Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-20 / 296. szám

PÉNTEK, 2002. DECEMBER 20. •MEGYEI TÜKÖR* 9 Vízgazdálkodási fősodor a „vízgazdálkodás" egykor azt jelentette, hogy lehetőség szerint mindenhonnan el kell vezetni a vizet, és jó napot. Ez jellemezte a Hanság lecsapolását, a Kis-Balaton kiszárítását, s - hogy a Tisza-mellékhez kanyarodjunk - az Ecsedi-láp víztelenné tételét eltervezók gondolatmenetét. a „vizesekét", akiket inkább lehetett volna „vízteleneseknek"nevezni. (Ugyeneza „víztelen"gondolkodásmód jellemezte a folyószabályozásokat is: legtöbb helyen alig maradt hullámtere a folyóknak, így maga az árvízvédekezés eredményessége kérdőjeleződött meg. Ha tág hullámteret hagynak a víznek, az ár messze szétterülhet, így szintje alacsonyabb lesz - a töltések közti szűk folyosón viszont föltorlódik, és egyre nagyobb rekordokat dönt meg. De most nem ez a fő téma.) Hanem a vízzel való ésszerű gazdálkodás, amely ma már messze nem víztelenítési munkát jelent. Kiderült ugyanis: a víz is lehet érték, sőt nemcsak „lehet" érték, hanem mindig az, kivéve, amikor az ember rosszul tárolja, rossz helyre vezeti, vagy hagyja menni, rosszul gazdálkodik vele. Nos, a Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat esetéhen csakis kiváló gazdálkodásról lehet szó, és itt csak egy példa a sok közül a földeáki horgásztó-létesítés - igaz, a lehető legjobb példa. Balla Iván ügyvezető igazgatótól tudjuk: földeáki mintára szeretnének minél több település mellett - együttműködve az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel - többhasznosítású tavat létrehozni, amely az üdülési-kikapcsolódási-szabadidőtöltési lehetőségeken túlmenően öntözővizet is tárolna, jelentős természetvédelmi hozadéka is volna, és egyáltalán, növelné az adott terűiét népességmegtartó és idegenforgalmat vonzó erejét. A társulatnak ez a törekvése pontosan beleillik a „vízgazdálkodási fősodor" vonalába. Ma már világszerte nem a víztől való, mind rövidebb úton történő megszabadulás a cél - amikor véletlenül éppen sok van belőle - hanem az, hogy tartalékolni lehessen, vízszűkös időkre, és minél többféle céha hasznosítani. Ez az igazi vízgazdálkodás. FARKASCSABA Jubilált a Tisza-Maros szögi társulat Védekezés és vízhiány Csatorna. Hatékonyan dolgozik a vásárhelyi központú Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat. Fotó: Tésik Attila Ma már integrált vízgazdálkodásra van szükség - mondta lapunknak a Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatója, a több, mint 150 éves szervezet újjáalakulásának 30 esztendős évfordulója kapcsán. A vásárhelyi Fekete Sas adott színhelyet a nagy múltú vízgazdálkodási társulat nagyszabású jubileumi rendezvényének. Balla Ivántól, a vízgazdálkodási társulat ügyvezető igazgatójától megtudtuk: a legelső ilyen jellegű társulat a Tisza-völgyben Gróf Széchenyi István kezdeményezésére alakult meg Tiszadobon, ennek utódja a vásárhelyi központú Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat. A vízgazdálkodási társulati forma kisebb megszakításoktól eltekintve folyamatosan működött. A jelenlegi szervezet 1972 decemberében alakult meg, az 1958-tól működő vásárhelyi, és az 1962-ben alakult makói társulat egyesülésével - ismerteti lapunknak a társulat történetét dióhéjban az ügyvezető igazgató. A Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat 132 ezer hektáron lát el területi vízgazdálkodási föladatokat, Csongrád megye egyharmadán; 17 önkormányzat tartozik hozzá, az árvízvédelmi töltésen kívüli területek vízbiztonságát teremti meg. A társulat állandó dolgozói létszáma 70-80 fő, a munkák menynyiségétől függően,- vállalkozási tevékenységének eredménye már két éve megközelítette az egymilliárd forintos árbevételt. A vízgazdálkodási társulatok feladatköre a megalakulás óta nagyon megváltozott; a „hőskorban" az árvízmentesítés volt a cél, később, miután ez részben megoldódott, a belvíz elleni védekezésre tevődött a hangsúly, végül pedig ma már elsősorban a vízhiányra kell megoldást találni, az időről időre föllépő belvízgondok mellett. Tehát komplett, integrált vízgazdálkodásra van szükség - hangsúlyozza az ügyvezető igazgató. F.CS. Újra teret hódít a hagyományos faléc Felgyő a vaskor végén A legtöbb ház előtt míves vaskerítés áll. Fotó: Tésik Attila CSALÁDI ESEMÉNYEK HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Magyar István és Dobó Gizella Piroska, dr. István Béla és dr. Kószó Erika, Dávid László és Miklós Gyöngyi Ilona, Gyuris Márk és Vecseri Andrea, Lázár Ferenc István és dr. Fehér Dóra Izabella, dr. Balogh Tibor Zoltán és Baricz Valéria Marianna, Bodor Tibor és Gracza Boglárka, Bartha Sándor és Munteanu Mihaela, Bagi Attila és Széli Borbála Anna, Kovács Zsigmond és Herendi Nóra, Kürti Ferenc és Papp Rózsa, Horváth János és Kispéter Piroska. SZÜLETETT Gábor Attila Tibornak és Baranyai Lenkének Tamás és Levente, Barta Zsolt Róbertnek és Szabó Mónikának Áron Zsolt, Kujundzsity Sándornak és Szegi Ildikónak Márk, Pataki Józsefnek és Böngyik Barbarának Vanessza Angelika, Csányi Józsefnek és Pap Andreának Szilvia Gyöngyi, Drágity Tamásnak és Kovács Gabriella Máriának Deján, Trepák Istvánnak és Farkas Mónikának Klaudia, Kapitány Zoltánnak és Erdei Ilonának Petra, Kasza Péternek és Lantos Tündének Nóra, Varga Zoltánnak és Zsarkó Krisztinának Márk, Gera Attilának és Táborosi Mariannának Anett, Radu Ottónak és Lóderer Julianna Ágnesnek Eliza Julianna, Cseledi László Imrének és Fekete Szilviának Bernadett, Kiss Zsolt Józsefnek és László Zsuzsannának Veronika, Hegedűs Lajosnak és Dobai Csillának András, Kállay Áronnak és Prókai Editnek Soma és Lili, Husi Andornak és Török Tímea Ildikónak Afrodité, Karaconji Zsoltnak és Varnyu Katalinnak Maja Fanni, Tóth Istvánnak és Barna Katalinnak Hajnalka, Gedovics Istvánnak és Kasza Máriának Krisztián, Savanya Istvánnak és Kása Ildikónak Bence, dr. Szabados Csabának és Gyura Szilviának Viktória Szintia, Halász-Szabó Ferencnek és Sziráki Évának Dániel, Ferenczik Gábor Pálnak és Polyák Andreának Gergő, Juhász Péternek és Lévai Hajnalka Ilonának Balázs, Szörényi Endrének és Soós Erikának Kevin Márkó, dr. Szabó Árpádnak és Komáromi Andreának Ajsa Borbála, Szabó Zoltánnak és Hegyes Zsuzsanna Orsolyának Laura Orsolya, Kiss Ákosnak és Vetési Mária Ildikónak Dorottya nevű gyermeke született. MEGHALT BodóPéter, Kis Imréné Klivinyi Erzsébet, Makra Istvánná Ördög Franciska, Fábián Dánielné Turi Mária, Nagy Lajos, Vörös Gábor, Fodor Józsefné Péter Mária, Szabó Mihály, Varga Zoltán Jánosné Boros Piroska, dr. Gyimesi Dezsőné Sági Ilona, Csaba Béla József, Vella Ferencné Szüreti Mária, Szász János Takács Károly Antal, Farkas Ferenc, Kiss József, Dudás Pál, Dékány Jánosné Gubi Erzsébet, Gillich Tamásné Engert Veronika, Mészáros Sándor István, Nagy János, Tóth Jánosné Dávid Ilona, Szűcs Jánosné Szalai Erzsébet, Vetró antal, dr. Kószó Péter Jánosné Fekete Olga, Szilágyi Józsefné Bagi Rozália, Barkós Bertalan, Lázár Ilona, Bártfai Imre, Papp Józsefné Szekeres Ilona, Forró Lászlóné Török Rozália, Krajcsik János, dr. Antal Imre Miklósné Lichter Magdolna, Daka Imre, Gyovai