Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-12 / 239. szám

SZOMBAT, 2002. OKTÓBER 12. "NAPOS OLDAL« II. kttnyváruliAz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu A bolygószerű test, melynek mérete közel a Plútó fele, a kutatóktól a Quaoar nevet kapta. A különös elnevezéssel a Los Angeles-i csillagá­szok a környéken hajdan élt Tongva törzs hitvilágának állítottak em­léket. Az objektum, mely főként kőből és jégből áll, a Plútónál lénye­gesen kevesebb fényt ver vissza, ezért igen nehezen észlelhető. Az égitest a Naptól 6,3 milliárd kilométerre található pályán halad az úgynevezett Kuiper-övben. A Hubble űrtávcső segítségével a kuta­tók megállapították, hogy az objektum átmérője mintegy 1250 kilo­méter, s ezzel a legnagyobb kiterjedésű égitest, melyet a Naprendszer­ben a Plútó óta bemértek. A felfedezés tovább erősíti azok véleményét, akik szerint maga a Plútó sem más, mint a Kuiper-öv egyik képződménye. Ha ez bebizo­nyosodik, a Plútót nem tekinthetjük többé valódi bolygónak. Stradivari-hegedű kalapács alatt MTI PANORÁMA idején a mester már 82. életévében volt és Az életének késői időszakában készült hege­' csak kevés hegedűt készített. Árveréseken dűk különösen ritkák és muzsikusok köré­Antonio Stradivari egyik hegedűje lesz a Stradivari hegedűi másfél millió euró össze- ben igen kedveltek erőteljes hangzásuk mi­„sztárja" a Christie's aukciós ház Londonban gű rekordárat is elérnek. att. félévenként megrendezésre kerülő november Az 1644-ben Cremonában született Stradi- A november 13-án kalapács alá kerülő 13-i hangszerárverésének. vari 1660-tól fogva a világhírű Nicolo Amati Stradivari-hegedű tulajdonosai közt volt a A hegedű kikiáltási ára egymillió és egymil- tanítványa volt és 1737-ben bekövetkezett XIX. században [ean-Baptiste Vuillaume lió-háromszázezer euró között várható. Az haláláig már akkor is nagyra értékelt hegedű- francia hegedűkészítő és hangszerkereskedő 1726-ban készült hangszer „születésének" ket készített, például a Medici család részére. is - emlékeztet az APA jelentése. Újabb felfedezés a Naprendszerben CSILLAGÁSZOK ÚJ ÉGI OBJEKTUMOT ÉSZLELTEK A NAPRENDSZER PERE­MÉN. A BOLYGÓNAK LÁTSZÓ GÖMBÖLYŰ KÉPZŐDMÉNY A PLÚTÓ 1930-AS FELFEDEZÉSE ÓTA A LEGNAGYOBB, AMIT A NAPRENDSZERBEN TALÁLTAK. MUNKATÁRSUNKTÓL Réz András szerint a hazai reklám kullog a többi után Min nevetnek a magyarok? Arcok a képernyőről A MAGYAR REKLÁMSZAKEMBEREK NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN IS KITŰNŐ KÉPZÉST KAPNAK. CSAK TUDNÁM, HOGY UTÁNA Ml TÖRTÉ­NIK VELÜK?-TŰNŐDIK AZ ISMERT ESZTÉTA, RÉZ ANDRAS. A MÉDIA TALÁN LEGSOKOLDALÚBB MAGYAR SZAKÉRTŐJE RÖGTÖN AD IS EGY LEHETSÉGES VÁLASZT: TÚLSÁGO­SAN KI VANNAK SZOLGÁLTATVA A MEGRENDELŐKNEK, HAMAR MEG­FELELNEK A MAI ELVÁRÁSOKNAK, AMELYEKRŐL AZ ESZTÉTÁNAK MEGLEHETŐSEN KRITIKUS VÉLE­MÉNYE VAN. HOGYAN ÉS MIÉRT LESZ VALAKI MÉDIASZTÁR? S HA MÁR AZ LETT, HOGYAN VÁLTOZIK MEG AZ ÉLETE? AZ RTL KLUB SZTÁR KÖNYVÉBEN KÉPERNYŐSÖK BESZÉLNEK MA­GUKRÓL ÉS MUNKÁJUKRÓL Furcsa dolog a sztárság. Többen nem szívesen használják ezt a kifejezést, mások egyenesen ki­kérik maguknak, és azt mond­ják, sztárként valójában az ame­rikai filmcsillagokat lehet emle­getni. Mégis lépten-nyomon el­hangzik nálunk is ez a szó egy-egy népszerű ember neve mellett. Közülük sokan a tévé­képernyőn lettek igazán ismer­tek. Az egyik kereskedelmi csa­torna, az RTL Klub meghatározó arcai most színes könyvlapokról is visszatekintenek ránk. Az öt­venhét televíziós személyiséget felsorakoztató Sztár könyv a té­vécsatorna ötödik születésnapjá­ra készült. Orosz Anett és Király Levente közvetlen stílusban be­szélgetett velük, s az interjúfü­zérben a sztárok magukról és munkájukról vallanak. Az olvasó előtt nem pikáns há­lószobatitkok tárulnak fel, ha­nem arra kap választ, mit csinál­nak a sztárok másképp, ha „civil­ben" vannak, ha nem pásztázzák minden mozdulatukat kamerák, mondjuk bevásárolnak egy szu­permarketben. Hogyan reagál­nak, ha lépten-nyomon felisme­rik őket, vágynak-e arra, hogy egy ország tekintse őket családtag­nak, vagy csak a munkájuk része­ként élik meg a népszerűség nega­tív és pozitív oldalát. Elmesélik, milyenek voltak azelőtt, és mi változott meg az életükben azóta, hogy képernyőre kerültek. Vágya­ikat és álmaikat is elárulják. Alföldi Róbert, Szellő István, Erős Antónia, Aigner Szilárd, Vá­gó István, Batiz András, Marsi Anikó, Jónás Rita, Fábry Sándor, Bajor Imre, Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi János, Verebes István, Jáksó László. Néhány az ötven­hét névből és arcból, amely nap­ról napra, hétről hétre bekuk­kant az életünkbe a képernyőn keresztül. Ismerjük őket, ám a könyvet olvasva felfedezhetjük eddig ismeretlen oldalukat is. (RTL Klub Sztár könyv, Athe­naeum 2000 Kiadó, Bp. 2002, 196 oldal, 5490 forint.) H. SZ. Ön szerint kik készítik a legszó­rakoztatóbb reklámokat a vilá­gon1 - A norvégok. Persze mégis leg­inkább magukat tudják elszóra­koztatni: minden nép máson ne­vet, és mást vár a reklámoktól. A németek a véresen komoly, meg­győző stílustól olvadnak el. A magyarok meg inkább a köny­nyebb hangvételt szeretik. - Hol áll a magyar reklám nemzetközi összehasonlítás­ban1 - Egészen hátul. Sajnos. Sőt a volt szocialista országok között is a vége felé. Csehország, Szlo­vénia, Horvátország nem dobta ki a reklámkultúra régi elemeit, nem hígította fel a régi hazai íze- I ket, és igazuk volt: a jó reklám a politikai rendszertől független. Magyarországon mindent kidob­tunk. A nyolcvanas években a groteszk módon piac nélküli rek­lámok eredetiségéhez nem fért kétség. Ráadásul annak ellenére, hogy egy piac nélküli piacot hir­dettek, igen magas kvalitású, kreatív szákemberek készítették őket. - A mai szakemberek képzé­sétrossznak tartja a tanár úri - Nem akarok magam ellen szólni: nagyszerű a képzés. A hallgatóink sorra nyerik a nem­zetközi pályázatokat. Csak azt nem tudom, mi történik velük a diplomavédés és az első önálló munkájuk között. Kicsit erős szó: elzüllenek. Túlságosan ki­szolgáltatva a megrendelőknek, hamar megfelelnek a mai elvárá­soknak. Velem például előfor­dult, hogy visszadobtam egy megbízást. A megrendelő elém rakott egy több száz oldalas könyvet, közölte, hogy milyen színekkel, milyen alakokkal és milyen szlogennel szabad dol­goznom. Kérdeztem, hogy akkor rám itt mi szükség van? Sajnos a kezdők ezt nemigen tehetik meg, és ez rányomja bélyegét a mun­kájukra. - Miért haragszik úgy a mai magyar reklámokra 1 - Nem érik el a céljukat. Hu­morosak próbálnak lenni, sok­szor mindent feladnak egy jó ­vagy rossz - poénért, s közben egyáltalán nem győznek meg ar­ról, hogy vegyem meg a termé­ket. Rosszul vagyok az idétlen, semmitmondó nyelvi tréfáktól. Hosszú évek óta tart ez a divat, és csak nem akar lecsengeni. A magyar nyelv ráadásul nagyon is alkalmas erre, könnyű kísértésbe esni. De ez a legolcsóbb dolog, olyan, mintha valakinek a testal­katán, a hajszínén nevetnénk. Nem szeretem az agresszivitást sem: igenis vedd meg azt, amit mi adunk, ne azt, amit te szeret­nél. Férfias, kemény, vad nők jöt­tek divatba, párok ugrálnak le a hatalmas sziklákról - veszélyes életre nevelnek ezek a jelenetek. Agresszívek. Haragszom azért is, mert túl sok az importanyag, és ha magyarítanak is az adott ter­mékre, nem veszik a fáradságot, hogy beágyazzák a magyar kultú­rába. Ez főleg a multik elvárásai­nak kedves. Nagyon egyszerű példa: nézzük meg a női ideálo­kat. Közük sincsen a magyar nő­höz. Vagy ott van a rasztás hajú férfi, aki minden országban más csokit eszik - nálunk éppen sportszeletet. Ez óriási mérték­ben árt a reklámkultúrának. És nem csak annak: ez egy kultúra­teremtő folyamat, hiszen amit naponta tizenhétszer belénk ver­nek, nem múlik el nyomtalanul. Azt szeretném elérni, hogy a rek­lámok egy konkrét piacnak, konkrét embereknek szóljanak. Hiszen ez a lényeg. LACZÓ BALÁZS • Réz András szerint a hazai reklámokban látható női ideáloknak közük sincs a magyar nőhöz. (Fotó: Schmidt Andrea) Podmaniczky Szilárd Ork és Orkla Ork halálos gyengédséget érez magában, úgy nyalogatja körbe Orklát, aki mintha szép álomból ébredezve mozdul nagyon apró­kat ott. Délután van, a nappalit már csak egyetlen vékony fénycsík szeli át, hosszában az ablak alatt. Ork felveti a fejét, szétnéz, a falak már nem vakítanak, de fehérek és tiszták, mintha körülöttük minden más kép elmosódna, csak ez nem, hogy tiszta és fehér. Ork első mozdulatára Orkla is felébred, de nem tud hozzáérni, valami leragasztja a kanapéra, ellenben Ork már dohányt vág a konyha nyitott ablaka alatt , fent a szemetesben a pulyka koromfe­kete teste térdből hiányosan. Még csak pár hete laknak itt, de már minden mozdulat ismerős: kinyitni az ablakot, megpöccinteni a gyújtót, az első slukk, az ab­lak alatt a széken látni a fölszálló füstöt. Mindig ugyanaz és ezzel az ugyanazzal a más lesz kevesebb, ahogy éli. Ork köhög, mardossa a tüdejét a füst, ez így nem jő, meddig tart így, nem vagyok másra képes, valamit csinálnom kell. Orkla tipegve röpül át a konyhán, banánt vesz elő, grillezi. Ork felüti megint a fejét, már kérdezné, mit csiüálsz, de hát mindent lát, nem mond semmit, csak annyit akar tudni, miért csinálja. Aztán lecsapja a fejét, azt kérdezi magától, miért pont ezt csinálom, mikor bármi mást is lehetne. És most már mintha mindez világosabban szólna: szabadság csak abban van, amiben teljeken elmeritem magam, és eszembe se jut a szabadságra gon­dolni. Orkla fehér kaviárt vesz elő, rákeni a grillezett banánra. Már két hete nem dolgoztál semmit, mondja Orkla, szájában a grillezett, kaviáros banán. Tudom, mondja Ork. Jó így, nem zavar?, kérdezi Orkla. Egy csöppet sem. Lehet, hogy nem dolgozom többet. Ez hülyeség. De még mekkora. Komolyan mondod? Komolyan. Megvagy nélküle? Meg. Olyan, mintha soha egy sort le nem írtam volna. Mintha az, amit leírtam, már nem lenne. Ezt nem értem. Én sem. Biztos vagy benne? Nem kell mindent érteni! Kezded már te is. Dehogy kezdem, csak kicsúszott a számon. Ne mondj ilyeneket! Ilyenkor, mikor nem csinálsz semmit, csak agonizálsz itt a kocsmában, pardon, konyhában, olyan szánalmas vagy, mint egy rakás szar, amelyik saját magába lépett bele. Kösz, ez jólesett. Azért mondtam. Nem látod magad kívülről, pedig lenne mit nézned, pont neked. Ha mindenki kívülről látná magát, meg se mozdulna. Nem biztos. Néha én is látom magamat kívülről és csak azért nem szívom mellre, amit mondtál, mert én is egy önmagába lépő rakás szar­nak látom magamat. Pedig nem vagy az. Kösz, ez is jólesett. Mi a túróért kell nekünk erről beszélni, akkor inkább dugjunk éjjel-nappal. Te könnyen vagy. Ne röhögtess! Jól van, ezt hagyjuk, hülyeséget mondtam. Értsd már meg, hogy nem lehet azt az ideális életet élni, amit el­képzeltél. A harmóniák is csak ideig működnek, minden attól függ, mit érzel. Soha nem leszel szabad, mindig menekülnöd kell valamibe, hogy azt higgyed, hogy a szabadság felé haladsz, a sza­badságvágy fönntartásának ez az egyedüli módja. Vagyis hát te ezt ismered. Az lehet. De én legalább beismerem, hogy ezt ismerem. Te meg mész egyik ivástól a másikig, egyik cigitől a harmadikig, egyik ha­lálfélelemtől és unalomtól az ötödikig, és mindig azzal vigaszta­lod magad, hogy majd holnap, majd holnap, de b...d meg, közben eltelik az egész életed. Ne beszélj így velem! Fölhúztál. Fölhúztalak már egy párszor, de akkor se beszéltél így. De tudod mit, az van, drágaságom, hogy nem haragszom, Orkla odabújik Orklioz, az állát a vállgödrébe temeti, az egész testén át mélyen végighúzza az ujjait, nem bírok haragudni, mert velem is ugyanez van. Csak az a különbség, hogy nekem semmit nem kell csinálnom és mégis látok mindent, mert te elő játszod nekem. Csodálkoztam is a türelmeden. Valójában mindig azt gondol­tam, akkor mégy el, amikor akarsz. És hova a francba mehetnék? Kicsi a föld, mi? Kicsi, pedig még nem jártunk sehol. Itt dekkolunk a világvégén, mintha ezt akarnánk. Nem ezt akarjuk, tudod te is. De egy kis nyugi, minden kiderül. (FOLYT. KÖV)

Next

/
Oldalképek
Tartalom