, amikor a gyorsaságot is mérjük. így minden kiderül - mondja Just Zsuzsanna. Miért baj, ha valakit átszok­tatnak jobb kézre? Egy oldal működését az ellenoldalú agy­félteke koordinálja. Ha a szülő nem hagyja, hogy bal kézzel fogja a kisgyerek a kanalat, a két agyfélteke állandó kom­munikációra kényszerül, eset­len és később is lassú lesz a cselekvés. A gyerek nem tudja tartani a többiek által diktált tempót. A következmények: dadogás, szorongás, kisebbsé­gi érzés, viselkedési zavarok. A makói adatokat ezután dolgozzák fel, így csak később lehet következtetni arra, az ott lakóknak hány százaléka bal­kezes. A szakemberekben Régebben kötelező volt a jobb kéz használata, ma már szabadon választható. Illusztráció: Schmidt Andrea azonban most is kialakult az a benyomás, hogy talán túlsá­gosan hamar tanítják írni a gyerekeket Magyarországon. - A nagycsoportos óvodások között még nagyon gyakori je­lenség az úgynevezett kevert kezűség. Amikor még nem alakul ki egyik vagy másik ol­dal dominanciája. Ebből adó­dik, hogy első osztályban még mindig vannak bizonytalanok, s ez nem csak abban nyilvá­nulhat meg, hogy nem tudják, melyik a jobb vagy a bal kezük, de írás közben is felléphet za­var. Bár az írás segíti is a domi­nancia kialakulását, mégis jobb ezt a természetre bízni ­véli a szakember. A balkezeseket elnyomó kulturális hagyományok nem olyan régi keletűek, épp az írás oktatásának elterjedésé­vel nyertek polgárjogot. A ti­zenkilencedik század máso­dik felében élt olasz krimino­lógus, Cesare Lombroso nyo­mán többen is azt próbálták bizonygatni, hogy a balkezes­ség patológiás elváltozás, ez az oka annak, hogy gyakran fordul elő bőnözők, szellemi fogyatékosok között. Erről ké­sőbb kiderült, hogy butaság, mégis, az Egyesült Államok­ban is csak a harmincas évek­ben törölték el a jobb kéz ki­zárólagos használatára vonat­kozó szabályokat, nálunk pe­dig csak az ötvenes évektől ta­nácsolták a pedagógusoknak, hogy jobb, ha nem erőltetik a „szép kéz" használatát. - Egy skóciai ásatás során középkori emberi csontokat vizsgálva azt tapasztalták, hogy az adott populációban tizenhat százalék körül volt a balkezesek aránya. Mivel ab­ban az időszakban még biz­tosan nem volt semmiféle re­gula a kézhasználattal kapcso­latban, jó okunk van feltéte­lezni, hogy ez lehetett a ter­mészetes arány - mondja Just Zsuzsanna. Jó lenne tudni, hogy most, amikor már liberalizált a kéz­használat, milyen arányban fordul elő a balkezesség. Hi­szen a szabóollótól a rugóval ellátott ásóig majdnem min­den jobb kézre készült. Vannak ugyan balkezes eszközök, de sokkal drágábbak, mint a jobb­kezesek. A világ legnagyobb ki­sebbségéhez tartozók szinte csak a sportban érezhetik ma­gukat egyenrangúnak. Bár a mai futballban követelmény, hogy a játékosok mindkét láb­bal meg tudják oldani a felada­tot, a tiszta ballábas futballistá­kat - épp azért, mert keveseb­ben vannak - nagy becsben tartják az edzők. bakos andrás GRANDPIERRE ATTILA CSILLAGÁSSZAL, A VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK ÉNEKESÉVEL AZ ÚJ KULTÚRÁRÓL ÉS A VÉGSŐ ELVEKRŐL köszönthet ránk Grandpierre Attila szerint bár az emberiséget egyre jobban meg­bénítják a gazdasági kényszerek, még nem dőlt el egyértelműen a világ sorsa. Még van remény ­nyilatkozta lapunknak az ismert csillagász, akivel a nemrégiben megjelent, Az élő világegyetem című könyve kapcsán beszélget­tünk. - Kedves