Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 3. • NAPOS OLDAL* II. Gyerünk a moziba be Utazás az időben Huszti GÖRGEY GÁBOR KULTUSZMINISZ­TER PÁLYÁZTATÁS NÉLKÜL NEVEZ­TE KI HUSZTI PÉTERT AZ ÚJ NEM­ZETI SZÍNHÁZ ÉLÉRE. NEM SOKKAL EZT KÖVETŐEN A MINISZTER-A KOSSUTH-DÍJAS MŰVÉSZ JAVASLA­TÁRA - VÁLTOZTATOTT ÁLLÁS­PONTJÁN, S DECEMBER 31-ÉIG ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓKÉNT KÍVÁN­TA FOGLALKOZTATNI A NEMZETI ÉLÉN, MIKÖZBEN PÁLYÁZAT KIÍRÁ­SÁT KEZDEMÉNYEZTE. ALIG PÁR NAP ELTELTÉVEL AZONBAN HUSZTI PÉTER LEMONDOTT AZ ÜGYVEZE­TŐI POSZTRÓL, S AZT IS NYILVÁN­VALÓVÁ TETTE, HOGY A PÁLYÁZA­TON SEM KÍVÁN INDULNI. DÖNTÉSE HÁTTERÉRŐL BESZÉLT LAPUNK­NAK. - Drámaian gyorsan döntött Görgey Gábor, miután hosszú rábeszélésre elfogadtam ajánla­tát - kezdi a nagy port kavart ese­ménysorozat vázolását Huszti Péter. - Hivatkozott mindarra, amit eddig elértem; szakmai múltamra, színészetemre, ren­dezéseimre, főiskolai rektorsá­gomra. Bizonyos diplomáciai ké­pességemre, s arra, hogy nagyon sokan úgy vélték, a felkérést kö­telességem elvállalni. Jóllehet so­ha nem jutott eszembe, hogy va­laha is direktor legyek a Nemze­tiben. Azt ugyanis tudni kell, hogy a Nemzeti Színház igazga­tójának lenni missziót jelent. E posztról emelt fővel, boidogan még soha senki nem távozott. Ez azért intő jel. Végül, nem tudok jobb szót mondani, beadtam a derekamat. Ezzel, noha előzőleg főleg a kinevezés módját vitat­ták, elindult az immár mindenki által ismert sajtóhadjárat. S az­tán a miniszter, az én javasla­tomra, megváltoztatta döntését: rendben, legyen pályázat. És én akkor, megint csak nagyon gyors döntést követően azt mondtam, hogy december 31-éig eligazga­tom a színházat. Elsősorban politikáról van szó S hogy mi történt ezután? Ezt így idézi fel a közmegbecsülés­nek örvendő művész: „Nem csi­EGY ÉVSZÁZADA FOGLALKOZTATJA A HOLLYWOODI FILMKÉSZÍTŐKET AZ IDŐUTAZÁS LEHETŐSÉGE. AZ H. G. WELLS REGÉNYÉBŐL KÉSZÜLT IDŐGÉP ISMÉT ARRA KERES VÁ­LASZT MEG LEHET-E VÁLTOZTATNI A MÚLTAT. Annak ellenére, hogy sok tudós szerint nem lehetséges az idő­utazás, a mozitörténetben időről időre feltűnnek azok a hősök, akiknek megadatott a lehetőség, hogy különböző korokban kóbo­roljanak. Most éppen Guy Pearce kapott lehetőséget arra, hogy megváltoztathassa a törté­nelmet az Időgép című filmben. Az ausztrál színészt legutóbb a Monté Cristo grófja című pro­dukcióban láthatta a közönség. Alexander (Guy Pearce] egy igen különc férfiú. Tanári hivatá­sa mellett csupa furcsa masina feltalálója. Mindez az 1900-as évek elején elég ahhoz, hogy cso­dabogárnak nézzék. Persze, nem a tudománynak szenteli minden idejét, a szebbik nemre is fordít némi figyelmet. A sors furcsa já­téka, hogy éppen ez a tényező ló­dítja meg az időgép „szekerét". A férfi épp megkéri kedvese kezét, mikor egy utcai rabló lepi meg őket, és a találkozó a hölgy halá­lával végződik. Hogy fájdalmát leküzdje, Alexander a munkába menekül, megpróbálja végre lét­rehozni azt a gépet, amelynek se­gítségével utazhat az időben. Ter­mészetesen a cél a tragédia meg­előzése. A probléma megoldása persze nem ilyen egyszerű: a múltat nem lehet csak úgy meg­változtatni, de Alexander nem adja fel, elindul a jövőbe, hogy megtudja, hogyan varrhatja át az idő szövetét... Bizonyára akad pár ember, aki­nek az Időgép nemcsak egy új, iz­galmasnak ígérkező mozit juttat az eszébe, hanem H. G. Wells fe­lejthetetlen klasszikusát. Azt a könyvet, amit bátran lehet aján­lani bárkinek, hisz legalább olyan alapmű, mint a mostaná­ban újra hódító Gyűrűk ura. Ta­gadhatatlan, a filmfeldolgozá­soknak megvan az az előnyük, hogy hatásukra sokan fordulnak újra afelé a könyv felé, amely már sokadik feldolgozását éli Hollywoodban. Ennek ellenére érdemes mégis megnézni az Idő­gépet, mert a modern számítógé­pes technika segítségével végre tényleg úgy lehet megalkotni a filmet, ahogyan azt H. G. Wells elképzelhette. Emellett a készí­tők odafigyeltek arra, hogy a mű filozófiai mondanivalóját is bele­gyúrják az eseménydús cselek­ménybe. A múlt megváltoztatha­tatlanságával utalnak arra, hogy a régebben elkövetett hibákkal már nem lehet mit kezdeni, az egyetlen dolog, amin még változ­tatni tudunk, az a jövő. A film készítői odafigyeltek arra, hogy megtalálják az egyensúlyt a lát­vány és a mondanivaló komoly­sága között. Hogy ez mennyire sikerült nekik, az kiderül a mozi­ban. Az Időgépet augusztus else­jétől kezdték vetíteni Szegeden, a Belvárosi Miniplexben, illetve a Plazában. PATARICZAKATA • Alexander (Guy Pearce, jobbról) vajon meg tudja változtatni a múltat? nemzetis kálváriája • Görgey Gábor (balról) és Huszti Péter. Háttérbe vonult. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd) tultak a hullámok, rájöttem, itt elsősorban politikáról van sző, s ki tudja, hányadsorban színház­ról." Huszti Péter megerősíti azt a közismert tényt, hogy „mindig is arról voltam híres, soha, semmi­féle politikai ügyben nem voltam benne. Ha van független ember, akkor én az vagyok. Egyszerűen nem érdekel a politika. Sokkal fontosabb dolgaim voltak an­nál". Ellenséges a légkör - Azt mondtam: el tudom kép­zelni, hogy szép, ámbár kemény munkával ugyan, de olyan, kü­lönböző szemléletű művészeket integrálok, akik igazi Nemzeti Színházat akarnak csinálni. Hangsúlyoztam, hogy nyugodt légkörben alkotó, politikamentes színházban tudom csak elképzel­ni a munkát mind rövid, mind hosszú távon. Drámai egy hét alatt kiderült számomra, hogy elsősorban politikáról van szó, s a vihar tombolása közepette egy napig se tudok, és nem is akarok dolgozni ebben a színházban ­szögezi le Huszti Péter. - A direk­torságot a szakma és a társada­lom egyetértésével tudtam volna elképzelni. A társadalomban, legalábbis a hozzám eljutott jel­zések alapján, azt hiszem, kon­szenzus volt. Ugyan a szakma ja­varésze is mellettem állt, ám a hangadók továbbra is vitatták a döntést. Ezért fogalmaztam úgy, hogy akkor ez nem az én szere­pem. - Úgy gondoltam, akkor va­gyok becsületes, s magammal őszinte, akkor maradok önma­gam, ami számomra nagyon fon­tos, hogyha abban a másodperc­ben, amikor úgy éreztem, én ezt nem tudom csinálni, lemondok - morfondírozik a Kossuth-díjas művész. - így is történt. S hogy ez visszafordíthatatlan legyen, levélben tudattam döntésemet Görgey Gábor miniszter úrral, amit ö elég fájdalmasan vett, mint ahogyan azt nyilatkozta is. Arra a felvetésre, hogy az emlí­tett támadások kiktől eredeztet­hetők, milyen jellegűek voltak, így válaszol Huszti Péter: - Csu­pán annyit éreztem, hogy ellen­séges a légkör. Mind a döntéssel, mind a Nemzetivel