Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-24 / 248. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. OKTÓBER 24. • AKTUÁLIS* 5 Gyémántlakodalmat ültek Szőregen Hatvan esztendeje jóban, rosszban Hatvanéves házassági évfordulóját ünnepelte Vecsernyés János és Lovászi Aranka. A szőregi gyémántlakodalmasok szinte egész életüket munkával töltötték, még a szabadságuk ideje alatt is a földeken robotoltak. Egy tánciskolának köszönheti feleségét Vecsernyés János. A most 80 éves szőregi bácsi 1939-ben a táncparketten látta meg az akkor még 16 éves Lovászi Arankát. A fiatalok három évvel később, pontosab­ban 1942. szeptember 12-én mondták ki a boldogító igent. - Verőfé­nyes, gyönyörű nap volt, amikor egybekeltünk - emlékezett vissza Aranka néni. Boldogságuk nem tartott sokáig, mert közbeszólt a második világ­háború. János bácsit leventeként elvitték, majd 1945 áprilisában Zala megyében fogságba esett. A hadifoglyokat vonattal végigvitték a fél országon, mire elérték az orosz határt. A szerelvény Szőregen is meg­állt, így a fiatal édesapa pár percre láthatta egyéves fiát. Majd harminc nap folyamatos zötykölődés után begördültek a szibériai fogolytábor­ba. Három évig itt raboskodott. Ezalatt felesége semmit sem tudott róla. Egyszer még az a szomorú hír is eljutott Szőregre, hogy meghalt. Az otthon maradt hitves nap­számból és alkalmi munkákból tartotta fent magát és gyermekét. - Nem csupán Jánost, de apámat is elvitték, így férfi nélkül marad­tunk - mesélte a néni. Hosszú egyedüllét után hirtelen beállított fános bácsi. Alig ismer­ték meg az orosz ruhába bújt férfit. - Épp a cséplőgép fordult ki az ud­varunkból, amikor öt forinttal a zsebembe beléptem a kapun - vette át a szót lános bácsi. A házaspár egészen nyugdíjazásáig keményen dolgozott. A bácsi a szegedi cipőgyárban és a szőregi papucskészítő kátéeszben kapott ál­lást. Felesége pedig előbb a téeszben, majd férje oldalán a cipőgyárban dolgozott. Nyaralni és külföldön sohasem voltak. Ha szabadságra mentek a gyárból, akkor szántottak, vetettek, arattak. - A kenyérre valót maguknak kellett előteremteni, mert szüleink nem éltek jó módban, így nem tudtak segíteni - mesélték. A napokban tartott gyémántlakodalomra összegyűlt az egész csa­lád. Üröm az örömben, hogy a három gyerek közül csak kettő lehetett ott, mert egyikük közúti balesetben elhunyt. Azért a négy unoka min­dig mosolyt tudott csalni az öregek arcára. K.T. Zászlók, gyertyák az 1956-os forradalom mártírjaiért A tokon volt a PIN-kód MUNKATÁRSUNKTÓL F. fánosné tavaly októberben munkába indult táskájába tette bankkártyáját. A kártya este 8-kor még a táskájában lapult, ám másnap hajnali fél 5-re már eltűnt, reggel 7-re le is tiltotta, nehogy idegen tudja használni. Ám elkésett vele. Rokona, F. István megszerezte a kártyát, melynek PIN-kódját tulajdonosa gondosan ráírta a tokra, megkönnyítve a rokon dolgát, aki nem sokkal éjfél után odaállt egy vásárhelyi bankauto­matához, és több kísérlet után 54 ezer forint készpénzt vett fel. Az összeget idén március 5-én visszafizette a sértettnek, ám az eljárás során végig tagadta, hogy a bankkártyával vett fel pénzt. F. István azt mondta, hogy találko­zott egy ismerősével azon az éj­szakán, aki azt mondta: nem tud pénzt felvenni az új bankkártyá­jával, segítsen neki. Ő segített, és ezért 10 ezer forintot kapott. A Vásárhelyi Városi Bíróság bűnösnek találta F. Istvánt bank­kártyával való visszaélés bűntet­tében, ezért 6 hónap börtönre ítélte, egy évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Nincs űrgödrös vécé, van viszont folyékony szappan Iskolák és állapotok A közegészségügyi szakemberek szerint amióta sorra születnek az elsősorban szülők által tá­mogatott iskolai alapítványok és lehetőség van különböző pénzekre pályázni, lényegesen javult az önkormányzati fenntartású oktatási intéz­mények állapota. Szeged tiszti főorvosa, Hunyadi Ildikó és munka­társa, Kóréh Zoltánné közegészségügyi és járvány­ügyi felügyelő tapasztalata szerint az iskolák és óvodák zömében az alapítványi és pályázati pénze­ket fordítják felújításokra. Az ANTSZ városi inté­zetének feladata a szegedi, mórahalmi, kisteleki, valamint a Szeged környéki 24 település önkor­mányzati, alapítványi, egyházi fenntartású oktatá­si intézményeinek és napközis táborainak köz­egészségügyi ellenőrzése. Az ANTSZ szegedi illetékességi területéhez tar­tozó intézmények egyikében sincs űrgödrös ár­nyékszék, de a vizesblokkok állapota több helyen nem megfelelő állapotú, aminek következményei a gyakori csőtörések, szennyvízelvezető-dugulások. Az intézmények zömében éppen az ÁNTSZ kifogá­sai nyomán kezdődött meg a vizesblokkok és fűtés­rendszerek korszerűsítése, valamint a világítás fel­újítása. Az általános tisztasággal a legtöbb iskolában nincsenek problémák, ma már természetes, hogy a mellékhelyiségekben folyékony szappant és a papírtörölközőt helyeznek el. Általános ta­pasztalat, hogy az egyházi intézmények - így a Karolina iskola és a piarista gimnázium - épü­letének jobbak az adottságai, mint az önkor­mányzati vagy az alapítványi iskoláknak. A Ka­rolina iskolát néhány éve teljesen felújították, a piaristák új épületet kaptak. Különbség van a városi és a kistelepülési oktatási intézmények külleme között is. A községekben a település la­kóinak nagyobb összefogása eredményeként évente elvégzik a mellékhelyiségek tisztasági festését, ami nem jellemző minden városi isko­lára, óvodára, holott ez előírás. Az óvodák lelakottabbak, az itt lévő bútorok rosszabb állapotúak, mint az iskolaiak. Az óvo­dákban viszont gondozottabbak az udvarok, sok helyen már fajátékokat szereltek fel a bal­esetveszélyes vasjátékok helyett. Az iskolák egy részében rendkívül rossz a sportpályák állapo­ta. Nem ritka a felpuklisodott aszfalt, de a kor­szerűsítést nem az udvarok, sportpályák javítá­sával kezdik. Szegeden az elmúlt tíz évben a piarista gimnázi­umon kívül nem épült új oktatási intézmény. Na­gyobb felújítás a Karolina iskolában, a Radnóti gimnáziumban, a Fő fasori iskolában, valamint a Gábor Dénes szakközépiskolában volt. Az oktatá­si intézmények zömében igyekeznek fokozatosan elvégezni a korszerűsítéseket, s emeletenként mo­dernizálják az épületek világítását, szennyvíz­rendszerét. Erre az utóbbi években az önkormány­zati intézményekben azért van nagyobb lehető­ség, mert az önkormányzati támogatás mellett az intézmények alapítványainak és a pályázati lehe­tőségeknek köszönhetően több pénz jut a korsze­rűsítésekre. A város és környéke legrosszabb körülmények között lévő iskolája az Alternatív Speciális Szakiskola, ahol hátrányos helyzetű, illetve sé­rült gyermekek tanulnak. Az ANTSZ szakem­berei szerint az oktatási intézmény sürgős fel­újításra szorul. K.K. A forma és a szín Október végéig látható a Juhász Gyula Művelődési Központban Lázár Pál festőművész tárlata. Senkiével össze nem téveszthe­tők Lázár Pál jellegzetes festmé­nyei, amelyekből a Juhász Gyula Művelődési Központban nyílt ki­állítás. A győri születésű, 62 esz­tendős alkotó a budapesti művé­szeti gimnázium elvégzése után jött Szegedre, itt szerzett rajzta­nári oklevelet, majd a képzőmű­vészeti főiskolán is diplomázott. Szegedi kiállítását Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg, aki pontos elemzést is adott festé­szetéről: „Aki ismeri Lázár Pál munkáit, az tudja, hogy az elmúlt évtizedben óriási változáson ment keresztül művészete. A ter­mészetelvű piktúrát szinte egyik pillanatról a másikra felváltotta egy modernebb igazodású, az absztrakcióhoz közelítő ábrázo­lásmód. Művészete arra a képze­letbeli vonalra helyezhető el, amelynek kezdőpontját Seurat és a divizionisták tudományos fény­tani és színtani kutatásai jelentik. A magyar festészetben talán Bar­csay mester figurativitás határán mozgó, geometrizáló látásmódja tekinthető rokon törekvésnek. Az első látásra sokszor kaleidoszkóp­szerűen megjelenő élénk, keveret­len színek néhány pillanat múlva rendszerré, festői renddé állnak össze. Forma és szín párbeszéde, mondhatnám sajátos dialektikája alakítja a képfelületet, legyen az statikus kompozíció a művész vándorútjai során megismert tá­jaktól, vagy mozgalmas, a városi létet, akár a párizsi Élysée sugár­utat, vagy a szegedi Kárász utcát ábrázoló jelenet." H. ZS. Vecsernyés János és Lovászi Aranka most is olyan boldog, mint megismerkedésükkor. Fotó: Gyenes Kálmán Elütötte, elfogták Kedden késő délután Csongrádon a 451 -es számú főúton, a vasúti át­kelőhely közelében kerékpározott egy gyermek, akit elütött egy sze­mélygépkocsi. A biciklis könnyű sérülésekkel vészelte át a balesetet. A vasúti átjárónál még be sem fejeződött a helyszínelés, mikor a kö­zelben szintén egy bicikliző gyermeket gázolt el egy személygépkocsi. A sérülést itt is főként karcolásokat jelentettek, viszont a járműveze­tővel szemben elrendelték a vérvételt. A baleset helyszínétől néhány száz méterrel odébb súlyos balesetet okozott egy személygépkocsi ve­zetője, egy segédmotor-kerékpáros nőt baba kanyarodása közben gá­zolt el. A járművezető elhajtott a helyszínről. A sofőrt, egy csongrádi férfit még az éjszaka előállították a rendőrök. Daróczi a Bohéméletben Váratlan betegsége miatt nem tudott bemutatkozni a Bohémélet múlt heti premierjén Rodolphe szerepében Daróczi Tamás, a Ma­gyar Állami Operaház magánénekese (képünkön a Mimit alakító Dér Krisztinával). Információink szerint a tenorista már jól van, és a Puccini-opera ma esti előadásán ő énekel. Tégnap operaházi kollégáját, Berkes Jánost láthatta a közönség. Fotó: Miskolczi Róbert Füttyszó kísérte koszorúzás Koszorúzással és ünnepi beszé­dekkel emlékeztek az 1956-os forradalomra tegnap Szegeden. A Rerrich Béla téren pártok, civil szervezetek és közintéz­mények képviselői helyezték el az emlékezés virágait. A több száz fős tömeg néhányukat ki­fütyülte. Már öt óra előtt tíz perccel bené­pesült a szegedi Rerrich Béla tér. Melocco Miklós 1956-os emlék­műve előtt glédában álló koszo­rúk csak arra vártak, hogy a ta­lapzatra kerüljenek. Magányo­san és családosan jöttek az emlé­kezők. Egyedül egy kis csoport hívta fel magára a figyelmet. Ba­kancsos fiatalok, illetve idősek hatalmas magyar lobogókat és egy MIÉP-es zászlót hozva vo­nultak be a térre. A civil ruhás rendőrök csöndben mögéjük is álltak. Elsőként Fejér Dénes mon­dott beszédet. A Pofosz Csong­rád megyei elnöke emlékezte­tett mindenkit arra, hogy 1956-ban nem egy kis csoport, hanem egy egész nemzet állt a harcolók mögött. A forrada­lom 46. évfordulóját közösen kell ünnepelni. A békés együttélés lehetőségét kell ke­resni és nem a szembenállást ­hangsúlyozta a szónok. A következő fölszólalót hatal­mas taps köszöntötte. Balogh Elemér jogászprofesszor az egye­tem nevében beszélt. - Jó, hogy vannak évfordulók, de csak a számunkra kedveseket ünnepel­jük, a szomorúkra viszont emlé­kezünk - mondta. Valamennyi magyar forradalmat külső hata­lom verte le, de a nép mindig talpra állt. A magyarokat sem a második világháború, sem Tria­non nem tudta letörni. Többeknek nem tetszett, hogy Botka László polgármester is koszorúzott. Fotó: Miskolczi Róbert Balogh Elemér Szeged és az egyetem ötvenhatos kapcsolatá­ról is szólt. Felidézte, hogy az egyik professzor állt a mozgal­mak élére és egyetemistát, mun­kást, parasztot egyaránt vezetett. Végül a következőkkel fejezte be mondandóját: „Bocsánatot kell kérni azok nevében is, akik ezt elmulasztották!" Ezt követően a pártok, civil szervezetek és közintézmények képviselői megkoszorúzták az emlékművet. Amikor Botka László polgármester és ország­gyűlési képviselő koszorúzott, a tömegből füttyszó és bekiabálá­sok hallatszottak. Nem jártak jobban az MSZR a Fiatal Baloldal és az SZDSZ képviselői sem. Az emlékezők között akadt olyan, aki dudálással fejezte ki nemtet­szését, sőt volt, aki tüntetőleg hátat is fordított. Szűnni nem akaró vastaps fo­gadta viszont a MIÉR a Fidesz és az MDF képviselőinek koszorú­zását. Egy-egy magányos fütty a jobboldalnak is szólt. Egy öreg, kerékpárját toló bácsika füttyö­gött. A biztonságiak meg is kér­ték, hogy távozzon. Kiabálás és káromkodás közepette ezt meg is tette. Ezen kívül más nem zavar­ta meg a szegediek '56-os meg­emlékezését. '« Az 1956-os forradalom 46. évfordulóján kedden Szőregen Földesi Tibor emléktáblájánál tartottak koszorúzást. Október 23-án délelőtt 10 órakor ünne­pélyes keretek között vonták fel az országzászlót a Széche­nyi téren, ugyanebben az idő­pontban koszorúztak a dorozs­mai kopjafánál. Délután a Csillag Börtön falánál, Danner fános emléktáblájánál, a Hon­véd téri Nemzetőr Emléktáblá­nál és a Dóm téri Kováts Jó­zsef szobornál helyezték el az emlékezés virágait az ünnep­lők. A Rerrich Béla téri köz­ponti ünnepség után fáklyás menet indult a Takaréktár ut­cai Schvarcz Lajos emléktáblá­hoz, ahol Szeged mártírjára emlékeztek az egybegyűltek. K.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom