Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-21 / 246. szám

IV •A DÉL SPORTJA" HÉTFŐ, 2002. OKTÓBER 21. Kiss József és felesége mórahalmi tanyájukon adhatta le szavazatát. Fotó: Schmidt Andrea Az önkormányzati választáson Mórahalmon is mozgóurnát kérhettek a mozgásukban korlátozott emberek, akikhez házhoz vitték a szavazatgyűjtő dobozokat. Három kutya is megugatta vasárnap a mórahalmi Kiss József tanyájára érkező szavazatszedő bizottságot. Szerencsére, két eb békés természetűnek mutatkozott, a legnagyobb pedig az udvaron magasodó diófához kötve rángatta láncát a ragyogó októberi napsütésben. A kis tanya a műút közelében áll: a fehér falú házikóhoz kitaposott keréknyom vezet a fűben, az utat szegélyező fóliasátrak és kukoricatábla között. Az udvaron Soós Albert, a házigazda veje tessékeli beljebb a vendégeket, akik nem váratlanul jöttek: házhoz hívták a szavazatszedőket, mert a nyolcvanéves Kiss József és hetvenöt esztendős felesége már nemigen bírtak volna eljutni a legközelebbi szavazókörbe. A hetes számú választási körzetben lakók a voksgyűjtő bizottság elnöki tisztségét viselő Simon László Kissori úti hétvégi házában ikszelhették be a képviselőjelöltek neve melletti karikákat. Az egyetlen napra hivatalos helyiséggé változó víkendházból vitték a mozgóurnát az idős házaspárhoz. A tanya kis konyháját étvágygerjesztőén párolgó tyúkhúsleves illata töltötte meg. A kredenc fiókjából előkerült Kiss Józsefné személyi igazolványa, amíg a kikövezett belső helyiség viaszosvászonnal borított konyhaasztalára tett, lepecsételt papírdoboz mellé kipakolták a szavazólapokat. A házigazda a nyomtatványokat nézegette, fájós lábát pihentető felesége az ágyra ült, amely fölött tenyérnyi keretbe foglalt szentkép díszítette a falat. Kiss Józsefné elmondta, azért kértek mozgóurnát, mert másképpen nem szavazhattak volna. Nehezen mozognak, elfáradtak, betegesek is már. Egész életükben dolgoztak: kezdetben még földjük se volt, aztán lassacskán gyarapodtak. Ketten élnek a tanyán. - Egymást gyámolítjuk - mondta a néni. A család hét végén látogatja őket. Tavasszal Kiss Józsefet még bevitték szavazni, de felesége otthon maradt, így ő nem választhatott. Az asszony a befűtött kályha melletti sarokba támasztott botra mutatott, s szomorúan mondta: amióta „lebetegedett", nem tud kimozdulni a tanyáról. Az idős házaspár nem siette el a döntést; amikor elköszöntünk, még a jelöltek névsorát és a pártok listáját tanulmányozták. NY. P. MÓRAHALOM TANYÁI Szántó Mária, a mórahalmi polgármesteri hivatal jegyzője tájékoztatása szerint a közel 5 ezer 700 lelket számláló városban 4 ezer 565 fő vehet részt az önkormányzati választáson. A település külterületén, mintegy 800 tanyán a lakosság közel 40 százaléka él. Mórahalmon öt bel- és négy külterületi szavazóhelyiséget alakítottak ki. Mozgóurnát előzetes bejelentéssel, valamint a választás napján kérhetnek a mozgásukban korlátozott (távol lakó, idős, beteg) választópolgárok. A voksolás titkosságáról az urnát házhoz vivő bizottsági tagok gondoskodnak. Voksharag Átéltem én a Horthy-korszakot, a világháborút, kibírtam a Rákosi-rezsimet, láttam '56 forradalmát, aztán, ugye, jött a Kádár-korszak. A velem egykorúaknak igazán