Ferencné Paragi Ilona, Dakó Lajosné Fekete Julianna, Papp Imréné Tóth Ilona Rózsa, Laurinyecz Andrásné Muntyán Zsuzsanna, Fábián Imre Sándor, dr. Zsolt Jánosné Diószeghy Edit Zita, Szász Antalné Valkovics Mária, Gulyás Mihályné Lantos Franciska, Deme Istvánné Dékány Julianna, Molnár Péter, Borbély Istvánné Blaskovics Gizella, Pesti Mihályné Simon Julianna, Ábrahám-Tandari Ferencné Tóth Margit, Buborék József, Kalmár László, Lakatos Istvánné Tóth Erzsébet, Nemes Sándor, Zahorján Györgyné Zenei Erzsébet, Singhofferné Volka Terézia Katalin, Gyovai-Rafa Lajos László, Takács Mária, Kovács Mihály, Nagy Andrásné Varga Erzsébet, Klisics Zoltán, Rácz Jánosné Urbán Erzsébet, Vass Sándorné Ábrahám Etelka, Fürtön Istvánné Virág Anna, Hegedűs Pál János, Kaszanyiczki János, Horváth István, Dudás József, Terhes Józsefné Terhes Veronika, Vass Ferecné Tari Borbála, Illés Vilmosné Szögi Julianna, Rank Jánosné Csányi Rozália, Bálint András, dr. Horváth Lajos Ferencné Horváth Erzsébet. A cím alapján sokan a történelmi vaskorszakra gondolnak mindjárt, de most nem erről beszélünk. Csak a mesében van kolbászból a kerítés, falvainkban, városainkban az utóbbi évtizedekben leginkább vasból készültek. A vaskerítést először valamilyen fémföldolgozók nyomógépes hulladékából hegesztgették össze ügyes kezű mesterek, megőrizvén - akár a gyerekjátékok - negatívba fordult mintáit is, később már csicsás kapuk mellé elegáns vasmunkák sorakoztak. így volt ez Felgyőn is. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány vasipari műhely működött és működik itt ma is. Változik a világ: Felgyőn kezd újra teret hódítani a faléc, mint szerte az országban. Csak az alsó és fölső erősítések maradtak meg zártszelvénynek, mert ahhoz egyszerűbb hozzácsavarozni a fát. Tüneményfalunak neveztük el jó tíz évvel ezelőtt Felgyőt, most kerestük, változzon-e megítélésünk. Sokat nem kell módosítanunk rajta: békés település jegyeit látjuk szinte minden lépésre. Akkor is ezt mondjuk, ha a falu közepén éppen csatornát építenek. Villámgyorsan dolgoznak a mélyépítők, reggel kiássák az árkot, belefektetik a csöveket, és délre be is temetik. Bezzeg városainkban hetekig-hónapokig bukdácsolhatunk miattuk. A busz érkeztéig rövidke sétát tettünk a minap Felgyő központjában. Az első cégtábla, amit láttunk: Kabay patika, Csongrád. Vele egy födél alatt: Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet. A Mini-ABC a Coop-rendszer tagja, ezt se mondhatjuk tehát tősgyökeres felgyőinek. Meglepetéssel láttuk viszont, hogy a pár évvel ezelőtt építés közben már nagyra értékelt kisded templom falai máris vedlenek. Mintha az előbb említett vaskorba lépett volna vissza a harangláb harangja, nem kötéllel húzzák, hanem dróttal. Eszünkbe jutott mindjárt: az asztalos minden lehetséges eszközt fából csinál, az üveges üvegből, a vasműves vasból dolgozik. Csak nem azért, mert a kenderkötél a templom mellett is veszendőbb jószág, ha egyáltalán lehet még kapni? Megnyugvással nyugtázzuk, a templom másik oldalán Szent István szép szobra fából készült. Feszület is áll a szobor mellett, a hajdani „Szent Anna iskola környékének lakossai" emelték 1947-ben. A buszmegállóban kérdeztem egy menyecskét, azt mondta, tanyai iskola volt az, onnan költöztették be ide a keresztet. Jó helyre hozták. Az viszont meglehetősen morbid ötlet, hogy a községháza előtti hirdetőtáblán a gyászjelentés és a táncverseny plakátja mintha édestestvér lenne, úgy él békésen egymás mellett. Az az egy biztos, nem diszkóbaleset áldozatát búcsúztatják. HORVÁTH DEZSŐ