életmunkatárs, köszönte­lek szellemi találkozásunk alkal­mából itt a fedélzeten, a Föld kékes fényben ragyogó űrállomásán, em­beri ürruhád mélyén! - olvasható a könyvjelzőn, ami a kötet fülszöve­geként is szolgál. A köszöntő nem hagyományos, jóllehet Grandpierre Attila sem hétköznapi ember: egy­szerre csillagász, költő és a Vágtázó Halottkémek nevű zenekar énekese, zeneszerzője és szövegírója. Hogyan fér meg mindez egymással? - A modern embert valóban egyre jobban szétszedi a modern kor. Be­fogja a munkahelyen, általában any­nyira, hogy utána nem marad idő a családra, társaságra, olvasásra, tá­jékozódásra. Pedig ember voltunk éppen abban áll, hogy egész em­berekként eredetileg mi irányítjuk az életünket a saját értékrendünk sze­rint. A modern-kor rakétaszerűén hull szét, mint egy bombarobbanás után a gránát repeszei, és vele hull szét darabokra egyre több ember élete. Azért írtam ezt a könyvet, hogy segítsek az embernek önállóvá, egész emberré válni. Átfogó beavatást adok a világegyetem és életünk legvégső titkaiba. Ehhez persze meg kellett tanulnom, hogyan tudok a mai ro­hamosan széteső korban lényegre hatóan tájékozódni, és összefogni a megismerés legkülönbözőbb terüle­teinek eredményeit a legősibb ko­roktól a legújabb időkig. Úgy fér meg egymással ez a sok minden bennem, hogy ki kellett alakítanom a lényegi tájékozódás módszerét. -A beavatás részét képezi például, hogy az életerőből levezeti: szük­ségképpen mindig a jónak, az igaz­nak kell győznie a való világban is. Ezzel kapcsolatosan nincs önben semmiféle kétely? • - Minden tevékenységünk élet­erőnktől kapja energiáját. Életerőnk pedig feltéüenül élet-, ember- és ter­mészetpárti, a jóság, a szépség, az együttérzés talaján él, ezért szükség­szerű, hogy a jó győzzön. Ennek azon­ban feltételei vannak. Gyermekeink jó és szép életre születtek, belső termé­szeti indíttatásaik kibontakozásukat segítik, de nem mindegy, hogy milyen nevelést, vagyis rendszeres életfelfo­gást kapnak. Mivel a mai világ megha­sonlott, jórészt felszínes, elidegene­dett, ezért mindannyian kapunk a ter­mészetestől eltérő impulzusokat is kí­vülről, de belső indíttatásaink ma is a régiek. Ha ma is megkaphatjuk a belső indíttatásokkal egyirányú külső segít­séget, nevelést, rendszeres élet- és vi­lágfelfogást, akkor a belső és a külső erős szövetséget, egységet képes al­kotni, amely le tudja győzni az elide­genedett világ hatásait, és jövőnket is­mét emberibbé tudja majd formálni. - Ha már a gyermekekről beszélt, miért van az, hogy a kicsik sokkal több mindent vesznek észre, fedeznek fel az égbolton, mint a felnőttek? - A gyermekek belső életerejük ré­vén egylényegűek a természet vi­lágával, az állat- és növényvilággal, személyes kapcsolat fűzi őket a fel­hőkhöz, a csillagokhoz. Egyáltalán nem véletlen, hogy a gyermekek több „Új világszemléletre kell ráébrednie az emberiségnek." mint 30 százaléka 6-10 éves korában csillagász akar lenni. Ez az életkor az, amelyben a természetes képességek már viszonylag kibontakoznak, míg az ezekről lenevelő társadalmi ha­tások még nem nyernek elsődleges szerepet. Tízéves kor fölött már több­nyire fordul a kocka, működésbe lép a manipulációipar nehéztüzérsége. Biológiai és pszichológiai érésünk nem véletlenszerűen és nem első­sorban társadalmi, mint inkább ter­mészeti indíttatásoktól bontakozik ki, és a természet bennünk élni vágyó kíváncsisága, alkotásvágya soha nem huny ki, legfeljebb az elfojtott kész­tetések, a kirekesztett, meg nem ér­tett indíttatások tárházába süllyed. - Milyen, a világ működésével kapcsolatos magyarázatot nem haj­landó elfogadni? - Szerintem a test, a lélek és a szellem, az anyag, az érzés és a gon­dolat alapvető valóságot alkot. Egyi­ket sem szabad kirekeszteni, mert ezzel a valóságot csonkítjuk meg. Ezért nem vagyok hajlandó elfogad ni az anyagelvű világmagyarázatot, amely kirekeszti az élet- és érte­lemelvű valóságot. De éppúgy nem vagyok hajlandó elfogadni az ide­alizmust, amely az anyag- és életelvű valóságot rekeszti ki. Mind a három valóság, a fizikai, biológiai és pszi­chológiai alapvető lényege a világ­egyetemnek. Mindháromhoz tarto­zik egy végső elv: a fizikai a legkisebb hatás elve, a biológiai a Bauer-elv, a pszichológiait pedig most kutatom. Persze ez a három valóság az egy­séges világegyetem megnyilvánulása a három létszinten, tehát még mé­lyebb szinten egyet alkotnak. Ezt már a káldeusok is tudták, pontosabban, ők még tudták, de azóta az em­beriség szellemisége aláhanyatlott, és már nem tud a végső elvekről. De felfedeztem, hogy a modern tudo­mány eszközeivel bizonyítható e há­rom végső elv léte. És ezért a modern tudományok egész rendszere, felosz­tása, szemlélete alapvetően meg kell újuljon. Új világszemléletre kell rá­ébrednie az emberiségnek. - Mire számíthatunk ötven, száz vagy ötszáz év múlva? Mi lesz itt, lenn, és ott, fenn? - Nem tudom, mi lesz ötven, száz vagy ötszáz év múlva. Az biztos, hogy az emberiséget egyre jobban leszo­rítják, megbénítják a gazdasági kény­szerek. Fontos tudnunk, hogy a XXI. század küszöbén új mozgalom ter­jedt el észrevétlen a világon, amely a természetes kultúrát részesíti előny­ben a készen kapott ideológiákkal szemben. Ez a mozgalom mára a világ második legnépesebb kultúrá­jává fejlődött. De nem tudunk róla, Az élet a hobbija Grandpierre Attila 1951. július 4-én született Budapesten. Az ELTE fizikus-csillagász szakán szerzett diplomát 1974-ben. Jelenleg az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tu­dományos főmunkatársa, a fizikai tudományok kandidátusa. Kimutat­ta, hogy a csillagáramlások a hang­sebességnél robbanásosán állnak le, a bolygók árapályereje nukleáris instabilitást okoz a Nap magjában, a flérkitörések a csillagok magjából indulnak. Filozófiai tanulmányaiban foglalkozott a világegyetem rend­kívüli érzékenységű kölcsönhatása­ival. Hobbija az élet. mert a tömegtájékoztatási eszközök az első kultúra kezében vannak, a modernekében, és mert egymásról sem tudunk, épp mert magától szü­letett ez az új felfogás. Paul Ray amerikai szociológus kimutatta, hogy a 198 millió amerikai felnőtt közül 88 millió a modern, 60 millió az új, átfogó kultúra, és körülbelül 50 millió a falusi, vallásos, konzervatív, hagyományos kultúra híve. Ezek az arányok világszerte hasonlóak. Könnyen elképzelhető, hogy bekö­szönt a Mad Max-kor: állandósulnak a polgárháborúk, mindenki folyton fegyverrel harcol mindenki ellen. A másik lehetőség: az emberiség ki­sebb-nagyobb csoportjai megtanul­nak ember módra gondolkodni és cselekedni, és megvédik az embe­riséget a pusztulástól. Az átfogó kul­túra már világszerte felütötte fejét, és máris a második legnagyobb létszá­mú kultúrává vált. Ez azt jelenti, hogy még nem dőlt el egyértelműen a világ sorsa. Még van remény. SZABÓ C. SZILÁRD

Next

/
Oldalképek
Tartalom