Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-13 / 290. szám

Péntek, 2002. december 13. BIZALMASAN 9 Rossz kifogás Az ősember odafordul az ősasszonyhoz: - Most pedig kefélünk! - Neeem. - Miért nem? - Mert nincs kedvem. Az ősember a bunkójával jól fejbe vágja az asszonyt. - Na, most már lefekszel velem? - Nem. - Hogyhogy nem?! - Fáj a fejem... Sok, ami sok! A tizedik sörömet iszom, mert összevesztem a feleségemmel. Hihetetlen, mibe kerül ez a nő... Honnan tudhatod, hogy Magyarországon dolgozol? - Mámorban úszol, ha 2,7 százalékos fizetésemelést kapsz. - A főnököd nem tudná ellátni a te munkád. - A felső vezetők fizetése magasabb, mint az összes harmadik világbeli ország éves költségvetésének összege. - Nyáron is sötét van, mikor munkába, illetve munkából mész. - Pontosan tudod, hány napot kell még dolgoznod a nyugdíjig. - Látsz egy jól öltözött, okos embert és tudod, hogy csak látogató. - Az új dolgozó vadiúj számítógépet kap, ami mindent megcsinál helyette, míg te nyugodtan elmehetsz ebédelni, amíg a tieden elindul a rendszer. - Már késésben vagy a feladattal, amit még csak most kaptál meg. - Nincs pénz az osztályodon szükséges két ember felvételére, de négy teljes munkaidős tanácsadót felvesznek a vezérigazgató mellé. - Onnan ismered a gyerekeidet, hogy az asztalodon van a fényképük. - Miközben olvastad ezt a listát, végig bólogattál. Talány Egy nagyvállalat vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette. „Halló? Apukád otthon van?" - kérdezte. „Igen" - suttogta vékony hangon. „Beszélhetnék vele?" A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta: „Nem." Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt kérdezte: „Anyukád ott van?" „Igen" - hangzott a válasz. „Beszélhetnék vele?" A vékony hang ismét suttogva: „Nem." A főnök, remélve, hogy akad valaki, akinél üzenetet hagyhat, azt kérdezte: „Van még ott valaki?" „Igen suttogta a gyerek. - Egy rendőr." Csodálkozva azon, hogy mit kereshet egy rendőr az alkalmazottjánál, azt kérdezte: „Beszélhetnék a rendőrrel?" „Nem, el van foglalva" suttogta a gyerek. „Mivel van elfoglalva?" - kérdezte a főnök. „Az apuval, az anyuval és a tűzoltóval beszélget" - hangzott a suttogó válasz. Növekvő aggodalommal, és a telefon hátterében egy helikopterszerű hangot hallva, a főnök azt kérdezte: „Mi ez a hang?" „Egy helikopter" - válaszolta a suttogó hang. „Mi folyik ott?" - kérdezte a főnök most már megrémülve. Félénk, suttogó hangon válaszolt a gyerek: „A mentőalakulat most landolt a helikopterrel." Megrémülve, aggódva és enyhén szólva zavartan kérdezte a főnök: „Mit keresnek?" Még mindig suttogva, kuncogását visszafojtva az ifjú hang így válaszolt: „Engem." MATRICA EGY ZASTAVA HÁTULJÁN: „Nem vagyok hülye! Úgy nyertem!" Férj, feleség vacsoráznak. Az asszony leeszi magát. - A fene - mondja -, úgy nézek ki, mint egy disznó! - Igen - mondja a férj -, és még le is etted magad! Éttermi meglepetések... Belami vonatra szállt Nem vagyok egy jósdaipari kisvállalkozó, de megsúgom maguknak: hétfőn délután minimum három órán keresztül hallgathatjuk majd Belami úr sirámait-fordult a jövőbe, no meg egy gyorsan megiható sört látva a Zsibbadt brigádvezetőben üldögélőkhöz Smúz apu. Gyorsan hozzátette: ezt a feltevését csupán arra alapozza, hogy Belami Pestre utazik, s mivel a hírek szerintse az autópálya nem épült két centit a vénülő széplegény legutóbbi látogatása óta, sem pedig összkomfortos fővárosunk közlekedési káosza nem csillapodott, lesz miről panaszkodnia Belaminak. - Maga csak ne jósolgasson, mert először is annyi információ sincs az agyában, mint egy kilövésre nemesített agyaggalambnak, másrészt még két pofont is kaphat - kapcsolódott a beszélgetésbe a külváros nyugalmazott szépfiúja. Aki egyúttal közölte a társasággal, dehogy fog ö lakást eladni azért, hogy autópályán furikázhasson, de még csak a pesti csúcsforgalomban sem akar idegzsábát kapni. - Éppen ezért vonatra szállok mondta, mintegy pökhendien Belami, s hogy bizonyítsa rendkívül megfontolt és komoly szándékát, egy vaskos menetrenddel vágta fejbe Smúz aput. Hát ami a szállást, s persze a vonatot illeti, nem is ütközött különösebb akadályokba a Zsibitől búcsúzó vándor. S Budapestig nem is keveredett nagyobb konfliktusokba. Azt ugyan már Félegyházánál - amikorra teljesen elzsibbadt az összes lába - nem értette, mégis mekkora emberekre tervezik a négyszemélyes boxokat. Ám erre a problémakörre azért nem tudott nagyobb hangsúlyt fektetni, mert a kocsiban száguldozó kövér, de annál harciasabb Zebulonka (lehetett vagy hétéves) félpercenként a fülébe ordított több fontosabb mondatot az iskolai verekedések történetéről, s nem feledkezett meg néhány jól irányzott, sípcsontot, homlokot, nyakszirtet támadó rúgásról sem. - Legalább nem unatkozunk - nyugtatta Belamit egy derék nagymama, majd elaludt, s horkolásáról egy közelben sörözgető zenetudós írt hoszszabb hangzástanulmányt. A hazaút aztán különösen véletlenül sem ígérkezett unalmasnak. Belami, mint tapasztalatlan vonatjáró, csupán tizenöt perccel a délutáni gyors indulása előtt érkezett a Nyugati pályaudvarra (ugyan, miért ne lenne hely?), majd szembesülhetett Murphy egyik törvényével, és a nagy magyar vonatozás valósággal: mindig arra a szerelvényre akarnak a legtöbben felszállni, ahol jómagad is utazol. Az egyik kocsiban oly szúrós szemekkel néztek Belamira, hogy azonnal tudta: itt akár gyilkolna is ások vendégszerető ember, ha megkérdezné, van-e még egyetlen szabad hely. Pár méterrel, no meg hetven egymásra pakolt utazótáskával arrébb éppen annyi szabad területet talált a vénlegény, mintegy háromszor is utántöltött szardíniás dobozban. No, persze mire hétszer végigvándorolt a vonaton, csak sikerült begyömöszölnie magát egy termetes asszonyság, s annak mintegy harminc szendvicse közé úgy, hogy nem rúgta fel a kilenc üveg üdítőt. - Tudja, Szeged kicsit messze van mentegetőzött útitársa, majd Zuglóig fölfalt mindent, s csupán Ceglédig böfögött. Ám ez a hang már csak azért sem hathatott zavaróan, mert Belami mögött egy úr kétpercenként pattintotta fel egy-egy dobozos sör zárját. S mivel sikerült is mind mélyebbre alámerülnie az alkoholmámorban, komplett repertoárt adott elő vidámabb magyar nótákból, s a lakodalmas rock gyöngyszemeiből. Eközben a vécé előtt egy négyfős kompánia (mintegy barátilag) normára szívta a cigarettát, s ködbe burkolózva veszett össze azon, hogy a tévés villában, vagy az ő munkahelyükön valóbb a világ. A békés hangzavart csupán fél másodpercenként törte meg egy-két-három (ki tudja mennyi) mobiltelefon csiripelése, majd hirtelen megjelent Zebulonka. Az enyhén szadistára nevelt elsöosztályos örömmel és egy gyomorra mért öklössel régi ismerősként üdvözölte Belamit, s közölte - irtó jó volt Budapesten, merthogy baltát meg láncfürészt kapott ajándékba. - Ugyan már, ne szomorkodjon anynyira - vigasztalta másnap Smúz Belamit a Zsibi nagytermében. - Hiszen mindenki tudja: ahhoz, hogy korszerű vasúttal bírjon ez az unióra vágyakozó ország, még sok-sok milliárdot el kell költeni. - Az lehet. De vajon kiszámolta-e valaki, hogy mennyit kéne áldozni arra, hogy megtanuljunk egy kicsit is kulturáltabban viselkedni azokon a bizonyos „majd csak korszerűbb lesz" vonatokon? - kérdezte Belami, s kicserélte a vizes borogatást a lábán is, a dobhártyáján is. BÁTYI ZOLTÁN