Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-23 / 273. szám

Szombat, 2002. november 23. SZIESZTA II. AZ ÉLETVIDÁM HETYKESÉG HANGJA A leghangosabb pengetős A zenei élet nosztalgiahullámain újra meg újra felszínre bukkan a világ leghangosabb pengetős hangszere, a bendzsó, melynek hazai „önkoronázott" királyai egy lemezre gyűjtött örökzöldeikkel népszerűsítik a hetykeség hangját. „Talán ötéves lehettem, amikor megkaptam az első bendzsómat, no persze nem volt ez igazi hangszer. Olyannyira nem, hogy még hangot sem adott. Piros, kék, vaníliaszínekben pompázott, törékeny műanyag nyakán némán zizegtek a damilhúrok. Valószínűleg emiatt, no meg közrejátszott a nem rendeltetésszerű használat is, ezen kis játékcsoda hamar az enyészeté lett" - ilyen közvetlen szavakkal vall korai hangszeres élményéről Bényei Tamás, a Hot Jazz Banden belül működő Hungárián Banjo Kings vezetője a formáció lemezének belső borítóján. Megjelent ugyanis a kissé szerénytelennek tűnő titulussal illetett csapat repertoárjának első gyűjteménye. Ám aki koncerten hallotta már a bendzsóbandát, tudja, hogy a zenészek névválasztó döntésükkel cseppet sem túloztak, hiszen Bényeiék úgy a bendzsó királyai itthon, mint a kis herceg az ő kis bolygóján. A századelő dzsesszbandáinak akkordhangszerét akarják új életre kelteni. És ezt éppoly hitelesen, mint amekkora alázattal teszik. Elég csak azt a sztorit felidézni, melyet a zenekarvezető szívesen terjeszt és mely szerint tízévesen, mikor kezébe került egy valódi bendzsó, azonnal életre szólóan megtetszett neki mókás hangja, formája. Bényei és hangszerének találkozása szerelem volt első hallásra, és ez azóta a zenész minden koncertjén érezhető. A világ leghangosabb pengetős hangszereként ismert bendzsót az elektromos gitár kiszorította a korabeli zenekarokból. Valójában azonban sosem tűnt el, talán azért, mert különleges, utánozhatatlan hangjában ott bujkál az az életvidám hetykeség, amely oly jellemző volt a huszadik század első felének Amerikájára. Ez hallható a lemezen is, melyet a zenekarvezető ajánl: „Lehet, hogy ötévesen kissé mostohán bántam a kis műanyag bendzsóval, de hát kérem, változnak az idők. ígérem, mostani hangszeremen még sok szólót játszom el és nem próbálok a nyakára csomót kötni, mint egykoron." RIMÁNYI Z. Formában Kokóval Bényei és bendzsója közt szerelem született első hallásra. Kovács Kokó István amint kiszállt a ringből, meg sem állt egészen a Boxutcáig. Félreértés ne essék, nem iil be egyetlen Forma-l-es pilóta ülésébe sem, csak új üzletet nyitott meg. Az ünnepélyes megnyitón David Coulthard volt a díszvendég, akinek annyira megtetszett a hangulatos kis hely, hogy 1999-es versenyautóját rá is ruházta Kokéra. - Mióta rajong a Forma-l-ért? - A '90-es évek elején előfordult, hogy kilátogattam a Magyar Nagydíjra. 1994-től mivel akkor halt meg kedvenc pilótám, Ayrton Senna - szakítottam a Forma-1 világával. Nélküle már nem tudtam többé elképzelni ezt a sportot. 1997 körül azonban újra belepillantottam a közvetítésekbe és újból figyelemmel kísértem a versenyeket. Nem sokkal később aztán nagy álmom vált valóra, mert a West-McLaren révén beülhettem egy kétüléses autóba. Ez örökre a Forma-1 rabjává tett. Végül az évek során megismertem a pilótákat és a konstruktőröket, és megint elkezdtem látogatni a magyar és külföldi futamokat. - Úgy tudom, jóban van David Coultharddal. Hogy is kezdődött? - Legelőször év elején találkoztunk Barcelonában, az új autó bemutatásán. Beszédbe elegyedtünk és én rögtön el is meséltem neki, hogy tervezem egy saját Forma-l-es étterem