kijutott a rosszból, de látja, itt vagyok, és ha lassacskán is, de csak elballagok szavazni - pihent meg a szegedi Horváth Istvánná egy Kodály téri padon. - Mert szép dolog is ez a demokrácia, csak az benne az elrettentő, hogy ezek a pohtikusok majdnem egymásnak esnek. Nem akarok hinni a fülemnek, annyi csúfságot mondanak egymásra, pedig hát végre nyugodt világban élünk, még ha nem is vagyunk valami gazdagok. Nekem, tudja, 42 ezer forintot hoz ki a postás, ebből 13 ezer a rezsim, meg nyolcezret költök gyógyszerekre, de csak megvagyok valahogy. Ha már pénzt nem tud többet adni a politika, legalább békességből juthatna több. Ezért azt üzenném én legszívesebben a tisztelt pohtikus uraknak, hogy csendben, türelemmel hallgassák meg egymás szavait, tartsák tiszteletben a másik véleményét. Nem hiszem, hogy én még túl sok választásra el fogok ballagni, mert csak 81 éves vagyok már, de unokáim miatt is szeretném, ha nyugalmasabb lenne az életük, s ne kelljen azt végighallgatniuk, hogyan is marakodnak a képviselőjelöltek - már tisztelet a kivételnek - a voksokért - mondta Horváth néni. Kis táskáját hóna alá szorította, ünneplő ruháján napnak fénye táncolt, s arcán kisimította a ráncokat a mosoly. B.Z. A szegedi betonváros napfényben választott Szavazni érkezik a család a Kodály téri iskolába. Fotó: Miskolczi Róbert Pavelka Zoltán, a helyi szavazatszámláló bizottság elnöke. Egyébként a választás nyugodt körülmények között zajlik, csupán azt kell többeknek elmagyarázni, hogyan is ikszeljenek, ha a kisebbségi önkormányzatok lapját töltik ki - tette hozzá Pavelka Zoltán. Tarjánvárosban Szőke Istvánná, a 305-ös szavazókör szavazatszámláló bizottságának elnök asszonya úgy vélekedett: az önkormányzati voksolásra is szép számmal érkeznek a városrész polgárai. - Reggel hatkor nyitott ki nálunk a Weöres Sándor Általános Iskolában is a szavazóhelyiség, s már öt perccel később be is dobta az első borítékot az urnában egy hölgy. Azóta mindig áll valaki sorban szavazólapért, de a „csúcsforgalom" 10 óra után indult be - mondta Szókéné. Komlósi Sándorné, Zsuzsa néni pedig arról beszélt az iskola előtt, hogy szerinte igenis fontos, milyen embert bíznak meg „öreg Tarján" szépítésével. - Nagyon örülünk mi annak, itt élő nyugdíjasok, hogy csodaszépen rendbe tették a Zápor-tó környékét, mint ahogy a Sólyom utcai parkoló kiépítése is jó döntés volt, mert az autósok végre nem tapossák szét a zöldterületet. Az elkövetkező négy évtől meg azt várom, hogy a mi unokáink még szebb játszótereken játszhassanak, és végre fékezzék meg a rendőrök a hangoskodó kamaszokat. Mert azért nem mindig olyan csendes ez a környék, mint amilyennek most látszik - sorolta vágyait Zsuzsa néni. B. Z. Az idős, beteg emberekhez házhoz ment a bizottság Urna a szentkép alatt Szeged lakótelepein akadt olyan választó, aki már reggel 6 óra 5 perckor bedobta borítékját az urnába, de legtöbben ebéd előtt indultak szavazós sétájukra a szép októberi napsütésben. Nagyon szeretem a várost. Szeged rengeteget fejlődött, szépült az elmúlt években, de én annak örülnék igazán, ha a mi vidékünk, látja, ez a csupa panel világ lenne még ápoltabb. Hát ezért tartottam fontosnak, hogy mindenképp eljöjjek szavazni. Göncz