Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-25 / 249. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2002. OKTÓBER 24. Ez év márciusában adták át a Szegedi Fegyház és Börtön II-cs számú objektumát - vagy ahogy többen is nevezik: a „Kiscsillagot" Szeged szélén, a Dorozsmai úton. Hazánk egyik legkorszerűbb fegyintézetében ma már közel háromszáz fogva tartott tölti napjait. Kell egy új börtön „Új börtönt kellene építeni Szegeden!" Ez az erős vágyakozás természetesen nem azokban a bűnö­zésre szakosodott hölgyekben és urakban fogalma­zódott meg, akik még szabadlábon játszották a rab­ló-pandúrost a Tisza partján. Ám annál határozot­tabban érveltek egy új fegyintézet megnyitása mel­lett mindazok, akik a Mars téren, a Szegedi Fegy­ház és Börtönben laktak. A híres-neves Csillagban ugyanis elképesztő volt a zsúfoltság, s ilyen körül­mények között rabnak is, őrnek is kemény megpró­báltatást jelentett a rács mögött eltöltött minden óra. Nos, ez év márciusában megnyitotta kapuit a „Kiscsillag" - hivatalos nevén a Szegedi Fegyház és Börtön II-es számú objektuma. Az átadáskor Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter arról beszélt: az országos börtönrckonstrukciós program egyik fon­tos állomásához érkezett a büntetés-végrehajtás, s Szeged komfortos börtöne immár az európai uniós igényeknek is megfelel. Hogy milyen felszereltségű dutyiban kanalazzák a levest a rabok a Lajtától nyugatra, e sorok írójá­nak még nem sikerült meglesnie. De tegnap azt lát­hattam: az immár fogva tartottakkal benépesített Dorozsmai úti fegyintézet'valóban ezerszer inkább hasonlítható egy kollégiumhoz, netán munkás­szállóhoz, mint börtönhöz. Háromszáz személyes Stein Zoltán őrnagytól, a Csillag parancsnokhe­lyettesétói, a II-es számú objektum intézetvezető­jétől, valamint Máté Brigitta századostól, a bünte­tés-végrehajtási osztály vezetőjétől megtudtuk: napjainkban közel 300 előzetes letartóztatásban lé­vő, illetve még nem jogerősen elítélt lakik a falak között. A többszintes épületben 42 darab 30 négy­zetméteres zárkában hajthatják álomra fejüket a fogva tartottak, de van ebben a házban 9 egyszemé­lyes zárka is. - A mi lakóink tulajdonképpen még nem jogerő­sen elítéltek, vagyis megilleti őket az ártatlanság vélelme. Ezért igyekszünk ehhez méltó körülmé­nyeket biztosítani számukra - mondta Stein őr­nagy, miközben végigvezetett a komfortos börtön folyosóin. - Ez persze nem jelenti azt, hogy afféle játékbörtön lenne a miénk, hiszen van itt ágya olyannak is, aki első fokon tényleges életfogytiglan­ra ítéltek, s vigyáznak őreink olyan fiatalemberre, aki - ha az első fokú döntést jóváhagyják másodfo­kon is - legközelebb negyven év múlva szabadul­hat. Vagyis a szökés veszélye nálunk is fennáll. Ép­pen ezért rendkívüli biztonsági intézkedések és korszerű berendezések védik a II-es objektum rend­jét. NATO-drótok Az udvaron aztán láthattuk is: a magas bástyafa­lakon úgynevezett NATO-drótok futnak végig, inf­rás, mikrohullámú jelzőrendszert is kiépítettek a közel egymilliárdos költséggel az egykori bevés át­meneti intézetből átalakított „Kiscsillagban". Ki­lencven kamera pásztázza a börtön minden szegle­tét, s a légkondicionált őrtornyokból figyelő fegy­őrök kezéből sem hiányzik a fegyver. - Szerencsére eddig még nem kellett kipróbálni, mennyire hatékony ez a többlépcsős védelmi rend­szer, ugyanis szökéssel a fegyintézet átadása óta még senki sem próbálkozott - tudtuk meg Stein Zoltántól. Máté Brigitta pedig elmondta: azért egy-két rendbontás előfordul. így például szinte minden héten eljátssza valaki az öngyilkosjelöltet. - Szó sincs arról, hogy közülük bárki is véget akarna vetni az életének, csak kisebb sebet ejtenek a csuklójukon, hogy még véletlenül se legyen ko­molyabb bajuk. így akarják felhívni magukra a fi­gyelmet - mondta el a százados hölgy. Majd hozzá­tette: - Ebben az épületben jelenleg 8-10 női fogva tar­tottra kell vigyáznunk, de több baj van velük, mint száz férfival. A lányok és asszonyok ugyanis na­gyon nehezen viselik a zártságot, ezért a női szaka­szon naponta előfordulnak a hangos, haragos ve­szekedések. Nincs kiszavazás A magas drótkerítéssel körbe vett sétálóudvaron nyomát sem leltük a perpatvarnak. Igaz, ott férfiak lófráltak halkan beszélgetve. Egyikőjük a kerítés­hez lépve így szólt: „Én teljesen ártatlan vagyok, még a nevemet sem tudom", majd jóízűen nevetve elvegyült a csoportban. A Borsod megyéből érkezett István (beceneve: Bimbó) viszont egy percig sem ta­gadta: rablógyilkosságért mértek ki rá első fokon a 15 év fegyházat. - Hogy milyen ez a börtön itten - ingatta fejét Bimbó -, hát afféle jó kis szanatórium, csak az ám a baj, hogy szigorúak velünk az őrök. De hát a kaja jó, a szállásra sem lehet panaszom - összegezte ta­pasztalatait István, s elballagott a többiek után. Aligha jutott eszébe, hogy egy kilencven kamerával felvett valóságshow egyik szereplője, akit - ha a bí­róság is úgy akarja - 15 évig biztos nem fog a rácsok mögül kiszavazni a közönség. BÁTYI ZOLTÁN Bűnszövetkezet garázdálkodik az Alföldön 7 Tízmilliós kárt okoztak Folytatás az 1. oldalról A tolvajok módszere ellen a ter­melők szinte tehetetlenek. A li­batolvajok felderítik a területet, a libákat a telepekről több kilomé­terre elhajtják, s csak ott teszik őket kocsira. Kétezer libát kiste­herautóval nem lehet elszállíta­ni, ehhez speciális jármű kell, amelynek vezetője a sértettek in­formációi szerint egyetlen éjjel háromszázezer forintot kap meg­rendelőitől. A sofőr birtokában van egy hivatalosnak tűnő szállí­tólevél, s a frissen szerzett libával orgazdához vagy egyenesen a vá­góhídra megy. Szakértői véle­mény szerint a libatolvaj sem azon a helyen értékesíti a lopott holmit, ahol eltulajdonította, így az itt nevelt jószágok esetenként az egész Alföldet bejárják. A debreceni Gáspár Gyula két telepéről ebben az esztendőben 2400 libát loptak el. Hétmillió 400 ezer forint kára keletkezett, s mint mondta, a feljelentések után nem tehet mást, minthogy a Jóistenhez imádkozik. Információink szerint az el­múlt esztendőben a libatolvajok kézrekerítőjének 10 millió ütötte volna a markát, ha jelentkezik, ám a jutalom kitűzése akkor nem bizonyult eredményesnek. Dombóvári szerint a bűnbanda hetente körülbelül 10-20 milliót keres. Hajdú-Bihar megyében in­formációink szerint ebben az év­ben nyolcezer baromfi tűnt el. A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Rendőr-főkapitányság szóvi­vője, Lengyel György lapunk ér­deklődésére megerősítette, hogy a libatolvajok után a szolnoki rendőrök is nyomoznak. A libások kezdeményezésére a nyomozást külön csapat folytat­ja a rendőrségen, nekik szakmai segítséget maguk a termelők nyújtanak. A libások közös erő­vel szeretnének véget vetni a lo­pássorozatnak, ezért azt is el­döntötték, hogy hozzájárulnak a nyomozók utazási költségeihez. B.G. Valóságshow a Dorozsmai úton A „Kiscsillagban" komfortos a börtönélet Akik nem alakítanak kisebbségi önkormányzatot Renáta bolgárul levelez japánokkal Vásárhelyen A Vásárhelyen élő bolgárok ­részint bolgár kertész családok leszármazottai, részint ők ma­guk költöztek Magyarországra ­nem alakítanak kisebbségi ön­kormányzatot. Mindemellett tartják a kapcsolatot egymással és Bulgáriával. Az országos bol­gár kisebbségi önkormányzat mindenben támogatja őket. - Bár eredetileg gondoltunk arra, hogy indítunk jelölteket, végül mégsem alakítunk kisebbségi önkormányzatot. Kevesen va­gyunk, s olyan kevés pénzt kap­hatna az önkormányzat, ameny­nyiből még egy helyiséget sem tudna fönntartani - mondja Dzsipoff Károly, a mintegy tizen­öt fős vásárhelyi bolgár kisebbség összetartóia. O maga Magyaror­szágra az 1900-as évek elején be­vándorolt bolgárkertészek leszár­mazottja. Évente kétszer-három­szor utazik Bulgáriába; már a su­meni Kossuth-emlékházban is jártak (e városban élt leghosz­szabb ideig bulgáriai tartózkodá­sakor Kossuth). A régi bolgárkertész családok leszármazottai közül már csak néhányan őrzik identitásukat; a magukat bolgárnak valló vásár­helyiek nagyobb része Magyaror­szágra házasodott. Mint például, művésznevén, Rossi Ros énekes­nő, aki Vásárhelyre jött férjhez; pillanatnyilag épp Bulgáriában van. - Gyakran összejárunk, be­szélgetünk, bolgár származású­ak, kötődésűek. Többen a görög­keleti templomot is látogatják ­mondja Dzsipoff Károly. A Varga család esetében a fele­ség, Nedjalka asszony a bolgár ­jelenleg Bulgáriában tartózkodik a férj magyar. Varga László a fe­lesége révén került kapcsolatba a bolgársággal. - Annak idején, di­ákkorunkban, a plovdivi egye­tem hallgatói voltunk. Még Bul­gáriában összeházasodtunk ­mondja. A hetvenes évektől él­nek Vásárhelyen. Fiuk már nyelvvizsgát is tett bolgárból, leányuk ösztöndíjas­ként részt vett egy, a bolgár nyelvvel és kultúrával foglalkozó nemzetközi nyári egyetemen, Bulgáriában, Veliko Tirnovóban. - Magyarországról csak Renáta volt jelen a rendezvényen,- azóta például japánokkal is levelez bol­gárul - meséli nem titkolt büsz­keséggel az apa. Varga Renáta ­egyetemi hallgató Szegeden - a szláv tanszéken évente megren­dezett bolgár estek egyik szerve­zője. - Az országos bolgár kisebbségi önkormányzat mindenben segít minket - mondja Varga László. A család rendszeresen kapja az or­szágos bolgár önkormányzat ál­tal megjelentetett, bolgár nyelvű újságot, a Hemusz című irodal­mi lapra pedig előfizet. Szintén kapják a bolgár nemzetiségi ren­dezvényekre invitáló meghívó­kat. - Csak hát e programok Pes­ten vannak, és az útiköltség mi­att nemigen tudunk rajtuk részt venni - így a családfő. Renáta számára mit jelent a bolgár kap­csolat? - Büszke vagyok arra, hogy édesanyám bolgár szárma­zású - mondja. Ő is sajnálja: a Dél-Alföldön sehol nincsenek bolgár rendezvények. Hogy pá­lyaválasztását miként befolyá­solják a bolgár gyökerek, erről csak annyit mond: az bizonyos, bolgárból is fog nyelvvizsgát ten­ni. F.CS. Rossi Ros - nemzetközileg ismert, bolgár énekesnő - évek óta Vásárhelyen él. Fotó: Tésik Attila Sétálóutca" a Dorozsmai úti előzetesben. Fotó: Karnok Csaba Czifra Salzburgról Megyei néprajzi vetélkedő A Kerek istenfája - Algyőről indul MUNKATÁRSUNKTÓL A zsúfolásig megtelt szegedi dómban szerdán este hatalmas sikerrel adták elő az 1956-os forradalom emlékére Mozart Requiemjét. A koncerten Czifra fános, a salzburgi dóm zeneigaz­gatója dirigált, aki szombatig karvezetői mesterkurzust és szakmai előadásokat tart az SZTE JGYTFK Ének-Zene tan­székén. Az építészmérnöki dip­lomával is rendelkező jeles mu­zsikus ma 19 órától a Szegedi Szalon vendége lesz a Bartók Bé­la Művelődési Központban, ahol az Építészet és zene Salzburg­ban címmel megrendezett esten Koczor György Ybl-díjas építész­szel és Gyüdi Sándor igazga­tó-karnaggyal beszélget. A kur­zus zárásaként szombaton dél­előtt 9 órától összefoglaló nyil­vános kóruspróbát tart az SZTE aulájában. Hagyományteremtő céllal elő­ször hirdet megyei néprajzi ve­télkedőt az Algyői Könyvtár és Tájház. MUNKATÁRSUNKTÓL A „Kerek istenfája" című verseny az esztendő ünnepköreinek szo­kásaihoz kapcsolódik. A vetélke­dő először az adventtől farsangig tartó téli ünnepkör szokásait ele­veníti fel - tudtuk meg Ménesi Lajosnétói, az algyői intézmény vezetőjétől. „Amiről a hely mesél" - ez az elődöntő feladatának elnevezé­se. Vagyis történeteket kell gyűjteni a település nevezetes helyeiről, épületeiről, a határ érdekességeiről, az események­ről, emberekről. Az írásbeli dolgozatokat szakmai zsűri ér­tékeli. A döntőbe jutó 8 cso­port várhatóan december 14-én az algyői faluházban mé­ri össze néprajzi ismereteit. Az első helyezett 25 ezer, a máso­dik 20 ezer, a harmadik 15 ezer forint értékű vásárlási utal­ványt nyer. A Csongrád Megyei Önkor­mányzat, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint a Pro Re­novanda Cultura Hungáriáé Ala­pítvány által is támogatott nép­rajzi vetélkedőre 5 fős csoportok (egy településről több is) jelent­kezhetnek - korhatár nélkül - az Algyői Könyvtár és Tájházban (6750 Algyő, Kastélykert u. 18., telefon és fax: 62/517-170, e-ma­il: bibl@algyo.hu) - október 31-éig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom