Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-27 / 276. szám

SZERDA, 2002. NOVEMBER 27. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Megerősítették az emeletet Oszlopokat kapott a makói múzeum Befejeződött a makói József At­tila Múzeum másfél hónappal ezelőtt megkezdett statikai megerősítése. Az intézmény külseje megváltozott. Mint október közepén megírtuk, a húszesztendősnél alig idősebb, de - a szóbeszéd szerint - annak idején rohammunkával felhú­zott épület emeleti kiugró ré­szén, a belső falon másfél eszten­deje találták az első komoly repe­dést a múzeumban dolgozók. Ahogy az idő haladt, ezek egyre hosszabbak és szélesebbek let­tek; úgy látszott, ez az alátá­masztás nélküli szint előbb­utóbb le fog szakadni. Az intéz­mény igazgatója, Halmágyi Pál statikusokat hívott, hogy állapít­sák meg, mi a probléma, illetve hogyan lehet megoldani az egyre veszélyesebbé váló helyzetet. A szakemberek az alapos vizsgálat után végül azt javasolták, állítsa­nak tartóoszlopokat az erkély­szerű épületrész alá. Az építkezés október elején kezdődött és a hét végén fejező­dött be. Először elkészült a kiugró rész alatti betonalap, majd ugyancsak betonból összesen nyolc oszlopot építettek rá a sta­tikai egyensúly helyreálh'tása ér­dekében. Bár a munka idejére az épületegyüttest fel kellett állvá­nyozni és egy ideig árok is körbe­vette a múzeumot, mindez a nyitva tartás rendjét nem zavarta meg. Mint megtudtuk, a tízmil­lió forintos beruházást a múzeu­mot fenntartó Csongrád Megyei Közgyűlés finanszírozta saját for­rásból. Bár a kivitelező egy szege­di építőipari vállalkozó volt, al­vállalkozóként több helybéli is dolgozott az építkezésen. A terve­ket az ugyancsak makói Homoki Beatrix irodája készítette el. A nyolc oszloppal együtt új csapadékelvezető rendszert is ka­pott az épület. Az attikafalas la­pos tetőnek eddig mindössze egy, szinte állandóan elzáródó lefo­lyója volt, és ez különösen hóol­vadás idején okozott nagy beázá­sokat. Most viszont, az attika megszüntetésével egy időben külső ereszcsatorna készült, melyhez további három, az épü­let stílusához jól illeszkedő külső lefolyó csatlakozik. SZABÓ IMRE A makói múzeum arculatához mostantól a téglaburkolatos oszlo­pok is hozzátartoznak. Fotó: Szabó Imre Rotár Viorel a nyelvi és kulturális önazonosságról Román önkormányzat Makón Első ízben alakult román ki­sebbségi önkormányzat Makón. A testület Rotár Viorelt válasz­totta elnökéül. Az októberi helyhatósági válasz­tások alkalmával Makón öt füg­getlen jelölt pályázott a kisebbségi testületi tagságra és mivel a vá­lasztás érvényes, eredményes volt, valamennyien mandátum­hoz jutottak. A napokban meg­alakult makói román kisebbségi önkormányzatban Greveletye Já­nos, Rotár Uros, Rotár Viorel, Ug­lesity Vladimír és Vadaszán Aurél kapott helyet. Az elnökké megvá­lasztott, korábban - húsz eszten­dőn át - pedagógusként dolgozó, ma panziót vezető Rotár Viorel - a testület ünnepélyes eskütételét követően - lapunknak elmondta: a kisebbségi önkormányzat az ap­ró lépések politikáját szeretné folytatni. Mindenekelőtt szeret­nének elvégezni egy felmérést a makói románságról, majd ren­dezvényekkel és az oktatáson ke­resztül szeretnének dolgozni a nyelvi és a kulturális identitás ápolásáért. Ebben számítanak a települési önkormányzat, az egy­házak és a civil szervezetek támo­gatására. Rotár Vioreltől külön­ben megtudtuk, a román nyelv iránti érdeklődés - elsősorban persze a határ közelsége miatt ­már most is jelentós a városban. Noha a legutóbbi népszámlá­lás alkalmával Makón mindösz­sze negyvenketten vallották ma­gukat románnak, Rotár Viorel úgy gondolja, valójában sokkal többen vannak. Nem csak a szomszédos országból áttelepült románok élnek a városban, de olyanok is, akik a jelentős rész­ben románok lakta közeli telepü­lésekről, elsősorban Magyarcsa­nádról érkeztek. Az elnök azt re­méli, hogy a kisebbségi önkor­mányzat munkája révén önazo­nosságuk megerősödik és egyre többen vállalják fel közülük ro­mánságukat. SZ. I. M. Elvis Presley nagy rajongója volt a 21 éves fiatalember Béla karácsonyra készült „Mentem utána, hogy megvi­gasztaljam, de már nem volt a szobában" - mondta könnyeivel küszködve a vasárnap öngyilkos­ságot elkövetett szegedi fiatal­ember, Pesti Béla édesanyja. Nagyon kedvelte Elvis Presleyt az a 21 éves szegedi fiatalember, aki vasárnap délután ugrott ki Szege­den, az Ág utcában lévő, nyolca­dik emeleti lakásuk erkélyéről. Édesanyja soha nem feltételezte, hogy fia ilyet tudna tenni. Pesti Béla két éve rendszeresen játékgépezik, ám a fiatalember nem akarta elismerni, hogy fel­vette a rossz szokást. - Sajnos egy ideje a fizetését is erre költöt­te. Emiatt voltak közöttünk vi­ták, de mindig mindent meg tud­tunk beszélni. Katonának is azért ment el, hátha ott le tud szokni erről. Segíteni akartam neki. A tragédia elótt két nappal beszéltem meg a főnökével, hogy a jövőben én megyek a fiam fize­téséért - mesélte Szabó Angéla, a fiú édesanyja. A 21 éves, épület­asztalosként dolgozó fiatalem­ber, mint édesanyja elmondta, gyönyörűen rajzolt és nagyon szerette Elvis Presleyt. Tízéves kora óta példaképként tekintett rá. A szobáját Presley-portrék dí­szítik, amiket ő készített. A pol­con ott sorakozik Elvis összes CD-je. A róla szóló cikkeket is gyűjtötte. Ezek szinte szent dol­gok voltak Pesti Béla szemében. A fiú nagyon szerette a család­ját. - Olyan karácsonyt szeretett volna, amikor mindenki együtt Fotók és emlékek. Pesti Béla testvére, Angéla és édesanyja. van. Televízióállványt akart ne­kem készíteni karácsonyra ­mondta az édesanya, könnyeivel küszködve. Bélának céljai voltak az életben. Az asztalán még ott hever egy angolnyelv-tanfolyam tájékoztatója. A fiú arról álmo­dott, hogy egyszer eljut Elvis szü­lőföldjére, az egyesült államok­beli Memphisbe. Miután a szülők 1995-ben el­váltak, Béla édesanyjával ma­radt. - Szinte összenőttünk az évek alatt. Semmilyen titkunk nem volt egymás előtt, mindent megbeszéltünk. - Kisfiú volt még... Mindenből viccet csinált. Ha hazajött, egyből viccet me­sélt, mindig mosolygott - jegyez­te meg a megrendült édesanya. Am vasárnap, amikor a fiú meg­jött a munkából, nem mosoly­Fotó: Gyenes Kálmán gott. Látszott rajta, el van kese­redve. A 21 éves fiú levetette a ci­pőjét, majd hirtelen a szobájába sietett. Édesanyja elindult utána, hogy megvigasztalja. A fiú ekkor már nem volt a szobában. Kiug­rott az ablakon. A mentősök negyedórán ke­resztül küzdöttek Pesti Béla éle­téért. Hiába. ARANYT. JÁNOS Emlékmű emlékeztet majd a holtakra a Gyevi temetőben Lakópark épülhet a régi sírkert helyén Minden valószínűség szerint lakópark épül a már 1969-ben bezárt Gyevi temető he­lyén. Az még nem dőlt el, ki vásárolja meg a sírkertet, a temető tulajdonosa, a felső­városi egyházközség több vállalkozóval is tárgyal. A felgyújtott roncs Ladát, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Mint ahogy azok a pol­gárok sem, akik néhány évvel ezelőtt szintén láthatták ezt az autót a Gyevi temető egyik út­ján. „Felháborító! Hogyan kerülhetett ez ide?" - sopánkodott akkor mellettem egy idős néni­ke, kis virágcsokrot szorongatva kezében. Síron főtt a bableves No, persze nem csupán a kocsironcs zavar­ta a Gyevi temető környékén élőket. Volt, aki a részeg hajléktalanok duhajkodása miatt hí­vott ki esténként rendőröket, polgárőröket, de olyan is előfordult, hogy tűzoltókat kellett riasztani a Gyevi temetőben fellobbanó lán­gok továbbterjedésétói félve. Aztán meg ne feledkezzünk a kriptalakókról sem. Ki sem lehet ma már deríteni, hányan laktak a hol­tak városában, s bizony jómagam is készít­hettem egykoron riportot olyan asszonyság­gal, aki minden különösebb lelkifurdalás nél­kül melegítette a síron bablevesét. Az elmúlt években több próbálkozás is tör­tént arra, hogy legalább megtisztítsák a tö­mérdek szeméttől a Gyevi temetőt. Egy-egy alkalommal törmelékek tonnáit fuvarozták el teherautókkal, s bizony a rakományból ép­pen úgy nem hiányzott a kimustrált hűtő­szekrény, mint a képernyőjét vesztett televí­ziós doboz. Az egyház hirdetménye Aztán egyszer csak megjelenfegy tábla a te­mető kapujában. Rajta a szöveg: „Értesítjük a lakosságot, hogy az 1969-ben bezárt Gyevi temető megszűnik. Felhívjuk a hozzátarto­zók figyelmét, hogy temetkezési helyük ki­ürítésére (exhumálás, áthelyezés) 2002.-má­jus 31-éig van lehetőségük." A hirdetményt a temető tulajdonosa, a felsővárosi egyházköz­ség tette e formában is közzé. Nos, ez az idő­pont már rég elmúlt, ám még napjainkban is találkozni olyan munkásokkal, akik elhaltak maradványait gyűjtik zsákokba. - Valóban nem vettük szigorúan a határ­időt, hiszen arra gondoltunk, hogy az is gondoskodhasson volt családtagjai földi ma­radványainak áthelyezéséről, aki csak ké­sőbb értesült a temető megszüntetéséről ­mondta el Tóth Alajos felsővárosi plébános. Tőle tudtuk meg azt is, hogy számításaik szerint a Gyevi temetőben - amit egyébként még a XVIII. században nyitottak meg, vagyis Szeged egyik legrégibb sírkertje - kö­rülbelül 4-5 ezer sírba temetkeztek az évszá­zadok során. A temető bezárását követően, vagyis 1969 után már folyamatosan zajlott e területen az exhumálás, majd a hirdet­mény kifüggesztése után eddig mintegy két­száz sírt nyittattak meg azért a hozzátarto­zók, hogy őseik maradványait más temető­be vitessék át - szolgált adatokkal a plébá­nos. Egyben arról is tájékoztatta a lapunkat, hogy már folynak a tárgyalások arról, mi is legyen a temető sorsa. - Szeged építési szabályzata szerint ezen a te­rületen lakópark építhető majd. Ez a lehetőség több befektető érdeklődését is felkeltette, s egy­házközségünk azon munkálkodik, hogy a le­hető legelőnyösebb ajánlatot fogadja el. De nem feledkeztünk meg holtjainkról sem. A megkötendő szerződésben szerepel majd egy olyan passzus, miszerint az építkezés közben megtalált emberi maradványokat az építőknek össze kell gyűjteni, közös sírban eltemetni, s egy emlékmű emlékeztet majd arra, hogy vala­ha itt egy temető állt - mondta Tóth Alajos. Mielőbb elkezdeni a munkát Konkrét vevő tehát még nincs, azt sem tud­ni pontosan, mikor indulnak meg a sírokat felszántó buldózerek. A környékbeliek pedig arra várnak, hogy az adásvételi szerződés mi­nél előbb kötessék meg. Találkoztam ugyan olyan tarjáni polgárral is, aki kifogásolta a la­kópark építését. Más azt mondta: felőle akár bevásárlóközpont is épülhet a Gyevi temető helyére, míg többen arra kértek, írjam le: léte­sítsen kegyeleti parkot az egyház és az önkor­mányzat a temető helyén. Egyben azonban mindenki véleménye megegyezett: a munká­latokat ideje lenne már mielőbb elkezdeni, ugyanis a temetőben uralkodó állapotok ma sem sokkal jobbak, mint egy-két éve voltak. BÁTYI ZOLTÁN A pusztuló Gyevi temető néhány sírjához még mindig kijárn hozzátartozók. Fotó: Schmidt /

Next

/
Oldalképek
Tartalom