Istvánná, Csongrádi sugárüti lakos fogalmazott így tegnap délelőtt, néhány perccel fél 11 után a Kodály Téri Általános Iskola előtt. A 2l-es választókörzet polgárait várták itt a szavazatszedő bizottságok, s bár az időjárás igazán kedvezett egy könnyed, szavazóhelyiséget megcélzó sétának, az Északi városrész lakói nem igazán járultak tömött sorokban az urnákhoz. - A tavaszi országgyűlési választások idején ekkorra már több mint háromszázan adták le voksukat a mi szavazóhelyiségünkben, de ma eddig csupán 161 borítékot dobtak be qz urnába, pedig 1291-en szavazót várunk. Úgy tűnik, a lakótelepen élők - legalábbis a mi körzetünkben - sokkal fontosabbnak tartották, hogy országos ügyekben mondjanak véleményt, mintsem arról voksoljanak, ki képviselje őket a városházán - kommentálta a 22l-es szavazókör adatait A szavazófülke magányában. Fotó: Karnok Csaba A baksi romák többsége elment választani Kocsmában gyűlt a szavazat Raks-Máriatclcpcn a lakosság kétharmada roma. Az egykori italboltban kialakított szavazókört a többségük már délelőtt felkereste. A polgármestertől és a képviselő-testülettől azt várják, hogy a falu többi részéhez hasonlóan a telepet is fejlesszék. Elárvult söntés és békésen duruzsoló vaskályha fogadta vasárnap a Máriatelep szélén lévő italboltba térőket. A Bakshoz tartozó telep kocsmája már évek óta nem üzemel, csak választásokkor nyitják meg mint szavazókört. - Mióta világ a világ, itt voksolunk - mondta Hali Lajosné, a 3-as szavazókör elnöke. Ide több mint háromszáz szavazót várnak, akiknek a kétharmada roma. Ugyanis itt, a falutól pár száz méterre cinek a cigányok. Fiatalok beszélgetnek a hajdan szebb időket látott kocsma ajtajában. - A többség biztosan eljön szavazni, mert változtatni akarunk - árulta el egyikük. A Kanalas testvérek, )ános és Zsolt is csak jobban szeretne élni, mint mindenki más a telepen. - Korábban is mindig itt voltunk, de semmi sem történt. Most talán megoldódik minden - bizakodott )ános. Az álldogálók szinte egyszerre kezdik el sorolni panaszukat. A legnagyobb probléma, hogy csak két köves út van a telepen. A mentó be se tud jönni, ha baj van és a busz is csak a boltig hozza az utasokat. A lakók úgy érzik, hogy őket „itt felejtették". - Nézze meg az aszfaltot, a felezőt is csak a nagy falu széléig húzták meg - mutatja Rostás Zsolt. A két kicsi gyerek édesapja úgy véli, nincs elég munkalehetőség a faluban, segélyt meg alig kapnak. A 3-as szavazókörbe egész családok is jönnek. Az iskolás gyerekekre főleg az idősek számítanak. Ugyanis néhányan nem tudnak írni, olvasni, így az unoka segít az ikszelésben. Odaállnak a papi mellé és fölolvassák az egész listát. A legnagyobb forgalom délelőtt volt. Tizenegy óráig közel százan járultak az urnákhoz. - Délben lesz egy kis szünet, aztán később megint jönnek. Néhányan nem sokkal hét előtt fognak beesni tette hozzá a szavazóbizottság egyik tagja. Rostás Mátyás is a jobb élet reményében döntött úgy, hogy szavazni fog. Társaihoz képest csak anynyi különbséggel, hogy ő a saját neve mellé is tehet egy ikszét. Ugyanis mind kisebbségi, mind önkormányzati képviselőjelöltként indult. K.T. Jobb életkörülményeket szeretnének a máriatelepiek. Fotó: Miskolczi Róbert