Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-28 / 301. szám

ALIS* Szentestén égett porrá a tanyája Mari néni szomorúsága Dixie-gála a színházban Molnárékkal, Hálóékkal Mari ncni tegnap látta először a tűz pusztításának nyomait. Fotó: Tésik Attila A porrá égett nagytőkéi tanya tulajdonosának, Fazekas Józsefnenek mindene odaveszett szent­estén. Mint kiderült, disznójának eladását in­tézte a faluban, amikor meggyulladt az épület. Sokunk számára a szenteste az esztendő legnyu­godtabb, legboldogabb napja. A nagytőkéi Fazekas lózsefné Mari néni a mostani ünnepen élete talán legnehezebb óráit élte át. A lángok martalékává vált minden ruhaneműje, bútora, ágyneműje; még a nyugdíja is elégett. Odavesztek a családi képek is. Elvette a tűz a 69 esztendős Mari nénitől még az emlékeit is, nem maradt semmije, a rajta lévő ru­hán kívül. - Nemrég építettünk a főépülethez egy helyisé­get, egy hónapja fedtük le palával. Az a munka is hiába volt - kesereg az asszony, aki jelenleg a közel­ben lakó lányánál talált menedéket. Egyébként csak tegnap szembesült igazán a tragédiával, hi­szen eddig a romok közelébe sem engedték, féltet­ték a megrázkódtatástól. A főépület teljesen hasz­nálhatatlanná vált, beszakadt a tetőzet és a vályog­fal felső része, a törmelék alatt néhol még füstölög a parázs. A derekig érő halmokból egy-egy elszene­sedett ruhadarab, eldeformálódott fémedény tűnik elő. Mari néni épp egy évtizeddel ezelőtt maradt ma­gára a tanyán, amikor férje meghalt. Azóta egyedül gondozgatta jószágait, a tyúkokat, disznókat. Azon a tragikus napon is éppen az egyik sertés eladását intézte, amikor hazafelé jövet érte a hír: lángokban áll az otthona. Már három évvel ezelőtt is kérte a lánya, hogy költözzön át hozzájuk, de az idős asszony nem tu­dott megválni a megannyi emléket őrző háztól. Közben jött az alföldiek sorscsapása, a belvíz, s tönkretette a lányáék főépületét is. így az elemek egy alacsony plafonú, másfél szobás kis házikóba kényszerítették a család három generációját. Most újítják fel az elázott lakóépületet. - Többek között önkormányzati segítséggel - teszi hozzá Kis Nán­dor, Nagytőke polgármestere. Az alig valamivel több mint 500 lelket számláló falu vezetőjének Mari néni számára is volt monda­nivalója, ugyanis 60 ezer forintos gyorssegélyt utalt ki számára, saját hatáskörben. - Ezenkívül a képvi­selő-testület is foglalkozni fog a kérdéssel - ígéri Kiss Nándor. A néninek ágyneműre, egyáltalán, saját ágyra is szüksége lenne, a kis házban lakó család nincs föl­készülve erre a helyzetre. Csupán az vigasztalja őket, hogy Marika néni nem adta meg magát a sorsnak. Bizakodik, hogy talpra tud állni, noha ál­lítja: „nekem tanya többé nem kell!" január 17-én tölti be a 69. életévét. Talán addigra rendeződik a sorsa is, az óévnél sokkal szerencsésebb és boldo­gabb új év elején. SZALONTAI ATTILA A Szegedi Nemzeti Színházban vasárnap este 7 órakor kezdődik a hagyományos ünnepi dixie-gá­la, amit immár hatodik alka­lommal rendeznek meg és ame­lyen a két népszerű szegedi együttes muzsikál. MUNKATÁRSUNKTÓL A Molnár Dixieland Band 20. születésnapján, 1984-ben ren­deztek először év végi dixie-gálát Szegeden, majd hat évvel ezelőtt Háló Pál és csapata, a Storyville Jazz Band újította fel a kezdemé­nyezést. A műfaj szerelmesei mostanra megszokták, hogy a nyári Dóm téri koncert után a két ünnep közötti év végi gála a legnagyobb dixie-esemény Szege­den, amelyre már különösebb reklám nélkül is elfogynak a je­gyek. - Közkívánatra a szabadtérin már nagy sikert aratott felállás­ban világzenét is játszunk, vala­mint elővesszük a klasszikus, ré­gi slágereket. Szeretnénk meg­mutatni, hogy az autentikus, New Orleans-i dixic-muzsika va­lójában nem áll messze a cigány­zenétől, sok közös vonásuk akad - mondja a gálát szervező Háló Pál, a Storyville vezetője és dobo­sa. - Ezúttal Frankié Látó is fel­lép velünk, aki kifejezetten ezért a koncertért utazik haza Belgi­umból. Édesapja, a Szegedi Szimfonikus Zenekar hegedűse szervezi a közreműködő cigány­zenekart, amelyben klarinét, nagybőgő, cimbalom, brácsa és cselló is megszólal. A két prímás természetesen apa és fia lesz. - A legsikeresebb számainkból állítottuk össze ünnepi műso­runkat, amelybe természetesen néhány karácsonyi nótát is bevá­logattunk - ajánlja a vasárnapi koncertet a Molnár Dixieland Band névadó vezetője, Molnár Gyula, aki szerint a közönség már keresi, igényli az év végi színházi gálát. Vidám, kellemes kikapcsoló­dást ígér a hallgatóságnak a két zenekar, felszabadult örömzené­lésre számíthat a közönség. A frontemberek meglepetésszerű­en helyet is cserélnek majd a két együttesben, ezzel is jelezve, hogy a jazz egyik erőssége a spontaneitás. Amikor szól a muzsika, mocorog az ember lába. Fotó: Schmidt Andrea Ágyneműt lopott Egy szegedi üzletház kirakatát betörve, ágyneműt lopott egy 28 éves férfi. A 28 éves T. Norbert egy szegedi üzletház kirakatát betörve, ágy­neműt zsákmányolt, majd vil­lámgyorsan megpróbálta elhagy­ni a tett színhelyét. Két, éppen arra hazafelé tartó járóitelő azon­ban felfigyelt a nem mindennapi ágynemű-„vásárlásra" és a me­nekülő tolvaj nyomába eredt. A férfiak el is kapták T. Norbertet, a rendőrség kiérkezéséig a hely­színen fogva tartották. A tolvaj a megszerzett zsákmányt, amit a rendőrök később megtaláltak, fu­tás közben egy parkoló gépkocsi alá dobta. T. Norbert ellen lopás miatt indult eljárás. Már csak a malac segíthet a lottózókon Rekordösszeg, rekordfogadás Huszonnyolc hete nincs telitalá- kordnyereményt, majd' három- rekordnyereményt, 2 milliárd lat az ötöslottón. Az év utolsó milliárd forintot vihet haza. 980 millió forintot érhet az év sorsolásán egyetlen nyertes re- A lottózás hazai történetében utolsó ötöslottó-sorsolásán Minden játékos abban reménykedik, hogy övé a tuti tipp. Fotó: Gyenes Kálmán egyetlen telitalálatos szelvény. Még a környező országokat is el­érte a magyarországi lottóláz. A majd' 3 milliárd forint két és félszerese a korábban Ma­gyarországon valaha volt legna­gyobb lottónyereménynek. A já­tékosok most abban bízhatnak, hogy az év utolsó húzásán meg­hozza szerencséjüket az újévi malac. A közel 13 millió eurónak megfelelő főnyeremény mintegy 18 százaléka annak, mint amennyit 1957 óta a játék teli­találatosaira összesen kifizet­tek. A múlt héten 14,3 millió szelvényt töltöttek ki a játéko­sok. Június óta pedig nagyjából egymilliárd ikszét írtak a szelvé­nyekre. A 2,98 milliárd forint sok-e vagy .kevés, egyébként nézőpont kérdése, mivel egy szerencsés amerikai ennek az összegnek a huszonnégyszeresét nyerte meg néhány napja. Egy Nyugat-Virgi­niában vásárolt szelvény tulajdo­nosa ugyanis 314,9 millió dollárt (71,7 milliárd forintot) nyert a Powerball nevű amerikai nyere­ményjátékon. Ez a harmadik leg­nagyobb nyeremény az amerikai szerencsejátékok történetében, amit egyetlen játékos vihetett haza. K.T. „Nem is tudnék meglenni Délmagyar nélkül" Kézről kézre jár az újság Takácséknál A szegedi Takács Gyuláné 1954 óta nap mint nap elolvassa ked­venc napilapját, a Délmagyarországot. Fotó: Miskolczi Róbert 1954. június elsején még Tákács Gyuláné édesapja, Hegyesi László fizetett elő lapunkra, a Délmagyarországra. A szegedi asszony nap mint nap, kora reg­gel hozza fel az újságot a posta­ládából. Hegyesi László és családja 1954. május elsején Marosleléről köl­tözött be Szegedre, a Kolozsvári térre. Egy hónappal később pedig már elő is fizettek a Délmagya­rországra és a Csongrád Megyei Hírlapra. Hegyesi László lánya, Takács Gyuláné azóta rendsze­res olvasója lapunknak. - Ma reggel már negyed ötkor lent voltam az újságért, amit a szomszédomnak is én hozok föl. Mindig én vagyok az első. Ké­sőbb jön érte a fiam, aki elviszi, de közben még az unokáim, majd a menyem is elolvassák. Az egész család olvassa a lapot. A hét elején egyik nap a fiam ko­rábban elvitte az újságot, mint hogy az unokám is el tudta volna olvasni, ezért lementem és vet­tem még egy Délmagyart - me­sélte az asszony. Takácsné az időjárási előrejel­zés miatt először a hátsó oldalt olvassa át, majd az összes többit. - Ebéd után újra átnézem és elol­vasom, ami reggel kimaradt. Olyat nem találok benne, ami ne érdekelne, igaz, a balesetek, tra­gédiák híre mindig elszomorít. Nagyon szeretem a Délmagya­rországot. Nem is tudnék meg­lenni nélküle - dicsérte „mun­kánkat" az asszony, akinek a tar­talom mellett különösen tetszik a lap külső megjelenése és az, hogy jó néhány oldal színes.Ta­kács Gyulánét lapunk egy két hónapos előfizetéssel ajándékoz­ta meg. A. T. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom