Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-28 / 227. szám

SZOMBAT, 2002. SZEPTEMBER 28. •NAPOS OLDAL" II. fókusz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. könyváruház www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu o A világűr újdonságai Évente egyszer a csillagászat újdonságairól számol be a nézőknek a Telin Televízió Negyedik dimenzió című magazinműsora. A következő adásban szó lesz a nemzetközi űrállomás építéséről, valamint arról, hogy csillagászok felfedezték az első olyan bolygórendszert, amely jelentős hasonlóságot mutat Naprendszerünkkel. Amellett, hogy a felfedezés tudományos szempontból önmagában is értékes, új lendületet adhat a Földön kívüli élet kutatásához. A műsor beszámol arról is, hogy azonosítatlan repülő objektumot fedeztek fel a közelmúltban Föld körüli pályán. Először bolygónk második holdjának vélték, de még nem eldöntött kérdés, hogy természetes képződményről vagy mesterséges anyagról van-e szó. A felénk tartó NT7 elnevezésű kisbolygóról már többet tudunk, ám a szakemberek véleménye megoszlik abban, mikor „találkozik" az égitest a Földdel. Vannak, akik 2019-re teszik az időpontot, mások 2060-ra. Abban azonban egyetértenek, hogy a két kilométer átmérőjű kisbolygó a legveszélyesebb azok közül, amelyek eddig a bolygónkat súrolták. A magazinból persze nem hiányoznak majd az ufók sem: a műsor ez alkalommal egy szeged-baktói fiatalember élményeit osztja meg a nézőkkel. A Negyedik dimenzió adása vasárnap 19 órakor kezdődik a Télin Televízióban. A stúdióban ezúttal dr. Horváth András űrkutató-csillagász válaszol a kérdésekre. Popper Péter a hagyományról és a gyermeknevelésről Sodródni vagy súrlódni • Fotó: Schmidt Andrea EGYFORMÁNAK, UGYANOLYANNAK LENNI. A MODERN FOGYASZTÓI TÁRSADALOMNAK ÉPP ERRE VAN SZÜKSÉGE: KÖNNYEN IRÁNYÍTHATÓ, HASONLÓ DOLGOKRA VÁGYÓ ÁLLAMPOLGÁROKRA - VÉLI POPPER PÉTER (KÉPÜNKÖN). A PSZICHOLÓGUS EGYETEMI TANÁR A SZEGEDI ZSIDÓ HITKÖZSÉG NŐTAGOZATÁNAK MEGHÍVÁSÁRA TARTOTT ELŐADÁST HAGYOMÁNY ÉS GYERMEKNEVELÉS CÍMMEL. Az emlékező társadalmak helyét, ahogy azt Popper Péter szegedi előadásában kifejtette, gondolkozó kultúrák vették át. Míg az ősi társadalmakban a világban való tájékozódást, a problematikus élethelyzetek megoldását az segítette, ha felidézték: az ősök ebben a helyzetben hogyan viselkedtek, s ezt másolva utódaik biztosak lehettek benne, hogy a reakció megismétlése esetén életük rendben folyik tovább, addig a modern társadalmakban használatos recept az: konfliktus esetén gondolkozz! A hagyománynyal nem tudunk mit kezdeni, idegesítő teherré vált. A katolicizmussal szemben a zsidóság hagyományai nem dogmatizáltak, lemerevített szabályrendszer híján védtelennek tűnik ez a „komor férfivallás". A diaszpórában élő zsidóság identitásbeb problémája a XX. században világosan megmutatkozott: a század eleji neves írók, művészek, köztük például Molnár Ferenc vagy Heltai fenő a neológ irányzatot követve azt vallották: ők zsidó vallású, magyar nemzetiségű emberek. Ezzel szemben a nürnbergi törvény származási alapon döntötte el a kérdést: akinek akár az egyik nagyszülője zsidó, az maga is az. Hiába keresztelkedtek ki, faji alapon ítélte meg őket környezetük, s ez hatalmas traumát jelentett számukra. A holokauszt után hangzott fel újra a kiáltás, mely először Sámuel próféta s a frigyláda filiszteusok kezére való jutása idején fogalmazódott meg: olyanok akarunk lenni, mint a többi nép! A háború borzalmait azok heverték ki a leggyorsabban, akik új állam építésébe kezdtek, olyan országra vágytak, ahol nincs zsidó-nem zsidó kérdés, ilyen volt a a kommunista Magyarország is. Egyformának, ugyanolyannak lenni. A modern fogyasztói társadalomnak épp erre van szüksége: könnyen irányítható, hasonló dolgokra vágyó állampolgárokra - véli Popper Péter. A gyermekünk hátrányos helyzetbe kerülhet társaival szemben, ha nem engedjük, hogy sodródjon a tömeggel. Simább pályafutásra számíthat ma Magyarországon, ha nem nevelik önálló egyéniséggé szülei, ha nem