Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-26 / 275. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* KEDD, 2002. NOVEMBER 26. Háromezer-ötszáz kilométeres kirándulás a világ végén Koreában mutogattak rájuk Egy szegedi egyetemista lány fogta magát és barátjával fel­kerekedett, hogy elutazzon a vi­lág végére-Ausztráliába. Egy év múlva hazafelé megálltak Szö­ulban várost nézni. - A barátom korábban már volt Amerikában. Elkezdte nézegetni az internetet, milyen lehetőségek vannak. Elsősorban nyelvet akar­tunk tanulni. Ausztráliában fele annyiba kerül az élet, mint az Egyesült Államokban, ezért Auszt­rália mellett döntöttünk. Valójá­ban először nem is vettem komo­lyan az egészet, de aztán megkap­tuk a vizumot - mesélt a nagy uta­zás előzményeiről Szilvia. A szegedi lány egy évvel ezelőtt utazott el Ausztráliába, ahol egy évet töltött el barátjával, Janek­kal. Szilvia akkor ült repülőn éle­tében először - kisebb-nagyobb megszakításokkal 25 órán ke­resztül. A fiatalok fél cvre kapták meg a tanulóvízumot, amit később meghosszabbítottak. - Amikor ránéztünk a térképre, el sem hit­tük, milyen messze vagyunk. Vé­gig Sydneyben laktunk, az óce­ántól negyedórányira. Meglepőd­tünk azon, milyen sok magyar él kint. Nagyon nehéz volt munkát találni - folytatta. Végül Janek egy autómosóban kezdett dol­gozni, Szilvia pedig egy szend­vicskészítő üzemben. - A mini­málbér alatt fizettek, így előfor­dult, hogy kölcsön kellett kér­nünk, hogy ki tudjuk fizetni a lakbért - tette hozzá az egyete­mista világjáró. Később sikerült jobb állást ta­lálni egy Magyar István nevű magyar férfi Istvan's elnevezésű kávézójában, majd amikor egy magyar lány otthagyta az állását az egyik olasz étteremben, Szil­via ott kezdett pincérkedni. - Amikor elfáradtunk a sok munkától, a suliban pedig szü­net volt, a hazautazás előtt két hónappal elutaztunk egy hétre Melbourne-be. Egyébként is úgy terveztük, hogy a hazaút előtt te­szünk egy körutazást Ausztráliá­ban - mesélte Szilvia. A fiatalok így hát felkereked­tek, repülőre ültek, meg sem áll­tak Darwinig, majd a kontinens tetejéről elindultak a három­Szilvia és a közel négyszáz, Ausztráliában készült fotó közül né­ha ny. Fotó: Miskolczi Róbert ezer-ötszáz kilométeres, másfél hetes kirándulásra. - Csodálatos érzés volt megszabadulni a mun­kától. Ottani ismerőseink el­mondták, mit érdemes megnéz­ni. Eddig még nem láttunk se koalamacit, sem pedig kengurut. A hatalmas sivatagon keresztül utaztunk, volt amikor 5-6 órán keresztül nem láttunk mást, csak a pusztaságot. Matarenká­ban elmentünk az ottani termál­fürdőbe - persze előtte a szegedi pár alapos kiképzést kapott kro­kodilismeretből. Ez a termálfür­dő ugyanis hemzsegett a hüllők­től, ám az édesvízitől nem kell tartani. Egy darwini krokodilfarmon aztán meg is kóstolták a vesze­delmes ragadozót. Sőt az oposz­szumot, tevét és a kengurut sem hagyták ki. A krokodil húsa olyan, mint a csirke: finom, fe­hér és porhanyós. A tevének ez­zel szemben már vadíze volt ­tudtam meg. Az utazás emlékezetes állomá­sa volt Uluru, az őslakosok (abo­riginal) szent helye, amely egy hatalmas homokkő kiemelkedés.­A szent hely naplementekor fo­lyamatosan változtatja a színét a sötétlilától a barnáig. - Lenyűgö­ző látvány volt - mondta Szilvia. Szilvia és Janek, ha már világot látnak, hazafelé ínég megálltak Dél-Korea fővárosában, Szöul­ban is, ahol egy hetet töltöttek el. - El voltunk veszve, semmit nem értettünk, azt sem tudtuk, hol vagyunk. Angolul persze nem be­szélt senki. Mivel arra ritka az európai, gyakran mutogattak ránk, mint valami különleges­ségre. A fiatalok, ha már ott voltak a közelben, szerettek volna átugra­ni Japánba is, de sajnos már nem volt rá elég idejük, így végül ha­zatértek Szegedre. - Arra jöttem rá az utazás alatt, hogy sokkal több minden van a világban, mint amit itt látunk belőle - tet­te hozzá végül. ARANYT. JÁNOS Vátesz és valóság „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak ré­szekben lobban, / Minden szerelem darabok­ban, / Minden Egész eltörött." - Talán ez, a Ko­csi-út az éjszakában az egyik leggyakrabban idé­zett Ady-vers. A hozzá fűzött leggyakoribb kom­mentár pedig: ő az egyik legkorszerűbb-legmo­dernebb költőnk. Ez így is van, meg nincs is így; utóbbiért persze nem Ady felelős, annyira a vátesz sem lehet vá­tesz, hogy előre lássa: azért, hogy egészen ponto­san idézzem a versrészietet, nem az Ady-összes­ben fogom kikeresni a költeményt, hanem le­nyomom a google-t, és úgy. - Szóval, kétségte­len: az Egész földarabolódását (jelentse ez akár a gyermekkori paradicsom világának széthullá­sát, akár a családét, akár Magyarországét, bla-bla-bla) kitűnően látta, s előre látta Ady, vi­szont a földarabolódással ellentétes folyamat megindulását, az egységesedést mintha nem­igen érzékelte volna előre. A költői megsejtés­nek vannak határai. Miközben a „minden egész eltörött"-folyamat a legutóbbi években tovább folytatódott, országok darabolódtak föl legszűkebb környezetünkben ­ezzel párhuzamosan új egységesedés indult meg. A sokáig inkább virtuális birodalomnak ható Eu­rópai Unió legújabban sertésétkeztetési mélysé­gekig áthatja a mindennapok szövetét. A világ immár „világfalu ", elvileg könnyen-gyorsan eljut­hatunk akárhonnét akárhová. A gyakorlatról per­sze, az amerikai nagykövetség előtt ácsorgóknak egyéb élményeik is lehetnek, de ez is a „világfalu­ság" következménye, és az is: ha ma Magyaror­szágon el akar utazni száznyolcvan kilométerrel arrébb mondjuk Mikuláskor, akkor azért fohász­kodik, legalább addig ne törjön ki az iraki háború, sok ezer kilométerrel arrébb, mert ez valamilyen formába őt is érintheti. Mindezt tehát nem lát­hatta előre a nagy költő, de ettől még Ady Ady maradt. Léteznek költők, akik két nappal sem lát­nak előre. FARKAS CSABA Vásárhelyi audiológiai állomás A korábbinál sokkal korsze­rűbb, milliós értékű hallásmcrő berendezést adtak át nemrég a vásárhelyi kórház fül-orr-gégé­szetén. MUNKATÁRSUNKTÓL Számítógép vezérelte audiológiai állomás működik néhány hete a vásárhelyi Erzsébet-kórház fül­orr-gégészetén. Dr. Hartai Tamás osztályvezető főorvos elmondta: egy hallókészülékeket forgalma­zó cég segítségével jutottak a milliós értékű, korszerű hallás­mérő berendezéshez, amelyen most már - a korábbiakkal ellen­tétben -, szakorvos és szakasz­szisztensek is dolgoznak. A betegek életét is megkönnyí­ti, hogy ezentúl helyben, a vizs­gálat végeztével kiválaszthatják maguknak a megfelelő hallóké­szüléket, kipróbálhatják és meg­rendelhetik az eszközt, amely néhány hét alatt elkészül. Az audiológiai állomás most már a fül-orr-gégészet ambulan­ciájának szerves részeként mű­ködik, így az orvos egy-egy keze­lés alkalmával akár azonnal, vá­rakozás nélkül megvizsgálhatja a páciens hallását is. Különleges technika „őrzi" a palántákat Fóliaerdő a domaszéki határban Különleges fóliaházak épülnek a domaszéki határban. A Ko­togán család a francia techno­lógiával készített óriási sátrak­ban zöldséget és virágot termel. A beruházás negyvenmillió fo­rintba kerül. Hatalmas, egyenként 2100 négy­zetméteres fóliaházakkal talál­kozhat az, aki kilátogat a doma­széki határba. A horganyzott acélszerkezet dupla rétegű fóliát tart, így a közéjük fújt levegő biz­tosítja a növények fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet. A Kotogán családnál a nagypa­pa alapozta meg a gazdaságot. Az unoka, vagyis ifj. Kotogán Vdmos már áttért a zöldségre és a virág­ra. Eddig két ilyen különleges nö­vényházat építettek. - Nemcsak kiváló hőszigetelő anyagból ké­szült, de mint a lego, bővíthető is - mondta a fiatal gazda. Nemso­kára hatezer négyzetméteresre duzzad majd a fóliasátor. Üvegházat nem akartak, mert az legalább háromszor annyiba került volna, mint a fólia. Sokan azt hiszik, hogy ez nem olyan tartós, mint az üveg. A Francia­országban gyártott anyag az óránként 140 kilométerrel süví­tő szélnek is ellenáll, valamint akár 65 kilogramm súlyú hóré­teg alatt sem szakad be. Az anyag mellett a fútése is kü­lönleges. A kétrétegű fóliának köszönhető a meleg, aminek a hőfokát számítógép szabályozza. Erre szükség is van, hiszen az alattuk nevelkedő palántáknak különféle hőmérséklet kell. A nemrég felszedett paprika csak húsz fokban érezte jól magát, a most kiültetett saláta viszont be­éri a négy fokkal is. A beruházás 40 millió forintba kerül. Természetesen a családi kassza ezt nem bírta volna mind fedezni, ezért állami támogatást« igényeltek. Pályázat útján a költ­ségek harmincöt százalékát fede­zi az állam, a többi pedig önerő és banki hitel. Kotogánék teljesen egyedül dolgoznak. A két szülő és a két gyerek maga csinál mindent. Al­kalmazottat nem tartanak. Csak a nagy munkáknál, például a fó­liacserénél hívnak baráti segítsé­get. Az öntözés már most, a táp­oldat adagolása pedig nemsokára gépesített lesz. Ez igen sok terhet levesz a vállukról. Persze a palán­tázás és a szedés kézzel történik. A virágok közül elsősorban kri­zantémmal és szegfűvel foglalkoz­nak. Az előbbinek halottak nap­ján volt szezonja. A Kotogánéknál termelt virágok, zöldségek egy ré­sze az egyik budapesti hipermar­ketben köt ki, de a Mórakert^zö­K.T. vetkezethez is szállítanak. Ifj. Kotogán Vilmos mutatja a különleges fóliában nevelt salátapalántát. Fotó: Gyenes Kálmán Vujity Tvrtko hobbiújságíró szeretne lenni Gyesen pihen a sztárriporter Vujity Tvrtko. Fotó: Karnok Csaba Közel negyedmillió példányban kelt már el a Pulitzer-díjas sztár­riporter, Vujity Tvrtko pokoli történeteket közreadó trilógiája. A szerző három hónapos kisfiá­val jelenleg gyesen van, pihenés­képpen pedig kosáredzői szakra jár és egy videoklip forgatására készül. - Utolsó pokoli történetek a cí­me a legújabb kötetének, amit nemrégiben Szegeden is dedi­kált. Elfogytak volna az elké­pesztő sztorik! • - Amikor elkezdtem a pokoli történeteket írni, pontosan tud­tam, hogy egy trilógiát szeretnék. Most megjelent a harmadik rész, tehát ezzel véget is ért a sorozat. Nemcsak elkezdeni, befejezni is nehéz egy sorozatot, mégis biztos vagyok benne: legutolsó pokoli történetekkel már nem jelentke­zem. Ennek egyik oka, hogy há­rom hónappal ezelőtt megszüle­tett a kisfiam, Vujity-Zsolnay Benjámin, akinek a harmadik kö­tetem ajánlottam. Az egyik feje­zet az ő születéséről szól. Ez volt az én pokoli történetem, hiszen rettenetesen aggódtam, hogy a csernobili kalandom ellenére ő egészséges legyen. Ez a történet talán azért is érdekes lehet az ol­vasók számára, mert egyetlen bulvármagazinban sem nyilat­koztam a családi életemről. Ben­jámin megszületése teljesen meg­változtatta az életemet, mert én maradtam otthon gyesen vele. 'tddig nézők millióinak mutat­tam be a világot, most ugyanezt Csinálom majd, csak egyetlen csöppség a közönségem. Elmond­hatatlanul élvezem ezt a hétköz­napibb életet, tegnap szinte egész délután csörgőztem a fiammal. -A szerző szerint melyik a leg­izgalmasabb pokoli történet! - Az egész trilógia legmegdöb­bentőbb írásának az új kötet nyitó fejezetét tartom, amely Észak-Ko­reáról - ahogyan a helyiek hívják: „a kommunista mennyországról" - szól. Mindössze egy családi használatú jajfan turistakamerát vittem oda magammal, azzal ké­szítettem egy filmet. Eljutottam a Rákosi Mátyás nevét viselő ma­gyar kórházba is, ahol a súlyos fer­tőző betegségekben szenvedő ár­vák a földön feküdtek. Az egyik kisgyereket - akiből csövek lógtak ki - le is filmeztem, majd húsz perc elteltével megdöbbenve ta­pasztaltam, hogy egy hullazsák­ban dobták ki. Torokszorító Streh­li Ildikó, a „Bobhercegnő" sztorija is, aki egy kis bányászfaluból in­dulva súlyos betegségeket legyőz­ve jutott el Salt Laké Citybe, a téli olimpiára. Az egyszerű emberek történetei számomra izgalmasab­bak, mint az egyik show-ból a má­sikba rohanó sztároké. - Mikor láthatjuk a televízió­ban legközelebb ? - Egyelőre nincsenek televíziós terveim. Gyerekkoromban ze­nélni tanultam, most arra vá­gyom, hogy egy videoklipet ké­szítsek. Meglepetésemre sikerült a felvételi vizsgám a Testnevelési Egyetem kosárlabdaedzői szaká­ra.' Nem vagyok profi játékos, de imádok kosarazni, ezért szeret­nék erről a sportágról mindent megtanulni. - Netán pályát módosítana 1 - Nem hiszem, csak saját szó­rakoztatásomra végzem el ezt a szakot. Mindenesetre elgondol­kodtam azon, hogy a komoly fel­vételi vizsga nekem sikerült, né­hány igazi kosarasnak pedig nem... Pályakorrekcióra nem gondolok, az újságírás a szak­mám, tíz éve művelem, ezt ta­nultam az Egyesült Államokban. Am a családi élet másféle életvi­telt követel, ezért a jövőben az eddig kenyérkeresetként müveit professzionális újságírást szeret­ném felváltani a hobbiként űzött újságírással. Ha megtetszik egy jó téma, biztosan feldolgozom, de nem ebből tartom majd el a családomat. A kiadóm most ér­teMtett arról, hogy a három po­koli történetes kötetem együttes példányszáma egy-két héten be­lül eléri a kettőszázötvenezret. H.ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom