Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-14 / 265. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS SZABÓ CSILLA 2002. NOVEMBER 14. NAPI MELLEKLETEK Péntek MAÖAR Szombat TA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, ÉP TESTBEN Szerda RANDEVÚ WWW.DELMAGYAR.HU ^ // A* FUGG0NYB0L FÁTYOL, TERITOBOL KABAT ES K0P0G0S CIPÓ Papa, elveszel feleségül? Határozott mozdulatokkal nyakig rúzsozza ajkait, feje köré függönyből kanyarít fátylat, tíz számmal nagyobb, kopogós cipőt húz és a tükör előtt billeg - ha három év körüli kislányunk hasonló „tüneteket" mutat, akkor minden bizonnyal a nemi szereptanulás olykor rögös útjára lépett. - Ha majd a mama meghal, én leszek a feleséged! - mondják a három-négy esztendős kislányok édesapjuknak, s kijelentésüket komolyan is gondolják. Az elhatározáshoz persze szükség van némi átváltozásra, ezért aztán felveszik az édesanyjuk - nem akármilyen, hanem kopogós - cipőjét, magukra csavarják az asztalterítőt, a leglehetetlenebb árnyalatú rúzst kenik magukra, és készen is vannak. A pszichoanalízis azt mondja, ilyenkor Elektra-komplexust élnek át a kicsik, vagyis mivel a papájuk iránt éreznek vonzalmat, de tudják, hogy a dolog nincs teljesen rendben, azonosulnak anyjukkal. A tanuláselmélet szerint viszont a pici lányok ilyenkor egyszerűen szerepet tanulnak, a mamamodellt utánozzák. Ezek a tudományos megközelítések léteznek tehát arra a jelenségre, amikor kiscsoportos ovisok hirtelen „nővé" válnak. - Ebben a korban a gyerekek még nem biztosak saját nemükben - magyarázza dr. Kőrössy Judit adjunktus, a Szegedi Tudományegyetem pszichológia tanszékének oktatója, aki hozzáteszi: ha például azt kérdezzük egy hároméves kisfiútól, vajon hoszszú hajjal, szoknyában mi lenne ő, nagy valószínűséggel a 'lány' választ kapnánk. Ilyenkor azonban már megkezdődik a nemi identitás kialakulása, a szereptanulás. A kislányok tulajdonképpen nem édesanyjuk bőrébe bújnak, nem a mama magatartáskészletét veszik át, állítja a pszichológus, sokkal inkább egy sztereotipikus, minden ízében nőt formálnak. Ezért kennek magukra élénk színeket, csavartatják fel a hajukat, bújnak kopogós cipőbe, a függöny pedig fátyolként funkcionál fejükön. Ebben a jelmezben előszeretettel billegnek akár órákig is a tükör előtt. Tévedés azonban azt hinni, hogy csak a kislányok esnek át ezen a korszakon. A hasonló korú fiúk is tesznek - a papa esetleges halálát előrevetítve - házassági ajánlatot mamájuknak, náluk azonban a külső A nemi szereptanulás első korszakában a gyerekek kipróbálják, milyen a szülők ruhájába-bőrébe bújni. jegyek helyett inkább a viselkedésben mutatkozik meg a „férfiasság". A hős katona, aki szétveri az ellenséget és megöli a rablót, nagyjából ilyenkor születik. A nemi szereptanulás első korszakát követi az az időszak, amelyben a 9-10 éves gyerekek újra kipróbálják, milyen a szülők ruhájába-bőrébe bújni. Ekkor azonban már a „Milyen lehet felnőttnek lenni? Vajon lesz-e belőlem igazi nő/férfi?" kérdések lappanganak a háttérben. S mostanában sajnos egyre jellemzőbb, hogy már az ilyen korú lányok is megtalálják saját méretükben azokat a kellékeket, amelyeket a „nagyok" hordanak. Bár a rojtos sztreccsfarmer és a feszülő top nem rejt ugyan igazi idomokat, egy pár merevítő és némi push-up csodákra képes. A pszichológus szerint azonban nem árt minél későbbre tolni azt az időpontot, amikor a szülők megveszik gyermeküknek ezeket a holmikat, s a hajfestés, sminkelés „engedélyezésével" is várhatnak még bőven. A legfontosabb azonban, hogy ne vegyék le kezüket gyermekükről a pubertáskor elején, hiszen a felnőttes ruháktól a gyereknek még ugyanúgy szüksége van az odafigyelésre, a törődésre és a kontrollra. SZÖGI ANDREA KATALIN A szemrevaló szemekért Az arc legmeghatározóbb része, a lélek tükre a szem, amely szinte mindent elárul az emberről. Egy-egy fárasztó nap, esetleg álmatlan éjszaka rögtön tükröződik a szemen, sőt: legtöbbször a hangulatunk is. A fáradtság jeleit a hölgyek egy része még több festék és alapozó használatával próbálja meg eltüntetni, amely azonban nem éppen a leghatásosabb megoldás. A legfontosabb ugyanis az, hogy mindennap szánjunk egy kis időt a szem és a szemkörnyék ápolására. Ehhez persze tudnunk kell, hogy az arc legkényesebb bőrrésze a szem környékén van, tehát annak helyes ápolása céljából érdemes megismerni és alkalmazni néhány praktikát. Hozzáértők szerint például rendkívül hatásos, ha naponta többször ujjunkkal átsimítjuk alul a szemkörnyék izmait, hiszen ezzel elkerülhető a szem alatti duzzanatok kialakulása. A kollagéntartalmú szemránckrémek nemcsak feszesebbé, de selymesebbé is teszik a bőrt. Gyulladáscsökkentő és nyugtató hatású a kamillás víz használata. A kozmetikai ipar számtalan termékkel próbál a hölgyek kegyeibe férkőzni, amelyek közül rendkívül hasznosak a hűtve vagy felmelegítve használható kozmetikai maszkok. Amennyiben reggel, hidegen használjuk azokat, hatásuk a duzzanatok eltüntetésében jelentős, ha viszont melegen használjuk, a krém hatóanyaga gyorsabban és mélyebben szívódik be a bőrbe. Serkentő, frissítő hatásúak a többféle gyógynövényből összeállított szemzselék is, főleg akkor, ha rendszeresen alkalmazzuk őket. Akinek nagyon érzékeny, gyulladásra hajlamos a szeme, annak ajánlatos mindig magánál tartania egy természetes alapanyagú szemcseppet, amelynek használatával a kellemetlen hatás gyorsan megszüntethető. MALLER EMESE Agresszívek A pszichológusok szerint korunk betegségének is tekinthető az agresszivitás. Az elképzeléseit megvalósítani nem tudó és állandóan akadályokba ütköző ember reakciója ez. A túlzott agresszió azt jelzi, hogy az illető a terhelhetősége határainál van. Az agressziót kiváltó közvetlen körülményeket nem lehet megváltoztatni - a legtöbb embernek ott kell dolgoznia, ahol végre állást kapott, azokkal, akikkel a véletlen ugyanarra a munkahelyre vetette. Abban a környezetben kell élnie, ahol lakást kapott, nem válogathatja meg a szomszédait, a buszon utastársait. Mindenhol be kell illeszkedni. De sajnos ez nem mindig jár sikerrel. Minden olyan módszer csökkenti az agresszivitást, amely erősíti az önbizalmat. Aki elfogadja önmagát, aki elégedett az életével, azt nem fogják kihozni a sodrából jelentéktelen bosszúságok és nagyon sok bosszúság is nehezen vezeti agresszióhoz. S ha egyszer mégis minden összejön, amikor már mindenképpen tennie kell valamit, akkor sírva fakad, az asztalra csap, talán kiabál is egy kicsit, de aztán megnyugszik és bocsánatot kér. Az öntudatot az is erősíti, ha valaki képes belátni saját hibáit, igazságtalan cselekedeteit és bocsánatkéréssel új helyzetet tud teremteni. É.E. Sportolás közben az agresszivitás is levezethető. Fotó: MTI Alul- és felülértékelés - Szerinted megmutassam neki a verset? - kérdezte Anne-Marie tudósítónktól. - Nehogy megmutasd! - szólította föl tudósítónk Anna-Marie-t. Álláspontját ismertetve elmondta: verset írni, az egy dolog; azt, hogy Anne-Marie pont a Tihamérhoz írt verset, ő, tudósítónk kizárólag gesunkenes Kulturgutként bírja értékelni; hogy azonban Anne-Marie meg is akarja mutatni a Tihamérnak a hozzá intézett szöveget - nos, ezt tudósítónk leghatározottabban ellenzi, róla Anne-Marie-t okvetlenül lebeszélni igyekszik, sőt nemcsak igyekszik, de most, azonnal le is beszéli. - Semmi jó nem származna belőle. Hogy örülne: mindaz után, amit veled művelt, még verset írsz róla! - Az egy olyan vers, amiből végre jól rájönne, milyen embernek tartom - mondta harciasan Anne-Marie. - Mindegy, milyen vers. Az, hogy te verset... hozzá... - Ha elolvassa, és még azok után sem száll magába... Tudósítónk elképedt. - „Elolvassa?" „Magába száll?" Nem is tud olvasni, fogadjunk! Viszont mi lenne, Anne-Marie, ha például hozzám írnál verset? - Miért írnék? Hisz nem is volt köztünk semmi! - Rajtam, azt hiszem, nem múlott... - El sem hagytál, nem úgy, mint a Tihamér... - Majd elhagylak - ajánlotta tudósítónk -, csak előbb legyen márvalami! - Verset én csak ahhoz írok, aki megérinti bennem a lényeget - jelentette ki Anne-Marie, és elnézett a messzeségbe, tudósítónk mellett. - Világos - helyeselt élénken tudósítónk lényeg nélkül ez az egész lényegtelen. Mindenesetre máris kikötöm: a vers nem lehet epigramma. Az nem ér! Mondjuk, egy jó kis panégürikosz... - Úgy értem: a lelkemben érinti meg a lényeget. Tudósítónk lelombozódott. - Jaaa - mondta, majd megismételte, még mélabúsabban -, jaaa... Ezzel együtt a Tihamérnak soha, sehol, semmiféle körülmények között ne mutasd meg azt a verset. Mert mi következhet be, ha megmutatod? Anne-Marie, koncentrálj, hatástanulmányt vázolok. Vagy az következne be, amire az elébb már utaltunk, azaz (1.) föl sem fogná igazából, hozzá vers lett Írva, nem jelentene neki az egész semmit, messze alulértékelné a dolgot; vagy (2.) nagyon is fölfogná, következésképp túlértékelné. Meg lenne győződve róla: ő, Tihamér, teljességgel jelentékeny, épületes egyén, érték és mérték, viszonyítási pont, számodra nélküle az élet mit sem ér. Egyik rosszabb eshetőség, mint a másik. Anne-Marie, drága, felejtsd el azt a baltafejűt, inkább hozzám írjál verset! - És ha írnék? Hogyan értékelnéd, alul vagy felül? - kérdezte Anne-Marie. (S elpirult.) - Imádnálak értékelni - mondta tudósítónk. - Alul-felül - tette hozzá, és rajongva Anne-Marie-ra nézett. FARKAS CSABA