különbözik, ha nem vállalja esetleges zsidó identitását. Könnyebb súrlódások nélkül élni. A fájdalommentes betagozódás viszont együtt jár az önfeladással, aminek végzetes következményei lehetnek, s erre a zsidóság története jó példa. Popper Péter a holokauszthoz vezető folyamatot idézte: a zsidók lenyelték a numerus clausus szabályait, s külföldön járatták egyetemre gyermekeiket, miután itthon bezárultak előttük a felsőoktatás kapui. Következő lépésként nem tölthettek be magas állami pozíciót. Nem jelenhetett meg zsidó író könyve. Be kellett szolgáltatniuk világvevő rádiójukat. Aztán fényképezőgépüket. Nem állhattak színpadra zsidó származású színészek. Jó állampolgárként viselkedtek, s két és fél évtized elteltével ugyanígy szálltak be a vagonokba. Az eredeti témához visszatérve a pszichológus megjegyezte, a szülő nehéznek érezheti a döntést, hogy mivé nevelje gyermekét. Popper Péter saját gyermekei példáját említette: lánya zsidóként csak másik országban lelt nyugalmat, fia nem zsidóként Magyarországon maradt. A végső döntést nem a szülőnek kell meghoznia, ahogy mondta: az első zsidózásnál kiderül, a gyerek melyik utat választja. W.A. A tudomány tárháza mány évezredek alatti fejlődésének mintegy kétszázötven epizódját gyűjti össze A tudomány nagykönyve című kiadvány, amelyet egy Londonban megjelent munkából fordítottak magyarra. A könyv fejézetei felölelik a hagyományos természettudományokat (fizika, kémia, biológia, csillagászat, földtudományok), s kitérnek a régészet, az orvoslás, a matematika és a pszichológia eredményeire. A nagy tetteket egy vagy több felfedezőhöz kapcsolva időrendi sorrendben, színes illusztrációkkal kiegészítve mutatja be. Az egy-egy oldalt kitevő ismertetők a felfedezéseken túl feltárják az olvasó előtt azt a világot, szellemi környezetet, amelyből a találmányok ötlete kipattant. A világegyetem és benne az ember megismerésére törekvő tudomány gazdagságát és bonyolultságát persze nem képes teljesen visszaadni a könyv. A szerkesztők szubjektív szempontok szerint válogattak a felfedezések gazdag tárházából. A kiadványba bekerültek például a korai filozófusok, akiknek a vizsgálódásai a tudomány hajnalát jelentették, a középpontban pedig azok a tettek, elméletek vagy módszerek állnak, amelyek régóta ismert problémákat oldottak meg, új korszakokat nyitottak, és megváltoztatták a világról alkotott képünket. (A tudomány nagykönyve, Kossuth Kiadó, Bp. 2002, 528 oldal, 9900 Ft.) H. SZ. A SZÁMOLÁSNAK A TÖRTÉNELEM KÖDÉBE VESZŐ KEZDETEITŐL AZ EMBER GÉNJEINEK FELTÉRKÉPEZÉSÉIG A TUDOMÁNY FEJLŐDÉSÉNEK KÖRÜLBELÜL KÉTSZÁZÖTVEN EPIZÓDJÁT VILLANTJA FEL EGY ÚJ KIADVÁNY. A napközpontú világkép elfogadtatása, az idegrendszer működésének megértése, a védőoltások alkalmazása, a dinamit felfedezése, az atomelmélet kidolgozása, a számítógép megalkotása - néhány olyan tudományos eredmény, amely alapvetően megváltoztatta az ember életét és az őt körülvevő világot. Mostanra pedig a tudomány egyre inkább mindennapjaink részévé válik: a korábbi koroknál is jobban befolyásolja érzéseinket, táplálkozási szokásainkat, szabadidőnk eltöltését, illetve azt, miként teremtünk kapcsolatot egymással a folyamatosan növekvő információs világban. A tudoPodmaniczky Szilárd Ork és Orkla A bor édeskés virágillatáról Orknak az anyja temetése jut eszébe. Csomagolópapírok szaga és édes virágillat. És nem tudja, hová tűnt az anyja. És azt se, volt-e egyáltalán valaha. Azt gondolja Ork, ha ezek az emberek nem állnák körül a sírt, kizökkenne egy pillanatra, nem tudná, miért van itt. Az anyád, lökné oldalba valaki. Persze-persze, mondja Ork, és a tömény virágillat csavarja az orrát, az orra tövét, néhány szót hall, az életről, hogy micsoda is az, ami általunk csodának gondolt valamicsoda, zagyvaság, de mégis egy részt valahogy jól eltaláltak, alkalmas a sírásra, Ork torka elszorul, érzi, hogy a beszéd hatása alá kerül, pedig legszívesebb a gödörbe lökné azt is, aki beszél, na jó, azt nem, de legyen csend, semmi színjáték, halált színjáték, érzelmek bonyolult, soha meg nem fejthető kavarodása, amely úgy lehet gyász, ahogy önmagunk egyszerűségének bénult megtapasztalása is. Ork még egy pohárral tölt a borból, jó bor; megnézi a címkét, tavaly vette, három üveggel, de nem emlékezett az ízükre. A másik két palackkal egy templomban fogyott el, nyár volt, ő pedig részeg és másnapos egyszerre, a három bor biztonságnak a táskában, bement a templomba, kicsit jobban lett, és mindjárt arra gondolt, hogy megpróbálja a gyónást, milyen, de a pap nem fogadta, azt mondta, mindjárt jön, csak kivasalja a zsebkendőjét, aztán egy bosszú telefonra hivatkozott, később megebédelt, aztán levélírói kötelességéről beszélt, ezalatt Ork két üveggel húzott be, már az oltárt is alig látta, nagyon rosszul volt. Most mégis milyen jó ez a bor, gondolja Ork, annak ellenére, hogy ilyen makacs emlékek tapadnak hozzá, de reméljük nem sokáig. Ork visszarakta a kolbászt és a kenyeret, kezet mosott, a dolgozószobából egy könyvet hozott elö, van egy könyv, amit szeret kapatosan olvasni. Mindig is az volt az érzése, hogy ezt a könyvet részegen írták. Amikor józanul olvassa, két oldal után már nyel is, pedig egy csöpp piáról nincs benne szó, valahogy a szavak állnak úgy, ahogy az ivás legjobb pillanataiban, már túl a bemelegítésen, de még abéna agystopon innen. Remek könyv, gondolja Ork. Leteszi a könyvet, újra megnézi Orldát, kedvesen fekszik az ágyon, tudja Ork, számtalan nap lesz még ebhez hasonló, de nem ; bánja, nincs ellenére a nyugalom. Visszatér a könyvhöz, tölt a vékony metszett pohárba, egyre jobb, gondolja, és iszik. Másnap arra ébred, hogy az ágyban fekszik, délelőtt van, a nap vakítóan ragyog odakint, Orkla alszik. Ork szájában pálinka ize. A feje szinte sehol. Már megint mit csináltam, gondolja, kitámolyog a konyhába, ' látja, a könyv jócskán megtépve, pár lap a kövön szétszórva, az \ asztalon az üres boros üveg, és egy félig teli pálinkás. Ork utálja az : egészet, és főleg azt, hogy ezerszer elmondta már, ez így nem mehet tovább. És most megint csak ugyanezt tudja mondani. Fogat mos, erőseket köp, fölsérti az ínyét, de legszívesebben az összes fogát kiszedné. Megfürdik, ez valamit enyhít, bevesz néhány vitamint, kávét föz, a fürdőköpeny most durván dörzsölgeti a combját. Szédül, de egy kicsit begőzöl. Kávé közben megnyugszik. Kinyitja az ajtót, a fény a szemébe csap, de nem bánja, mezítláb kilép a hóra, a fogat vacognak, kocognak, kiugrik az udvarra, . mindkét kezével dörzsöli magán a havat. Mindjárt elájul, gondolja, de nem hagyja abba, ájuljon el, gondolja. Ledobja a köpenyt, beleveti magát a hóba, nem mozdul. A legkisebb mozdulatra ropog alatta a hó. Érzi, mint olvad alatta a sós izzadtságtól. Eszébe jut néhány gyerekes képlet a kémiából. Odabent Orkla ébredezik, majd' szétesik a feje. Kihúzza az éjjeliszekrényt, egy szem gyógyszert kap a szájába, kitámolyog a konyhába egy pohár vízért, alig találja a lépéseit. Megnézi az arcát a tükörben, érzi a kávé illatát, tudja, Ork megint elkóborolt. Homályosan visszaidézi a tegnapot, egészen a sült pulykáig, meg, hogy rosszul volt, amikor Ork szeretkezni akart vele. Micsoda baromság, gondolja Orkla. A konyhában iszik a kávéból, most veszi észre a kitépett lapokat, az üres üveget, és a félig telt pálinkásat. Mi van, berúgtam?, gondolja Orkla, de kóstolgatja a száját, ez lehetetlen. A levegőbe szimatol, valami maradt még az égett pulykából, egy csipetnyi. . Megpróbálja összeszedni a lapokat, de nem tud lehajolni, a feje hasít. Mintha odakint mozogna valami. Orkla kinyitja az ajtót, ott fekszik egymás mellett Ork és a szénné égett pulyka. Mindkettő meztelenül. Orkla kapkod, ki- és belép a küszöbön, azt gondolja, Ork még az éjjel feküdt ki, megfagyott. Ork észre veszi a tétovaságot, nem nyitja ki a szemét, de majd' megfagy. Aztán beleun, fölugrik. Itt vagyok, mondja Ork. Orkla visszafordul az ajtóból, nagyot sóhajt, szétdobja magán a köpenyt, én is, válaszolja. Orknak nem teli mutatnia, milyen hideg van. (FOLYT. KÖV)