megnyitását. Érdeklődve hallgatta, nekem pedig eszembe jutott, miért ne hívhatnám meg a megnyitóra. Tetszett neki az ötlet, de sűrű időbeosztása miatt nem mondott semmi biztosat. Ettől kezdve azonban tartottunk telefonon is kapcsolatot, így végül sikerült kialakítanunk a megfelelő időpontot az étterem ünnepélyes felavatására. - Gondolkozott valaha is Forma-1-es karrieren? - Azt hiszem, Magyarorszá„A Reggeli többet tartogat még számomra, és remélem, egyre inkább belerázódom az új szerepkörbe." gon egyetlen gyermek sem álmodozhat ilyesmiről reálisan, legalábbis jelenleg. Ez a sport sajnos egy olyan háttérországot igényel, ahol a költségvetésbe belefér egy vagy több versenyző finanszírozása. Úgy érzeiji, ezek a feltételek itthon még nem adottak. Nekem is nehéz dolgom volt, amikor kijelentettem, hogy márpedig én profi világbajnok akarok lenni bokszban. Hogy ezt el tudjam érni, ki kellett költöznöm Németországba, így aztán a német tőke segítségével Kovács Kokó István, akit a Reggeli című televízióműsorban láthatunk. elértem célom. Legyen az a gyerek bármilyen tehetséges pilóta is, egyelőre csak álom marad számára a Forma-l-es karrier. - A Kell egy csapat! után most a Reggeliben műsorvezető. Hogyan érzi magát ebben a műsorban? - A csapat és a forgatás is egyaránt nagyszerű. Ez a fajta műsor mindig sokkal közelebb áll az egyéniségemhez, mint a Kell egy csapat! műsorvezetői posztja. Ráadásul ott a kezem jobban meg volt kötve. Szerintem a Reggeli többet tartogat még számomra és remélem, egyre inkább belerázódom majd ebbe az új szerepkörbe. - Könnyű volt váltani? - Tulajdonképpen igen, mert a Kell egy csapat! című műsorban eléggé behatárolták a mozgásterületemet, tehát nehezen bírtam volna tovább folytatni. így hát a szerződésben lekötött száz adásból csak hetvenöt valósult meg. Most azonban örülök, mert úgy érzem, a Reggeliben megtaláltam a számomra megfelelő helyet. Sokkal kommunikatívabb és gyakorta már szinte nem is munka, hanem szórakozás. Egyetlen hátránya csupán a korán kelés... - Mennyire kérdezhetnek szabadon? - Teljes mértékben. Nincsenek előírt kérdések, csak témakörök és vendégek. Minden reggel megkapjuk az adásmenetet, melyen a beszélgetés témája van megadva. Hogy jó hangulatban telik-e el az idő, az már csak rajtam és Barabás Évin múlik. - Örülök, hogy ő szóba került. Milyen kolléga? - Ő egy aranyos és segítőkész hölgy. Boldog vagyok, hogy a műsorban ő lett a párom. Eddig nagyszerű tapasztalataim vannak vele kapcsolatban. Szerintem már most nagyon jól összekovácsolódtunk, remélem, további szerepléseink is hasonlóan gyümölcsözőek lesznek majd. - Milyenek a visszajelzések a műsorról? - A nézettségi adatok megfelelően alakulnak, mert a nézők kíváncsiak, mennyire illeszkedem az új szerepkörbe. Igazán majd hónapok múlva derül ki, sikert aratott-e a régi műsor az új műsorvezetővel. - Látom, az új Kokó már nem képes „kiütni" válaszaival. Nem hiányzik a boksz? - Őszintén szólva a sok fárasztó edzés, a szenvedések és Németország nem hiányoznak. A mérkőzések lelki hatásai és a győzelem csodálatos érzése viszont annál inkább. De már abbahagytam ezek ellenére is... SZABÓ VIKTÓRIA PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 30. RÉSZ Ork és Orkla majd' belefagy a motorba a hazaúton, otthon aztán forró fürdő, és ezúttal a legmélyebb alvás, ahogy a bor elnyomja az embert. Úgy alszanak, mozdulatlanul, mintha soha többet föl sem kelnének. A szobában csönd honol, a függöny résein vékony vonalakban hullik be a holdvilág. Ha most látnák magukat, mindketten azt mondanák: itthon vagyunk. A pék aznap éjjel nem alszik, a kocsmában marad nyitásig. Leemel a pultról még egy üveg pálinkát, és kupicánként benyeli. És benyel egy szem bogyót is abból, amit Ork hagyott neki. Csak ül a pék a kocsmában, és néz maga elé, nem tudja, hogy legyen tovább. Annyira vonzódik Orklához, mint életében még soha senkihez. Irigység fogja, aztán hülye terveket forgat a fejében, nem akar haragudni Orkra. Arra gondol, hogy Orknak is elmondja, olyan szabad embernek ismeri, aki talán... Talán nem bánná, vagy hogy bármi legyen. A péknek fogalma sincs arról, hogy mindez hová vezet, de hogy ebből a helyzetből valamerre haladni kell, abban biztos. Az elképzelhetetlennek tűnik, hogy ahogy mondani szokták, majd az idő megoldja. Pedig nagyon valószínű, hogy nincs más megoldás. Már elmúlik kilenc, amikor előbb Ork, majd Orkla is felébred. Képzeld, kezdi Orkla, tegnap este, amíg kint voltál, a pék szerelmet vallott. Gondoltam, mondja Ork. Mert? Nem kellett kimennem, de láttam rajta, hogy nem bír magával, mondja Ork. Most már legalább biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül. Ne gúnyolódj, ha egy mód van rá, mondja Orkla, sajnálom azt a szerencsétlent. Ezt ne, még csak az kéne, hogy belépjen az életünkbe a pék iránt érzett sajnálatod, mondja Orkla, magára húzza a takarót. Mondtam neki, hogy soha, mondja Orkla, elég legyen ennyi. De azért jó érzés volt hallani, nem? Nem ezt nevezném jó érzésnek. Hanem mit? Vajon mit? Nekem adott egy csomag kéziratot, mondja Ork, legyűri magáról a takarót. Poéta, gondoltam mindjárt. Nem, valami nagy eposz a javából. És milyen? Gondolhatod. El se olvasod? Valamennyit. Ne gyűlöld ezért, amit... Nem erről van szó, sőt nekem ő az egyetlen szimpatikus ember az egész társaságból, ha lehet ezt egyáltalán társaságnak nevezni, mondja Ork. Te tartod össze, vagyis mi, a péknek semmi köze a taxishoz. Szeretnek téged. A kocsmáros is. Te vagy a falkavezér, mindenben számítani akarnak rád. Ez elég súlyosan hangzik. Nem akarom, hogy számítsanak rám, épp ellenkezőleg, kurvára nem akarom. Akkor ne járjunk oda. Én is erre gondoltam, menjünk el valahová egy időre, maradjanak magukra egy kicsit a baromfifeldolgozójukkal, legyen valamivel távolabb, az jót tesz, mondja Ork, és kipattan az ágyból, mint egy bolha. Régen horgásztál már, mondja Orkla. Nem tudom, hogy van-e kedvem. Vagyis, ahogy most mondod, van. Menjünk el a meleg víz befolyáshoz, azt nekem annyira tetszett mindig, ott nincs annyira hideg. Hány kilométerre van ide? Olyan száz-százhúsz. El merjünk indulni ezzel a motorral, kérdezi Ork. Szerintem simán, csak venni kell valami maszkot, mert befagy a szánk. Vagy vegyünk inkább egy rendes kocsit, kérdezi Ork. Nem fontos, majd később, ráérünk, nem? Rá, abszolút rá. Ork bekapcsolja a telefont, egy üzenet érkezik rá, de előbb inkább telefonál, lefoglalja a szállodában a szobát, még ma este megérkeznek. Orkla elterül az ágyon, szép reggel van, a borús, szeles idö elvonult, szikrázik a nap, és mintha olvadna is. Nézi a plafont, és semmi dolga, vagyis bármi, és ennél nincs jobb, egyelőre. Ork megnézi az üzenetet, a pék hívta még hajnalban. Biztos berúgott, gondolja Ork, nem akarja visszahívni. Leteszi a telefont, kattan a fűtéscső, gurgulázva indul a meleg víz. Van hely a szállodában, kérdezi Orkla, Ork a kávét hozza tálcán. Van, persze, mondja Ork, kicsit hallgat, gondolkozik, mondja-e, de aztán mégis: a pék hívott hajnalban. És mit akart? Nem mondott semmit. Biztos berúgott, mondja Orkla. Szerelmi bánat, mondja kis teherrel Ork, de aztán megáll, mert de akkor miért engem hívott? (FOLYT. KÖV.)