Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-26 / 275. szám

4 •AKTUÁLIS" KEDD, 2002. NOVEMBER 26. Környezetvédők a Tetra Pak gyermekpályázata ellen Játékot hoznak a dobozállatok Ellenakciót indítottak a Tetra Pak gyermekpályázata kapcsán a civil természetvédők, akik az eldobható italdobozok környezet­szennyező hatására hívják föl a figyelmet. Félmillió forintos nyereménnyel kecsegteti az óvodákat a Tetra Pak csomagolóanyag-gyár gyer­mekpályázata, melynek résztve­vőit arra biztatják, hogy kétdecis, eldobható italdobozokból készít­senek állatfigurákat. A Húzzatok bele! címmel meghirdetett ver­seny a cég internetes oldalán is megtalálható. A Tetra Pak-dobozok környe­zetkárosító hatására hívta föl vi­szont a figyelmet a Hulladék Munkaszövetség (Humusz). A ci­vil környezetvédők levelet küld­tek az óvodapedagógusoknak: ar­ra kérték őket, ne vegyenek részt a játékban és az eldobható cso­magolás helyett inkább a betétdí­jas palackok használatára tanít­sák a gyerekeket. Minderről Boj­tos Ferenc, a Humusz tagegyesü­leteként működő Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvé­delmi Egyesület (Csemete) iroda­vezetője tájékoztatta lapunkat. Az óvodáknak címzett levélből kiderül, hogy a Tetra Pak-dobo­zokat műanyagból, alumínium­fóliából, valamint papírrétegből préselik és ragasztják. „Gyártá­suk energiaigényes, jelentős víz­és levegőszennyezéssel jár" - ol­vasható a szövegben. Hozzáte­szik még, hogy a dobozok gazda­ságos újrahasznosítása megold­hatatlan, mert sok energia föl­használásával legföljebb a papírt vonhatnák ki a sokrétegű anyag­ból. A levél szerint a Tetra Pak évente 1,4 milliárd dobozt gyárt. Ez az irdatlan mennyiség a hulla­déklerakókra vagy az -égetőkbe kerül. A szép doboz tehát valójában „előregyártott szemét", amely je­lentősen megdrágítja a terméket. A Sándorfalvi úti központi hul­ladéklerakó telepen papír- és műanyag-feldolgozás is folyik, de a Tetra Pak-dobozokat nem tud­ják újra használhatóvá tenni ­tudtuk meg Szabó Ferenctől, a Szegedi Környezetgazdálkodási és Hulladékhasznosítási Kht. igazgatójától. Mintegy tucatnyi szegedi óvo­dában érdeklődtünk: részt vesz­nek-e a Tetra Pak-pályázaton, il­letve mit szólnak a Hulladék Munkaszövetség fölhívásához? Tarjánban nem találtunk olyan óvodát, ahol pályáznának a do­bozállatokkal. Egy másik lakóte­lepi kisdedóvó pályázati felelőse szerint viszont a szegény óvodák­nak minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy fölszerelésüket, játékaikat gyarapítsák, ezért a gyerekek már neki is fogtak a Tet­ra Pak-állatok készítéséhez. Az óvónő saját és munkahelye nevé­nek elhallgatását kérte, mert tart kollégái elítélő véleményétől. Hiába kérdeztük az ügyben Ba­ka Éva, a Tetra Pak kommuniká­ciós és környezetvédelmi igazga­tója véleményét: mereven elzár­kózott a válaszadás elől. NYILAS PÉTER Design expo a Hangárban A Hangár Expó- és Konferen­cia-központban Út a forma vilá­gába címmel december 6-15. kö­zött rendez vásárt a Design-Air Kft. A bútorokat, hifitechnikát és autócsodákat felvonultató De­sign Expó - amely kiállítás és ka­rácsony előtti vásárlási lehetőség egyben - az első ilyen jellegű ren­dezvény a Hangárban. Ha nem lesznek újabb jelentkezők, megbukhat a kezdeményezés Színitanoda indult Szegeden A Budapesten már sikerrel mű­ködő színitanodák mintájára nemrégiben hároméves színész­képzés indult a szegcdi Bartók Béla Művelődési Központban. A Siker Oktatásszervező Bt. kez­deményezésének sorsa egyelőre bizonytalan. Mindössze húsz-huszonöt fiatal jut be évente a hazai színészkép­zés fellegvárába, a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Akik­nek nem sikerül és mégis a vilá­got jelentő deszkákra vágynak, általában segédszínésznek áll­nak vagy átmenetileg beiratkoz­nak valamilyen humán szakra. Létezik egy harmadik út is: a vi­rágzó és meglehetősen drága fővárosi magán-színitanodáké. Szerényebb lehetőségekkel hoz­zájuk hasonló képzést indított el nemrégiben Szegeden a Siker Oktatásszervező Bt. Magyar Dénes ügyvezető 6 fél­éves, 3240 órás tanfolyamot ter­vezett, amelynek végén a szí­nészkamara vizsgáztatná a hall­gatókat, akik szakmai felsőfokú képesítést szerezhetnének. A képzés 30 százaléka elméleti, 70 százaléka gyakorlati órákból áll­na. Ez utóbbiakat a Szegedi Nemzeti Színházzal együttmű­ködve szerették volna biztosíta­ni. így a hallgatók már másodév­től statisztaként, esetleg kisebb szerepekben feladatokat kaphat­tak volna a színház és a szabad­téri produkcióiban. A képzés egy­előre 9 fóvel indult el, de az ered­ményes folytatásához legalább 15-16 hallgatóra lenne szükség. Az osztályfőnöki teendőket Sín­ka Károly színművész látja el, aki több évtizedes színészpeda­gógusi tapasztalattal rendelke­zik. - Egy ilyen képzés keretében mindent meg kellene tanítani, ami a színészi mesterség alapjai­hoz tartozik, a színházesztétiká­tól a dramaturgián át a színházi marketingig - véli a színházel­Színészek szeretnének lenni. méleti tárgyak nagy részét oktató Frenkó Zsolt, a Zsámbéki Taní­tóképző Főiskola tanára, aki szinházi rendezőként dolgozott már Kecskeméten, Székesfehér­várott, Tatabányán, Budapesten és Szlovákiában is. - Praktikus lenne, ha a helyi teátrum is részt venne a képzésben, mert színpa­di gyakorlat nélkül nem sokat ér a tanoda. Először statisztaként és kisebb szerepekben kellene ki­próbálniuk magukat. A felkapott pesti Gór Nagy Mária Színitanodában reggel 8-tól este 6-ig tart a oktatás, Szegeden, a Bartókban csak dél­után 2-kor kezdődnek az órák. ­Régóta színész szeretnék lenni, imádom a színpadot, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatán érettségiztem. Remek a társaság és a hangulat, de egyelőre anarchia jellemzi a képzést - mondja Varga János Gábor. - Gyerekkorom óta dédelgetett álmom volt, hogy színésznő le­gyek. Nem vettek fel a színmű­vészetire, ráadásul magánéleti problémák miatt Szegeden kel­lett maradnom, így nem tudtam beiratkozni valamelyik pesti ta­nodába. Ezért a szegedi egyetem magyar szakát választottam, ahol negyedéves vagyok. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy Szegeden is elindul egy szí­nitanoda, amit az egyetem mel­lett el tudnék végezni. Nagyon lelkesek vagyunk, de egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a képzés sorsa - reménykedik Simó Zsófi, aki hetedik éve játszik a Dálnoky Fotó: Schmidt Andrea Zsóka színművésznő vezetésével működő Szó-Kincs-Társulatban. A hódmezővásárhelyi Ilyés Lé­nárd ugyancsak magyar szakos a szegedi egyetemen: - Ideális len­ne ez a képzés az egyszakos hall­gatók számára, hiszen belefér az időnkbe. Nemcsak a színésznek készülőknek ajánlanám, hanem mindenkinek, aki kultúrával sze­retne foglalkozni, hiszen beszéd­technikai és kommunikációs órákra bárkinek szüksége lehet. - Ilyen kezdeményezés mosta­nában nem volt Szegeden, ezért óriási lenne, ha életképesnek bi­zonyulna - mondja Mészáros Andrea, ki úgy véli, kevesen en­gedhetik meg maguknak, hogy vidékről a méregdrága fővárosi színitanodákba járjanak. HOLLÓSI ZSOLT Tanítás előtt és után, az órák közti szünetben a fő elfoglaltság a mobilozás. Fotó: Schmidt Andrea ÜZENET A SZÜLŐKNEK Ma már nem kell a szülőknek attól tartaniuk, hogy csemetéjük el­titkolja a majdnem kettesre sikerült felelést, a témazáró előtt ki­alakult vakbélgyulladást, vagy egy „úgyis igazságtalan" szaktanári figyelmeztetést - legalábbis, ha olyan intézménybe jár a gyermek, ahol már működik a Suliinfó Iskolai Információs Rendszer. Országosan havonta 50-80 iskolát kapcsolnak be a hálózatba, amely havi 1800 forintért vállalja, hogy e-mailen, SMS-beri vagy egy internetes napló formájában tájékozatja a szülőket a fontos eseményekről - persze csak este hat után, addig ugyanis a gyer­meknek lehetősége van arra, hogy minden bűnét bevallja. Szegeden az iskolák 90-95 százalékában ez a szolgáltatás már el­érhető, de Apátfalván, Csanádpalotán, Makón, Mártélyon, Vásár­helyen, Deszken és Földeákon is folyamatosan épül a rendszer. A szintén vásárhelyi Dózsa György Tagiskolába - a házirend tiltása ellenére - a gyerekek ugyan behozzák a mobilt, de rit­kán fordul elő, hogy órán hasz­nálják is. Ha ez mégis előfordul, azért osztályfőnöki vagy igazga­tói figyelmeztetés jár. A Kertvá­rosi Altalános Iskolába viszont tényleg nem vihetik be a készülé­ket a gyerekek. Persze nem mindenhol ilyen „nagy szám" a mobil, a sándor­falvi általános iskolában például már tavaly lecsengett a rádiótele­fon-őrület. Nógrádi Erika igazga­tónő szerint a hétszáz fős intéz­ménybe nagyjából húsz diák hoz­za magával készülékét naponta. A pedagógusok rádiótele­fon-használatára vonatkozó sza­bályok nagyjából azonosak min­denhol: órák alatt a tanárok nem cseveghetnek, viszont bevihetik a mobilt az épületbe. SZ.A.K. Határról jött a tárlat Igazgatói figyelmeztetés járhat, ha óra alatt megcsörren a mobil SMS-üzenetek a padok alatt A battonyai határállomáson el­kobzott ásványkincsekből nyílt kiállítás a szegedi várban. - A Móra Ferenc Múzeum 120 éves történetében nem volt még ilyen kiállítás - jelentette ki a megnyitó ünnepségen Vörös Gabriella, a múzeum igazgatója. A rendkívüli gyűjtemény nem mindennapi körülmények között került a múzeum polcaira. Egy román származású német muze­ológus, aki több ásványtani klub­nak is tagja, rendszeresen járt Er­délybe beszerzőútra. Egyik alka­lommal bizonyára megunta a kő­zetek keresgélését és egy román csapatot bízott meg azzal, gyűjt­sék össze számára az ásványokat. A német férfi az egyezség szerint 200 euróval, valamint egy hasz­nált színes televízióval fizette ki a „vendégmunkásokat". - A gyűjtő legálisan is átvihette volna a 422 darabból álló kollek­cióját, ő azonban azt állította, nincs elvámolnivalója. A táská­jában, ruhái közé rejtve néhány ásványt találtunk, ekkor alapo­sabban átvizsgáltuk, szétszedtük a gépkocsiját. A kárpit mögött, a pótkerék helyén további ásvá­nyok kerültek elő - mesélte az egy hónapja történt lebukásról Gombár Gábor főhadnagy, a bat­tonyai vámhivatal parancsnoka. A szegcdi Móra Ferenc Múze­um helyszínre érkező szakértője, a kiállítás rendezője, Varga And­rás megállapította, a gyűjtemény Erdély teljes ásványtani kereszt­metszetét reprezentálja. A leletegyüttes a szegedi múze­umba került. - Hatalmas elisme­résnek számít, hogy a Termé­szettudományi Múzeum a mi ja­vunkra mondott le a gyűjte­ményről - tette hozzá a múzeum vezetője. A tárlat 2003. március 23-ig, hétfő kivételével minden­nap 10 és 17 óra között látogat­ható. A. T. J. A gyűjtemény nem mindennapi körülmények között került a mú­zeum polcaira. Fotó: Karnok Csaba Egyre több felső, sőt alsó ta­gozatos diák jár ma már rá­diótelefonnal iskolába, a taná­rok többségének zsebében is ott lapul a készülék. A tanítás ideje alatt általában mindenkinek ti­los a mobilozás, a gyerekeknek sok helyütt igazgatói figyelmez­tetés jár, ha megszegik a sza­bályt. Vadiúj csengőhangok és lógók, előlapok és humoros üzenetek ­ma már az általános iskolás diá­kok körében is e témák köré épülnek a beszélgetések az órák közti szünetben. Először persze még csak a legnagyobbak kezé­ben csillant meg egy-egy mobil­telefon, mostanra azonban egyre több alsó tagozatos is ezzel jár suliba. A huszonöt fős negyedik osz­tályból tíz gyereknek van rádió­telefonja a vásárhelyi József Atti­la Általános Iskolában. Peti, Klári és Laci elmeséli: szüleik vásárol­ták nekik a készülékeket,. hogy ha közbejön valami, vagy kirán­dulnak és lerobban a busz, a gye­rekek tudjanak szólni. Ebben az intézményben egyéb­ként óra alatt mindenkinek tilos a mobilozás, sőt: a diákok kötele­sek a készüléket reggel a portán leadni, a szünetben megnézhe­tik, kereste-e őket valaki. - Teljesen természetes szülői igény, hogy napközben is tudja­nak a gyerekről - véli Szögi Tibor­né, az iskola igazgatónője, hi­szen sok tanuló reggel fél héttől délután fél ötig az iskolában tar­tózkodik. A szigorú szabályokat azonban az óra közbeni, pad alatti SMS-ezések megjelenése­kor vezették be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom