Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

Napos oldal A DÉ1 MAGYARORSZÁG ÉS A DÉLV ILÁG KIT Li URÁLIS MAGAZINfA • SZERKESZTI HEG1 EDIJS SZABOLCS Ha az egyéniség megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül - véli a pszichológus ATTILA FELADTA A Viasat3 Farm című tévéműsorának egyik szereplője, Attila a hét közepén önkontrollját elveszítve dührohamot kapott, majd egy kirohanás után elhagyta a forgatás helyszínét. A huszonhét éves Attila fenyegetőzött a kamerák előtt, és viselkedése veszélyes volt magára és a Farm többi lakójára nézve is. Az éhezés, a rossz idő, a fáradtság és a hatalmi harc megviseli még a legjobb idegzetű farmert is, a rossz idegzetűekről már nem is beszélve. Attila tettének voltak előjelei: ó volt az, aki hatalmával visszaélve jóllakott a közös étkészletből, aki Nagyfenyőnek támadt és igazságtalanul vádalmazta az amúgy békés tanárembert. Legutóbb pedig arra vetemedett, hogy megette a kutya ételét is. Attila azt is nehezen viselte, hogy kikerült a hatalom a kezéből. Annyira kiborult, hogy le kellett miatta állni a forgatással és ki kellett kapcsolni a kamerákat. Az autószerelőként dolgozó huszonhét éves fiatalembert menyasszonya és gyermeke várta haza Debrecenbe. a demokrácia válságát is jelentik. Például abban, hogy nem lehet hatékonyan szembeszállni ezekkel a kommersz, az emberi intimitásba beletenyerelő, azt szétziláló műsorokkal. Tehetetlenek vagyunk, amíg ekkora anyagi erőket mozgósítanak. Ez a nemzetközi tapasztalat is. De mindig optimista voltam, reménykedem, hogy egyszer csak megelégelik az emberek mindezt, és lassan ki fog derülni e „játékok" résztvevői számára is, hogy nem szabad kiszolgáltatni magukat az emberek ítéletének. Sajnos addig sokan tönkremennek, s ami nagyon kínos, mindannyiunk szeme láttára. SULYOK ERZSÉBET AKIK HISZNEK MEG AZ ELVONT ÉRTÉKEKBEN, CSAK REMÉNYKEDHETNEK, HOGY A KÖZHANGULAT EGYSZER A VALÓSÁGSHOW-NAK NEVE ZETT TÉVÉMŰSOROK ELLEN FORDUL. DE EZ NAGYON HALVÁNY REMÉNY EGYEBEK MELLETT EZT GONDOLJA DR. VAJDA ZSUZSANNA, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM PSZICHOLÓGIAI ÉS PEDAGÓGIAI INTÉZETÉNEK TANSZÉKVEZETŐ DOCENSE. - A pszichológus nézőpontjából mi a jelentésük ezeknek a műsoroknak i - Mindenki ismeri azokat a regényeket, drámákat, filmeket, amelyek számolatlanul születtek a modernizáció felé vezető úton, és azt dolgozták fel, milyen szörnyű, nyomasztó volt az élet és milyen nehéz volt kiszabadulni belőle - mondjuk egy faluban, ahol az emberek beleláttak egymás életébe. Érdekes paradoxon, hogy modern világunkban éppen ezt elevenítik fel ezek a műsorok, csak sokkal-sokkal személytelenebb formában. A faluban ugyanis a dolog kölcsönös volt: én láttam másokat és mások láttak engem. Ennek korlátozó és felelősséget előhívó hatása is volt. A másik életébe való betekintés a kölcsönös segítség, a szolidaritás alapja volt, hiszen arról is tudomást szereztek az emberek, ki jutott bajba, ki szorul támogatásra. Mindennek ellenére az, hogy semmi nem maradhatott rejtve, még így is sok életet megkeserített. Most, amikor egy hatalmas nézőseregből csinálnak egy nagy falut, az a döbbenetes különbség, hogy ez a nézőtömeg semmiféle felelősséget nem vállal. Akiket pedig néznek, akik a porondon vannak, attól tartok, ók nem tudják fölmérni a következményeket. - Mire gondol 1 - Arra, hogy milyen keserves élmény volt Juli néni meg Kati néni letyepetyéje azok számára, akiket a szájukra vettek! És most tessék elképzelni, milyen az, ha egy fél ország gondolja rólam, hogy értéktelenebb ember vagyok a többieknél, hogy nem vaA Big Brother-ház lakói. Nem tudják, mire vállalkoztak? (A tv2 felvételei) gyok elég férfias, nem vagyok elég nőies és a többi. Akik kiesnek ezekből az úgynevezett játékokból, még csak azt sem tudják, milyen gyökerű az irántuk megnyilvánuló ellenszenv. Mindez olyan súlyosan traumatizáló hatású lehet, az egész életüket olyan szinten változtathatja meg, amit képtelenség előre kiszámítani. Egész egyszerűen nem' fognak visszatalálni ezek a fiatalok az eredeti énjükhöz, a személyiségükhöz. Én nem tudom, mennyi pénz az, amennyiért ez mégérné. - A jelentkezőknek úgy látszik megéri. - Mert nem tudják, mire vállalkoznak. Mindenki emlékszik PONGO FURCSASAGAI Pongó megőrült vagy csak megjátssza magát? Erről vitatkoznak a Big Brother nézői szinte a műsor indulása óta. A Nagy Téstvér házának legidősebb, 37 éves lakója, a komlói exrendőr és vállalkozó már a beköltözés után magára vonta a hgyelmet, amikor elhatározta, hogy nyolcvan órán át nem alszik. Ezt aztán szokatlan kijelentések és reakciók sora követte. Ezen a héten például egyik éjjel három órától reggelig szinte megállás nélkül futott a kertben. Sokan ezért aggódnak, nehogy valami komoly baj történjen az egyre feszültebbnek látszó játékossal. Kiszámíthatatlansága miatt lakótársait is megrémítette, és vannak, akik egyáltalán nem tartják szórakoztatónak rögtönzéseit. A Pongóban láthatóan növekvő feszültségnek számos oka lehet: elfojtott indulatok, a tartós bezártság miatt kialakult fóbiák, vagy bármi más. Ugyanakkor mindeddig jó katonához méltóan visszatartotta érzelmeit. Igaz, a lakók közül többen beszámoltak már arról, hogy nem egyszer úgy tűnt, hajszálon múlik rettenetes önuralma, és ilyen esetekben csak óriási erőfeszítések árán tudja leküzdeni a kirobbanni készülő „démont". Mindezek miatt sokan valószínűnek tartják, hogy a mai kiszavazás egyik vesztese Pongó lesz, akit a fél ország imád, míg a másik fele azt sem érti, hogyan kerülhetett be egyáltalán a Big Brother-házba. a tartalmában a mostaniakhoz hasonló tévés „játékra", amelyben a „leggyengébb láncszemnek" válogatott gorombaságok közepette kellett távoznia. Úgy látszik, korunk másik paradoxonja, hogy miközben nagyon érzékenyek vagyunk a személyiségi jogokra, sűrűn hivatkozunk az ember megalázását tiltó ENSZ-alapokmányra, aközben hagyjuk, nézzük, hogy embereket nyilvánosan megalázzanak. Szerintem ez abszolút tiltás, akkor is él, ha valaki beleegyezik a saját megalázásába. - Mindenki nézi - mondják az ilyen műsorok készítői. - És ez mindenre fölmentés? Az emberek nem föltétlenül azért nézik ezeket, mert tetszik nekik. Itt ; egy hatalmas mechanizmusról van szó, amely a konformizmussal operál. Valamit szóba hozunk, napirenddé, divattá teszünk. Minden képernyőn ez látszik, minden újság erről ír, egyre többen beszélnek róla. Egy idő után az a látszat keletkezik, mintha az ember pusztán attól, hogy nem nézi, kirekesztené saját magát a társadalomból, és ez nyomasztó érzés. Olyan ez, mint az örvény. Rendkívüli szívó hatású. Különösen a gyerekekre, fiatalokra. De az ép erkölcsi érzékű, értékelvű felnőtteket, akiknek ellenszenves az egész, azokat is beszippantja, hiszen ismerniük kell, amit elutasítanak. Kritizálni lehetetlen, mert minden értékelvű ítélet a visszálára, minden minőség az ellentétébe fordul a műsorok készítői szempontjából. Azt mondják: hiszen még azok is nézik, akiknek nem tetszik! Én ezt cinizmusnak tartom, ördögi, romlott dolognak. Az emberekkel szembeni alattomos aljasságnak. - Keményen fogalmaz. Nem lehet tényleg valamiféle valóságjátékként fölfogni ezeket a műsorokat1 - Ismerem azt a hazugságot, Beszippant a Nagy Testvér örvénye amely szerint a tévében csak utánozzák a valóságot. Pont fordítva van. Nem ők utánozzák az életet, hanem az élet őket. Az ősi szociálpszichológiai effektus működik: valaki kiáll a színpadra, a többiek nézik. Ami a porondon történik, annak mindenképpen modellértéke van. Mármost itt teljesen esetleges dolgokat állítanak ki a porondra. Például azt, hogy nemi életet lehet élni a nyilvánosság előtt. Hogy az embereknek nem kell elfedniük az intim dolgaikat, a tisztálkodást, az alvást. Vagyis az egyik modell az, hogy nincs magánélet. Amikor az élet intim részeit mutogatják, amikor kirángatják az embert a függöny elé - és bizonyos értelemben azt is kirángatják, aki nézi a másik intimitásait akkor az individualitásától fosztják meg. Megnehezítik számára, hogy egyszeri és megismételhetetlen egyéniségként éljen.Hiszen mindenki pontosan attól egyéniség, hogy van az életének egy saját szférája. Ami fölött kizárólag ő rendelkezik. Nem volt ez mindig így, tudjuk. A felvilágosodás, a polgárosodás szólt arról, hogy tanuljunk meg uralkodni az impulzusaink fölött. Az egyéniség a modernizáció, a polgárosodás, a demokrácia velejárója. Ha az individuum megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül. - Vagyis egy válság tünetei ezek a „játékok " 1 - Az előbbi összefüggés szerint