és így velem kapcsolatban. Ez a Nemzeti Színház, aminek tulajdonkép­pen nincsen múltja, sem mint épületnek, sem mint társulat­nak, ott áll magányosan, azon a furcsa helyen. Úgy éreztem, szi­szifuszi munka kell ahhoz, hogy az idézőjeles „gödörből" kihúz­zuk, elfogadhatóvá tegyük a szakmával, hiszen bojkottálták, az egész építkezés alatt gyaláz­kodtak. A Nemzetinek kötelességei vannak - Lehet, hogy e színház szelle­mi felépítésére személyek készü­lődnek, vagy egyetlen személy készülődik a feladatra. Adja a jó Isten, hogy sikerüljön. De abban biztos vagyok, hogy a Nemzeti Színháznak kötelességei vannak, nem egy a sok teátrum közül. Alapokat kell adnia, tradíciókat kell kiszolgálnia, a magyar nyel­vet kell ápolnia. Az ember tragé­diáját, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, azaz a magyar, továbbá az egyetemes klasszikusokat meg kell próbálni érdekesen, iz­galmasan előadni - szögezi le a népszerű színész-rendező. SZENKOVITS PÉTER Elkerüli a Földet a kisbolygó Az újabb megfigyelések alapján kizárható az a felfedezett, két kilométeres kisbolygó pályájá- tálalta a hírt. A NASA munkatársai közlemé­lehetőség, hogy a hónap elején felfedezett kis- nak első megfigyelései alapján az aszteroida nyükben leszögezték: most már kizárhatónak bolygó 2019. február l-jén a Földdel ütközzön összeütközhet bolygónkkal. Bár a csillagá- tartják az ütközést. Egyelőre azonban nem le­- közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a szok már ekkor is nagyon kicsi esélyt adtak a het teljesen elvetni annak lehetőségét, hogy a NASA. A múlt héten lázba hozta a világot az kozmikus karambol bekövetkeztének, a világ becsapódás pontosan 41 évvel később, 2060. a bejelentés, hogy a három héttel korábban tömegtájékoztatása baljóslatú szenzációként február l-jén megtörténik. Múzeumba került Lennon szemüvege John Lennon közismert kerek szemüvege mostantól a liverpooli Beatles Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A gombafejűek énekese a hetvenes évek elején hordta a narancssárga lencséje miatt is különle­ges kiegészítőt. Pődmaniczky Szilárd Ork és Orkla A legközelebbi nagyváros elég messze van motorral, mondja Ork a zuhany alatt. Menjünk busszal, mondja Orkla, beágyaz, szellőztet, és nem tudja, mi van vele, de már niegint kívánja. Ha baj van velem, ak­kor ez, gondolja Orkla. Ork egészen forró vízben tusol, a víz finoman masszírozza a há­tát. Aztán megfordul, a hasát, még lejjebb, úgy marad. Ez egészen különös, gondolja Ork, nem azt érzem, amit az előbb, nem azt az eszeveszett bizsergető vágyat, hanem egy sokkal lazábbat és könnyedebbet. Itt vagy, kiált ki a zuhany alól Ork. Itt, mondja Orkla. Ork elzárja a csapot, kilép a zuhany alól, gyorsan félszárazra törli magát, Orkla belép a fürdőszobába. Hóha, mondja Orkla, ez igen. Ork nem szól egy szót sem, minden ki van írva rá. Várj, lezuhanyozom, mondja Orkla. Addigra elmúlik, mondja Ork, és nem hagyja, hogy elmúljon. Persze, gondolják, ilyenkor legalább illenék elfordítani a tekin­tetem, de nem teszem, mert ott se vagyok. Bár én fogom legjob­ban érezni, ha megnyúlik a testük, a kezük a lábuk mellé zuhan, a szemükbe pedig opálos ragyogás költözik. Ork kabátban tolja elő a motort hátidról, Orkla még a sapkáját igazgatja. Nem azt mondtad, hogy busszal megyünk, kérdezi Orkla. De. De a buszmegállóig fél óra gyalog, mondja Ork, és már rug­dossa is a fagyos motor bcrúgóját. Nem fog ez indulni, menjünk inkább gyalog, mondja Orkla. Menjünk, mondja Ork, bár előtte egy pillanatra megdermed, el­képzeli a gyalogutat, beletörődik. A szél nem fúj, fák nmcsenek sehol, bár lehet, hogy tavaszra azért lesz itt pár fa, már ha eljutunk a tavaszig. Az ég szürke, mint a teveszem, belenézni igen nyomasztó. A láthatár peremén össze­olvad hó és ég, hómező és égmező, és olyan vékony metszésben találkoznak, mint valami rohadtul unalmas stílusgyakorlatban. Merre lehet a nap, kérdezi Ork, és Orkla is az égre szegi a tekin­tetét. Na, ez az, ez az a kép, ami... Jól vagy, érdeklődik Orkla, Ork rábólint, bár kicsit fárasztja a já­rás. • Fölérnek egy dombra, lent a völgyben már a falu rajzolódik, elég j mocskos sársávokkal, de ott van. Mennek lefelé a völgybe. És mit mondjunk az orvosnak, kérdezi Ork. Nem tudom, feleli Orkla. Nincs erre recept, majd biztos fog ő kérdezni. Meg olyan ez, hogy bármiről beszélsz, az rád vall. Nagyon hülyén hangzik ez, tubicám, utálom, ha turkálnak ben- j nem. Utálom, ha betörnek a lakásomba, utálom, ha a ruhámat rajtad kívül más hordja, utálom, ha buszon az orrom alá finga­nak, utálom, ha azt kell csinálnom, amihez nincs kedvem. Elhiszem, mondja Orkla, csak próbát teszünk, ha nem tetszik, akkor állunk föl, amikor akarunk. De valamit csinálni kell, azt te is látod. Valamit, mondja Ork, pedig most jutottunk el oda, hogy éppen semmit se csináljunk. Ép ez az, mondja Orkla, valamiért nem tudsz semmit se csinál­ni, vagy ha semmit se csinálsz, az abból áll, hogy szívod a cigit, iszol, mint az állat, aztán elájulsz. Te ezt élvezed? Nem, mondja Ork, egyáltalán nem. Vagyis néha jólesik, de az­tán nincs vége, az már nem én vagyok, valaki helyettesít. te tudod, mondja Orkla. Ork egy pillanatra megtorpan a hóban, lába alatt recsegve süly­lyed a csapadék. Na várjunk csak, mondja Ork. A zsarolást azt nem tűröm. Miféle zsarolást, mondja Orkla, neked elment az eszed. Én nem adtam ultimátumot, hogy elhagylak, ha... Csak azt mondtam, hogy valamit csinálni kell, mert megeszed saját magad a szemem láttára, és ezt nekem nem jó nézni. Képzeld magad a helyembe. Képzelem, mondja Ork. te mit csinálnál, kérdezi Orkla. A f... tudja, mondja Ork, de ne dühíts föl, mert agyonverem az orvost. Állj, mondja Orkla, és ő maga is megtorpan, Ork szemébe néz, mélyen, ahogy üvegbe néz az ember. Orklának van egy adottsága, ami különös egy képesség. A moz­gása soha nem volt sportos, néha mégis elképesztő fizikai manő­verekre képes. Most például egyetlen mozdulattal kirúgja Ork lá­bát, ő maga pedig állva marad. Ork a földön fekszik, és mint akinek levágták a lábait, mozdu­latlanul bámul föl Orklára. Mi volt ez, kérdezi Ork. Á, hülye, mondja Orkla, és elrohan. Ork jól tudja, most utána kéne rohanni, de nem teszi. Valahogy az a reggeli két numera kivette minden erejét. Ehelyett elfekszik a hóban, kezét-lábát kinyújtja, és megpróbál Orkla után hemperegni. Egy pillanatra megfordul Ork fejében, hogy hatalmas hógömbhé pörgeti magát, aztán meg elindít egy lavinát, ami eltemeti az egész falut, és mindenki odaveszik. És akkor nem kell orvoshoz menni. (FOLYT. KÖV)

Next

/
Oldalképek
Tartalom